Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
I 6 Nemzetközi kttrkép 1985. OKTÓBER 12. Párizs után — Genf előtt Európa és a vegyi fegyverek „A nagyhatalmak különös felelősséget viselnek kontinensünk és a világ sorsáért” — így fogalmazott Mihail Gorbacsov a francia parlamentben elhangzott nagy figyelmet keltő beszédében. A túlfegyverkezéstől nyögő világunk jelenlegi nem túl rózsás helyzetét elemezve, mindjárt előterjesztette azokat a javaslatokat is, amelyek megvalósításuk esetén hozzájárulhatnának a veszély csökkentéséhez, az enyhülés új szakaszának beköszöntéséhez. o S ha jól meggondoljuk, már maga a szovjet—francia csúcs is ebbe az irányba ható tényező. Jelentőségét növeli, hogy arra a november 19—20-ra tervezett genfi Gorbacsov—Reagen találkozó előtt került sor, s hogy az SZKP KB főtitkára, aki megválasztása óta első alkalommal látogatott nyugatra, úticéljául éppen Párizst választotta, ö maga mondotta el a francia képviselők előtt, hogy a látogatás valóban célzatos, de nem úgy, miként azt Washingtonban egyesek gondolják, s híresz- telik. A Szovjetunió e lépéssel nem az amerikai és a nyugat-európai kormányok között amúgy is meglevő ellentéteket kívánja növelni, hanem a Nyugat-Európához fűződő kapcsolatokat akarja javítani, mellesleg erre törekszik szovjet—amerikai viszonylatban is. Az úticél megválasztásában szerepet játszott az is, hogy a szovjet—francia kapcsolatok nagy múltra tekintenek vissza, s az utóbbi években tapasztalt visszaeséstől eltekintve meghatározó szerepet játszottak Európában. S hogy ezúttal is volt mit mondani egymásnak, az kifejezést nyert már a megérkezéskor elhangzott üdvözlő beszédekben, a szovjet vezető és Mitterrand többszöri kimerítő eszmecseréjében csakúgy, mint a látogatás külsőségeiben. A francia köztársasági elnök nem rejtette véka alá, hogy osztja a szovjet vezetésnek a fegyverkezési verseny és az amerikai űrfegyverkezési tervek miatti aggodalmát, s egyetért vele abban is, hogy cselekedni kell, amíg nem késő. Igaz, a cselekvést illetően már nem minden ponton találkoznak a nézetek. Franciaország még nem tartja időszerűnek, hogy saját atomütőerejéről is tárgyaljon a Szovjetunióval. e Ennek ellenére Mitterrand — a francia diplomácia tradícióit öregbítő — gesztjust tett, amikor meghívta vendégét, hogy a képviselőházban mondja el elképzeléseit a leszerelésről, a. Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok javításáról, az együttműködésről. Ilyen megtiszteltetés nem túl gyakran ér Párizsba látogató külföldi vendéget S történt még valami, ami jelezte, hogy a francia kormány önálló elképzelésekkel rendelkezik mai világunkról, az emberiséget foglalkoztató legfontosabb kérdésekről; és arról is, mennyire tartozik két ország jó viszonya — egy harmadikra. Arról a válaszról van szó, amelyet Párizsban Reagan elnöknek adtak, aki október végére külön megbeszélésre, a genfi csúcs előtti egyeztetésre hívta meg a hét vezető tőkés ország állam- és kormányfőjét. Az Elysée palota szóvivője nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy Mitterrand a meghívásnak nem fűd eleget tenni, „de egy későbbi időpontban szívesen találkozik Rea- gennel”. Az amerikai lépést még a konzervatív francia lapok is úgy értékelték, mint az elefánt látogatását a porcelán boltban. A Le Matin pedig egyenesen a francia szuverenitás elleni provokációnak, de legalább is rendkívül ügyetlen diplomáciai akciónak minősítette a dolgot, mondván: az csupán arra volt jó, hogy kényes helyzetbe hozza Mitter- rand-t, aki aligha adhatott más választ, ha meg akarta őrizni méltóságát, és az ország tekintélyét, amire pedig Párizsban nagyon vigyáznak. o