Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

I A kormány programjának vitája az Országgyűlésben (Folytatás az 1. oldalról.) A hatékonyabb munka gyorsabb kibontakozásának szükségességére figyelmeztet­nek az idei év tanulságai is. Az eltelt háromnegyed év alatt csak részben sikerült valóra váltani az; a szándé­kunkat, hogy nagyobb lendü­letet adjunk a gazdaság fej­lődésének. Igaz, nem láthat­tuk előre,, hogy a korábbról ismert nehézségek újabbak­kal tetéződnek. De már nem sokkal a terv jóváhagyása után, érzékelhető volt, hogy az eredetileg számításba vett teljesítmény kevés lesz a tervben foglalt célok elérésé­hez. Ehhez képest viszont elégtelenek, esetenként meg­késettek voltak a pótlólago­san elhatározott intézkedé­sek. Jogos tehát az a kriti­ka, hogy a kemény tél, az energiakorlátozás okozta ter­meléskiesés mellett munkánk gyengeségeinek is része van abban, hogy a termelés és a kivitel nem éri el a tervezett mértéket. Ezért az elkövet­kező hetekben-hónapokban minden ésszerű lehetőséget ki keli használni arra, hogy minél többet bepótoljunk az elmaradásból, minél jobban megközelítsük a terv elő­irányzatait. Tisztelt Országgyűlés! Arról adhatok számot, hogy a VII. ötéves terv ki­dolgozása kielégítő ütemben halad, és megvan a lehetőség rá, hogy a törvényjavaslatot az év végén az Országgyűlés elé terjesszük. Olyan nép- gazdasági terv kidolgozására törekszünk, amely az egyen­súly megszilárdítását, a gaz­daság élénkítését, az élet- színvonal emelését a haté­konyság javítására építi. Mai •'isnuvoteink szerint — fel­tételezve az erőforrások ja­vuló kihasználását, és figyfc- lembe véve a KGST-ben fo­lyó tervkoordináció várha­tó eredményeit — a követ­kező tervidőszakban a nem­zeti jövedelem évi átlagban mintegy 3 százalékkal lesz növelhető. A növekedésnek ez a mértéke elegendőnek látszik ahhoz, hogy folytatni tudjuk az adósság csökken­tését, és egyidejűleg többet fordíthassunk a hazai fel- használásra is. Helyzetünkből és feladata­inkból következő parancsoló szükség, hogy a belföldön felhasznált nemzeti jövede­lemből az életszínvonal sze­rény, de érzékelhető javítá­sához szükséges fedezet mel­lett fokozatosan növekvő há­nyadot biztosítsunk a terme­lés bővítésére, a műszaki fejlődés megalapozására, a jövőt szolgáló kutatásokra és az infrastruktúra kiépítésé­nek meggyorsítására. Csak az aktív fejlesztési politikára alapozott, gazdaságos ex­port növelésével és nem az import erőltetett korlátozá­sával érhető el a fizetési mérleg egyensúlyának meg­szilárdítása, biztosíthatók az előrehaladás forrósai. Elsőbbség a feldolgozóiparnak Ezt tudva, bármennyire is nehéz, életbevágóan fontos, hogy a termeléspolitikában a fejlesztésre szánt eszközök elosztásában — az energia- és a nyersanyagforrások biz­tosításához szükséges beru­házások mellett — elsőbbsé­get adjunk azoknak a fel­dolgozóipari ágaknak, első­sorban a gépiparnak, a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier-gyártásnak, az élelmiszeriparnak, amely­nek a termelését gyors ütem­ben korszerűsítve, növelni tudjuk a kivitelt. Ugyanilyen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy megteremtsük a fejlett technológiai eljárások meg­honosításában vezeiő szere­pet betöltő elektronika, a ro­bottechnika, a biotechnoló­gia széles körű alkalmazásá­nak feltételeit. E követelmé­nyek érvényesítése érdeké­ben a VII. ötéves tervbe il­lesztve külön programokat dolgozunk ki. A műszaki haladás élvona­lát megtestesítő fejlesztés tá­mogatásával egyidőben in­tézkedéseket tervezünk a ma még gazdaságtalan, vagy veszteséges termelés jövedel­mezővé tételére, vagy ha más megoldás nincs, a