Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

Lázár György vitaösszefoglalója Bevezetőben a kormány nevében megköszönte, hogy a vitában felszólaló, véle­ményét kifejtő valamennyi képviselő egyetértett a kor­mány munkaprogramjával. Ígéretet tett airra, hogy a fel­merült észrevételeket, ja­vaslatokat az elkövetkező hetekben feldolgozzák, nagy részüket a VII. ötéves terv- javaslat véglegesítésekor hasznosítják, illetőleg a terv részét képező társadal­mi, gazdasági programok kidolgozásakor, vagy — ha az lehetséges — haladékta­lanul érvényesítik. Kifejezte azt a vélemé­nyét: a vita is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány még megalapozottabb javaslatot terjeszthessen maid az Or­szággyűlés elé a VII. ötéves tervről. Elismerően szólt a hozzászólások oldottságáról. arról, hogy minden kérdés­ről — a valaha talán ké­nyesnek nevezettekről is — azzal a természetes nyíltság­gal esett szó, ami csak a közvéleményünket ieillemző demokratikus légkörben le­hetséges. Minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a társadalom egészét foglal­koztató kérdések. Hogyan te­hetjük eredményesebbé a szocialista éDÍtőmunkát. mi­ként hasznosíthatjuk jobban a társadalmunkban reilő lehetőségeket, milyen mó­don fejlesszük tovább a de­mokratizmust. Lázár György egyetértett azokkal, akik a kormány­program tervezetében foglal­takat az eddigi munka foly­tatásának tekintik, hangsú­lyozva ugyanakkor azt az új vonást, hogy a feladatok so­rában most már nem az egyensúly megteremtése ke­rül az első helyre, hanem annak megszilárdítása. Más szóval: nem a korlátozás, ha­nem a fejlődés programja ez. — Ennek tudatosítása kü­lönösen azért fontos — mon­dotta, — mert a gazdaság lendületbe hozása más meg­oldásokat. kíván, mint az egyensúly megszilárdítása. Az előrehaladáshoz ugyanis elengedhetetlen az irányítási rendszer továbbfejlesztése, amit nem elég csupán igé­nyelni. kívánni — el is kell viselni az ebből származó következményeket. A program végrehajtásá­nak feltételeiről szólva a Minisztertanács elnöke egyetértett azokkal a felszó­lalókkal, akik feszítettnek de reálisnak értékelték a kormány előterjesztésében foglalt feladatsort. Több képviselő foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy eddig tar­talékaink felszínre hozásá­ban a szükségeshez képest lassabban haladtunk előre. Az észrevételekhez hozzá­fűzném: nálunk sokkal gaz­dagabb országok sem en­gedhetik meg maguknak, hogy dolgozóik a törvényes munkaidőnek csak körülbe­lül 80 százalékát használlak ki. mint ahogy az ma nálunk történik. — Más tényezőket is em­líthetek : például állóeszkö­zeink. meglevő termelő be­rendezéseink kihasználtságát vagy exportált termékeink „életkorát*’. Kezünkben van egy jelentős eszközállomány, nagy sziellemi kapacitással számolhatunk, s ezeket pót­lólagos beruházások nélkül, vagy kevés pótlólagos beru­házással is jobbían fel kell használnunk. Ez is segíthet abban, hogy erőforrásokat teremtsünk, elvégezhessük az elengedhetetlen befektetése­ket, s ezután még gyorsab­ban haladhassunk előre. Lázár György ezután a társadalom aktivizálásának fontosságát hangsúlyozó hoz­zászólásokra reagálva kifej­tette: bátrabban kell élni a demokratikus viták lehe­tőségével. a társadalmi kont­roll eszközével. A szemléle­tet itt is. de más területeken is tovább kell formálni, hoz­záigazítani az új követelmé­nyekhez. A miniszterelnök — egyetértve az ezzel kapcso­latos képviselői véleménnyel — kiemelte a tömegkommíT- nikáció jelentőségét a köz­vélemény teljesebb beavatá­sában, megnyerésében. — A