Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

1985. NOVEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mostoha körülmények Szakmunkásképzés Tiszafüreden A tanműhelyben elfogadhatóak a körülmények Az első pillantásra legin­kább szükséglakásnak véli az ember. Pedig az általá­nos iskola udvarvégében meghúzódó szerény, föld­szintes épület egy tekinté­lyes intézménynek ad ott­hont. Tiszafüreden több évtize­des hagyománya van a szak­munkásképzésnek, ezért is csodálkozik az érdeklődő, hogy milyen mostoha körül­mények között folyik jelen­leg a leendő munkások kép­zése. A füredi iskola még csak nem is önálló, hanem a karcagi 629-es számú szak­munkásképző intézet kihe­lyezett tagozata. Mogyorósi Ottó igazgató észrevehetően nagy önural­mat erőltet magára, amikor az oktatás körülményeiről beszél. — Az elméleti óráknak összesen két tanterem jut. így reggel héttől este hétig folyamatosan, ötperces szü­netekkel kényszerülünk ta­nítani. Kell-e bizonygatnom, hogy ez megviseli a tanáro­kat és tanulókat egyaránt. — Tiszafürednek, ponto­sabban a szakmunkásképző intézetnek meglehetősen nagy a vonzáskörzete. Ne­héz elhinni, hogy képesek betölteni szerepkörüket. — Szó sincs arról, hogy megfelelünk a feladatnak. Évente mindössze negyven­ötven végzőst tudunk adni az iparnak. Hogy ez meny­nyire nevetségesen kevés, talán azzal bizonyíthatom, hogy minden esztendőben száztíz-százhúsz friss szak­munkásra volna igénye a ©anz-Danubius tiszafüredi daru gyáregységének. És akkor még meg se fordul­hat a fejünkben, hogy a helyi szövetkezetek szak­munkásigényeit képesek lennénk akár csak részben is kielégíteni. A beiskolázá­si körzetünk a szomszédos Heves és Hajdú megyék né­hány közeli településére is kiterjed. Évről évre négy­száz-ötszáz fiatal jelentkezik hozzánk. Szívesen felven­nénk őket, de hova? — Milyen szakmákat sa­játíthatnak el a tanulók Ti­szafüreden? — Négy vasas szakmában folyik a képzés, nevezetesen esztergályos, géplakatos, vas-fém-szerkezet lakatos és hegesztő szakmákat adunk a tanulók kezébe. Egyelőre csak álmodozunk arról, hogy az úgynevezett lányos szak­mákra is beiskolázhatunk. Nagyon kellene Füreden és a környékén szabó, fod­rász... A lányok szükség­megoldásból kénytelenek valamelyik vasas szakmát választani. Jelenleg is van nálunk olyan leány, aki he­gesztő lesz. — A rossz körülmények mellett is szinte minden esztendőben szép szakmai sikereket érnek el a tisza­füredi szakmunkástanulók. — Különösen az esztergá­lyosaink dicsekedhetnek a különböző versenyeken szer­zett díjakkal. Tavaly a szakma kiváló tanulója ver­seny országos döntőjében egy esztergályos diákunk hatodik helyen végzett. A megyei vetélkedőkön is rendszeresen megszerzik a dobogós helyek valamelyi­két a tanulóink. Mindez kö­szönhető a jól felkészült oktatói gárdánknak és a Ganz-Danubius nemrégiben átadott korszerű tanműhe­lyének. A darugyárral egyébként is szoros kapcso­latban állunk, a KISZ_szer- vezetünk a múlt évben be­olvadt a gyár alapszerveze­tébe, aminek máris meg­mutatkoznak az előnyei. Ta­nulóink ugyanis, hogy a gyár dolgozójának érezhe­tik magukat, ott élnek az idősebb szakemberekkel, ahol majd elhelyezkednek a szakmunkásbizonyitvány megszerzése után. — Tudom, hogy nem so­káig kell már ilyen áldat­lan körülmények között ta­nítaniuk. — Ha minden igaz, az 1987—88-as tanévet már az új nyolctantermes intézet­ben kezdhetjük meg. Az is­kolaépítéssel párhuzamosan készül egy új tanműhely is, tehát valóban nem tart so­káig a „kiszenvedésünk”. A terveinkben szerepel az épí­tőipari szakmák körének bővítése, néhány lányos szakma bevezetése és sok más, amelyhez jelenleg hoz- zás se kezdhetünk. Az új iskola átadása lehetővé te­szi majd, hogy évente négy­száz-ötszáz tanulót oktathas­sunk. Pillanatnyilag mind­össze százötvenhatos a lét­számunk, első évest csak hatvanat, legfeljebb hetve­net tudunk felvenni. A kö­rülményeinkről még csak annyit: a tanórán kívüli foglalkozásra nincs semmi­féle lehetőségünk, nincs szakkörünk és szertárunk. Ez utóbbi hiánya már-már katasztrofális, hiszen az ér­tékes szemléltető eszközöket egy sufniban vagyunk kény­telenek tárolni. A gyerekek testi nevelésére alig gondol­hatunk, hiszen nincs torna­termünk, előfordul, hogy té­len is az udvaron tartjuk a tornaórákat. Mégis ott va­gyunk a megyei sportverse­nyeken és olyan eredménye­ket érünk el, amelyek a tornateremmel . rendelkező intézeteknek is dicsőségére válhat. A helyi MHSZ-szel fenntartott kapcsolatunk­nak köszönhető, hogy jól működő motoros és lövész szakkörünk van. A daru­gyár rendszeresen elviszi tanulóinkat kirándulni, or­szágot járni, vagyis igyek­szünk elfeledtetni a gyere­kekkel, hogy mostohák a kö­rülmények. — Talán nem helyénvaló a kérdés, de ha most hir­telen teljesülne egy kíván­sága, mi lenne az? — Legalább hat tante­rem .. . Bendó János Fotó: T. Katona László A Katona József Színház vendégjátéka Szolnokon „Hát kabát ujjamat rángatja feleségem: Ostoba Kuka te, most mutasd meg ma­gad”. Básti Juli és Sinkó László Übü mama és papa szerepében a november 3-án, va­sárnap este 7 órakor bemutatásra kerülő Alfred Jarry rémbohózatában. Az abszurd dráma nagymesterének agyatlariított anti­hőseit a Zsámbétki Gábor rendezte Übü királyában láthatjuk. November 4-én, hétfőn este 7 órakor Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című játékfűzérét; 5-én, kedden este pedig Bul­gakov Menekülés című drámáját láthatja a szolnoki közönség a Katona József Szín­ház társulatának előadásában. Politikai míivoitsógünk Ismernünk kell a világot, hogy érthes­sük. Értenünk kell a világot, hogy helyes irányba formálhassuk állásfoglalásainkat, tetteinket. Isrhernünk és értenünk kell múltunkat, jelenünket, a jövő várható tendenciáit, mindazt, ami meghatározza a közösség, és benne az egyes személyek sorsát, cselekvési lehetőségét. Ismernünk és értenünk kell tehát a politikát. A politikát — a szó tág, mondhatnánk, legtágabb értelmében. Tudnunk kell a po­litikai élet eseményeiről, a döntésre jogo­sult és hivatott szervek elhatározásairól, a vezetők állásfoglalásairól. De tájékozottság szükséges abban is, ami ezek mögött hú­zódik — nem nélkülözhető a gazdasági törvényszerűségek értő megközelítése, a nemzeti múlt máig eleven tanulságainak, az országok sorsát egymáshoz kapcsoló nemzetközi folyamatoknak ismerete. A termelés, az értékesítés, a megélhetés, a művelődés, a szociális viszonyok, a tele­pülési körülmények — mind-mind össze­függnek a politikával, politikai tartalmat is hordoznak. A politika világához napja­inkban az élet rendkívül sokfajta szférája kapcsolódik, s egyikük mozgása sem lát­ható át és érthető meg megfelelő politikai ismereteken alapuló műveltség nélkül. A közvetítő eszközök skálája a mai vi lágban nagymértékben kiszélesedett. Az elektronika forradalma megsokszorozza az informálódás intenzitását. Ám mindezek ellenére nem veszítette el szerepét az írott szó, amely változatlanul megőrizte kitüntetett helyét az ismeretek elsajátítá­sában. a könyv (miként az újság) a poli­tikai tájékozódásban ma sem nélkülözhe­tő. Sőt, alighanem az eddiginél is nagyobb szükség van rá, a hírek, információk özö­nében a mélyebb összefüggéseket elsősor­ban a politikai könyvek, folyóiratok se­gítségével lelhetjük meg. Az elemző, az átfogóbb folyamatokat bemutató művek segítenek hozzá, hogy a részletek sokasá­ga rendszeres egésszé álljon össze, hogy felfedezzük az események, történések so­kaságában a meghatározó törvényszerű­ségeket. Szükségünk van tehát a politikai tárgyú könyvekre. S ezt a szükségletet a könyv­kiadás — nyugodtan mondhatjuk — nö­vekvő színvonalon elégíti ki. A hazai és külhoni szerzők tollából napvilágot látó könyvek, tanulmányok, cikk- és beszéd­gyűjtemények a világpolitika, a gazdaság, a társadalmi élet megannyi területét vi­lágítják meg és mutatják be az eligazod­ni, művelődni kívánó olvasóknak. Az érdeklődés, az eligazodás vágya sze­mélyes indítékú, de nemcsak az egyéni lét szükségleteiből ered. Társadalmunk éle­tének egyik alapvető vonása ma, hogy a dolgozó ember, az állampolgár, a társadal­mi szervezetek tagja a korábbinál erőtel­jesebben válhat a döntések részesévé, já­rulhat hozzá az elhatározások kimunká­lásához. Márpedig érdemben állást fog­lalni, legyen szó a vállalati stratégiáról, a település fejlesztéséről, a szociális feltéte­lek alakításáról, vagy bármi másról, ez mindenekelőtt hozzáértést igényel. Az já­rulhat okosan hozzá egy-egy döntéshez, aki képes felmérni a várható következ­ményeket. És ehhez politikai tájékozott­ságra, tudásra van szükség. Közérdek és személyes érdek is tehát, hogy társadalmi méretekben fokozódjék az állampolgárok, különösen a párttagok politikai műveltsé­ge, tájékozottsága. Ehhez segítenek hozzá a politikai tárgyú könyvek, amelyek fontosságára, társadal­mi szerepére hivatott felhívni a figyelmet a ma kezdődő rendezvénysorozat. A meg­jelenő könyvek széles választéka, az író—- olvasó találkozók és egyéb összejövetelek mind azt szolgálják, hogy még jobban egymásra találjon a politikai könyv és a politika iránt érdeklődő ember. Mégpedig nemcsak most a politikai könyvnapokon, hanem az esztendő min­den napján. Gyenes László Nemtoion árnyak A Cselédek a szobaszínházban Pályázat közép­iskolásoknak Az MTA Atommag Kuta­tó Intézete az 1986. március 3—8. között megrendezendő debreceni fizikusnapok al kaiméból pályázatot hirdet középiskolások számára a következő témákban: 1. Fizikai kísérletek és mérések élő anyagokon. (A pályamunkák a pályázó ál­tal végzett kísérletekről, mé­résekről és azok eredmé­nyeiről számoljanak be, is­mertetve a kísérleti módsze­reket is.) 2. Az energiatermelés koc­kázatai. (A pályamunkáktól a téma tanulmányszerű fel­dolgozását várjuk 10—15 gé­pelt oldal terjedelemben.) 3. Számítógépek alkalma­zása biofizikai kísérletek­ben, biológiai rendszerek vi­selkedésének modellezése­ben. (A pályamunkák biofi­zikai kísérletekben , vagy azok eredményeinek kiérté­kelésében felhasznált, a pá­lyázó által készített számí­tástechnikai segédberendezé­seket vagy számítógépes programokat ismertessenek). Beküldési határidő: . 1986. február 10. A pályamunká­kat az ATOMKJ Titkárságá­ra (Debrecen, Pf. 51. 4001) kérjük beküldeni. Pályadíjak témánként: 1 elsődíj 2000 Ft, 1 második díj 1500 Ft, 1 harmadik díj 1000 Ft. A legkiemelkedőbb pálya­munka az ATOMiKI 3000 fo­rintos HATVANI DIJÁT kapja. A pályázat eredményhir­detésére a fizikusnapok ke­retében kerül sor. A dráma- és prózaíró Jean Genet, a negyvenes évek második felében ki­bontakozó francia irodalmi újhullám egyik zseniális „fenegyereke” nálunk nem tartozik a széles körben ol­vasott írók közé, annak el­lenére, hogy Nagy Péter fordításában 1965 óta ma­gyarul is hozzáférhető a Szolnokon, a Szobaszínház­ban most műsorra tűzött Cselédek című drámája, amelyet a hazai közönség az 1978/79-es évadban már láthatott a Józsefvárosi Színházban is. A viszonylagos ismeret­lenség némileg talán meg­magyarázható azzal, hogy Genet egyéni hangú. ab- szúrdba hajiló, stilizált, ri­tuális elrendezésű játékai­ban nehezen követhető, szinte barokkos prózai lírá­val közvetíti a polgári ér­tékrend bomlásának riasztó képeit. S az is tény, hogy egyfelvonásosai más él­ményt jelentenek olvasva, és teljesen mást a színpa­don. Hogy a bonyolult nyelve­zetű, többrétegű cselekmé- nyű, nemegyszer sokkoló hatású művei indíttatását jobban megértsük, alapo­sabban meg kell ismernünk a hányatott sorsú szerző szélsőségesen ellentmondá­sos életútját: a 20. századi polgári társadalom számki­vetettjének vergődését az árvaházaktól, javítóintéze­tektől a börtönök során át az ellenállási mozgalomig, majd a francia Nemzeti Iro­dalmi Nagydíjig. Egy biztos, életútja mindennek nevez­hető, csak szokványosnak nem Genet, akit Sartre „szent komédiás és mártír”- nak tart, az abszúrd dráma művelői közé tartozik, s a kritikusok egy része az Ar- taudféle „kegyetlenség szín­háza” irányzat legkiemel­kedőbb képviselői közé so­rolja. A Cselédek Genet egyik legelső és legjellem­zőbb drámája, cselekménye, az „úr-szolga viszony” reális társadalmi konfliktusának emberi áttételeire épüli. Csizmadia Tibor rendezői értelmezésében az az ele­mentáris harc kerül előtér­be, amit az ember önmaga személyiségéért, önmaga megváltásáért nap mint nap folytat. Egy olyan küzde­lem, amelyben az ember­nek — hogy megalkothassa saját világát — először el kell pusztítania szinte min­dent; s ha az új felépítése nem sikerül, vállalnia kell önnön kudarcait. A nemtelenek árnyak ösz­tön-lebegése, ugyanakkor emberek és testek kemény, kíméletlen fizikai és lelki harca ez a játék. Ehhez a színészt és nézőt egyaránt igénybe vevő já­tékhoz a szereplőkben nagy­szerű társakat talált a ren­dező. Tóth József (Mada­me),. Tóth Tamás (Claire) és Muosi Zoltán (Solange) pél­dás alázattal és hihetetlen koncentrálással oldják meg feladatukat. Mindhárman mást csinálnak — s azt fel­sőfokon —, így csakis ön­magukhoz lehet viszonyíta­ni őket. Szerepjátékuk al­katuknak megfelelően őszin­te s ez— mintegy játéka já­tékban — az alapja az egész darabnak. Mindezt úgy teszik, hogy szinte nem is vesszük észre, hogy fér­fiak játsszák a női szerepe­ket; küzdelmük kozmikus értelmezése a nemtelenség- nek. Mindhármuk számára fantasztikus teher- és tehet­ségpróba tehát ez a játék, amelynek erősen stilizált te­rét El Kazovszkij tervezte. Hogy végül is mi a konk­rét (és követhető) cselek­ménye a Madame és két cse­lédje furcsa viszonyát ábrá­zoló darabnak, az — a Zol­tán Gábor fordítása alapján, a Szigligeti Színház és a Gö­döllői Művelődési Központ közös produkcióban ké­szült — előadásból nehezen deríthető ki. Inkább csak érezzük, megsejtjük a fény és a sötétség örök harcát, amelynek a darabbeli vég­kicsengése — Földényi F. László szavaival — az, hogy „az éjszakának ennek a nő­nemű és mégis nemtelen lénynek a nyugalmát” csak nagyon nehezen háboríthat­ja bármi is! S ha ezt az elő­adást csupán egyfajta mű­vészi „ujjgyakorlat”-ként fogjuk fel, mindez elfogad­ható; a néző katartikus be­avatásához azonban kevés. L. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom