Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
to Fiataiokról-ftataloknak 1985. OKTÓBER 12. A kevesebb több tett volna Rendezvények, akciók Ez az ősz is — de beszéljünk inkább az év második feléről — szép számmal hozott országos, megyei és helyi rendezvényeket és akciókat a KISZ-tagok számára. De, maradjunk a megyehatáron belül, amikor a megyei és helyi rendezvényeket kísérő néhány elgondolkoztató jelenségről szólunk. Részben hivatalból — mint újságírónak —, részben pedig mint KISZ-esnek, alkalmam nyílt az év második felének főbb Szolnok megyei KISZ-rendezvényeit, s a találkozókat, résztvevőként végigkövetnem. Közülük alig akadt olyan, amelyet szervezési gondok ne nehezítettek volr^a. Alig volt, amelyre a várt — meghívott! — létszám csorbítatlanul ösz- szejött volna. Félreértés ne essék, nem egy-két ember hiányzott! Egy-egy esetben már a rendezvény sikerét veszélyeztető távolmaradásokról van szó. Vajon miért? Hiszen e rendezvények, kivétel nélkül tartalmas programot kínáltak. Csak féligazságokat találnánk, ha az okokat a ma divatos sztereotípiában keresnénk: apolllikusak, nehezen szervezhetők a fiatalok. Tény, hogy ma a KlSZ-rendezvények- nek sokkal több a „konkurrense”, mint egy-két évtizede. Ilyen értelmű vetélytársak a növekvő egzisztenciális terhek, a mai szórakozási szokások és lehetőségek, de ide sorolhatjuk a politizálással szembeni bizonyos tartózkodást is. Két ténnyel szembe kell néznünk. Először: a találkozókon ismétlődnek az arcok! Kialakulóban van egy „törzsgárda”, amelynek tagjai visszatérő rendszerességgel ott vannak e rendezvényeken. S ez figyelmeztető! Az arcok ismétlődése jelzi, hogy nem sikerül a helyi KISZ-szervezeteknek igazán kiszélesíteni a delegálást, hanem ugyanarra a csoportra, ugyanazokra a személyekre kénytelenek rendszeresen támaszkodni. A másik tény: a megyei bizottság — kötelező! — keretszámokat ad a városoknak, a városok az üzemi bizottságoknak, azok pedig az alapszervezeteknek az események szervezésében. E módszernek kétségtelenül van egy előnye: így „védhető ki” az érdektelenség látszata. Már ameddig kivédhető! Van azonban egy nagyon komoly hátulütője is ennek a módszernek: nem ad használható információkat a rendezőknek egy-egy esemény sikeréről, s arról sem, hogy sok, kevés, vagy éppen elegendő-e a KISZ-es rendezvények száma. Hosszúra sikerült ez az ősz, és — valljuk be őszintén — kissé zsúfoltra. Ezt jelezte az, hogy a „megjelenés” a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok karcagi találkozóján érte el a mélypontot. A várt fiataloknak megközelítően 40 százaléka jött el. Ez az ősz ezért mindenképpen a módszerek átgondolását kell, hogy magával hozza. Egy megfontoltabb, az igényekhez sokkal jobban igazodó rendezvénytervezést, amely- lyel nem állítjuk ^dónként megoldhatatlan feladat elé a legalsó szinten dolgozó — társadalmi! — aktivistákat. Azért, hogy egy év múlva ilyenkor ne kelljen elmondani azt, amit most, ezen az őszön: a kevesebb talán több lehetett volna ... L. M, L. Váróéból falura Hogy érzi magát, főkertész elvtárs? A falusi fiatalok többsége manapság városban keres kényelmesebb megélhetést. Akadnak azonban jó páran olyanok, akik mégis kisebb településen találják meg a szerencséjüket. Fazekas Sándor, a kőtelki Ady Termelőszövetkezet főkertésze tősgyökeres szolnoki létére falun él, idestova már hat éve. Maga sem gondolta volna, hogy a Kecskeméti Kertészeti Főiskola elvégzése után éppen ide kerül. Mi vonzotta falura? — Elsősorban a munka érdekessége miatt fogadtam el az állást. 