Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

1985. NOVEMBER 30.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága

Tegnap ülést tartott a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága. Hegyi Istvánnét felmentette első titkári funkciójából és megyei bizottsági tagságából. mivel kinevezték a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya vezetőjének.

Iváncsik Imrét, a megyei KISZ-bizottság titkárát megválasztotta a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága első titkárának.

Az ülésen részt vett és felszólalt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és Domonkos László, a KISZ KB titkára.

Téma a VII. ötéves terv

(Folytatás az 1. oldalról)

gazdaság, a vállalatok és az egyének között. Az arányokra gondosan ügyelni kell; az érintett dolgozók jogos igényeit messzemenően figyelembe kell venni.

A SZOT titkára jelentős vívmányként említette, hogy megteremtjük a 40 órás munkahét általános bevezetésének feltételeit. A népgazdaság jelentős ágazataiban már az elmúlt öt évben csökkent a heti munkaidő, ugyanakkor azonban a dolgozók egyes csoportjainál a szabadidő túlzott igénybevétele tapasztalható. A cél \az, hogy a munkaidő és a szabadidő között egészségesebb arány alakuljon ki a következő években.

A továbbiakban a dolgozók tömegeit érintő egyéb kérdésekről szólt, egyebek között a lakásépítésről, megjegyezve, hogy a lakáshoz juttatásnál jobban figyelembe kell venni az emberek szociális helyzetét. Szükséges az is, hogy a néhány tartós fogyasztási cikk és ruházati termék kínálatában és a tü- zelőelláftiásban tapasztalható hiányokat felszámolják. Fontos, hogy a szakszervezetek még következetesebben és gyorsabban jelezzék a jövőben az ilyen és hasonló gondokat az illetékes kormányzati szerveknek.

A SZOT titkára a szocialista munkaversenyről szólva a szervező mVinka javítását szorgalmazta, most ezzel kell elősegíteni, hogy a dolgozók kezdeményezései jobban alkalmazkodjanak az új követelményekhez.

A SZOT titkára végül az 1986 évi népgazdasági tervről szólt, amelyben már érvényesülnie kell a VII. ötéves terv fő céljainak és irányainak.

Gál László előadói beszédét széles körű vita követte.

Felszólalt Faluvégi Lajos is aki tolmácsolta a kormány köszönetét azért a munkáért amellyel a szakszervezetek részt vettek a VII. ötéves tervjavaslat kidolgozásában. — A szakszervezetek véleménye, elképzelései, kritikája és javaslatai ielen voltak a tervező munka minden fázisában — mondotta.

A továbbiakban elmondta, hogy a tervtörvény előkészítése során a szakszervezetek 14 fontos kérdésben tettek

konkrét javaslatot, ebből a tervező szervek 10-et elfogadtak, s ezek be is kerültek a VII. ötéves terv feladatai közé. Négy további javaslatuk — a reálbérek folyamatos emelése, a nyugdíjak reálértékének teljes körű megőrzése, az eredetileg tervezettnél 20—30 ezerrel több állami, főként bérlakás építése és a vállalati jóléti alapok bővítése — még függőben van. Bármennyire is reálisnak tartja a kormány ezeket a javaslatokat, nem biztos, hogy megvalósításuk feltételeit a VII. ötéves tervben garantálni tudja. A reálbérek lehetőség szerinti egyenletes növekedése elsősorban a végzett munkától függ. Ami pedig a lakásépítést illeti, a végleges tervjavaslat -figyelembe veszi a SZOT-nak azt a korábbi kezdeményezését, hogv az eredetileg tervezettnél több állami, s ezen belül is több bérlakás épüljön a következő ötéves tervidőszakban, de a javasolt 20—30 ezer helyett csak 10—15 ezer többletlakás építésével lehet számolni. Ennek megvalósítása is nagy mértékben azon múlik, hogy a szakszervezetek negyei tanácsai mennyire tudják elfogadtatni ezt a törekvésüket a megyei tanácsok terveiben. A kormány támogatja a szakszervezeteknek ezt a kezdeményezését. A nyugdíjak reálértékének megőrzésére megtörténtek az első lépések, ahhoz azonban, hogy ez teljes körűvé váljék. hosszabb időre van szükség. A vállalati jóléti alapok kérdésével kapcsolatos szakszervezeti javaslatokra az éves tervek kidolgozása során lehet a mindenkori helyzet ismeretében visszatérni — mondotta.