Minisztertanácsban kialakult gyakorlat szerint — hangsúlyozta — a kor­mánytagok úgyszólván egyet­len. a sajtó útján hozzánk érkező jelzést sem hagynak figyelmen kívül, s az ese­tek nagy részében ezekből olyan intézkedések szület­nek, amelyek létező problé­mák megoldását szolgálják. Igényeljük azonban, hogy a jogos kritikai hang mellett azzal is foglalkozzék a tö­megkommunikáció, miként lehet kijavítani a hibákat, s az új kérdések megközelíté­sét a „lebeszélő” stílus * he­lyett gyakrabban jellemez­ze a ..rábeszélő” stílus. Lázár György a továb­biakban röviden kitért az építőipamall. la mezőgazda­ság érdekeltségének megte­remtésével, a jövedelem­differenciálással, valamint a környezetvédelemmel fog­lalkozó hozzászólásokra, egyetértve a bennük megfo­galmazott fő tennivalók szükségességével, vége­zetül ugyancsak kifejez­te egyetértését azon felszó­lalások indítékaival ame­lyek szorgalmazták, hogy növekedjék a parlament szerepe a közéletben és a kormányzati munka ’ellenőr­zésében. A miniszterelnök válasza után határozathozatal követ­kezett. Az Országgyűlés a kormány programját tartal­mazó előterjesztést jóváha­gyólag — egyhangúlag — tudomásul vette. Hetényi István előterjesztése a múlt évi költségvetésről Ezt követően az elfoga­dott napirendnek megfele­lően Hetényi István pénz­ügyminiszter terjesztette elő az 1984. évi állami költség- vetés végrehajtásáról szóló törvényi avaslatot. A tavalyi pénzügypolitikai törekvések a népgazdaság több éve előttünk álló cél­jait szolgálták: a külgazda­sági egyensúly javítását, a külföldi adósság csökkenté­sét. és a lakosság fogyasztá­sának szerény mértékű emelését. E célok szolgálatá­ban a költségvetés a jöve­delmek átcsoportosításával elősegítette, hogy a megter­melt nemzeti jövedelem el­osztása igazodjék a külső egyensúly követelményeihez; a belföldön fel nem használ­ható jövedelmet megtaka­rítsuk, és létrejöjjenek az életkörülmények javulásá­nak. a kulturális és szociá­lis ellátásnak a tervezett anyagi feltételei — mon­dotta a miniszter. Árak és bérek A vállalatok és szövetke­zetek fejlődő (gazdálkodása biztosította, hogy az ország nemzeti jövedelme össze­hasonlító árakon számít­va 2.7 százalékkal emelked­jék. Az összes jövedelem fo­lyó árakon 9 százalékkal nőtt. és 8 százalékkal növe­kedhetett a belföldi felhasz­nálás: az ütemkülönbség a külső egyensúly javítását szolgálta. A lakosság pénz­jövedelme is emelkedett, több mint 9 százalékkal, és ez a fogyasztói árak több mint 8 százalékos növekedé­se mellett lehetővé tette a reáljövedelmek egy főre ju­tó 1 százalékos emelkedését. Hozzá kell it.enni azonban, hogy az árszínvonal viszonv- lag gyors növekedése 1984- ben is nehezítette a bérből élők és a nyugdíjasok hely­zetét; e rétegek reáljövedel­me, — ha nem tudtak ki­egészítő jövedelemhez jutni — elég széles körben tovább csökkent. A költségvetés hiánya kö­zel áll a tervezetthez: az 1983 évi kereken 6 milliárd- dal szemben 3.6 milliárdot tett ki, azaz alig tért el at- .tóL amit az Országgyűlés jóváhagyott. A kiadások közül a leg­dr. Hetényi István a mikro­fonnál nagyobb tétel a költségveté­si intézményeké és a társa­dalombiztosításé. Ezekre ke­reken 300 milliárd forintot fordítottunk, ami 9 száza­lékkal több. mint az előző évi. Igyekeztünk megfelelni a takarékosság követelmé­nyének úgy, hogy biztosíta­ni tudtuk: a szociális, kul- tturális és az életszínvona­lat közvetlenül szolgáló ki­adások valamivel gyorsabb ütemben nőttek, mint aho­gyan 1983-ban. Lehetőség nyílott új szociálpolitikai in­tézkedéseik végrehajtására Is. amelyek több. mint 3 mil­liárd forinttal növelték a lakosság jövedelmét. A csa­ládi pótlék, a gyermekgon­dozási segélv. és meghatá­rozott körben a nyjugdíjak összegét emelni tudtuk. Szeptember 1-től 10 száza­lékkal növekedett a pedagó­gusok fizetése. A kormányzat változatla­nul nagy figyelmet fordított a lakásépítésre. 70 ezer új lakás épült, bár közülük ke­vesebb az állami bérlakás, mint a korábbi években. Hetényi István a továb­biakban rámutatott: — A vállalatok sokszor kényszerűen nagy terhet vállalnak a költségvetési ki­adások finanszírozásából. Ennek ára van. például az. hogy a vállalati beruházások 1984-ben 2 százalékkal csök­kentek -az előző évihez ké­pest. Miközben csupán 2 száza­lékkal nőttek a beruházá­sok. mégis örvendetes, hogy a vállalatok e nehéz helyzet­ben is 11 százalékkal több műszaki fejlesztési alapot képeztek, mint korábban. A nehéz körülmények kö­zött természetesen nőtt a pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok száma. De a közhiedelemmel ellen­tétben, azért ez sem általá­nos jelenség. A vállalatok többsége növelte eredmé­nyességét. Tavaly 600 olyan vállalat volt, ahol a nyere­séget egyik évről a másikra több mint 20 százalékkal si­került növelni. Ezzel szem­ben 48 nem mezőgazdasági vállalat zárta összesen 2 mil­liárd forint veszteséggel gaz­dálkodását. Az alaohiányos vállalatok száma körülbelül száz. ebből mintegy tizenötöt tekintünk olyannak, amely valóban súlvos gondokkal küszködik és a terhek rész­beni rendegáse 3 milliárd forinttal terhelte az állami költségvetést. Kisebb veszteséggel Az 1985-ös év nehéz kö­rülmények között indult, és az erőfeszítések ellenére saj­nos kiderült, hogy nem egy­szerűen téli problémákról van szó. Az eredmények csak igen lassan javulnak. Már most világos, hogy az álla­mi költségvetés hiánya meg fogja haladni azt, amit az Országgyűlés jóváhagyott, és úgy vélem, hogy éppen a struktúra átalakítása, a ked­vező folyamatok élénkítése, a szociális kulturális stabili­tás indokolja, hogy ne ra­gaszkodjunk mereven a jó­váhagyott hiány adatához, hanem a lehetséges keretek között a gazdaság eredmé­nyességét szolgáló támogatá­sok terén tegyünk lépéseket. Nagyon időszerű és sürge­tő az MSZMP Központi Bi­zottságnak 1984. áprilisi ál­lásfoglalásában meghatáro­zott komplex gazdaságirá­nyítási feladatok végrehaj­tása. A szabályozókat. az intézményi és döntési rend­szert megújító munkában elengedhetetlennek tartjuk a költségvetés megreformálá­sát is. Ennek a folyamatnak egyes lépései már az 1986. évi költségvetésben is tük­röződni fognak. Ismételten szembe kell néznünk azzal, hogy a haté­kony termelés kibontakozta­Lázár György, a Minisztertanács elnöke válaszol tását a költségvetési politi­kának nem az állam jóléti és struktúralak ító feladatai­nak csökkentésével, hanem a veszteségek csökkentésével kell szolgálnia. A kormány a kívánatos folyamatok meg­gyorsítása érdekében a nép­gazdaság. valamint a súlvos gazdálkodási gondokkal küz­dő vállalatok hitelezőinek és dolgozóinak érdekeit egy­aránt szem előtt itartó jog­szabálytervezeteket fog ki­dolgozni. A vál'alatok vi­szont joggal számítanak ar­ra, hogy a veszteségek csök­kentéséből felszabaduló összegek egy része a jól dol­gozó vállalatok közvetlen terheit mérsékli majd. A sokszor terhesnek tar­tott pénzügyi feltételek eny­hítését tehát nem a haté­konysági követelmények csökkentésének, hanem a pénzügyi rendszer ösztönző ereje fokozásának, a telje­sítmények és jövedelmek igazságosabb összehangolá­sának kell szolgálnia. Feladatnak tekintjük a vállalatok és a lakosság ön­kéntes megtakarításainak to­vábbi ösztönzését, mert ez is segít abban, hogy a költség- vetési terhek mérséklődje­nek. A lakossági adórend­szerben méltúnyosabb köz­teherviselést eredményező intézkedéseket kell hozni mind az adó-, mint p>edig az illetékrendszerben. A költ­ségvetési intézmények szé­les köre már eddig is igen sok intézkedést tett a ha­tékony, takarékos gazdálko­dásra, de azért itt sem ke­vés az olyan intézmény, amely inkább a — kétség­kívül valós — szűkösségre hivatkozik anélkül, hogy al- kotóan átgondolná a veszte­ségek és a pazarlás kiküszö­bölésének útját. Az indoko­latlan kötöttségek csökken­tését és a bevételekben való érdekeltség erősítését kí­vánjuk, de megköveteljük, hogy a helyi vezetők éljenek is ezekkel a lehetőségekkel. A pénzügyminiszter végül elmondotta, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alapvetően pozitívan értékel­te a pénzügyi és költségveté­si politika szerepét, de rá­mutatott arra a jogos igény­re is, hogy a költségvetési tervezés legyen megalapo- zotttabb, az évközi módosítá­sok valóban csak az ésszerű rugalmasság igényéhez iga­zodjanak. — Ezt a megállapítást Lá­zár György elvtárs vitaösz- szefoglalójában teljes mér­tékben megerősítette. Igyek­szünk olyan rendszert és munkastílust kialakítani, amely e hiányosságokat mie­lőbb csökkenti, s remélhető­leg előbb-utóbb teljesen ki­küszöböli — mondotta Heté­nyi István, majd kérte az Országgyűlést, hogy a beter­jesztett törvényjavaslatot a bemutatott költségvetési mérleg adatainak megfelelő­en hagyja jóvá. Tények és adatok Az állami költségvetés helyzete 1984-ben tovább ja­vult. Ezt a jövedelem-köz­pontosítás fokozása és a ta­karékosabb költségvetési gazdálkodás eredményezte. A- költségvetési hiány mér­séklésére. illetve az ep nem költhető költségvetési cél­megtakarítások (pl. a Hitel- fedezeti Alap feltöltése) nö­velésére a fizetőképes keres­let és a belföldi árukínálat összhangjának a megőrzése, valamint a belföldi hitele­zéshez szükséges banki pénz­források biztosítása érdeké­ben került sor, mert a kül­földi források csökkentek. Az állami költségvetés be­vételei és kiadásai a követ­kezők szerint alakultak: Milliárd forintban,'" 1983. tény 1984. tény BEVÉTELEK Vállalati gazdálkodó szervezetek befizetései 447,0 468,2 Lakossági befizetések Költségvetési szervektől származó 37,6 45,1 bevételek 46,0 49,5 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból és 'egyéb forrásokból származó bevételek 13,1 10,1 Bevételek összesen: 543,7 572,9 Milliárd forintban. 1983. tény 1984. tény KIADÁSOK Felhalmozási kiadások és hitelfedezeti jalap feltöltése 67,0 71,6 Vállalati ,gazdálkodószervezetek támogatása és fogyasztói ártámogatások 162,4 146,7 Költségvetési szervek kiadásai .172,4 183,8 Társadalombiztosítási kiadások 107,2 120,0 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő Egyéb kiadások 40,8 54,5 Kiadások össaesen: 549,8 576,6 Hiány 6,1 A költségvetési bevételek mintegy 82 százalékát kite­vő vállalati és szövetkezeti befizetések közül elsősorban a társadalombiztosítási járu­lék és a nyereséget terhelő adók emelkedtek. A támoga­táscsökkenés legnagyobb ré­sze abból adódott, hogy a •fogyasztói árkiegészítések mérséklődtek. A termelési támogatások csökkenését év­közi intézkedések is elősegí­tették, így például 10 száza­lékkal mérséklődött az ipar, a közlekedés, a belkereske­delem támogatása. A vállalatoktól származó nettó — támogatásokkal csökkentett — bevételek részarányának, vagyis a köz­pontosításnak a növekedésé­ben a korábbiaktól eltérően kiemelkedő szerepet játszott a támogatások és adóvissza­térítések 15,6 milliárd fo­rintnyi mérséklése. A kifizetett bérekkel és jö­vedelmekkel, valamint akis- vállalkozások terjedésével függ össze az, hogy 1984- ben erőteljesen nőttek a költségvetésnek a lakosságiéi származó bevételei. A la­kosság 1983-hoz képest több mint 20 százalékkal nagyobb összeget fizetett be a költ­ségvetésbe társadalombiztosí­tási és nyugdíjárulék cí­mén. A lakossági adók és ille­tékek 2,6 milliárd forinttal haladták meg az 1983. évit. Ezt döntően a kisvállalkozási formákban résztvevő ma­gánszemélyek számának és adó alá vonható jövedelmé­nek gyors növekedése ered­ményezte. A költségvetés felhalmo­zási célokra fordított kiadá­sának nagyobbak hányada —- mintegy 80 százaléka — a központi és a vállalati szö­vetkezeti beruházások fi­nanszírozását, kisebbik ré­sze pedig a magánerőből va­ló lakásépítés támogatását és bizonyos gazdálkodószerveze­tek fejlesztési forrásainak ki­egészítését szolgálta. A nagy­beruházások közül a tervnek megfelelően határidőre és költségmegtakarítással befe­jeződött a Szolnoki Papírgyár rekonstrukciós bővítése, át­adták az észak—déli metró­vonal újabb — az Elmunkás tér és az Árpád híd közötti — szakaszát, forgalomba he­lyezték a megújult Árpád hi­dat és a Flórián teret. A központi költségvetési szerveknek nyújtott támoga­tás összege 70,6 milliárd fo­rint, ez az előző évit 1,8 milliárd forinttal haladta meg. A kiadások fedezeté­ben való állami támogatási részarány — mivel a költ­ségvetési intézmények ár- és díjbevételei az intézmé­nyek erősödő gazdasági ér­dekeltsége révén gyarapod­tak — némileg mérséklődött. A tanácsi intézmények ki­adása 81,5 milliárd forint volt, az előző évit 6,2 mil­liárd forinttal haladta meg. Az egészségügyi és szo­ciális szervek kiadása 32,3 milliárd forint volt. Az egészségügyi hálózat ’ 1400 gyógyintézeti ággyal bővült. Az időskorúakat gondozó in­tézményhálózat bővítése és a gép- és műszerállomány kor­szerűsítése azonban elmaradt a szándékolttól. A tervezett 73 öregek napközi otthona helyett csak 46 új otthon lé­tesült. v Az oktatás, a kultúra, a sport és a tudományos kuta­tás 1984. évi kiadása 54 mil­liárd forint volt, az előző évinél 2,7 milliárd forinttail több, 1054 új tanterem léte­sült. A gyermek- és ifjúság- védelem ráfordításai 1984- ben 11,5 százalékkal növe­kedtek. Bővültek a nagyko­rúvá vált állami gondozot­tak önálló életkezdését segí­tő pénzkeretek. A rendszeres és rendkívüli nevelési segé­lyek a tervezettnél nagyobb ütemben növekedtek, így is hozzájárulva ahhoz, hogy minél kevesebb gyermek ke­rüljön veszélyeztetett hely­zetbe anyagi okok miatt. A tudományos kutatások költ­ségvetési ráfordítása 1984- ben 6,2 milliárd forint volt, ez az előző évinél 6,1 szá­zalékkal több. A társadalombiztosítás ki­adása 120 milliárd forint volt, 12 százalékkal több mint 1983-ban. Az 1984-ben végrehajtott szociálpolitikai intézkedések 3,6 milliárd fo­rinttal növelték az érintet­tek jövedelmét. Az intézke­dések keretében például ja­nuár 1-től a családi pótlék és a jövedelempótlék össze­ge gyermekenként havi 70 forinttal egészült ki. A gyer­mekgondozási segélyre jogo­sultak — a gyermekek szá­mától függetlenül — havi 70 forint kiegészítésben ré­szesültek. A családvédelemre fordí­tott kiadás 24,1 milliárd fo­rint volt, 3,3 milliárd fo­rinttal (15,9 százalékkal) több, mint 1983-ban. Ezen belül családi pótlékra Í8.8 milliárd forint jutott (3,3 milliárd forinttal több, mint 1983-ban). (Folytatás p 3. üüalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom