Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
1985. OKTÓBER 8. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Kettős könyvelőé után A magyar film a nagyvilágban Budapesten a Közlekedési Múzeumban 150 éves a magyar hajóépítés címmel kiállítás nyílt. A bemutatón makettek, modellek és régi hajós emlékek mutatják be a hajóépítés fejlődését, A képen: 1741 kilowattos tolóhajó modellje Érettségi nélkül továbbtanulhatnak Katonai előkészítő tanfolyam A polgári életiben néhány éve már, hogy a társadalmit politikai igény alapján létrehozott SZEt (szakmunkások egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyama) működött, amikor a legfelsőbb szervek politikai megfontolása és döntése alapján létrejött a néphadsereg fejlesztésének igényeit szolgáló szakmunkások katonai főiskolai előkészítő tanfolyama, a KÉT. A Killián György Repülő Műszaki Főiskolán működő KÉT tíz éve kezdte meg tevékenységét. Alapvető feladatként azt jelölték meg, hogy az érettségizőkből és a katonai kollégiumokból történő beiskolázás melletti növekvő arányban biztosítsák a katonai főiskolákra, a néphadsereg tiszti állományába azoknak a munkásfiataloknak a bekerülését is, akik a katonai hivatás iránt érdeklődnek, s jó szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek. A katonai előkészítő tanfolyamon végzett oktaitó-ne- velőmunka tapaszitalatairól a következőket mondta Szabó László alezredes: — Fontosnak tartjuk, hogy a rendelkezésünkre álló egy év alatt tovább bővítsük a fiatalok néphadsereggel kapcsolatos - polgári életből hozott — ismereteit, elfogad- tassuk és megszerettessük a katonai pályát, és megismertessük a tanulmányi munkában a rájuk váró konkrét követelményeket. Minderre emberileg is fel kell készítenünk a hallgatókat, ezért a tanfolyam — amellett, hogy matematikát, fizikát, magyar nyelvet és irodalmat, orosz nyelvet tanulnak — kicsit „mozgalmi iskola” is. hogy nagy vonalakban megismerkedjenek és aktív szervezői, részesei legyenek a főiskolán, a néphadseregben folyó munkának, a szabadidős programoknak, a politikai, kulturális és sporttevékenységeknek. — Milyen ellátásban részesülnek az ide jelentkezett hallgatók? — A tanfolyamra bevonult szakmunkásfiatalok a főiskolai hallgatókkal azonos ellátásban, elhelyezésben részesülnek. íVlajdonképpen ez biztosítja a nyugodt, elmélyedt tanulást és pihenést. A főiskola parancsnoksága megkülönböztetett figyelmének köszönhetően nagy energiát. fektetünk a hallgatókról való gondoskodás különböző anyagi, művelődési és más területeire. A gondoskodást azonban nem lehet leszűkíteni csuoán az emberek ruházati, élelmezési ellátására, a megfelelő élet- és munka- körülmények biztosítására. Feladatnak tekintjük, hogy a hallgatókkal megismertetiük az előttük álló feladatokat, célkitűzéseket és azok politikai tartalmát is. — A jó szakmunkásbizonyítvány elegendőnek bizonyul a hivatásos tiszti pályára kerüléshez? — önmagában ez kevés, de jó alap hozzá. Szakmunkásfiataljaink megértik a rájuk háruló feladatokat, és a körülményekhez alkalmazkodva, a magas tanulmányi követelményeknek döntő többségük' évről évre megfelel. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a fiatalok korábban nem voltak kitéve ilyen nagyfokú megterhelésnek; sokuknak még a tanulást is meg kell tanulni, s fizikai dolgozók lévén mozgásigényük sokkal nagyobb, mint amit a napi 7 órás foglalkozások és a 2 órás önképzés megenged. Ezért fontos szerepet kapnak azok a sport- és klubrendezvények, amelyek a szellemi regenerálódást segítik elő. Nevelő munkánk eredményességét az is igazolja, hogy évek óta nő a főiskolára és a Szovjetunióba beiskolázottak aránya.