Ami pedig Gorbacsov képviselőházi beszédét és az abban elhangzott javaslatokat illeti, azok legfontosabb eleme az az elgondolás, hogy a Szovjetunió kész 50 százalékkal csökkenteni hadászati nukleáris fegyvereinek számát, ha az amerikai kormány eltekint a csillagháborús tervek megvalósításától. Szólt a francia és az angol atomütőerőről is, de a korábbiaktól eltérő módon azt ajánlotta, hogy azokról kétoldalú megbeszéléseken essék szó. A beszéd már csak azért is rendkívüli hatást váltott ki, mert megtört a hallgatás jege a tekintetben, vajon mit is tartalmazott az a levél, amelyet Gorbacsov írt, és Sevardnadze szovjet külügyminiszter adott át Reagan elnöknek. Nos, mint kiderült, éppen a fentebb már említett elgondolásról, a nukleáris támadó eszközök radikális csökkentéséről volt benne szó. A csúcstalálkozót követő sajtókonferencia is arról tanúskodott, hogy noha á Szajna-parti fővárosban számos kérdésről másként gondolkodnak, mint Moszkvában, közös az akarat a nemzetközi helyzet javítására, az enyhüléshez való visszatérésre, és a kétoldalú kapcsolatok, a gazdasági együttműködés fejlesztésére. Ez utóbbira a Renault gyárral kötött megállapodás konkrét példát is szolgáltatott. o S noha a találkozó nemzetközi visszhangja alapvetően pozitív, s azt a legtöbb nyugat-európai fővárosban reménykeltőnek minősítették továbbra is disszonáns hangok hallhatók Washingtonból. az új szovjet javaslatokról. Űj viszont az amerikai reagálásokban, hogy ezúttal maga az elnök és külügyminisztere is „új elemeket” fedez fel az indítványokban, s hozzáteszik, hogy „azok alapot jelenthetnek a tárgyalásokhoz”. Mások, így Weinberger hadügyminiszter és McFairlane nemzetbiztonsági tanácsadó azonban elutasítja azokat. Amiből az is nyilvánvaló, hogy még nem ért véget az amerikai elnök körül kialakult két csoport között folyó harc. Az egyik a csillagháborús tervek megvalósításának, a másik a tárgyalásoknak szeretné megnyerni Reagant. E küzdelem kimenetelétől is függ. mit hoz maid a Párizs után még nagyobb érdeklődéssel várt úiabb találkozó, a genfi szovjet—gmerikai csúcs. Kanyó András Mihail Gorbacsov és Francois Mitterand a megbeszélések szünetében (Fotó: AP—MTI—KS) Mégsem üzletház a riporter... Százötven tagja van a külföldi újságírók kairói szövetségének. Az egyiptomi törvények szerint élnek és dolgoznak, háborítatlanul, az udvarias hatóságok jóvoltából, amelyek nemrégiben a szocialista tudósítókra vonatkozó, még a szadati időkből származó hátrányos megkülönböztetéseket is felszámolták. Így azután derült égből villámcsapásként érte őket az értesülés, hogy a kormányzat tárcaközi vitáinak kereszttüzébe kerültek, és hogy törvényes státusuk voltaképpen megszűnt. Az újságírók megszámlálhatatlanul sokszor sorolták fel az egyiptomi külkereskedelmi mérleg kibillenésének okait. Minden kairói keltezésű cikkben szerepelt az olaj probléma, nevezetesen az, hogy a kőolaj világpiaci árszintje süllyed, ez gondokat okoz az államháztartásnak, de szociális feszültségeket is, hiszen amióta ez az irányzat megkezdődött, egyiptomi vendégmunkások tömegeinek mondanak fel. Ebből kiindulva rendelte el a Munkaügyi Minisztérium, hogy minden betelepülő külföldi korporáció kilencszer annyi egyiptomit foglalkoztasson, mint amennyi idegent. Mégis, a következő időszakban az újságírók cikkeinek központi témája saját helyzetük volt. A Munkaügyi Minisztérium vaskalaposai ugyanis egy „vaskalap” alá helyezték a külföldi üzleti- gazdasági érdekeltségeket, és az újságírókat. Ez annyit jelent, hogy amikor a kormányzati szerveknél akkreditáltatja magát egy afrikai, vagy egy ázsiai, vagy akár egy magvar tudósító, akkor