A miniszterelnök-helyettes végül elmondta, hogv a kormány is készül a szakszervezetek közelgő kongresszusára, figyelemmel kíséri a különféle szakszervezeti fórumokon elhangzó javaslatokat. A felmerülő kérdéseket a kormánv és a szakszervezetek közösen áttekintik, s a kormánv vállalta, hogv a Jogos és teljesíthető kívánságoknak eleget tesz — mondotta Faluvégi Lajos.

A tanácsülés okmányt fogadott el, amelyben állást foglal a hetedik ötéves népgazdasági tervről és a megvalósítását elősegítő Szak- szervezeti feladatokról.

A karácsonyi ünnepek közeledtével megnövekedett a forgalma Szolnok Városi Tanács Villamosipari Gépeket Javító Kisvállalata híradástechnikai műhelyének. A javításokból napi 3—4 ezer forintos bevételre tesznek szert az itt dolgozók Fotó: T. K. L

Éljünk jobban lehetőségeinkkel

Aczél György előadása a megyei pártaktíván

Aczél György, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Társadalom- tudományi Intézet főigazgatója — mint arról lapunkban beszámoltunk — szerdai munkanapját Szolnok megyében töltötte. Látogatásának programja szerint a megyei pártbizottság székházában aktívaülésen előadást tartott időszerű nemzetközi, gazdaságpolitikai, társadalmi és ideológiai kérdésekről. Előadásának rövidített, szerkesztett változatát adjuk közre.

Bevezetőjében Aczél György a megyében tett látogatásának tapasztalatait összegezte, és elismeréssel szólott azokról az erőfeszítésekről és eredményekről, amelyeket a mostoha időjárás és a nehezebb külpiaci körülmények közepette is elértek a megye termelő- szövetkezetei és ipari üzemei. Itt szerzett élményeimet további munkámban felhasználom — mondotta a Politikai Bizottság tagja, majd a hozzá iútézett kérdésekhez kapcsolódva megállapította, hogy azok magas színvonalon és pontosan jelzik a jelenlegi hazai közhangulatot. Jelzik az itt élők alkotó elégedetlenségét mai helyzetükkel, és jelzik a holnapért való tennivágyásu- kat. Jelzik a világ változásaival együttjáró új jelenségeket, amelyek széles körben foglalkoztatják az embereket. Kedvező — mondotta —, hogy Szolnok megyében elsősorban a termelés oldaláról és nem a fogyasztás szemszögéből közelítik meg a problémákat és teendőiket. Érződik, hogy a megyében jól tudják: a fogyasztás kérdései is a termelés szférájában dőlnek el. Majd hangsúlyozta, hogy a véleményekből és a különböző felvetésekből erős programvágy tükröződik, ezért elsősorban azokról a válaszutakról kíván szólni, amelyek mutatják, hogy a közeljövőben hol kell a továbblépésről dönteni.