- A KISZ-szervezet a politikai nevelőmunka aktív részese. Milyen szerepe van a tanfolyam életében a mozgalmi munkának? — A parancsnoki és politikai nevelőmunka elképzelhetetlen a KISZ-szervezet együttműködése nélkül. Az alapszervezet tervezi, szervezi a maga sajátos módszereivel az eszmei-politikai nevelőmunkát; a szabadidős programok jelentős részét; a kulturális és sportrendezvényeket. Minden tevékenységük legfontosabb célja és feladata a tanulmányi munka segítése, amely tükröződik akcióprogramuk tartalmában is. Az alapszervezet titkára, a vezetőség tagjai többségükben jó vezetői, szervezői, képviselői hallgatótársaiknak, méltó partnerei a munkában a parancsnoki állománynak. A KÉT nem ad érettségit, de tanárai, és parancsnokai odaadó, lelkiismeretes munkával mindent megtesznek azért, hogy az itt végzett szakmunkásfiatalok a főiskolán együtt tudjanak haladni az érettségizett hallgatókkal. A KET-et végzett hallgatók több éves tapasztalat alapján úgy a főiskolákon, mint az avatást követő első beosztásokban megállják helyüket. Természetesen kivételek itt is vannak. Többségük egyenrangú partnereivé válnak — ha esetenként nagyobb erőfeszítéssel is — érettségizett hallgató, majd tiszttársaiknak. Mi sem igazolja jobban a főiskolák eredményes munkáját a KET-képzésben, mint az, hogy 1980-ban és 1981-ben is kiválóan végzett és főhadnagyként avatott KET-hallgató mondta a tiszti fogadalmat. Az élért eredmények azonban nagyrészt a tanárok és a parancsnokok türelmes, lelkiismeretes együttműködésén múlik. Csak közösen lehet segíteni, és e téren jó tapasztalatai vannak a Killián György Repülő Műszaki Főiskolának. Kiss Lajos Egy darab száraz bodzafa, ráspoly, smirgli, bicska: Rab István furulyát csinál. A művelet meghökkentően dísztelen: az egy esztendeig száradó bodzafaágat megpucolja héjától, eltávolítja a puha belet (gyöngéden, hogy az ág hengeres fala meg ne sérüljön), aztán jön a ráspoly és a smirglipapír, hogy a fa fejlődésbeli rendellenességeit (görcs, bütykök, csomó) kiigazítsa és voltaképpen a nehezén túl is van. — Tényleg ennyi volna az egész? — Dehogyis! A bicskáról ltneg£eledk|ezett. Azzal faragom a sípot és a lyukakat. A 79 esztendős Rab Pista bácsival a karcagi szociális otthonban beszélgetünk a furulyakészítés — számára — magától értetődő dolgairól. Az otthonba felesége betegsége miatt költözött be. korábban Tiszaroffon lehetett őt megtalálni annak, akinek egy tökéletesen hangolt, hatlyukú furulyára fájt a foga. Hogy egészen pontosak legyünk: F, E, D, C, H. A és G hangolásé pásztorfu-rulyák messze .földön híres mestereként tartják őt számon. Zenét, hangsizerkészítést soha nem tanult... — Mielőtt öregember letMostanság; amint közeledik az októberi kulturális fórum megnyitásának időpontja, s az európai országok arról tanácskoznak: hogyan sikerül Helsinki szellemét érvényesíteni a kultúra, művelődés, művészeti cserekapcsolatok területén, a legkülönfélébb számvetések készülnek. Mérlegre kerül — például — a magyar film helye, rangja a nagyvilágban. Az utóbbi negyedszázad e tekintetben úgyszólván tartósan pozitív eredményeket hozott; művészeti ágaink közül alighanem a film — s elsősorban a játékfilm — az. amely a legnagyobb ismertségre s elismertségre tett szert. Természetesen a kép nem teljesen zavartalan. Főleg korábban, még a filmes aranykornak számító hatvanas években is, szokás volt — némi alappal — arról beszélni, hogy a külföldi fesztiválsikerek s az itthoni visszhangtalanság, részvétlenség között túlságosan nagy a szakadék, filmjeink sikere a nagyvilágban csak afféle kirakatsiker, látszateredmény. .Tancsó Miklós, aki a legnagyobbak, Bergman, Antonioni, Fellini közé emelkedett szakmai tekintély vonatkozásában, kabarétréfák, gúnyrajzok gyakori tárgya volt; meztelen nőit elutasítás vagy értetlenkedés fogadta. S bár azóta a natu-riz-mus is polgárjogot nyert Magyarországon, még most sem mondhatjuk el, hogy a Jancsót illető hazai s a külföldi visszhang azonos volna. Kétségtelen azonban, hogy az a fajta .kettős könyvelés”, amely a hatvanas-hetvenes évek fordulóján még eleven gyakorlat volt — tudniillik készültek „közönségfilmek” és- fesztiválokra szánt „művészfilmek”, s az utóbbiakat néha később láthatta a hazai közönség, mint a külföldi publikum, — az utóbbi esztentem, olyan földműves fickó voltam, amilyenből tizenkettő pont egy tucat Alig múltam tízéves, már jószágot őriztem egy kis roffi tanyán. Csinált nekem a kerékgyártó bácsi egy furulyácskát, hogy Iné unatkozzak, azon aztán megtanultam játszani, s amikor megrepedt a furulya, hát csináltam egy újat magamnak. A másodikat, harmadikat, negyediket már másmilyenre csináltam, mint az elsőt. Kezdtem kiismerni az anyagot, meg magamat is. Ez az ismerkedés várakozáson felül sikerült: legjobb munkáit múzeumok őrzik, illetve rangos népzenei együttesek használják fellépéseiken. Amióta nyugdíjas, legalább kétezer hangszert készített amatőr és hivatásos muzsikusoknak, de sok zenetanár is fölkeresi. A neves népzenekutató, Sárosi Bálint — egy nemzetközi népzenei konferencia előtt — nem kevesebb. mint hatvan bodzafafurulya készítésére kérte Rab Istvánt. Talán meglepő: falusi zenekarban nem muzsikált soha. Zenekarban nem, de saját készítésű citeráján fiatal korában disznóöléskor, s egyéb alkalmi „citerabálo- kon” olyan zenét produkált, hogy egyszer háromszáz koronát hajított össze a közönség. Persze, hogy a karcagiak egykettőre neszét vették, milyen „csudafurulyás” lakik a szociális otthonban. Ottjár- tunkkor éppen úttörőknek csinált piciny furulyákat. (Mielőtt egy hangszert kidőkben már nem tapasztalható. S az is bizonyos, hogy filmművészetünk „Szabókórszaka”, mely a Mephisto sikerével — Oscar-díjával — a Redl ezredesével — Cannes-ban — folytatódott, fjilmijeink itthoni közönségfogadtatására is jótékonyan hatott. 1984-ben tizenöt magyar dokumentum-, animációs és játékfilm aratott sikert külföldi fesztiválokon; közülük egy — Mészáros Márta filmje, a Napló gyermekeimnek — Cannes-ban és Chicagóban is díjat szerzett. Nos-, ha a magyarországi fogadtatás csupán egyik, bár igen fontos adatát vizsgáljuk, ezek a fesztiválnyertes alkotások itthon tavaly legalábbis csak közepesnek mondható eredményt értek el. Kiugró hazai sikert e tekintetben csak a Te rongyos élet! hozott, Bacsó Péter műve az „ötvenes évek” kitelepítéseiről, ami még akkor is figyelmet és elismerést érdemel. ha megkockáztatjuk: nem kevesen főként a film sikamlós jelenetei miatt mentek el a moziba. Az mór hagyományos jelenség, hogy a fesztiválsikeres magyar filmeket az itthoni kritika túlnyomó- részt jól fogadja, tehát nem lehet úgy magyarázni a rtsmzetközi sikereket, hogy sok a fesztivál, ezért akád babér számos filmalkotásunk számára. A szakmai megítélés dolgában tehát ma már úgyszólván teljes a harmónia itthon és külföldön. Ritkábban adódik, hogy valamelyik filmünk csupán azért nyer díjat valahol, mert a fogadó országban nem ismerik a mi viszonyainkat, és túlértékelik a, film adta információt. Legújabban egy meglehetősen bonyolult jelenség érezteti hatását filmes kölcsönkapcsolatáinkban, s ennek fölismerése jellemezte az idei játékfilmszemle szenvedélyes vitáit. Arról van szó, hogy külföldi vendégeink — adna a kezéből, többször is megszólaltatja — ha véletlenül hamisan szólna; félreteszi.) Szép gesztus, hogy a megyei múzeumi szervezet fölajánlott számára egy kis műhelyt a karcagi tájházban: amikor kedve tartja, elmehet oda az otthonból, furulyát faragni. Vágner János Furulyáik és citerák... kritikusok, forgalmazók, gyártók alkotók — fölvetették: túl sok koprodukcióval hozakodik elő mostanában a magyar filmművészet, s ez lassanként már nemzeti jellegét veszélyezteti. A baj egyelőre még nem nagy — tehetjük hozzá; nemrégiben a Franciaországban élő Szabó László francia főszereplőkkel forgatott munkája a Sortűz egy fekete bivalyért mint magyar film szerepelt sikeresen egy fesztiválon, ám figyelmet érdemelnek a nemzetközi együttműködéssel készült filmeket illető aggódó észrevételek. Tanulságos példa, hogy a magyar —amerikai koprodukciók eddig szinte mindannyiszor kudarccal jártak, sem a közönség, sem a kritika nem fogadta őket egyöntetű hozsannával. Sokkal kedvezőbbek és ígéretesebbek az NSZK- beli partnerekkel készített vállalkozások eredményei. Mintapéldának tekinthető Gyarmathy Lívia Együttélés című dokumentumjátékfilmje, -mely NSZK—magyar koprodukcióban olyan kérdést tárgyal, amely Európa s a világ egyik legégetőbb problémája: a nemz'etek, nemzetiségek -békés egymás mellett élése, a múlt sérelmeinek föloldása termékeny együttműködésben. Ilyen típusú témák közös földolgozása a jövőben is nagyon hasznos lehet, s jól szolgálja a résztvevő országok filmművészetének fejlődését külön-külön, persze a kinematográfia egyetemes előrehaladását. Nemzeti és nemzetközi így forrhat egységbe, megőrizve közben egyedi sajátosságait. Ez a szép lehetőség visszautal a film — a némafilm — eredetére, mely nemcsak a kasszasiker egyetemességét ígérte, hanem a közös dolgaink közös, élményszerű átélésének egyetemességét is. K. Zs. Fotó: T. Katona László KÉZMŰVESEK, KISMESTEREK Bodzafa ágából torta öregember