meg­szüntetésére. Az ipar terme­lésének átlagosan mintegy 3 százalékos növelését látjuk megalapozhatónak. Az iparvezetés számára az elkövetkező években az a legfőbb feladat, hogy a szo­cialista nagyüzemekben fel­halmozódott szellemi és anyagi erőforrásokra támasz­kodva, és kihasználva a KGST keretében, mindenek­előtt a Szovjetunióval meg­valósuló műszaki-tudomá­nyos együttműködés, szako­sítás és a termelési kooperá­ciók bővítésének lehetősége­it, gyorsítsa meg a korsze­rű technológiai eljárások be­vezetését, az új, a magas igényeket kielégítő, verseny- képes termékek gyártásának laíeghonosítását. A nemzet­közi és a hazai tapasztalatok egyaránt azt mutatjájr, hogy a versenyképességben, a pi­áéi igényekhez való rugal­mas alkalmazkodásban fon­tos szerepe van az olyan vállalati struktúrának, amely lehetővé teszi az ésszerű munkamegosztást és a meg­bízhatóan működő kooperá­ciós kapcsolatok kiépítését. A kormány részéről ezért to­vábbra is ösztönözni és tá­mogatni fogjuk a vállalko­zási formák Gazdagítását, ide értve a kisvállalkozásokat, a belföldi és a külföldi tőkével létrehozott vegyesvállalatok alapítását is. A mezőgazdaságban a kö­vetkező években is a jól be­hatékonyság és a jövedelem- termelő képesség javításának fontos feltétele a célokkal összehangolt, a szocialista tervgazdálkodásra és a sza­bályozott piac törvényeinek alkalmazására alapozott irá­nyítási rendszer működése. A feladat az, hogy az irányítás új elemeit minél gyorsabban kibontakoztassuk. Általánossá kell tenni azt a társadalmi magatartást, amely ösztönzi, bátorítja a tehetségeket és a legjobb fel­tételeket biztosítja képessé­geik kibontakoztatásához, amely magasra emeli az eredményesen dolgozó vál­lalatok, kollektívák és egyé­nek társadalmi rangját, amely nemcsak tludomásul veszi, hanem helyesli, hogy a munkabér nem járandóság, hanem a nyújtott teljesít­mény elismerése. — A kormány számít arra, hogy a munkásság, a szövet­kát. Ennek a jövőben is így kell lenni. Ugyanakkor jogosnak fo­gadjuk el azt a kritikát, amely kifogásolja, hogy a termelők az árakban gyak­ran nemcsak a költségviszo­nyokban bekövetkezett tény­leges változásokat, hanem — a számjukra könnyebben járható utat választva — a gazdaságtalan, a rosszul szervezett munka többlet- költségeit is felszámítják a fogyasztóknak. Az a szándé­kunk, hogy miközben meg­tartjuk árpolitikánk alapel­veit, intézkedéseket teszünk az árak Indokolatlan emelé­sének megakadályozására. A reálbérek alakulásának másik meghatározó eleme a bérpolitika. Folytatni, sőt erősíteni kívánjuk azt az irányzatot, amely a jelenle- ► ginéi is nagyobb teret enged a bérek teljesítmények sze­rinti differenciálásának. Kedves Elvtársak! Társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentő­sége van az oktatás fejlesz­tésének. E meggondolásból dolgoztuk ki és fogadtuk el az elmúlt esztendőben a köz* oktatás és a felsőoktatás fej­lesztési programját, ezért al­kotta meg az országgyűlés az oktatási törvényt. Ügy ítéljük meg, hogy az elfoga­dott programok alkalmas ke­retet biztosítanak az oktatás minőségi, tartalmi megújítá­sára. A kormány kötelessé­gének tartja, hogv a népgaz­daság lehetőségeinek ará­nyában gondoskodjon az ok­tatás eredményes folytatásá­hoz szükséges személyi, in­tézményi és anyagi feltéte­leiről. A felsőoktatásban a jóvá­hagyott programra alapozott tartalmi korszerűsítést tart­juk a fő feladatnak. Meggyő­ződésünk szerint egész tár­sadalmunk érdekét szolgál­juk, amikor mint fontos fel­adatot tartjuk számon az esélyegyenlőség jobb ér­vényre jutásának, a tehetsé­gek kibontakoztatásának elő­segítését. Bármennyire is vált agrárpolitikát