Elsőként a nemzetközi helyzet új vonásairól szólott, azokról a folyamatokról, amelyekbe szervesen illeszkedik a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének szófiai ülése, a genfi csúcstalálkozó és a prágai tájékoztató. Mindenekelőtt aláhúzta Genf jelentőségét, hogy ez a lépés lehetőségét teremtette meg egy később realizálható, hosszú távú megoldássorozatnak. Jelentőségét azonban illúziók nélkül kell értékelnünk, mert ebben a pillanatban a legnagyobb eredmény még az, hogy a világ közvéleménye együtt láthatta a tárgyalóasztalnál a Szovjetunió és az Egyesült Államok első számú vezetőjét. Reálisan tekintve senki sem várhatott a korábbi hidegháborús kampány után ennél sokkal többet, ennél sokkal látványosabb eredményeket a találkozótól. A Szovjetunió leszerelési javaslatai azonban morális erőt is jelentenek, mert ma a világ számára létkérdés a fegyverkezési egyensúly, e kérdésben semmiképp se lehet engedményeket tenni. S ez nemcsak a Szovjetunió, hanem minden nép és ország érdeke a világban; csak ez, az erők egyensúlya tarthatja vissza ugyanis a háborús kalandorokat egy meggondolatlan, felelőtlen lépéstől. A genfi megállapodásban egyébként mindkét fél elismerte s ez önmagában is érték, hogy egy kirobbanó atomháborúnak nem lenne győztese. Ha tehát azt tekintjük, hogy a béke kérdése alapkérdése a kommunizmusnak, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a találkozó elveink szerint zajlott le, és elvileg kell kezelni e lépés jelentőségét is — mondotta Aczél György.

Ezt követően az SZKP új program- tervezetének jelentőségéről beszélt -az előadó, hangsúlyozván azt az illúziómentes reális szemléletet, amellyel az SZKP a fejlett szocializmus építésének és a Szovjetunió hatalmas tartalékai mozgósításának lehetőségeit vizsgálja és veszi számba. Szólott a szocialista országok helyzetének alakulásáról és a közöttük meglévő egység fontosságáról is, aláhúzván, hogy a valóság által felvetett kérdésekre mindegyik testvéri országnak nemzeti sajátosságait, adottságait, hagyományait figyelembe véve kell választ adnia, mert általánosan használható modell nem létezik, de egymás tapasztalataiból bőven is meríthetünk, elsősorban a Szovjetunió gazdag gyakorlatából.

Szólt a továbbiakban arról, hogy a világban egyaránt tapasztalhatóak jelenleg kedvező és kedvezőtlen jelenségek. Kedvező, hogy megmásíthatatlan történelmi realitásként léteznek a Szovjetunió és a szocialista országok, és ennek köszönhetően Európa történelmének leghosszabb békés korszakát éli. De a fejlett tőkés országok sem válhattak volna — ellentmondásaikkal együtt — jóléti társadalommá, ha nem kényszerülnek versenyre a szocialista országokkal — állapította meg Aczél elvtárs.

Hazai dolgainkról szólva az előadó megállapította, hogy fejlődésünkről, erőfeszítéseinkről partnereink a nagyvilágban sok tekintetben jó vélerhény- nyel vannak. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy számos megoldandó kérdésünk van olyan, amit csakis a szocializmus oldhat meg. Például a nemzetiségiek kérdése, amelyről szintén beszélt az előadó. A kommunista pártok amikor a nemzet érdekeinek képviselőjévé váltak, a lenini elveknek megfelelően azt is vállalták, hogy a haza- fiság és internacionalizmus egységes szellemében cselekednek felelősséggel. Ennek megfelelően tehát a felvetődő nemzetiségi kérdéseket is a szocializmus oldja meg.