egyúttal kilenc egyiptomi alkalmazottat is köteles felvenni a bérlistájára. Kairóban egyedül a londoni központú Reuter-iroda felelt volna meg az említett kívánalmaknak. A Tájékoztatási Államminisztérium, az állami tájékoztatási hivatal és az ennék alárendelt sajtóközpont becsületére legyen mondva, hogy a rendelet különös értelmezését az újságírók nem szenvedték meg. Mélyen a felszín altt a tájékoztatási és a munkaügyi tárca viszont hevesen csatázott. Nem is semmiért: a munkaügyi tárca — elméletben — megfosztotta az újságíróhadat a munkáia végzéséhez szükséges adminisztrációs kedvezményektől. Nem adtak ki például az újonnan érkezettek jelentős, csoportjának munkavállalási engedélyeket, és sokaktól megtagadták az ilven engedélyek megújítását. így dollár-tízezreket vetettek ki behozatali vámként személyi ingóságokra, még ha ezeket a riporter természetesen csak ideiglenesen akarta is használni Egyiptomban. Kérdéegyrészt az első csapásmérő új eurohadászati eszközök, a Pershing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek telepítésének folytatását, másrészt a NATO hagyományos erőinek nagyarányú korszerűsítését, s végül — az utóbbihoz szorosan kapcsolódva — a vegyiháború technikai-fegyverzeti feltételeinek megteremtését. Más lapra tartozik, hogy az itt felsorolt területek bármelyikén a Nyugat képes-e abszolút előnyhöz jutni, amint azt szeretné, hiszen minden akció kiváltja a maga ellenreakcióját, ennélfogva a hadászati egyensúly megbontásának kísérlete nem vezethet tartós sikerhez. A Pentagon és a Fehér Ház többhónapos kampánya után az amerikai honatyák a következő költségvetési évre nemrégiben 155 millió dollárt szavaztak meg az úgynevezett bináris fegyverek tömeges gyártásának megkezdésére. A döntéshozatalban jelentős mértékben befolyásolta őket , Caspar Weinberger hadügyminiszEgyszerre több csatornán, egymással párhuzamosan ismét napirendre került a különböző nemzetközi fórumokon, a két- és többoldalú eszmecseréken a szocialista országoknak az a kezdeményezése, hogy kölcsönös megegyezéssel a középeurópai térséget mentesítsék a vegyi fegyverektől. Az NDK és Csehszlovákia kormánya erről a témáról tárgyalásokat javasolt az NSZK-nak, s ezt a 'kérdést — a Szovjetunió legteljesebb támogatását élvezve — a stockholmi értekezleten is felvetették. Ugyanerről a problémáról - természetesen jóval szélesebb összefüggésekben — a genfi leszerelési konferencia ülésein is tart a vita, de a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok makacs ellenállása miatt ezideig nem sikerüli érdemi előrehaladást elérni. Az NDK és Csehszlovákia mostani egybehangolt lépése nem minden előzmény nélküli. Mint emlékezetes, a Varsói Szerződés tagállamai 1983. januárjában előzetes véleménycserét ajánlottak a NATO-országoknaik, mindenféle vegyi harceszköznek földrészünkről való eltávolításáról. Egy ilyen konvenció, vagy megegyezés — fogalmazódott meg az akkori indítványban — nemcsak kontinensünkön járulna hozzá a biztonság, a bizalom erősítéséhez, hanem globális méretekben is lehetővé tenné a barbár vegyi hadviselés veszélyének csökkentését. Miért olyan sürgető ezen a speciális területen a regionális megállapodás? A válaszhoz az amerikai fölényszerzési törekvések szolgáltatják a támpontot. Az Egyesült Államok felső vezetése a lehetséges európai hadszíntér gyorsított ütemű kiépítéséhez három alapvető területet tart szem előtt: a számos amerikai vegyinarcanyag-raktár egyike az NSZK beii Fischbach közelében (Fotó: KS) sessé, síjt, törvényellenessé vált azoknak az irodai és személyi ingóságoknak a vámelbírálása is, amelyek — időlegesen - már az országban voltak. A