folytat­juk. Abból kiindulva, hogy fontos érdekünk fűződik az élelmiszergazdaság stabili­záló szerepének megőrzésé­hez. a közelmúltban intézke­déseket határoztunk él és léptettünk életbe a terme­lési érdekeltség javítására. Az ezektől várt ösztönző ha­tást is számításba véve, mai ismereteink szerint a mező- gazdasági termékek termelé­se évi körülbelül 2 százalék­kal növekedhet. Továbbra is indokoltnak tartjuk a kiegé­szítő tevékenység szükségle­teknek megfelelő fejleszté­sét. A hazai és a külpiaci igények kielégítésében a jö­vőben is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a háztá­ji és a kisegítő gazdaságok, ezért fenn kívánjuk tartani érdekeltségüket a termelés folytatásában és növelésé­ben. A termelés növelésével egyidőben a mezőgazdaság­ban is a hatékonyság növe­lése, a ráfordítások csökken­tése, a minőség javítása a legfontosabb feladat. A má­sik, nem kevésbé fontos ten­nivaló az élelmiszeripar vi­szonylagos — a mezőgazda­ságéhoz és a nemzetközi színvonalhoz képest mutat­kozó — elmaradásának mi­előbbi megszüntetése. — Az építőiparról szólva — bár a túlzó általánosítás nem lenne igazságos — a kormány jogosnak tartja azt a kritikát, hogy a vállalatok nagy része lassan és- drágán épít, s hogy elfogadhatatla­nul sok a minőségi hiba. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell. Ezért olyan intézkedéseket tervezünk, amelyek növelik az érdekelt­séget, ha kell, a kényszerítő erőt abban, hogy az építő vállalatok szervezettebben dolgozzanak, jobb minőségű munkát végezzenek, javul­jon a munkafegyelem és az eszközökkel való gazdálko­dás, s hogy mindennek ered­ményeként megfékezhető le­gyen az árak növekedése. — Ami a termelő infra­struktúra fejlesztését illeti, a rendelkezésre álló erőforrá­sokból mindenekelőtt a táv­közlési hálózat bővítésére a telefonellátottság javítására, az informatikai rendszerek és az információtechnika elter­jesztésének elősegítésére kí­vánunk többet fordítani. A vasúti és közúti hálózat kor­szerűsítésére sajnos csak sze­rény lehetőség lesz. de ke­resni fogiuk a módját, ho­gyan segíthetjük elő a fel­halmozódott feszültségek csökkentését. — Gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósításának, a Gáspár Sándor és Kádár János az ülés megkezdése előtt. kezeti parasztság, a műszaki és az agrárértelmiség azono­sul céljainkkal, és tudása legjavával segíti azok elé­rését. Mi pedig kötelessé­günknek tartjuk, és minden vezető feladatává tesszük az ehhez szükséges legjobb munkafeltételek megterem­tését. Tisztelt Országgyűlés!- Mint már utaltam rá, arra törekszünk, hogy a gaz­daság teljesítményének nö­velésével, az elosztási ará­nyok megfelelő alakításával megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a következő években szerény, de érzékel­hető mértékben növelni tud­juk az életszínvonalat, ja­víthassuk az életkörülménye­ket. Amennyiben a gazdaság teljesítménye eléri a számí­tott mértéket, mód. nyílik arra, hogy az e célra fordít­ható források a VII. ötéves terv időszakában évi átlag­ban 2 százalékkal legyenek növelhetők. A következő években olyan ár- és bérpo­litikát kívánunk megvalósí­tani, ami lehetővé teszi, hogy a reálbérek átlagos színvo­nalát az időszak elején meg­őrizzük, később pedig érzé­kelhetően növeljük. Az árak­nak a társadalmilag indo­kolt ráfordításokat, vagyis a valóságos költségviszonyokat kell kifejezniük ahhoz, hogy helyesen orientálhassák a termelőket és a fogyasztó­Az adórendszert olyan irányba fogjuk továbbfej­leszteni, ami lehetővé te­szi, hogy a nagyobb jö­vedelműek, a tehetősebbek helyzetüknek és a társadal­mi igazságnak megfelelően arányos nagyobb részt vál­laljanak