Ami az ország gazdasági helyzetét illeti Aczél elvtárs megállapította, hogy nem volt könnyű ez az esztendő; voltak kedvezőtlen hatások, közöttük a kemény tél, a hosszabb ideig tartó aszály, a jelentős világpiaci cserearányromlás, stb. Ezek kétségtelenül tények, de ismételgetésükkel nem megyünk semmire — hangsúlyozta az előadó. Foglalkozzunk tehát inkább azokkal a tényezőkkel, amelyek tőlünk függenek. Azzal, ami rajtunk múlik. Például, hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni a bennünket érő kihívásokhoz? Hogyan tudunk reagálni a piaci helyzet változásaira? És ez egyaránt vonatkozik a termelés és a tudomány egészére. Nem tartható tovább, hogy a világpiacon régi, leértékelődött árucsaládokkal versenyezzünk másokkal. Fel kell ismernünk, hogy a feldolgozott áru annál értékesebb, minél több szellemi munka testesül meg benne, minél korszerűbb az adott termék. Nekünk egyetlen lehetőségünk van: megpróbálni változtatni a termékszerkezeten, a munkaszervezésen és a munkához való viszonyon! — mondotta. Feszesebbé kell tenni életünket, növelni kell munkánk hatékonyságát. S ez több gondolkodást, több ügyességet, ötletet, jobb technikát és jobb technológiai együttműködést, nagyobb munkafegyelmet követel mind a termelésben, mind a magatartásban, minden dolgainkban. A munka javításában tehát bőven van tennivalónk — összegezte Aczél elvtárs —, mert a világpiacon leértékelődik a rossz munka; az érzéketlen vállalatvezetés és a felkészületlen üzletkötő — de ugyanakkor érték marad, sőt, felértékelődik a minőség.

Majd szólt arról az előadó, hogy a jobb munka és az ennek megfelelő differenciálás a bérekben — előrehaladásunk egyik alapfeltétele. Ehhez azonban ésszerűbben kell összpontosítani szellemi erőinket, feltárni tartalékainkat, és fokozottabban megbecsülni az újat, a mindig többet hozó megoldásokat kereső embereket A nemzetközi élmezőnyhöz történő felzárkózásunk érdekében — tágabban véve feladatainkat — szinte már az óvodától kezdve úgy kell foglalkoznunk az emberekkel, hogy hasznosulhassanak a bennük levő képességek, hogy értelmes feladatokat kapjanak, és ezáltal részesüljenek a munka örömében. Változatlan, állandó értékünk a munka becsülete s még inkább azzá kell tennünk, mert csakis így tudunk versenyképesek maradni. Ez pedig feltételezi azt a szemléletet és gyakorlatot, amely a több bért a bonyolultabb munkáért, a keresettebb áruért, a jobb munkaszervezésért adja; azt a gazdasági szemléletet, mely továbbra is az első gazdaságot, a fő munkaidőt tekinti elsődlegesen fontosnak, s rangjuk növelését ebben az értelemben szorgalmazza. Alapkérdés tehát az első gazdaság, a fő kereseteket ott kell megtermelni, s a kiemelkedő teljesítményeket is ott kell honorálni. Létkérdés, hogy a minőség szerinti differenciálás és vele együtt az igazságosabb társadalmi közteherviselés ne frázis legyen számunkra, hanem

megvalósítandó követelmény — hangoztatta a Politikai Bizottság tagja.

Ami pedig a következő tervidőszakot illeti, Aczél György véleménye szerint az idei esztendő tapasztalatai és gondjai idejében intenek arra, hogy feszesebb. tudatosabb, a kollektív érdekeket jobban érvényesítő munkának kell meghonosodnia az országban. És ez segítheti a közmorál javulását is. Nem arról van szó, hogy kapkodva, elsietve változtassunk kialakított helyes értékrendünkön, őrizzük csak meg bevált értékeinket, de arról igen, hogy nagyon ügyeljünk születő új értékeinkre is. Nagyon komolyan el kell kezdenünk gondolkodni arról, hogy miként tudunk még jobban, eredményesebben élni lehetőségeinkkel, a rendszerünkben rejlő emberi és tárgyi tartalékokkal.

Ideológiai kérdésekről szólva Aczél elvtárs emlékeztetett arra, hogy az ellentmondások mindig az életben keletkeznek, s csak azután tükröződnek az ideológiában. Beszélt arról is, hogy ma is vannak kétségtelenül ellentmondásaink, amelyek egyben tükröződnek a közhangulat változásaiban is. A szabadság, a demokrácia valódi tartalmukat elnyerik ugyan a szocializmusban, de tudomásul kell venni, hogy például a demokrácia és a létbiztonság között átmenetileg igenis támadhatnak konfliktusok, s ezek feloldása fontos feladatunk. Hasonlóképp csak annak tudatában végezhetjük munkánkat, ha tudjuk, hogy a piac sem mentes az ellenmondásoktól, s hogy a mindennapi élet sem egyszerűen békés idill. Számolni kell tehát azzal, hogy a fejlett szocializmus sem mentes az ellentmondásoktól, s az ideológiának tükröznie is kell ezeket a konfliktusokat, de egyben megfelelő válaszadással elő is kell segíteni feloldásukat.

Az ellentmondások most élesebben jelentkeznek — mondotta Aczél el «/társ —, mert megtorpanás van a gazdasági növekedésben, az életszínvonalban, ugyanakkor a politikában a dinamikus előrehaladás és az új módszerek váltak jellemzővé. Ez a látszólagos kettősség olykor zavart okoz egyesekben. Azokon, akik csak a megtorpanást látják, erőt vehet a kétely, akik pedig csupán az említett dinamizmust érzékelik, azokat előveheti az újtól való félelem. Ha azonban a kettőt együtt vizsgáljuk, akkor új távlatok, új lehetőségek tárulnak fel előttünk. Ezért arra van szükség, hogy a szocialista demokrácia, egyik legfőbb értékünk minél szélesebb körben érvényesüljön; a közgondolkodásnak ez a jelentős fóruma minél eredményesebben működjék. Fontos továbbá, hogy gyarapodjanak olyan alapvető értékeink, mint a kollegalitás, az emberséges viszonyokat erősítő barátság, a jó család és így tovább. És hogy az egy főre jutó anyagiak mellett növekedjék az egy főre jutó nagyobb értelmes élet is. A szocializmusnak megvannak a maga értékei, csak érvényt kell szerezni nekik a gyakorlatban — mondotta Aczél elvtárs.

A pártról szólva fontos feladatként említette a vezetési módszerek korszerűsítése mellett a kommunisták szerepét a nemzedékváltás és a nevelés helyes alakításában. Mindenekelőtt gondolkodni kell megtanítani a fiatalokat, mert a holnap azt kívánja, hogy a dolgozók a termelés követelményeinek megfelelően szükség szerint legyenek képesek új pályát váltani, új szakmát tanulni, új tudásanyagot elsajátítani. Ezért olyan szemlélet szükséges, amely teljesítményképes, később önállóan is tovább építhető tudás megszerzéséhez vezet. Meggyőződésem — hangoztatta Aczél György —, hogy a képzés és utánképzés életünk újfajta minőségi jellemzője lesz. ami egyben azt is jelenti, hogy el kell sajátítanunk a közélet és a demokratizmus helyes módszereit.

Előadása befejező részében a jubileumi évfordulók jelentőségéről szólott a Politikai Bizottság tagja. Az elmúlt évtizedek történelmi tapasztalatai arra köteleznek, hogy pártunknak továbbra is az egység és a tömegekkel való kapcsolat erősítésében kell látnia tevékenységének értelmét, s még erőteljesebben kell munkálkodnia az elmúlt évtizedekben felhalmozott értékek gyarapításán. Ezt kívánja fejlődésünk, az erre alapozott jogos nemzeti büszkeségünk, és az ország nemzetközi hitele és tekintélye js.

Végezetül a közérdek szolgálatára hívott fel mindenkit, minden kommunistát Aczél elvtárs. Előadását ezekkel a szavakkal fejezte be: „Én azt hiszem, hogy Szolnokon jó hangulat és nehéz feladatokat megoldó, lehetőségeket felkutató jó munka lesz”.

Ehhez kívánt a megye dolgozóinak további sikereket