világhírügv- nökségek esetében ezek több százezer dollárt értek. Az értékek időleges használatáért az újságírók bankóvadékot fizettek, vagy helyettük diplomáciai missziók vállaltak garanciát. A nagy depozitokat — munkavállalási engedélyek híján — bármikor lefoglalhatták volna. Szerencsére a mSunkaügyl minisztérium észbe kapott. A kétségbeesésében nagy egységbe tömörülő sajtótudósítói testület és a pártján álló tájékoztatási tárca nyomása alatt bejelentették, hogy a riporter: mégsem üzletház. Az előkészített bőröndök visszakerültek a szekrények tetejére, és a riporterek továbbra is vendéglátóik sajnálatos gazdasági gondjairól írnak, nem pedig a légitársaságokkal leveleznek. P. Itter, és az újabb hadi megrendelésekre számító nagy vegyi konszernek képviselőinek érvelése, miszerint az 1960-as években előállított vegyi harcanyag ok — úgymond elavultak, s többénem felelnek meg a korszerűség követelményeinek. Az említett anyagokból — köztük például idegmérgekből - az Egyesült Államok eddig összesen’ több mint 150 ezer tonnányi készletet halmozott fel. Ez 'a mennyiség többszáz millió ember elpusztításához elegendő. A tíz legnagyobb amerikai raktárban tárolt mérgező harcanyagokkal többmillió tüzérségi gránátot, aknát, légibombát, és más hordozó eszközt lehetne megtölteni. Egyedül a Német Szövetségi Köztársaságban állomásozó amerikai csapatoknál a harcanyag mennyisége annyi, amivel legkevesebb 100 millió polgári lakos ölhető meg. Az viszont igaz, hogy kezelésük, hosszabb ideig tartó raktározásuk, és harcba vetésük előkészítése — minta szakemberek mondják — nem eléggé biztonságos, így Összeállította: Constantin Lajos Amerikai katonák vegyi háborúi gyakorlaton A vegyihadviseléi egyik leghangosabb szószólója Gaápar Weinberger amerikai hadügyminiszter hát az üzleti számítások mellett ez a szempont is szerepet játszik fokozatos lecserélésükben, a vegyi- fegyver-arzenál felújításában. Az amerikai laboratóriumokban már évek óta folynak a kutató munkálatok olyan „szuperhatású” ve- gyületek előállítására, amelyeknek pusztító képessége többszörösen felülmúlja az elődökét. A szériagyártás megkezdését mindeddig nem technikai, hanem kizárólag politikai okok késleltették. Attól kezdve azonban, hogy a Reagen-kormányzat 1983- ban ötéves tervet dolgozott ki az amerikai hadsereg „teljes vegyi átfegyverzésére” — mintegy 8—10 milliárd dolláros előirányzattel —, az előkészületek hirtelen felgyorsultak. E program keretében az Arkansas állambeli Pine Bluff-ben máris felépült az az üzem, amely havonta 70 ezer darab célba juttató eszközhöz szükséges bináris harcanyagot termelhet. Most pedig, hogy a szenátus megajánlás! bizottsága zöld utat adott a gyártás megkezdéséhez, az lutolső hazai akadály is elhárult a vegyiháborús előkészületek útjából. Elképzelni is rossz, ml történne a sűrűn lakott Európában az ilyen eszközök tömeges alkalmazása esetén. Szerény becslések szerint is a megfelelő védőfelszereléssel nem rendelkező békés lakosok soraiban legalább hússzor, harmincszor lenne nagyobb arányú a halálos végű mérgezés, mint a fegyveres erőiméi. És ha figyelembe vesszülc, hogy az Egyesült Államok a bináris fegyvereket elsősorban Nyu- gat-Európában akarják elhelyezni, — főleg az NSZK- ban, Nagy-Britanniában és Olaszországban —, nem nehéz megítélni, milyen fenyegetést jelentene ez a -befogadó országokra nézve, de természetesen a szocialista közösség számára is. így, ennek a reális veszélynek ismeretében érthető meg jobban azoknak az erőfeszftéseknek a jelentősége. amelyek Európa — vagy közbenső intézkedésként Közép-Euróna — ve- gyifegyver-mentesítését célozzák. Serfőzfi László alezredes