1979-ben mint gyakornok kezdtem a kertészetben, a katonaidő letöltése után „bedobtak a mély vízbe”, kineveztek agronó- musnak. 1983-b_an lettem megbízott főkertész, egy év múlva véglegesítettek ezen a poszton. Ez a munka önállóságot követel; magam járom az országot, tárgyalok a gyárakkal a paprika, a cseresznye, a meggy eladásáról. Tél végén a metszést irányítom, később a palántázást, permetezést; de nemcsak a vegyszerek fajtáját kell kiválasztani, hanem a gépek és az emberek munkáját is figyelnem kell. Talán ez a sokirányú elfoglaltság tetszett meg legjobban. Most például a háztáji, a paradicsom, a paprika termesztése foglalkoztat legjobban. Sok emberrel kell beszélnem, és persze mindig akad olyan, aki elégedetlen a „kiszolgálással”. Pedig mindenki egyformán kap a palántákból, vegyszerekből. Huszonnyolc éves korban ritkaság, hogy valaki ilyen felelős beosztásba kerüljön. Nem egyszer fordult már elő, hogy szakmai megbeszélésen a nála jóval idősebb munkatársak „gyanakodva” fogadták 28 éves társuk hozzászólását. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a tsz ifjú főkertésze megállja helyét a munkában. — Sokat segített a jó munkahelyi légkör is abban, hogy gyökeret tudtam verni Nagykörűben. Hasonló korú emberekkel kezdtem együtt dolgozni. Amikor időnk engedi, leszaladunk a Tiszára horgászni, főzni egy jó bográcsgulyást vagy halászlét. A KISZ-klub tagjaival bebarangoltuk már az egész országot, minden évben egy-két kirándulást szervezünk hazánk nevezetes tájaira. — A falusi élet teljesen más, mint a városi. Hogyan sikerült „átállni”? — Eleinte igen nehezen ment a .hajnali kelés. Esténként már a híradó közben lecsukódott a szemem. Egy idő Után megszoktam'. Hiányzott a város nyüzsgése, a szórakozási lehetőségek sokkal szegényesebbek faltan. De ez a probléma is megoldódott, amikor megvettük a kocsit, Szolnokra fél óra alatt beérünk, ha mozira vagy színházra támad kedvünk. Azt hiszem, megszoktam ezt az életet. Amikor hazalátogatunk a szülőkhöz, a bérház falai között szinte bezárva érzem magam. Tóth Aliz AM versenyt fut a buszokkal A 17 éves Zabolai Gábor, a szolnoki 605-ös F. Bede László Szakmunkásképző Intézet másodéves autószerelője nem egyszer a városi közlekedésben részt vevő buszokkal versenyez. Ha szorítja az idő, és észreveszi, hogy a megállóban álló járat ajtóit már becsukták, nem esik kétségbe. Nyakába szedi a lábait, és a járdán az embereket kerülgetve az esetek zömében a buszt a következő megállóban „befogja”. Mindezek után ha bárki arra a következtetésre jutna, hogy ez a fiú bizonyára az egy kerékkel kevesebbel rendelkező típusok közé tartozik, alaposan téved. Ugyanis számára ez is egyfajta tréning: hiszen a 174 centire nőtt legény érdekes sportot űz: az összetett honvédelmi verseny egyik legjobbja. Olyannyira, hogy a magyar ifjúsági válogatott oszlopos tagja, egyéniben már országos második helyezést is elért. Hogy meglegyen a napi pár kilométere, arról a testnevelője, egyben edzője, Kocsis István tanár úr messzemenően gondoskodik. Amióta nála edz, ugrásszerűen javultak az eredményei: 400 méteres síkfutásban például már 53 másodperc körül tud, és távolugrásban is 6 méternél huppan a homokba. Szükség is van a gyorsaságra, álló- képességre, meg ruganyosságra, elvégre aki ezt a versenyszámot űzi, fel kell készülnie arra, hogy sportfelszerelésben két kilométert fusson, egy 400 méter kerületű akadálypályán kússzon, gránátot dobjon, gerendán egyensúlyozzon, nem beszélve a párbajlövészetről. Hallatlanul nehéz szám: 50 méteres sprintelés után újabb 50 méterről lőni kell egy bukó alakra. Szóval mindebből kitetszik: az összetett honvédelmi versenyhez gyors, ruganyos láb, biztos kéz és szem, nyugodtság szükséges. Mivel Gábor Szolnokon kollégista, a fizikai számokból a megyeszékhelyen, a MÁV- pályán készül fel, a lövészetet pedig szülőfalujában, abádszalókon, az MHSZ ottani klubjában gyakorolja, Ott az edzője az édesapja, aki lövészetvezető a szalóki klubban. Testnevelője szerint Gábor remekül terhelhető, jő szellemű sportoló, aki ha még erősödik, néhány centimétert nő, és a szorgalma is változatlan marad, ebben a versenyszámban további ugrásszerű javulásra képes. Szerencsés alkat, mondják róla: hiszen a végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott típusú versenyzők közé tartozik, aki az élete eddigi legnagyobb MHSZ-beli sportsikerét, júliusban Lengyelországban érte el: a Barátság Versenyen hét szocialista ország fiataljai mérték össze felkészültségüket az összetett honvédelmi verseny különböző számaiban. A magyar csapat másodikként végzett, és a jó eredményhez Gábor is alaposan hozzájárult. Mégpedig úgy, hogy a fiatal abádszalóki fiú 400 méteres akadálypályán új, egyéni csúcsot futott. Noha az iskolában sincsen panasz rá, hiszen négyes tanuló, azt azért bevallja, hogy az akkor mutatott nagy formát jó lenne átmenteni egyes tanórai 45 percekre is. Mondjuk fizika órára, mivel pontosan ebből a tárgyból rontotta le év végére a korábbi jelesét... DSZM Vigyázat, nem színészosztály! Látogatóban a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban A szentesi Horváth Mihály Gimnázium minden évben eljuttatja jelentkezési felhívását elsősorban a Tiszántúl, de — híre miatt nyugodtan mondhatjuk — az egész ország általános iskoláiba. Irodalmi- drámai osztályba hívják az irodalom, az anyanyelv, a színház, a film és a televízió után érdeklődő fiatalokat. Szeptemberben a nyolcadik tanéve kezdődött meg a „kísérletnek”. 1978- ban Szentesen kívül a fővárosban és Pécsett is indult egy-egy irodalmi- drámai osztály. Legkorábban a pécsi, tavaly a fővárosi szűnt meg. Debrecenben — a szentesiek segítségével — ebben a tanévben indult, jövőre Kaposváron tervezik irodalmi- drámai osztály indítását. Hogy a tehetség kibontakozhasson Hogyan kezdődött? Bácskai Mihálynak, a gimnázium igazgatójának éveken keresztül működött diákszínpada, ami országos hírre tett szert. — Sokan gondolják — tévesen —, hogy az irodalmidrámai osztályunkban a színészképzés a cél — oszlatja el ismételten, ki tudja hányadszor és ki tudja milyen hatással a tévhitet Bácskai Mihály. — Pedig ez ugyanúgy nem lehet célja egy ilyen osztálynak, mint egy másiknak, mondjuk egy kémia vagy fizika tagozatosnak sem feladata, hogy orvosokat, mérnököket képezzen. A mi irodalmi- drámai osztályunk — legalábbis azt gondoljuk — „pályairányra” készít elő, nem egyetlen pályára. Milyen pályairányra gondolok? Pedagógus, népművelő, könyvtáros és akármilyen humán érdeklődést igénylőre, mert hisszük, hogy általában az összes „pályairányt’’ elő tudjuk készíteni, mert mindenütt kellenek a kreatív emberek. A lényeg, hogy a tehetség minél teljesebben kibontakozzon. Abban hiszünk, hogy a nevelést a drámajátékok segítik. Tehát azzal, hogy a gyerekek drámajátékkal foglalkoznak, meg azzal, hogy minden tárgyból — nem csak magyarból — dramati- kus módszereket alkalmazunk, hatékonyabb lesz a munkánk. Az persze egyáltalán nem véletlen, hogy az irodalmi- drámai osztály végzőseinek fele a Színház és Filmművészeti Főiskolára jelentkezik. Hogy milyen eredménnyel? Beszéljenek erről inkább a gimnazisták, közülük is a Szolnok megyeiek. A hangosbemondó hívására hirtelen vagy nyolcán gyülekeznek az igazgatói irodában. Éliás Anikónak magyartanára javasolta a szentesi gimnáziumot. Amikor a pályaválasztásról esik szó, Anikó bevallja, hogy ő is azok közé tartozik, akik a színművészetire jelentkeznek, de ha nem veszik fel, akkor is szeretne színházközeiben maradni. Nincs köny- nyű dolga. Nem szeretem, ha segédszínésznek mennek — A baj az, ha kizárólagosan a színművészetit tartják az egyedüli pályairánynak — mondja Bácskai Mihály. Ez azt jelenti, hogy önismeretben nem tudtuk eljuttatni őket arra a fokra, hogy lemondjanak esetleges irreális szándékukról. Nem szeretem, ha segédszínésznek mennek, mert tudom, milyen a segédszínész sorsa. Különösen a lányoknál problematikus. Nem célunk az sem, hogy a színház körül őgyelgők számát szaporítsuk. Humán érdeklődésű, tehetséges embereket szeretnénk nevelni. Á legnagyobb hasznot az hozná, ha a diákszínpadot vezető magyartanárok lennének az irodalmi- drámai osztályból kikerülők, olyanok, akik tudják mi az, hogy diákszínpad és belekóstoltak a közösségbe is. Egyébként az első végzettek közül tizen- ketten lesznek magyartanárok. — Hogy. mit jelent az önismeret? Először arra jövünk rá, hogy milyen ügyetlenek vagyunk — állapítja meg „bölcsen” Eszes Andrea harmadikos. — Vagy azt hiszem, hogy ismerem az osztálytársaimat, és egy-egy foglalkozás közben derül ki, hogy nem is. annyira. Saját lábunkra állni Az minden diák általános tapasztalata, hogy az érettségi előtt rettenetesen félni kezdenek az irodalmi- drámai osztályosok. Mert mi lesz velük, ha nem veszik fel őket? — Az igaz, hogy hamarabb megtanulunk a saját lábunkra állni, önállóbbak vagyunk, mint azok a gimnazisták, akiknek mindennap megnézik otthon a szüleik az ellenőrzőkönyvet, de olyan is van, aki hirtelen elereszti magát, mert nincs itt a szülő a közelben — állítja Mézes Teréz. Bretz Máriának jót tett a kollégista élet: — Nehezen oldódom, nehezen illeszkedem be, az biztos, hogy . könnyebb lesz később kapcsolatot teremtenem a munkatársakkal, az emberekkel. Nyitott, jó szellemű az iskola, a tanárok kíváncsiak a véleményünkre, és mi rá is szokunk itt a vélemény-nyilvánításra. Egri Sándor * Emelete« bicikli Őszi 6r« helyett Igen, te is tetszel nekem] Korányi Éva képriportja Iskolából hazafelé Őszi pillanatképek Kupaktanács a magaslesen