a közkiadások fede­zetéből. Ugyanakkor egyet­értünk azzal a társadalmi igénnyel is, amely szerint meg kell akadályozni a mun­ka nélkül szerzett jövedel­mek keletkezését. Ezért, ha kell, a törvény szigorával is fel fogunk lépni azok ellen, akik ügyeskedéssel, a közös­ség megkárosításával akar­nak könnyebb élethez jutni. — A kormány fontos kö­telességének tartja annak biztosítását, hogy ne csak megmaradjon, hanem a lehe­tőségek arányában tovább javuljon az áruellátás és a szolgáltatások színvonala, kulturáltabbak legyenek a vásárlási körülmények. Az elmúlt évben az építőanyag­ellátásban, az idén — rész­ben az igények alábecsülése, másrészt az elégtelen tarta­lékok miatt — a tüzelő­anyag-ellátásban zavarok ke­letkeztek. Ezek arra figyel­meztetnek, hogy nagyobb előrelátással kell felkészül­ni a kereslet időleges vagy tartós változásaira. Indokolt­nak tartjuk, ezért támogat­juk azokat a kezdeményezé­seket, amelyek hatásosabb fogyasztói érdekvédelmet szorgalmaznak. (Telefotó—KS) nagy felelőssége van az is­kolának; önmagában nem képes megoldani ezt a fel­adatot. Abban, hogy a felnö­vekvő nemzedékek maguké­vá tegyék mindazt, ami az életre való felkészüléshez szükséges, pótolhatatlan sze­repe van a családnak, azok­nak a kisebb és nagyobb kö­zösségeknek, amelyekben a fiatalok élnek. A kormány továbbra is tiszteletben tartja az alko­tás és kísérletezés szabadsá­gát, elismeri a sókféleséget és annak gazdagító hatását, de előtérbe helyezi az elkö­telezett, magas színvonalú műalkotások támogatását. Azókét, amelyek az általá­nos emberi humánumon, a szocialista eszmeiségen, a hazafiságon és internaciona­lizmuson alapuló magatartás szilárdítását, a magyar és az egyetemes művészet igazi értékeinek közvetítését, az igényes szórakozást szolgál­ják. Ezután is fel fogunk lép­ni az ízlésrombolás, az ér­téktelenség, az erkölcsi si­lányság, az eszméinktől ide­gen áramlatok ellen. Külön is szólni kívánok arról a kiemelten fontos sze­repről, amelyet a tömegtá­jékoztatás és a művészeti, az irodalmi alkotások játszanak a közösségért érzett felelős­ség felkeltésében, az előre­haladást fékező fonákságok leleplezésében, az eszmei, szakmai és nyelvi igényesség fejlesztésében, a művelődési igények kielégítésében. Tisztelt Országgyűlés! Mint arról már szóltam, az elmúlt években számos in­tézkedést tettünk a kor­mányzati és az igazgatási munka javítása * érdekében. Az eredménnyel azonban nem vagyunk elégedettek. Ezért fontos feladatunknak tartjuk a kormányzati mun­ka hatásfokának további ja­vítását, azt, hogy az állam­igazgatás központi, területi és helyi szerveinek döntési rendszere, munkamegosztása és eljárási rendje tartson lé­pést a megnövekedett köve­telményekkel. Az állami feladatok sike­res megoldásához nélkülöz­hetetlen az állampolgárok cselekvő részvétele, a tár­sadalmi ellenőrzés lehetősé­gének biztosítása. Most az a feladat, hogy a megkezdett úton haladva minél tartal­masabbá tegyük a tanácsi testületek munkáját. Megkezdtük a következő időszakra szóló jogalkotási program kidolgozását, és el­határoztuk, hogy korszerűsí­teni fogjuk a jogszabályok­ra és a jogszabály-előkészí­tésre vonatkozó rendelkezé­seket. Tovább kívánjuk foly­tatni az ügyintézés egysze­rűsítését. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtár­sak! A Magyar Népköztársaság külpolitikájának változatla­nul az a legfontosabb célja, hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa a szocialista építőmunka szá­mára. A legsajáiabb nem­zeti érdekünkből fakadó kö­telességünknek tartjuk a testvéri barátság és az élet minden területére kiterjedő kapcsolatok fejlesztését a Szovjetunióval úgy és abban a szellemben, ahogy erről a közelmúltban Kádár János elvtárs és Mihail Gorbacsov elvtárs folytatott megbeszé­lést. Továbbra is azon mun­kálkodunk, hogy erősítsük kapcsolatainkat a szocialis­ta országokkal, hozzájárulva ezzel közösségünk összefor- rottságának, nemzetközi be­folyásának növeléséhez. Nemzeti érdekeinkkel össz­hangban, a Varsói Szerződés tagállamaként híven telje­sítjük vállalt kötelezettsége­inket, következetesen képvi­seljük a szervezet közös, bé­keszerető politikáját. Min­den tőlünk telhetőt megte­szünk a KGST felső szintű tanácskozásán elfogadott ha­tározatok végrehajtásáért. Internacionalista elveink­ből következik, hogy a jö­vőben is szolidárisak leszünk a nemzeti függetlenség meg­szilárdításáért, a társadal­mi-gazdasági előrehaladásért küzdő országokkal. A feltételek reális számbavétele Minőség és tartalom az oktatásban A reáljövedelmek évi át­lagos növekedése 2 százalék- körül tervezhető. El kívánjuk érni, hogy ezen belül a mun-^ kából származó jövedelem az elmúlt évekhez képest va­lamivel gyorsabban növeked­jék. Folytatjuk a második 15 éves lakásépítési program megvalósítását. Indokoltnak tartjuk a családalapító fiata­lok és a többgyermekes csa­ládok lakáshoz jutásának ..megkönnyítését, a lakásárak növelésének megfékezését. Többet kívánunk fordítani a lakások felújítására, korsze­rűsítésére. Feladatunknak tartjuk az egészséges élet­mód feltételeinek javítását, a települések, különösen a kistelepülések alapellátásá­nak fejlesztését. Folytatjuk a természeti értékek megóvá­sára, a környezeti kultúra kialakítására tett erőfeszíté­seket. A tudomány egyre növek­vő fontossága arra ösztönöz bennünket, hogy a kormány és a tudomány műhelveinek már eddig is gvümölcsöző együttműködését még szoro­sabbá tegyük. Biztosítani fogjuk, hogy a kutatásra éS a fejlesztésre fordított esz­közök a nemzeti jövedelem­nél gyorsabban növekedje­nek. Rendkívül nagy jelentősé­get tulajdonítunk a novem­berre tervezett szovjet—ame­rikai csúcstalálkozónak, va­lamint annak, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sokon érdemi megállapodás szülessen a kozmikus fegy­verkezés megakadályozásáról és a nukleáris arzenál szá­mottevő csökkentéséről. Üd­vözöljük és maradéktalanul támogatjuk a Szovjetuniónak az e célok elősegítését szol­gáló eddigi lépéseit és ja­vaslatait. A Magyar Népköztársaság kezdettől fogva maradékta­lanul támogatta a helsinki záróokmány elveinek valóra- váltását. A jövőben is tö­retlenül folytatni kívánjuk ezt a tevékenységet. Ebben a szellemben készülünk ele­get tenni az Európai Kultu­rális Fórum budapesti meg­rendezésére kapott megbíza­tásunknak. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtár­sak! Arra törekedtünk, hogy a kormány munkaprogramjá­ban a valós helyzetből ki­indulva olyan feladatokat irányozzunk elő, amelyek reálisan számbaveszik a bel­ső és a külső feltételeket, érvényre juttatják pártunk XIII. kongresszusának hatá­rozatát, és számíthatnak dől* gozó népünk cselekvő tá­mogatására. A kormány ne­vében ígérhetem önöknek, s az önök személyében egész dolgozó népünknek, minden erőnket latba vetjük, hogy becsülettel teljesítsük aránk váró feladatokat. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a kormány munkaprogramját vitassa meg és fogadja el. Nagy József (Baranya m.), az MSZMP Baranya megyei bizottságának nyugalmazott első titkára kiemelte, hogy a kormányprogram valósan, mértéktartóan határozza meg a célokat és jelöli meg a tennivalókat. A program alapkérdéseiben a társadal­mi egyetértést már sikerült elérni, az igények és azok (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom