Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

1985. NOVEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hagyományápolás és helytörténet Egy szakmai továbbképzés margójára Talán úgy tűnhet az olva­só számára, hogy a pedagó­gusok szakmai fejlődését, ön­művelését, módszertani kul­turáltságát szolgáló bármi­lyen továbbképzés csak az iskola számára érdekes, bel­ső ügyet jelent. Ez igaz is, ha egy ilyen tanácskozás, eszmecsere eredményei, ta­pasztalatai csak az iskola fa­lain belül maradva apró részletkérdésekben jelente­nek valamiféle változást. Hogy mégis bővebben szó­lunk a megye történelem szakos tanárainak e héten lezajlott szolnoki továbbkép­zéséről, annak oka elsősor­ban az, hogy szélesebb kör­ben is figyelemre méltó kö­vetkeztetésekre adott alkal­mat, egyrészt az ifjúság tör­ténelemszemléletének, vi­lágnézeti meggyőződésének kialakítása szempontjából, másrészt, talán a történelmi sorsfordulókat átélt idősebb nemzedék — a szülők, nagy­szülők — számára is hasznos tanulságokkal szolgál. A Varga Katalin Gimnázi­um negyedik osztályos fa­kultációs csoportja Berta Mihály szaktanár vezetésé­vel arra a feladatra vállal­kozott, hogy korabeli forrá­sok elemzésével feldolgozza az első magyar proletárdik­tatúra, a Tanácsköztársaság történetének legfontosabb szolnoki eseményeit, s meg­fogalmazza a jeles történel­mi sorsforduló helyi sajátos­ságait — összevetve mind­azzal, ami akkor Magyaror­szágon történt. A téma isme­rőinek — az órát meghall­gató szakemberek — körén kívül közérdekű lehet-e ez a tény? Két dolog miatt feltétle­nül. Az egvik abban kere­sendői, hogy napjainkban egyre szélesebb érdeklődés nyilvánul meg hazánk és szomszédaink — a közép-ke- let-európai országok — tör­ténelme iránt. A diákoknak — a középiskolai oktatás, ezen belül elsősorban a tör­ténelemtanítás mellett — egyre többféle hírforrás áll rendelkezésükre, hogy a ma­guk számára mérlegre tegye és értékelje a távoli és a kö­zelmúlt eseményeit, össze­függéseit — a pozitív és ne­gatív szerepet játszó törté­nelmi személyiségek szándé­kait és cselekedeteit. A könyvkiadásban, a tömeg­kommunikációs eszközök műsoraiban, az egyes művé­szeti ágakban ugrásszerűen megnövekedett azoknak a tanulmányoknak, cikkek­nek, visszaemlékezéseknek, filmeknek, regényeknek a száma, amelyekből — talán nem is mindig a történelmi hűségnek megfelelő — kö­vetkeztetéseket vonhat le a maga számára, hiszen ezek nagy része az egyéni látás­mód 'szűrőjén keresztül jut el hozzájuk és a közönség egé­széhez. Ennek ellenére jelen­tős szerepe van az egészséges történelemszemlélet és nem­zettudat kialakítása szem­pontjából azoknak a művek­nek, amelyek manapság el­sősorban a Horthy-rendszer és a népi demokrácia úgyne­vezett ötvenes éveinek prob­lémáival foglalkoznak. S itt fogalmazódhat meg bennünk a gimnáziumi bemutató óra kapcsán a kérdés: hazánk és a munkásmozgalom történe­tének e korszakáról, az őszi­rózsás forradalom és a Ta­nácsköztársaság közkinccsé tehető tanulságairól^, a külső intervenció koncentrált tá­madása miatt vereséget szenvedett első proletárdik­tatúráról — az iskolapado­kon kívül is — nem kellene többet beszélni? Bár kétség­telen, hogy Sinkó Ervin, Op­timisták című regényének televíziós változata, Kovács András, Vörös grófnő című filmje talán elindítója lehet annak az ismeretközlési fo­lyamatnak, amelyben nem­csak a művészeteknek, a. korszak értő történészeinek, de az eseményeket átélt nagyszülők élményeinek is fontos szerepe van. Az egyes történelmi kor­szakok jelentőségük szerinti megismerése mellett a be­mutató óra és az azt követő tanácskozás bebizonyította, hogy az ifjúság hazafisógra nevelésében, a hazához való érzelmi kötődésünkben mennyire fontos szerepet ját­szik a helytörténet: szűkebb pátriánk, szülővárosunk vagy szülőfalunk históriájá­nak megismerése. Ha megis­merjük a mindennap végig­járt utcák, terek és házak történetét, a benne valami­kor lakó emberek életét,' gondolkodásmódját, céljait, örömeit, sikereit és szenve­déseit, másképp gondolkod­hatunk saját kudarcaink és eredményeink, munkánk — nagy szavakkal élve — éle­tünk értelméről is. Bálint Judit Kultúránk követei B Redl ezredes Párizsban Párizsban két ünnepi elő­adáson mutatták be a Redl ezredes című filmet, amely az idei Carines-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját, s a jövő héttől kerül országszerte a francia mozik műsorára. Mindkét bemutató előadáson részt vett Szabó István, a film rendezője. Az első díszelőadást a Sor­bonne nagy amfiteátrumá­ban tartották az egyetem rektora, számos tanára, a francia kulturális élet kép­viselői jelenlétében, s ott volt Palotás Rezső magyar nagykövet is. A másodikra a szenátus Medicis termében került sor(, ahol a francia— magyar baráti csoport ren­dezte a vetítést. Szabó István a nagy tapssal fogadott be­mutató után válaszolt a kö­zönség kérdéseire. A Chaillot palotában a Pá- ’rizsi Filmmúzeum retrospek­tív sorozaton mutatja be Szabó István filmművésze­tét. Fischer Annie kínai vendégszereplése Fischer Annie meghitt be­pillantást engedett a klasszi­kusok világába. Schumann-interpretációja élő és pontos volt. Előadásá­ban Beethoven Waldstein- szonátája nagyszabású, s egyben költői zenedarabnak hangzott. Egyensúlyra töre­kedett, sohasem terhelte meg a közönséget, mely hosszantartó ovációval ünne­pelte az előadást, írja a pe­kingi China Daily pénteki számában. A háromszoros Kossuth- díjas, Kiváló Művész Japán­ból érkezett Kínába, magán­látogatásra, majd a kínai ze­nei élet vezetőinek felkéré­sére egy koncertet adott Pe- kingben. A China Daily megjegyez­te, hogy Fischer Annie le­gendás személyiség a kínai zenészek idősebb nemzedéke számára. A pekingi koncert után a Kínai Központi Kon­zervatóriumba is ellátoga­tott, diákokat hallgatott meg, majd ő is játszott a konzervatórium növendékei­nek és tanárainak. A Jövő év megyei kiadványai Verseghy Ferenc válogatott művei Kötet a Jász etnikumról A megyei tanács művelő­désügyi osztálya elkészítette, az illetékes szakbizottságok­kal véleményezte és .megvi­tatta a megye jövő évi könyvkiadási tervét. A Verseghy Ferenc Me­gyei Könyvtár folytatja név­adója életművének kutatá­sát, latinul írt műveinek for­dítását és kiadását. Dr. De­rne Zoltán szerkesztésében jelenik meg a Verseghy Fe­renc válogatott műveit tar­talmazó kötet. A könyv ke­resztmetszetet ad a felvilá­gosult gondolkodó egész élet­művéből. Vers, próza, vallá­sos és filozófiai, természet- tudományi írásokat is tartal­maz az elsősorban nagykö­zönséghez szóló, olvasmá­nyos stílusban megírt kiad­vány. Ugyancsak a megyei könyvtár jelenteti meg — Kaposvári Gyula szerkesztő­sében— a Móra Ferenc Szol­nokon című kötetet. A könyv Móra Ferenc szolnoki kap­csolatainak összegzését ad­ja, levelek, dedikációk, fény­képek segítségével- Érdekes vállalkozás a Szolnok me­gyei diáknyelv értelmező szó tárának összeállítása. A kö­tetet a Verseghy Ferenc Me­gyei Könyvtár .igazgatóhe­lyettese, P. Kemenczey Ju­dit szerkesztésében veheti kézbe majd az olvasó. A szó­tár a Verseghy nyelvművelő verseny nyelvi gyűjtését, az általános iskolások diáknyel­vi szavait és kifejezéseit tar­talmazza majd. Alapjául a csaknem félszáz tanulótól begyűjtött,, több mint 20 ezer szó szolgál. Más egyéb kiadványok mellett ugyan­csak a megyei könyvtár ter­vezi a Könyvtári Minerva cí­mű kötet megjelentetésit. A füzet — Lengyel Gézáné szerkesztésében — Szolnok megye valamennyi fontosabb könyvtárának közművelődé­si, iskolai, főiskolai, szak- könyvtári szolgáltatásait, gyűjteményét mutatja be. A Szolnok Megyei Levél­tár két jelentősebb munka kiadását tervezi a következő esztendőben- Dr. Uíjpán Lász­ló tollából napvilááot lát A tömegszervezetek részvétele a szövetkezetpolitika Szol­nok megyei végrehajtásá­ban 1948—1951 című kötet, valamint Források, közlemé­nyek címmel jelentetik meg a megyei helytörténeti pá­lyázatok díjnyertes munkáit tartalmazó kiadványt. A Szolnok megyei múzeu­mok igazgatósága egyebek mellett a Jász etnikum cí­mű munka harmadik köteté­nek kiadását tervezi. Szabó László kandidátus Jászság­ban végzett kutatásainak tár­sadalomnéprajzi fejezetét ad­ja közre az utolsó, befejező kötetben. A Karcagi Városi Tanács Mándoky Kangur István szerkesztésében Kun szótár kiadását tervezi. A kiadvány az európai kun nyelvek szótárszerű, anno- tált bemutatására törekszik. A tervek szerint a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasá­gi és Postaforgalmi Szakkö­zépiskola alapításának 75. évfordulójára jubileumi év­könyv jelenik meg. A kötet — Szurmay Ernő szerkeszté­sében — az iskola történetet dolgozza fel­A felsorolt kiadványok mel­lett — ezúttal nem közöltük valamen nyi megjelentetésre szánt mű címét és tartal­mát — több, kisebb terje­delmű munka is napvilágot lát a következő esztendőben. Küldöttek a tanácskozás mindennapjairól Finisben a fórum Az érdemi párbeszédé a főszerep Szemmel láthatóan megélénkült a lanyhának amúgy sem mondható munka az európai kulturális fórumon. A munkabizottságok befejezték tanácskozásukat, ismét plenáris ülésekre kerül sor. A küldötteken — az alko­tóművészeken, a kultúrpolitikusokon, de még a diploma­tákon is — az izgalom, a feszült várakozás jelei figyel­hetők meg. S ez érthető is, hiszen finiséhez érkezett az október 15-én megkezdett munka, rövidesen ország-vi­lág előtt kell számot adniuk arról, hogy mire jutottak. A most következő interjúk a visszaszámlálás kezdetén készültek. Bepillantást nyújtanak a fórum mindennap­jaiba, abba, hogy néhány ország képviselői miben lát­ják e tanácskozás jelentőségét, hasznát. Lassi Nummí finn költő: — Megítélésem szerint egész Európa számára hasz­nos ez a fórum, de minden­kit óvnék az illúzióktól. A lényeg az, hogy tárgyalunk, bár bonyolult tanácskozás­ról van szó. Örömmel ta­pasztaltam, hogy a proce­dúrák helyett az érdemi pár­beszédé a főszerep. Nagy pozitívuma a fórumnak, hogy sok javaslat hangzott el, talán túl sok is, ezért elég nehéz feladat kiemel­ni közülük a legjobbakat. Amit én várok ettől a fó­rumtól, az az, hogy meg­könnyíti a műfordítók mun­káját, jobb együttműködést eredményez minden nyelv között, segíti a kis nyelveken íródott irodalom népszerű­sítését. Szerintem a főbb mint 200 javaslat már ön­magában sikernek minősít­hető. Az igazi siker persze akkor születik meg, ha a ta­nácskozás résztvevői záró- dokumentum elfogadásával búcsúznak majd Budapest­től. Waclaw Sadkowski len­gyel főszerkesztő: — Két fő jelentősége lehet ennek a fórumnak. Először is az, hogy különböző le­egyszerűsített elképzeléseket, megtévesztő információkat, például, amelyek Lengyelor­szág vagy más országok kul­turális életét illetik, megcá­folja. Egyezség jöhet létre egymás kölcsönös tiszteleté­re, és az igazság közös ke­resésére is, ígv jobban meg­érthetjük egymást, az együtt­működés könnyebb lehet. A nyugatiak például nem akar­ták elhinni, hogy náljunk, Lengyelországban nem állí­tanak semmiféle ideológiai- filozófiai akadályt a nyugati kultúra elé. hogy mindent kiadunk, aminek művészi, intellektuális értéke van. A fórum másik jelentősége, hogy lehetőséget adott a közvetlen kapcsolatépítésre, így kerültem kapcsolatba egy olyan holland folyóirat­tal, amely — akárcsak az enyém — szintén a világiro­dalommal foglalkozik. Bízom abban, hogy e kapcsolat se­gítségével mélyebben meg­ismerhetem a holland iro­dalmat, kiemelkedő alkotóit, s lehet, hogy ők is jobban megismerik a lengyeleket, túllépve a2on a három sze­mélyen, akiknek politikailag botrányos híre van a világ­ban. Ugyanez a helyzet a svájciakkal. Nekik nagyon tetszett például, hogy a sváj­ci francia irodalomról külön számot adtunk ki. Hasonló­kat mondhatnék a jugoszlá­viai szolvénekről. Velük is ugyanolyan együttműködés alakulhat ki, mint itteni testvérfolyóiratunk, a Nagy­világ vagy a Kortárs szer­kesztőségével. — Mindebből úgy tűnik, lengyel szempontból hasznos volt a fórum. Európa szem­pontjából is igaz ez? — Ez már bonyolultabb kérdési (Szerintem európai hasznossága mindenekelőtt a nemzetközi helyzet, a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vi­szonyának alakulásától függ. A szovjet fél részéről ko­moly jóindulatot tapasztal­tam, pedig sok kihívással kellett szembenéznie. Ugyan­akkor amerikai részről, de némely más nyugat-európai ország részéről sem észleltem ugyanezt a jóindulatot. Mindazonáltal a fórumon sok javaslat hangzott el. Pél­dául Günther Grass nyugat­német író indítványozta, hogy hozzanak létre egy eu­rópai kulturális alapítványt. Gyermek- és ifjúsági könyv­kiadása kölcsönös bemutatá­sát tervezi tíz ország, s volt olyan kezdeményezés is hogy Az európai kultúra fóruma címmel adjanak ki egv kö­zös folyóiratot földrészün­kön. Ilmar Bekeris nagykövet, a svéd delegáció vezetője: — Mindenekelőtt azt kell látni, hogy a fórum az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési folyamat része, s ré- ■ sze annak is, amiről 1983 őszén a madridi utótalálko­zón döntés született; Svéd részről üdvözöltük a szakér­tői találkozókat, mert úgy véltük, hogy konkrét, ú.i elemeket hozhatnak ebbe a folyamatba. Pozitív hozzájá­rulást remélünk a fórumtól is. Van egy sajátossága is ennek a tanácskozásnak. Ne­vezetesen, hogy a diploma- t ták mellett kulturális sze­mélyiségek találkozója is ez a fórum, részvételükkel ők máris színesítették az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési folyamatot. Svédor­szág bízik abban, hogy e párbeszéd hozzájárul majd a kulturális kapcsolatok fej­lődéséhez. Ugyanakkor rea­listának kell lennünk. Nem szabad azt képzelnünk, hogy a mai világban, amikor a gazdasági helyzet, sok helyen nem éppen briliáns, látvá­nyos előrelépést érünk el. Mi ezért azon vagyunk, hogv néhánv konkrét elképzelést munkáljunk ki. amelyek elő­segítik a minőségi reformo­kat. például csökkentik az akadályokat, a jelenlegi kul­turális cserében. Ez egv tó dolog lenne. Még két szem­pontból figyelünk a fórum­ra. Egyrészt hogv jó fóru­ma legyen a kulturális sze­mélyiségek eszmecseréjének. Másrészt, hogy ez a tanács­kozás, amennyire a résztve­vő országok kormányai lehe­tővé teszik, vonjon le köyét- keztetéseket, alakítson ki egy vezérfonalat, ajánláso­kat tegyen. Záródokumen­tum nélkül ez utóbbi aligha lehetséges. — Gondolja, hogy megszü­letik ez a záródokumen­tum? — Ezt ebben a pillanat­ban még nehéz volna meg­mondani. A svéd delegáció mindenesetre egy jó doku- mentért dolgozik. Jó ered­ményt kell felmutatnunk a budapesti fórumon ahhoz, hogy segítsük az európai biz­tonsági és együttműködési folyamatot. Hasonlóképpen eredményeket várunk a fő­városunkban zajló stockhol­mi konferenciától. Ha jövő ősszel a soros európai utó­találkozón nem tudunk fel­mutatni semmit, akkor arról vitatkozhatunk Bécsben, hogy mit adott ez a folya­mat; akár ^bizalmatlansági válság is kialakulhat az eu­rópai biztonság és együttmű­ködés ügyével kapcsolatban. Vitalij^ Korotics szovjet költő: — Nagy szükség volt erre a fórumra, mivel a kulturá­lis személyiségeknek érez­niük kellett azt, hogy egy üggyel foglalkozik mind­egyikük. Az utóbbi időben mind gyakrabban emleget­nek olyan fogalmakat, .mint európai kultúra, világkultú­ra. Pedig hát miről van szó? Amerikai, szovjet, magyar vagy akár francia műrész­ként is az egyetemes kultú­ra megőrzésén, gazdagításán kell munkálkodnunk. Majd­nem biztos vagyok abban, hogy Magyarországon pél­dául több amerikai író mű­vét fordítják le magyarra egy évben, mint ahány ma­gyarét lefordították az Egye­sült Államokban. Néhány nyugati küldött úgy próbál­ta beállítani a dolgot, mint­ha szívességet tennének ne­künk azzal, hogy lefordíta­nak, mintha ez egy gesztus volna. Napjainkban a kultúrának kiemelt szerepe van, és bár­milyen furcsának is hat, szá­momra a szó tűnik a harc leghatásosabb eszközének. Jelenleg ugyanis nincs fon­tosabb feladat, mint a bé­ke megőrzése. A hirosimai atombomba ledobása után — egy szemtanú, méghozzá egy amerikai mondta el nekem — a legmegdöbbentőbb az volt, hogy nem maradt egyetlen könyv, egyetlen kép, egyetlen hangszer, egyetlen ceruza sem. A mű­vészet pusztult el legelőször. Ha nem akarjuk, hogy a vi­lágban ugyanez következzék be. meg kell őriznünk a kul­túrát, meg kell mentenünk Bartókot. Kodályt, Petőfit. Adyt. Mi megmentjük őket, ők megmentenek minket. Az alkotóművészet eme körfor­gása a záloga az emberiség túlélésének. Remélem, itt a fórumon nagyon sokan fel­ismerték ezt, bár, úgy lá­tom, nagyon nehéz lesz a záródokumentumot tető alá hozni. Ugyanakkor a fórum­nak van jövője, már többen javasolták, hasonló tanács­kozás szervezését. Végül még csak anilyit: nekem sokat nyújtott ez a fórum, remélem, az emberi­ség is sokat kap tőle. K. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom