Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 16. I Arcképvázlat I A vállalkozó áfész-elnök Mikor az elnöki szobából kilépek úgy érzem, semmit se tudtam meg róla. Beszélt a szövetkezetről, a családjáról, említette a hobbiját, mégis „üres kézzel” távozom. Vagy talán mégsem? A munkája, a szövetkezet eredményei egy-egy jellegzetes vonást adnak arcképe szemléletes megrajzolásához. Lágy vonású, jó megjelenésű, a külsőre sokat adó ember benyomását kelti, aki azért tud kemény is lenni, ha a helyzet azt kívánja. A terveit aprólékosan építi fel, de nem vész el a részletekben. Bartus Pál. az Egyesült Jászsági Áfész elnöke nagyvonalú, energikus, célratörő ember és természetesen profi a szakmában. Elvitathatatlan érdeme van abban, hogy az 1976-os egyesülés óta megháromszorozódott (most 1,8 milliard forint) a forgalmuk és a nyereségük. Ez idő alatt a megye legnagyobb és az ország tizedik fogyasztási szövetkezetévé nőtt a Jászsági Afész. Pedig, ha visszagondolunk az elmúlt 9 évre, amiből egy-két év elment az összerázódásra, erőgyűjtésre, kiderül, hogy a gazdasági háttér nem kedvezett a dinamikus gyarapodásnak. És mégis több, mint 10 ezer négyzetméterrel nőtt a körzetében a kereskedelmi és a vendéglátó egységek alapterülete. Tizenkét jászsági község és Jászberény ellátásáért felel a szövetkezet. Pontosabban a felelősség ugyan a tanácsokat terheli, de az áfész a problémák címzettje. A falvakban szinte kizárólag, a városban pedig... a gondokból mindenesetre többet vesznek a vállukra. dolgozói, mint amilyen mértékben a forgalomból részesülnek. Kezdetben ez a mutató nem érte el az egyötödöt, ma már az 50 százaléknál tartanak. Nem mintha a ve- télytársak, az ÉKV, az Ideál és mások visszavonultak volna. Az áfészt a hosszabb távú üzleti érdekek vezették, nem riadtak vissza dolgozói az áldozatoktól, vállalták például a 80 milliós tartozást is. Nem kell azért félteni őket, mert a jó kereskedő nemcsak a hírnevére, a pénzére is vigyáz — nem az utcára szórták ki a milliókat. Kereskedelmi főosztályvezetőként Bartus Pál nevéhez fűződik a jelenlegi üzletpolitika kialakítása, öt áfész egyesült ’76-ban, mind különböző elképzeléssel, munkastílussal. Az egyik a túlzott óvatosságra esküdött, a másik szétszórt, apró üzletekben gondolkodott. Egyesek’ felett megállt az idő, nem vettek tudomást az új gazdasági mechanizmusról sem. „A mechanizmus meg- "hirdetése előtt egy évvel végeztem a Kereskedelmi Főiskolán. Az új szemlélet hírnökeiként bocsátottak utunkra. Szövosz ösztöndi - jasként- vidékre kértem magam, mert jártasságot akartam szerezni a szakmában, megismerni a szövetkezeti munka minden területét. Űj volt még akkoriban az iskola, a kereskedelem, a vendéglátás csak kevés diplomásnak adott kenyeret, óriási lehetőséget kínált a megszerzett képzettség, mert tágra nyíltak a vállalkozási szándék előtt a kapuk. Kedvére való világ köszöntött a kereskedőre, amit nem lehetett kihasználatlanul hagyni”. Ügy gondolta, hogy a jász- fényszarui áfésznél egy-két évet tölt el azután Szolnokon. Pesten próbál szerencsét. Hamarosan bizalmat kapott a munkájához és 22 évesen kereskedelmi vezető lett egy olyan nagyközségben, ahol az adás-vételnek erős hagyományai voltak A fényszarusi zöldség- termesztők Pesten. Hatvanban, Berényhen kínálták a portékáikat, vásárlási igényeiket is az ottani mércéhez alakították. Az újért mindenhol meg kelle*t küzdeni, de Jászfényszarun talán az előbbiek miatt köny- nyebb volt tanulni is, dolgozni is. „Apám kereskedő volt. magától értetődött, hogy kö vettem a pályán. Sokat köszönhetek neki, tőle tanultam a korrekt kereskedői ■magatartást, a szakmaszeretetei és főleg az emberséget. Az áfész nemcsak munkát, hanem tanulnivalót is kínált. Az ott szerzett tapasztalatokat ma is jól hasznosítom. Az utolsó évben elnök voltam, amikor a legjobbkor jött az összevonás, mert már szűk volt a pólya. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a tehetséges munkatársaimmal együtt túlnőttünk a feladatokon”. Az Egyesült Jászsági Áfész a méreteinél, anyagi és szellemi erejénél fogva új lehetőségeket kínált, de a nagyszabású tervek megvalósításához előbb meg kellett vívni a különböző szemléletek harcát. Bizonyosan nem ment ez áldozatok nélkül, de az elmúlt évek tanúsága őt igazolja. Először a községek ellátását fejlesztették, ABC-k, áruházak, vendéglők épültek, majd csak ezután került a városra a sor. A hetvenes évek végére Jászberény ellátása messze elmaradt az igényektől, de a megyei átlagtól is. Azután gyors egymásutánban épült a Szövetkezet úti ABC, a könyvesbolt, a Márka ételbár, a Déryné presszó, bővítették a Skála áruházat, melynek a földszintjén szupermarketet rendeztek be, megnyílt a zöldség-gyümölcs-élelmiszer áruház és egy autósbolt. Bartus Pál a nagy szövetkezetre esküszik, mert a szabad mozgáshoz, árubeszerzéshez, pénzforgatáshoz, hosszútávú fejlesztéshez kell a nagyság. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy a kockázatvállalásukkal m ir veszélyes vizekre tértek, de ő biztos a dolgában. A közösen hozott döntéseket egyeztetések, viták, álmatlan éjszakák előzték meg, nem hagyták figyelmen kívül a vásárlóerő és a fogyasztási szokások változását sem. „Sokan azt tartják a jászokról, hogy nehezen adiáx ki a kezükből azt a pénz*, pedig jó vásárlók, inkábD igényesek, mint takarékosak. Nagy gondot is fordítunk a kulturált kiszolgálásra és a választékra. Egy kereskedőnek a legnagyobb büntetés, ha üres pult mögött kell állnia”. Jól képzett szakemberekkel vette körül magát — míg kezdetben csak egyedül volt, ma már 35 diplomás dolgozik , a szövetkezetnél. Dolgozni és dolgozni hagyni ez az elve. A maga területén legyen mindenki tájékozott, önálló. A kereskedéshez fantázia kell, nap mint nap megújulni, új ötletekkel előállni és ehhez kevés a szív. Lukácsi Pál A KM szolnoki igazgatósága megkezdte a téli felkészülést, a l es főútvonal mentén a napokban helyezik el a hófogó rácsokat Fotó: T. K. L. Benzinkutasok A benzinkutas régebben a kívülállók szemében Krőzus- sal volt egyenlő. Még öt-hat éve is, a gyors meggazdagodás reményében, ügy gyűltek ebbe a szakmába az emberek, mint az 1800-as évek végén Klondike-ba, a nagy alaszkai aranyláz idején. S az sem titok: nagy protekció kellett ahhoz, hogy valaki felölthesse a benzinkutasok kék kezeslábasát. Persze, mára változott a helyzet, de nem annyira, hogy mondjuk az elszegényedés veszélye fenyegetné az Áfornak ezeket a dolgozóit. Hiszen ma is autózunk. Talán kevesebbet és kevesebbszer, mint korábban, amikor még olcsóbb benzinnel futottunk, de a gépkocsi manapság is a helyváltoztatás legnépszerűbb eszköze. Zsebbe vágó kérdés A statisztikák azt mutatják, hogy évről évre csökken a személyautók „futásteljesítménye”. Nem véletlenül. Drágább az autó, többe kerül a fenntartása, és „zsebünkbe vágó kérdés” lett a közlekedéshez szükséges üzemanyag ára is. így aztán, az ember minden fillérjének megvan a helye. Vagyis, jobban meggondolja, hogy mire adja ki a pénzét. Éppen ezért, a benzinkutasoknak is kevesebb borravaló juthat. Kíváncsi voltam, vajon mi az emberek véleménye róluk. — Ki megy el ma benzinkutasnak? — tettem fel a kérdést egy 40 év körüli autósnak. — A benzinkutas gyereke — vágta rá gondolkodás nélkül, majd így folytatta: — Igaz, már ott sincs annyi pénz mint régen, de nem féltem őket. Nyáron például a külföldiektől még mindig csurranhat, cseppenhet valami. iE|gy másik vélemény: — Régebben, amikor még jegyre is adták a benzint, — s így nagyobb lehetőségek voltak a visszaélésre — az juthatott oda, akinek protekciója volt. Gondolom, ma már valamit változott a helyzet, hiszen kevesebb a pénz, s az Áfor is kiterjesztette szolgáltatási körét, így egy kicsit szakembernek is lennie kell a kút körül dolgozónak. Még pár évvel ezelőtt is^ a benzinkútnál lemosták a kocsim ablakát, megnézték az olajszintet. De hol van már a tavalyi hó? Mostanában effajta „figyelmességről” szó sincs. Mi lehet az oka? Talán az ösztönzés hiánya? Diplomás nem lehet Többek között erre is kíváncsi voltam, amikor bekopogtattam Miklya Pálhoz, az Áfor Tiszántúli Központjának kereskedelmi vezetőjéhez. — Manapság már nem fenékig tejfel a benzinkutas élete — kínált hellyel az ötvenes éveiben járó férfi. — Ami róluk a köztudatban éi, az inkább az elmúlt 10—15 évre vonatkozik. Az biztos, hogy bármelyik borravalós szakmánál nehezebb feladat az övék, hiszen télen, nyáron a szabadban dolgoznak, ki vannak téve az időjárás kénye-kedvének. — Ugyanakkor ma már sok-sok ismeretanyag szükséges ahhoz, hogy valaki jól ellássa feladatát — kapcsolódott a beszélgetésbe Habon Dénesné, személyzeti és oktatási előadó. — Az új dolgozóknak például 3 hónapon belül vizsgázniuk kell áruis- meretből,. számvitelből és biztonságtechnikából. Ha ez sikerült, - akkor egy évig meghosszabítjuk a szerződésüket, majd ezután el kell végezniük Százhalombattán a kétszer egyhetes kútkezelői tanfolyamot is. — S azért nincsenek túlfizetve — vette vissza a szót Miklya Pál. — Hiszen az alapfizetésük 2—3 ezer forint körül mozog. Erre jön a jutalék, amit csak a nem kőolajipari termékek után kapnak, mivel mi foglalkozunk többek között autóápolási cikkek, gumik, pb-gáz forgalmazásával is. „Benzinkutas lehet az a személy, aki elvégezte a nyolc általánost. Az idegen nyelveket beszélőket előnyben kell részesíteni. Törekedni kell arra, hogy a kút- csoportvezető középiskolai végzettségű legyen. Főiskolai és egyetemi végzettségűeket a benzinkútnál alkalmazni Ha valóban ilyen rossz lehet a kút körül dolgozóknak, mi aa ami mégis ott tartja őket? Felkerestem olyan embereket, akik régen benzinkutasok voltak, de ma már nem az Áfornál dolgoznak. — A borravaló, az semmi — legyintettek, mintha ösz- szebeszéltek volna. — Nem abban van a nagy pénz — így az egyik, de többet nem mondott. Aztán mégis belevágott: — Például a háztartási tüzelőolajat a vállalatok még most is jegyre kapják a kutaknál. Odaállhat a vállalati anyagbeszerző mondjuk öt kétszáz literes hordóval. Megbeszélheti a kutassal, hogy ne töltse tele a tartályokat, a 200 liter helyett elég lesz 180 is. Könnyű kiszámítani, hogy az öt hordó esetében ez már 100 liter pluszt jelenthet. Természetesen, a kutas megkapja az összes jegyet és felezhet az anyagbeszerzővel. Aztán jönnek a maszek fuvarozók. A diesel teherkocsikba ők is tüzelőolajat tankolnak, mivel a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj között semmiféle minőségi különbség nincs. Csak az árban van eltérés, mivel a tüzelőolaj 6 forint 20 fillér», míg a gázolaj 9 forint 30-ba kerül. Igaz, rendelet tiltja, hogy az üzemanyagtartályba háztartási tüzelőolajat tankoljanak, de ez könnyen kivédhető úgy, hogy a maszek is hordókba viszi el a tüzelőolajat, s otthon tölti bele a gépkocsi tartályába. Szóval ők készpénzzel fizetnek, de a kutas az elszámoláskor a jegyet adja le. A befolyt összeg aztán a kútkezelő zsebébe vándorol. Vajon az illetékesek tudnak-e ilyen esetekről? Ezért felhívtam Gőz Sándort, az nem lehet.” — olvastam a vezérigazgatói utasításban. — Nekünk nem is a létszámmal, hanem az emberek rátermettségével van bajunk. Erősítenünk kell bennük a kereskedői szellemet. Ez a mi törekvésünk — ösz- szegezte a beszélgetést Miklya Pál. — Ha tudnám, hogy egy másik munkahelyen jobb lenn« akkor már régen itthagytam volna az egészet — fogadott Farkasné Szabó Margit, a megyeszékhely talán legforgalmasabb benzin- kútjának vezetője. — 27 éve vagyok a szakmában, és 3650 forint az alapfizetésem. — S a borravaló? — Összejön a napi két-há- romszáz forint. De ne feledje, hogy csak másnaponként dolgozunk... — Tizenkilenc éve vagyok a cégnél, s nézze meg, a múlt hónapban családi pótlékkal együtt 4 ezer 900 forintot kaptam — tolta elém a borítékot Fekete Pál. — De van amikor még ennyi sem jön össze, mivel már előfordult, hogy a tisztelt ügyfél fizetés nélkül távozott, 6—700 forintos számlát hagyva maga után. Vagy például itt vari a gázcseretelep. Két éve nyitottuk meg, s azóta már 12 palackot elloptak. Ezt a mi zsebünk bánja, mivel itt teljes anyagi felelősséggel tartozunk mindenért. Áfor szajoli bázistelepének üzemvezetőjét, mivel ő a Szolnok megyei benzinkutasok főnöke. Az üzemveze.tő először elzárkózott, mondván, hogy vezérigazgatói engedély kell ahhoz, hogy a sajtónak bármit is mondjon. Nem volt mit tenni, néhány óra alatt megszereztem az engedélyt. — Konkrétan ilyén esetről nem tudunk, de másfajta visszaélések sajnos már előfordultak — magyarázta Gőz Sándor. — Legutóbb például Cserkeszőlőn az egyik alkalmazottunk tankolt meg illegálisan háztartási tüzelőolajjal egy török kamiont. Pedig januártól szigorító intézkedéseket tettünk, s az országban csak a kijelölt kutaknál vételezhetnek üzemanyagot a külföldiek, mivel egyrészt ők drágábban kapják, mint a hazai kamionok, másrészt ezzel is ki akarjuk zárni a valutázás lehetőségét. Azt, gondolom, már mondanom sem kell, hogy a cserkeszőlői kút nincs kijelölve arra, hogy ott nyugati kamionok tankolhassanak. Mindenesetre az illetőt elbocsátottuk, és rendőrségi ügy lett belőle. — Ha 10 évvel ezelőtt keres meg, akkor azt mondtam volna, hogy azok jöttek _ el benzinkutasnak, akik óriási pénzekben reménykedtek. Nem véletlenül, hisz volt is ebben valami igazság. Manapság pedig becsületes megélhetési lehetőséget nyújt ez a foglalkozás. És higgye el, hogy a mostani kútkezelők nagy része rendes, tisztességes ember — fejezte be válaszát az üzemvezető. Ezt, így nem is vonja kétségbe senki. Nagy Tibor A Herendi Porcelángyárban Új vásárlók, új díszítés Megváltozott a Herendi Porcelángyár vásárlóinak összetétele, ezzel párhuzamosan az 5 igényeiknek megfelelően a készletek, dísztárgyak egy részének díszítése is. Az utóbbi 20—30 esztendőben Európa volt a herendi termékek fő piaca, újabban Távol-Keleten, és Amerikában legnagyobb az érdeklődés a különleges porcelán iránt. A korábbitól eltérő piaci igényeknek, ízlésnek megfelelően módosítani kellett a színeket és a mintákat egyaránt. Visszanyúltak a múlt századi termékekhez, a múzeumban és az archívumban őrzött mintákat újították fel. Különösen nagy sikere van közülük a dédanyáink, korában divatos szecessziós mintáknak: a nagy felületű foltokban festett tárgyaknak, amelyeket a természetben található nagyságú vízililiom, kála, árvácska vagy tavirózsa díszít. 30 milliós gázátadó Új gázátadó állomás készül el Hajdúszoboszlón. A hozzátartozó vezetékek óránként 20 000 köbméter földgázt szolgáltatnak a fogyasztóknak. Az eddigi átadó óránkénti teljesítménye mindössze 8000 köbméter volt, s ez már nem tudta a háztartások és az üzemek megnövekedett igényeit kielégíteni. A 30 millió forintos költséggel felszerelt új gázátadóval hosszú időre megoldott a fürdőváros föld- gázellátásaVannak-e kiskapuk?
