Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
10 Barangolás a megyében 1985. NOVEMBER 2. feleségénél nem igen akad alaposabb ismerője a Járástanyának. Harminc esztendővel ezelőtt — kezdő pedagógusként — tanító édesapja örökébe lépett: a tanítódinasztia mintegy fél évszázadon Medveczky Ferenc: „Szép volt a Járástanyán” át okította a járástanyai emberek gyerekeit. Medveczky Ferenc „friss” nyugdíjasként ma már bent lakik a faluban, de hetente szerét fejti, hogy megnézze az öreg iskolát, ahol hatodik éve már nincs tanítás. A gyerekekért busz jár ki reggelente; s viszi, hozza őket délutánonként. — Mindig az a legjobb, ami a legésszerűbb — jellemzi a helyzetet Medveczky Ferenc. — A Járástanya ma már nincs olyan messze Jászszentandráshoz. mint egy pár évvel ezelőtt volt. Tegyük hozzá: abban, hogy a tanyák és a falu közötti távolság rövidebb lett, elévülhetetlen érdemei vannak a nyugdíjas pedagógusnak. Nem nosztalgiával, szeretettel beszél az ott töltött évtizedekről. — Próbálom magamnak sokszor megfogalmazni, miért is szerettem ott élni, dolgozni. Csakis az emberek miatt. Napszámosok, szegényemberek ivadékai voltak az első tanítványaim. Hogyan tanítottunk? Alsó és felső tagozat négy tanuló- csoportban; az iskola egvik épülete az első világháború előtt épült, a másik 1932/33- ban. Mégis a tanítványainkHa jó idő van Észak felől idekéklenek a hegyek, ami persze nem jelenti azt, hogy a jászszentandrási emberek egy pillanatra is megfeledkeznének alföldi mivoltukról. „Felső-Jászságban van a mi falunk” — mondják, s alighanem ez a legpontosabb topográfiai meghatározás. Földrajzi tájak — hegyvidék, síkság —, köz- igazgatási „mezsgyék”, Pest, Szolnok, Heves megye találkoznak a szentandrási határban. Látszólag úgy tűnik — minden közel van, aztán az ember gyorsan megváltoztatja ezt a véleményét, ha gépkocsi híján Egerbe, Pestre, vagy épp csak a megyeszékhelyre, Szolnokra utazik.: Tévedés persze ne essék: a jászszentandrási embereknek eszük ágában sincs arra panaszkodni, hogy őseik e helyt választották örökös lakóhelyül, sőt a mai szent- andrásiak többségének az a véleménye, hogy eleik választása nem volt elhibázott. Nem, mert a föld itt hálás annak, aki megadja neki a munkát, legyen szó a szőke homokról, vagy a nehezebben kezelhető barna földekről. Kár, hogy az útikönyvek Jászszentandrásról szólván „csak” azt tartják említésre méltónak, hogy a falu templomát Aba-Novák Vilmos és Chiovini Ferenc freskói díszítik, továbbá a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szép, termálvizes strandot működtet. Pedig egy jászszentandrási határjárás is látványosságszámba megy — bármelyik évszakban. Méltán büszkék lehetnek a helybeliek a tájon meghonosított és tökéletesített szőlő-, gyümölcs-, zöldségkultúrára. Még akkor is, ha az idén „a fagy kezét itt sem sikerült lefogni”. Mindehhez tegyük hozzá: a szőlő- és gyümölcsműveléshez, a zöldségtermeléshez nem elegendő a jószándék és az elhatározás — egész egyszerűen szellemi fölkészültség is szükségeltetik hozzá. A jászszentandrási határ a cseppet sem derűs őszi reggelen is a szép arcát mutatja. Takarosán sorakozva várják a telet a kordonművelésű szőlőtáblók; itt szántanak, amott vetnek; egy- egy öregembert kíváncsi varjak figyelnek, amint a ki- vénhedt szőlőkarókat szigorú rendbe rakja a tanyaudvar sarkában; a szomszédos tanyában zúg a villanydaráló; két házzal arrébb pedig a foghíjas kerítést javítgatja a ház gazdája. R legjobb— a legésszerűbb Jászszentandrásnak ma is kiterjedt a tanyavilága, ám a szentandrási tanyák — és a bennük folyó élet — nem igen hasonlítható sem a nagykunsági, sem a tiszazugi külterületekhez. Ez a tanyarendszer egészen sajátos módon prosperál. A Járástanya házai közt járva, szinte hihetetlennek tűnik, hogy jó három évtizeddel ezelőtt itt is megkongatták a vészharangot: „a tanya korszerűtlen, idejétmúlt településforma; építkezni tilos, fel kell számolni!” Aligha kétséges, hogy itt még az ezredforduló után is élni fognak emberek! Medveczky Ferencnél és Őszi gyomirtás a szőlőben zi versenyen vettek részt az NDK-ban. A statisztikák szűkszavúan, ám kifejezően jelzik, hogy a Molnár István igazgató vezetésével működő iskola jól végzi a dolgát. Elenyésző az osztályismétlésre kényszerülők száma, a 8. osztályt kijárók mindegyike továbbtanul, a végzők fele középiskolában. A középiskolát választók zöme jól megállja a helyét. A továbbtanulási adatokkal bízvást büszkélkedhetne jóné- hány városi iskola is. Az eredmények hátterében elsősorban a pedagógusok jó miunkája áll. Bár a képhez hozzátartozik az is, hogy a helyi tanács minden tőle telhetőt megtesz a feltételek biztosítása érdekében; de a különböző gazdasági szerveknél működő szocialista brigádok is aktív kapcsolatot alkítottak ki osztályokkal, úttörőrajokkal. Természetes, hogy az a mikrotársadalom, amely szívén viseli a gyerekek, a majdani felnőtt generációk sorsát, nem érzéketlen az idősebb korosztályok problémái iránt sem. JászszentA „Mintában” kabátok készülnek exportra és belföldre A községi vízmű egyik kútja javításra szorul: a munkát a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói végzik nek, emellett ő a Jászapáti és Vidéke Áfész felügyelő bizottságának az elnöke. — Mitagadás, nem unatkozom. Jön a tél — s megkezdjük a Járástanyán a kéthetenkénti ismeretterjesztő előadásokat is. Erre tényleg büszke vagyok. Az első ismeretterjesztő sorozatot 1950-ben indítottuk, azóta minden évben megtartjuk, s ahogy visszaemlék- szem, egy vagv két esetben maradt el csak előadás. A volt iskola ma bizony nem mutat valami szívderítő képet. Az osztályteremben a honismereti szakkör gyűjte--- ménvét raktározzák; az udvart fölverte a gaz: a folyosón néhány itt felejtett, megsárgult tabló hirdeti, hogy a „világosság háza” volt egykor az épület. Med-. veczky Ferenc eltöpreng. — Az épület kifogástalan, kis ráfordítással ki lehetne csinosítani, s be lehetne rendezni egy tanyai iskolamú- zeumot. Volna mit megmutatni, s ha arra gondolok, hogy nyáron mekkora itt az idegenforgalom, akadnának, akik megnéznék. Iskolában— Iskolán klviil Kora délután. A falu utcái üresek, csak egy csoport gyerek várakozik a művelődési ház és könyvtár épülete előtt, minden bizonnyal könyvkölcsönzésre várva. Ezt hirdetik a kerékpárkormányra akasztott, könyvvel tömött szatyrok is. Szó. ami szó, nem kevés az. amit az iskola, a művelődési otthon, a könyvtár — a tanórákon túl — a gyerekeknek kínál. Az iskolában matematika, rajz, sakk, bélyeggyűjtő körben; a művelődési házban színjátszó csoportban, bábszakkörben, nyolcadikosok klubjában tevékenykedhetnek; s a könyvtár pedig a versmondókat, a zenekedvelőket várja. A szentandrási bábosok tavaly a televízióban is bemutatkoztak. két évvel ezelőtt az iskola öttusázói eljutottak az úttörőolimpiára, a legifjabb tűzoltók pedig az idén nemzetköandráson ez idő tájt három hivatásos és kilenc tisztelet- díjas gondozónő törődik a huszonhat rászorulóval. Nemrég a községi tanács végrehajtó bizottságának napirendjén is szerepelt — igen gondos felmérés, előkészítés után — a szociális gondozás helyzete. Az írásos jelentés szerint öregek napközi otthonának létesítésére egyelőre nincs szükség a faluban, szükség volna viszont egy kisebb kifőzdére, amely 5—10 idős ember meleg étellel való ellátását lehetővé tenné. Tévedés volna azt hinni, hogv minden írott malaszt csupán: Szentandrá- son már a mielőbbi konkrét megoldás lehetőségeit latolgatják. Nem volna egyensúlya jászszentandrási barangolásunknak, ha nem esne szó a település gazdaságáról. A Haladás Tsz — a legnagyobb gazdasági egység — eredményei jól ismertek a megyehatárokon túl is: minden nehézség dacára jól zárják ezt az esztendőt is. A községben élő nők számára jó munkalehetőséget kínál a budapesti Minta Női Szabó Szövetkezet itteni üzeme. A két műszakban negyvenhármán dolgoznak. A telepvezető, Németh Fe- rencné szerint: — Ma már csak a modellváltások idején akadozik a munka; jól begyakorolták magukat a munkások. Szocialista és nyugati exportra Falu a mezsgyén: ból lett bányamérnök, pedagógus, közgazdász, agrármérnök; megállják a helyüket. Talán nem illetlenség leírni, Medveczky Ferencet egyszerűen úgy emlegetik az idősebb falubeli emberek: Ferike. Nem illetlenség, mert az elnevezésnek, becézésnek ízig-vérig közéleti, társadalmi eredete van. — Így igaz. Szentandrá- son — ahogy a tanácselnökünk, Kiss István mondta egyszer — a Járástanyán volt a társadalmi munka „bölcsője”. Klubkönyvtárat építettünk bontásanyagból, társadalmi munkában. Aztán a burkolt út, a telefon- vonal, még korábban a villany. Ma már tízmilliókat érne az a munka, amit elvégeztünk. Hogy hogyan? Minden értelmes munkára rá lehetett beszélni az embereket. S ahogy az történni szokott a magamfajta szervező, mozgó emberekkel. rajtam maradt a rövid név: Ferike, őszintén szólva jólesik hallani, ha így szólítanak meg. Aki megszokta a mindennapos közösségi munkát, nyugdíjban sem pihen. Medveczky Ferencet a közelmúltban választották meg ismét a Hazafias Népfront községi bizottsága elnökéegyaránt dolgozunk, de belkereskedelmi megrendeléseknek is eleget teszünk; most éppen exportra készülnek a kabátok. Ismét a határban. A szőlőtáblákon az őszi munkák legjava folyik — immár a következő esztendő termése érdekében. Gyomirtószórás, metszés. Tasi Mihály traktorral járja a táblát reggel 7-től napnyugtáig, gyomirtó vegyszerezést végez. Mibűi lesz a hízott liba? Az áfész 402. számú vegyesboltjában illetve a hozzátartozó kiskocsmában — a felsőjárási részen — arról folyik a vita, hogy a háztájiban milyen jószágot érdemes manapság tartani. Van, aki a tehénre esküszik, mondván, az a biztos, mert a tehén tejet ad, a borjú meg „spenótot”. A kiszólásnak nincs különösebb sikere, a következő megszólaló viszont számbaveszi, hogy ő mi mindennel foglalkozott csak az elmúlt tíz évben. Bikahízlalás, 1 nyúl, galamb, sertés... Most éppen a liba a „sláger” a kisgazdaságokban és a háztájiban. Érdemes megjegyezni: a Jászapáti és Vidéke Áfész tavaly 374,2 tonna hízott libát, valamint 42,5 tonna pecsenye- és húslibát vásárolt fel. Szentand- ráson is sokan foglalkoznak libatöméssel. A hízott liba pedig a következőképp „készül”: az áfész adja a hizlalni való libát, biztosítja hozzá a takarmányt, a tömő szakcsoport tagja pedig két-három héten át csak rakják, rakják a falánk jószágokba a . kukoricát — egészen addig, amíg meg nem híznak. Tehát az „ügymenet” pofonegyszerű. Illetve annyira azért mégsem. Tolmács József, aki öt éve foglalkozik libatöméssel, a beavatottak biztonságával mondja: — Éjjel-nappal ébernek kell lenni annak, aki libá- zik. A munka pedig — higv- je el — nagyon nehéz. Most 65 libát tömök, s bár géppel csinálom, bizony elfáradok a vége felé. A haszon? Hm! Hát ez az. ami nem biztos. Ez a hatvanegyné- hánv liba — ha bejön — 18—20 ezer forintot hoz. ha nem — vagyis ha nem lesz megfelelő súlvú, minőségű, vagy sok hullik el — ráfizetek. Évente általában 1800 libát hizlalok — a többit kiszámolhatja. Mindezt Tolmács József munka közben mondja, félmondatonként fölberreg a? ügyes masina, s egv-egy jóllakott liba fegyelmezetten félreáll. * • • Jászszentandrás messze van — mondták hajdanán, Tolmács József tudja: a libatömés kemény munka amikor Heves megyéhez tartozott. Jászszentandrás mesz- sze van — mondja az, aki Szolnokról készül oda. „Jászszentandrás csak Jászszentandráshoz nincs mesz- sze” — mondták, mondják a helybeliek. S ennek a kikezdhetetlen realitásnak a jegyében végzik a dolgukat az emberek, és nem is akárhogyan. Vágner János Fotó: Dede Géza Lml^LtH\űnmSh
