Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

1985. NOVEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kutatni — gazdálkodva, gazdálkodni — kutatva fl technika háza avatása elé Pályamódosítások egy intézet életében Jó-e az, ha egy kutatóinté­zet a tudományos munka mellett gazdálkodik is? Mi­lyen hatást gyakorolnak a gazdálkodás gondjai a kuta­tásokra? Milyen a viszony a két tevékenység között? Se­gíti. vagy hátráltatja a gaz­dálkodás a kutatói tevékeny­séget? S egyáltalán, hogyan „él meg” ma egy mezőgaz. dasági kutatóintézet? Mind­ezek a kérdések akkor ke­rültek' felszínre, amikor Karcagon jártunk, a Debre­ceni Agrártudományi Egye­tem kutatóintézetében. A kérdésekre dr. Józsa Árpád igazgatóhíelyettes társaságá­ban kerestük a konkrét, kar­cagi vonatkozású válaszo­kat. A DATE 1976-ban vette át az addig önállóan működő intézetet. Fő kutatási profil­jukat három pontban lehet­ne összefoglalni. Feladataik közé tartozik a síkvidéki te­rületek komplex melioráció­ja, a korszerű gyepgazdálko­dás és legelőberendezések kifejlesztése, továbbá takar­mánynövények fajtafenn­tartása és nemesítése. Az in­tézet gazdálkodása szem­pontjából, amint az kiderült cseppet sem mellékes e fő kutatási területek jellege. A karcagi kutató — a ho­ni társakhoz hasonlóan — eredményérdekeltségű költ­ségvetési rendszerben gaz­dálkodik. Nagyon általáno­san ez annyit jelent, hogy kiadásait kutatási és fenn­tartási költségeit, bevételei­ből kell fedeznie. Mindezek­ből, gazdálkodó szervezet módjára, pénzügyi képez. Kutatóintéze­teink alapvetően három csatornán tesznek • szert be­vételeikre: álla-; ami támogatásból^ kutatási eredmé­nyeik értékesíté­séből, s végül, de nem utolsó sor­ban gazdálkodói- termelői tevé­kenységük révén. Arról, hogy a karcagi intézet költségvetése mi­lyen arányban tá­maszkodik az em­lített három forrásra, ezt mondta az igazgatóhelyettes: — Évi költségvetésünknek jelenleg mintegy negyven­negyvenöt százalékát fedezi a központi támogatás, ösz- szegszerűen ez mintegy 16— 17 millió forintot jelent. A támogatás nagysága 1971 óta gyakorlatilag nem változott. Ez akkor — és még néhány évig — az intézeti költség- vetésnek mintegy nyolcvan Százalékát fledezte. Időköz­ben azonban annyira meg­alapokat A tény önmagában nem túl örömteli, de van ennek a helyzetnek jó néhány üd­vözölhető hatása is. A leg­főbb ezek közül talán az, hogy mivel immár egyre fe­gyelmezettebben kell gazdál­kodniuk az intézeteknek, fo­kozottan érdekeltek két do­logban: egyrészt abban, hogy a kutatási témák ész- fefeerű megválasztásával, az élet igényeihez jól igazodó, s ebből adódóan jól eladha­tó kutatási eredményeket produkáljanak, tevékenysé­gük ne szakadjon el a gya­korlattól: másrészt abban is érdekeltek, hogy a tulajdo­nukban lévő, vagy használa­tukba adott termelőeszkö­zökkel — mezőgazdasági ku­tatóintézetekben a termőföl­dön — nyereséget hozó ter- • meló tevékenységet folytas­sanak. — Mindenképpen abból az alaptényből kell kiindul­nunk, intézetünk tevékeny­ségének jellemzésekor — mondja dr. Józsa Árpád — hogy a kutatási célok a meg­határozóak, s gazdálkodá­sunk csak kisegítő, kiegészí­tő jellegű lehet. A nyeresé­gesség igénye azonban nem­csak a termelő tevékenysé­günkkel, hanem a kutatá­sokkal szemben is joggal tá­masztott követelmény. En­nek megfelelően, a kutatási eredményiek értékesítéséből évente mintegy 4—4,5 millió forint eredményt tudhatunk a magunkénak. Ez az ösz- szeg az éves költségveté­sünknek a 12—15 száza­lékát teszi ki. Ez az arány nem túlzot­% laboratóriumban Tóth Jánosné növé­nyek nitrogéntartalmát vizsgálja Irágultak a tudományos ku- atások, hogy ez az arány lapjainkra megfeleződött. A támogatás összege te­át, csaknem másfél évtize- e alig változott. Közben zonban, a kutatási költsé- ek „elszaladtak”. Különö- an ugrásszerű volt ez a nö- ekedés az ismert okokból ínyiszor emlegetett, baljós Tllékű év. 1979 után. Eze- at a gyökeres változásokat am tudta követni az állami mogatás összege, a közpon- költségvetés egyszerűen íptelen volt a gazdasági- inzügyi folyamatokat ki- yenlítő korrekciókra. A kutatóintézet laboratóriumiban Vincze Mihályné talajvizsgálatot végez tan magas. Vannak mező- gazdasági kutatóintézetek, amelyek ennek a többszörö­sét is „megkeresik” a kuta­tásaikkal. Mielőtt azonban bárkiben is bármilyen íté­let megfogalmazódna, teljes­sé kell tenni a karcagi in­tézetről rajzolt képet azzal, hogy az elmúlt évtizedben négy alkalommal is elnyer­ték a MÉM Kiváló Intézet címet, ami az ott folyó szín­vonalas kutatómunkát jelzi, vitathatatlanul. Miért hát ak­kor mégis, a vi­szonylag szeré­nyebb bevétel a kutatásokból? En­nek nagyrészt, a már részletezett kutatási profil­ban kereshetjük a gyökereit. Ez ugyanis megha­tározza, a kar­cagiak esetében jelentősen beha­tárolja az így megszerezhető be­vételek nagysá­gát. Ilyen szem­pontból azok a mezőgazda- sági kutatóintézetek vannak helyzeti előnyben, amelyek­nek fő tevékenysége a fajta­nemesítés. A jelenlegi vi­szonyok között ugyanis e te­rület eredményei a legjob­ban eladhatóak, ezekből le­het a legjobban pénzt „csi­nálni”. A meliorációs kuta­tásokból. s a gyepgazdálko­dási módszerekből kevésbé. E területek eredményeinek jelenlegi értékesítési csator­nái ugyanis nem teszik le­hetővé a látványos pénzügyi eredményeket hozó .„piaco­lást”. És ez az a pont, ahol az Talajkísérletck paprikával az intézetben Fotó: T. K. L. intézet gazdálkodói-termelői területre tér, hogy a rendel­kezésére álló anyagi erőfor­rásokat megnövelje. — Hogy mit tudunk tenni ezek érdekében? Szerencsé­re sokat. Először is, megpró­báljuk növelni a fajtakísérle­ti kutatásaink nagyságrend­jét. Ez a törekvésünk, úgy gondolom, logikus. De a leg­főbb, amivel magunkon se­gíthetünk. hogy a szántóte­rületünkön olyan árunövé­nyeket termesztünk, ame­lyek magasabb nyereséget biztosítanak. Ebből a meg- " gondolásból foglalkozunk viszonylag jelentős terüle­ten különböző vetőmagok (például saláta, retek, ubor­ka, hagyma) termesztésével. Ebből a termelő tevékeny­ségünkből évente mintegy 13—15 millió forinttal tud­juk még megpótolni az intéze­ti költségvetést. (Mindezt 715 hektárnyi szántóterületün­kön úgy, hogy ebből mintegy 200—220 hektár a kísérlete­inket szolgálja közvetlenül. Mindezeken kívül még egy lehetőségünk van: csökken­teni a kutatási költségeket, hogy a pénzünk több kísér­letezésre legyen elegendő. Gazdálkodik tehát a ku­tatóintézet. És ez most jó, vagy rossz? A kérdésre ad­ható válasz több mozaikból áll össze. Jó az, ha egy kuta­tóintézet munkája során nem szakad el a gyakorlat­tól, s nem válik öncélúan el­méletivé. Különösen jó, ha eredményeit saját termelői tevékenysége során ki tudja próbálni. Elfogadható az az alapvető kettőssége is ezen intézeteknek, hogy kutatási feladataikat úgy teljesítsék, » hogy nyereséget érjenek el, ugyanakkor a kutatási prog­ramban megfogalmazottakat is maximálisan teljesítsék. Veszély akkor fenyegethet, ha ez a létfenntartó gaz­dálkodása az intézetnek túl­zottan előtérbe kerül, s az optimálisnál több figyelmet, szellemi energiát köt le. L. M. L. I Szolnokon, a Kossuth Lajos utca járókelői csaknem két évvel ezelőtt figyelhettek fel arra, hogy a megyei tanács épülete melletti Tisza Antal Űttörőház tetőzetén három „artista” kezdett el dolgozni. Botos Károly, Szűcs Vince T és Kardos Béla Heves megyei mesteremberek voltak ezek a légtornászok, akiknek a munkájával megkezdődött a Szolnoki Technika Háza átépítése. De mi is történt ezt megelőzően, s hogyan lett az úttörőházból technika há­za, a leromlott állagú épületből korhűen újjávarázsolt dísze a városnak? Az úttörők 1983-ban új székházba költöztek és az ÉTÉ Szolnok megyei cso­portja ajánlati tervet készí­tett a megüresedő épület hasznosítására. Ekkor szüle­tett meg a megyei vezetés­nek az a döntése, hogy ez az épület legyen a tudomány hajléka, s adjon otthont az eddig otthöntalan MTESZ és MKT megyei szervezetei­nek. A Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) és a Magyar Közgazdasági Tár­saság (MKT) örömmel ka­rolta fel e kezdeményezést, hiszen megyei szervezeteik­nek mostoha elhelyezése már másfél évtizede nagy gondot jelentett. Így indulhatott meg — szé­les körű társadalmi összefo­gással — az átépítés, amely­hez 43 megyei üzem és intéz­mény felemelt jogi tagdíjai­val, mintegy 9,5 millió forint támogatással járult hozzá. A megyei tanács igen jelentős összeggel támogatta a tech­nika házának létrehozását. S ha kezdetben voltak is ellenzői a döntésnek (mert bizonyára voltak!) most a kívül-belül megújhodott, szép épület láttán csak a he­lyeslés és elismerés maradt. Helyeslése annak, hogy 16 év után végre otthonra leltek a műszákiak és a közgazdá­szok, vagyis a MTESZ, amely a megyében 30 egyesületi csoport 5400 tagjának társa­dalmi munkáját fogja össze, s évente 8—900 rendezvényt szervez. S az MKT. amely 600 megyei közgazdászt moz­gósít a gazdasági feladatok végrehajtására. A társadalmi helyeslésnek ez az új otthon egy olyan jele, amely a legjobbkor jött. Korunkban ugyanis egyre általánosabb tendenciává vá­lik, hogy a társadalmi ér­tékteremtésben a szellemi munka egyre meghatározóbb lesz. A világpiaci verseny­ben csak az a termék vagy technológia tud helyt állni, amelyben a hozzáadott szel­lemi érték részaránya na­gyobb.- A műszaki-gazdasági fejlődés és haladás alapfel­tétele tehát a technikai po­tenciál növelése, amelynek elérése leginkább függ az e területen dolgozóktól, a műszaki-gazdasági szakem­berek alkotó tevékenységé­nek színvonalától. A technika háza mintegy felismerése annak is, hogy e réteggel szemben van adós­ságunk, amelyet most ily módon is sikerült csökkente­ni. Ez az „adósság” azonban a legjobb befektetés, hiszen a társadalmi munka haszná­ból többszörösen visszaté­rül, lévén a szellemi poten­ciál a legnagyobb kamatláb­bal kamatozó tőke. Az elismerés egyaránt il­leti a tervezőket és kivite­lezőket, a terv támogatóit, segítőit. A SZQLNOKTERV tervezői — élükön Csala Sándor építészmérnökkel — úgy álmodták újjá ezt az 1886-ban létesült épületet, hogy a külső ekletikus stí­lusjegyek megmaradjanak, s hogy a lehető legkevesebb belső alaprajzi átalakítás mellett is ízléses, korszerű és szép legyen. A beruházókkal, kivitelezőkkel jól együttmű­ködve ez sikerült! Pedig nem kis gondot jelentett a 20 (!) generálkivitelező és 4 alvál­lalkozó munkájának össze­fogása, amelynek a kivitele­ző« karmestere Keleti Lász­ló, a SZÁÉV művezetője volt. A beruházók „gyeplő­jét” Kádár Zoltán, a SZOLNOKTERV igazgatója fogta kézben. A legnagyobb munka a Szolnok Megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnak jutott. Rajta kívül 8 megyei (Épí- tő-Javító-Szolgáltató V. Szolnok, Törökszentmiklósi Városi Tanács Költségvetési Üzeme, NEFA® stb.). 5 bu­dapesti (Csőszerelő V.. Fém­munkás V.. BEAG stb.), — vállalat 2 V&MK és 9 kis­iparos együttes munkáját di­csérhetjük. Az épületben a MTESZ és MKT irodáin kívül egy nagy és egy kis előadótermet ta­lálhatunk, amelyben előadá­sok, konferenciák szervezhe­tők. Az utóbbi a TIT nyelv­tanfolyamainak is helyet ad majd. A földszinti két klub a kisebb rendezvények helye lesz, s egyúttal a szakembe­rek délutáni és esti találko­zási lehetőségét is szolgálja. A hangulatos pince kiállítá­sokra, árubemutatókra, pin­ceklubra alkalmas. A föld­szinti és emeleti tágas elő­csarnokok jó kiegészítői le­hetnek egy-egy nagyobb ren­dezvénynél az előadóter­meknek. A zártláncú tv és a hangosítás révén ugyanis a kép és a hang szinte min­denhová eljuthat. Az épület­nek talán a leghangulato­sabb része a padlástérbe be­épült könyvtárszoba, ahová csigalépcsőn mehet fel az elmélyült olvasásra vágyó. Elkészült tehát a Szolnoki Technika Háza, saját fo­rintjaink hozzáadásával, a mesvei és központi szervek, a bázisüzemek támogatásá­val. Köszönjük mindannyi- uknak, mindannyiunk nevé­ben. Az új épület nemcsak a „tulajdonosoké” lesz falai közé hívjuk és várjuk a tu­domány és a kultúra min­den lelkes hívét. így lesz mindannyiunké ez a ház! Városunk és megyénk a technika háza mai átadásá­val tehát nemcsak egy szép épület értékével gazdagodik, hanem sokkal inkább az eb­ben folyó társadalmi munka hasznával. Madarász Tibor a MTESZ Szolnok Megyei Szervezet titkára Búcsúzó matuzsálem Szövőgópcsere Pápán Az OTT ülése Az Országos Társadalom- biztosítási Tanács — Poden Gyula alelnök elnökletével — tegnap ülést tartott. A testület a VII. ötéves népgaz­dasági tervről szóló törvény- javaslat alapján megtár­gyalta a társadalombiztosí­tás fejlesztésére vonatkozó elgondolásokat. Állásfogla­lását eljuttatja a Miniszter- tanácshoz. Leállították az utolsó 80 éves szövőgépet a Pápai Textilgyárban, ezzel befeje­ződött a gépek teljes cseré­je. Az 1152 századfordulón készült Roscher 105 típusú berendezést szovjet automa­ták váltották fel. összesen 466 SZTB típusú, korszerű szövőgépet állítottak, mun­kába. s ezek nemcsak egy­szerűen helyettesítik a ko­rábbi gépparkot: lényegesen többet termelnek, és a ter­mékszerkezet módosítását is lehetővé teszik. Az utóbbit kihasználva a jövőben a Pápai Textilgyárban — fő­leg a pizsamanyagok ro­vására — egyre több sza­badidő-ruhának való . kel­mét készítenek. Jászberényi kézbesítők Akiket mindenhol várnak Fontos, hogy a sürgős üzenet, az áhított jókíván­ság. vagy a megnyugtató ér­tesítés idegében megérkez­zen a címzetthez. Ehhez azonban a dermesztő hider get és a tikkasztó hőséget elviselő, a sárdagasztástól és behavazott utaktól vissza r.tra riadó, örökmozgó, csu­paszív emberekre van szük­ség. Hát vannak ilyen cso­dalények? ... kérdezzük el­ső olvasásra, majd a halk kopogtatás, az éles csenge­tés, vagy a sürgető kapuzör- gés után „felfedezzük” őket, a levélkézbesítőket. A jászberényi postahivatal kézbesítői 1970-ben alakítot­tak brigádot. Kossuth Lajos nevét vették fel, és eszten­dőre már elnyerték a szo­cialista brigád címet. A kö­vetkező évek során újabb sikerekkel, eredményes munkával érdemelték ki a bronz, az ezüst, majd az aranv fokozatot. Ez utóbbi a szokottnál is fényesebben ragyog, mert egymást köve­tő két éven át védték nieg arany „értékét”. Gedei Zoltán, a brigád vezetője érdekes számokkal — de nem unalmas statisz­tikával — mutatta be a kol­lektívát. A brigádnak tizen­négy tagja van, valameny- nyien kézbesítők, egv „szál” nőtaggal is dicsekedhetnek. A legfiatalabb „brigadéros” 25. a legidősebb 52 éves. A legkisebb távolság, amit egy kézbesítő naponta meg­tesz 9 kilométer, de van olyan körzet is, amit 20 ki­lométeres talpalással lehet bejárni. A ..kossuthosok” napi teljesítménye: töhb mint 160 kilométer gyalog­lás, vagy karikázás. Reggel 8 órakor indulnak a postahivatalból és dél­után 2 óra van. mire kiürül a táska. Ehhez azonban sza- porázni kell a lépteket, hi­szen táskánként 20—25 kiló papírt — levelet, utalványt, szelvényt — kell széthorda­ni. Kerékpáron, vagy gya­log róiák az utakat, kivive a két külterületi kézbesítőt, akik gépkocsin viszik a kövesút mellett sorakozó le­vélszekrényekbe a tanyák lakóinak címzett küldemé­nyeket. Minden házban örömmel várják őket, az egyikben a küldeményért, amit hoznak. A másikban azért, mert a ház lakója idős és magá­nyos, és rajtuk, a postáso­kon kívül soha senki nem kopogtat be a házba. Órá­hoz igazítva várják őket — Jászberényben 6500 idős ember — a nyugdíjkézbesi- tés naDján. Ezzel a pénz­zel a kézbesítők a szokott­nál is jobban igyekeznek, mert tudják, hogy sokan eb­ből a -pénzből veszik meg a holnapi ebédre valót. Kucsma Zoltán a posta- hivatal vezetője örömmel beszél a Kossuth Lajos bri­gád egyéb erényeiről. A kol­lektíva 'tagjai ímegaliakulá- suk óta szorgoskodnak a hírlapelőfizetők gyűjtésében, szervezésében. Munkájuk­nak is köszönhető. hogy Jászberényben már a 20 ”‘?.~ rét is meghaladia az újság- előfizetők száma. A jól szer­vező és okosan érvelő bri­gád tagjai évek óta folya­matosán. évente több mint 100 előfizetővel növelik a Népszabadság és a megyei lap olvasótáborát. Nemcsak a munkahelyen, a tanácsnál is dicsérik a brigádot. Név szerint isme­rik őket Jászberény egyik óvodájában és a portelki is­kolában. A kézbesítők bri­gádja patronálja a Mártírok úti óvodát. Évente több mint 30 ezer forint értékű társadalmi munkával javí­tanak, felújítanak, a kar­bantartási feladatok ellátá­sával segítenek a gyermek­intézménynek. A kézbesítés során „derí­tették ki," hogy a portelki általános iskola itaniíjerem- hiány gondokkal küzd. ösz- szedugták a fejüket, felmér­ték ki mire képes és mihez ért. Kiderült, hogy á re­méltnél is Aibbre. Azután maltert kavartak, falat húz­tak, fúrtak, faragtak, és egy szép, új tanteremmel bő­vült a portelki iskola. Az évente megismétlődő „rá­adásért” a brigád megkapta a Társadalmi Munkáért pla­kett mindhárom fokozatát. Brigádnaplóba bejegyzett, rövid mondatokba sűrített vállalások, teljesítések, ön­értékelés. Ezekből rakódik egésszé egv lelkes kollektí­va 15 esztendeje. Ezeket ol­vasva és a róluk elmondot­takat hallgatva könnyebb megérteni, hogy miért sze­retik, tisztelik őket, hogy miért ők azok, akiket min­denhol, és mindig várnak. Hlés Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom