Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 5. I Arcképvázlati A bizalmi, a kedvezmények és egy intézkedés Pannónia Szórmekikészítő és Konfekció Vállalat 4. sz. gyáregysége Kunszentmár- ton. 1972 óta Hegedűs János- nénak is ez a munkahelye. Végigballag az ember a „konfekcióoldalon”, mindenütt bórök, szőrmék, a munkaasztalokra terítve, legvégén a félkészáru-raktár. Hegedűs Jáno6né „manipuláns” azaz a panofix árukat válogatja, minősíti. — A hatvanas években a téglagyárban dolgoztam, itt Kunszentmártonban, váltott műszakban. Nehéz fizikai munka volt. A gyes után, amikor újra elhelyezkedtem, a Pannóniát választottam „Gyorstalpalón” sajátítottam el a szűcsszakmát, a szortírozóműhelyben lettem először bizalmi, aztán itt a raktárban, és most újraválasztottak. Megszerettem ezt a munkát, a szép, finom bőr is olyan, mint az arany. Most olyan kis „életrajzfélét” vár tőlem ugye? — kérdezi a két nagyfiú édesanyja, aki azért ma is fiatalasz- szony. — Munkáscsaládból származom, édesapám vasutas volt, 58 éves korában meghalt. Édesanyám Kunszent- márton Érpart vasúti megállóban lakik, minden nap meglátogatja valamelyikünk, akkor vagyunk nyugodtak, ha tudjuk, hogy jól van. Heten vagyunk testvérek. Az ötvenes években voltunk gyerekek, nem azt mondom, hogy nélkülöztünk, de át- éreztük az akkori idők nehézségeit. Egyikünk tanult, a másikunk dolgozott, hogy az egyik tanulhasson. Nyaralni? Tizennyolc éves házasságunk alatt egy hét pihenésünk volt a férjemmel. amikor a húgomat látogattuk meg az NDK-ban. Mi csak egynapos kiruccanásokat szervezünk. Pedig mehetnénk a vállalati önel- látós üdülőbe Fonyódra vagy Zalakarosra. Nagyon olcaó, csak valahogy még nem került rá sor. Négy óra, fél ötkor kelek, gyorsan felteszek egy kávét, hogy minél frissebb legyek. Aztán megetetem, megitatom a jószágaimat. Van libám, kacsám, tyúkom — ez egy fél óra. Elkészítem a két gyerek reggelijét, János öt- kof*, Zoltán hatkor ébred. Fél hatkor indulok a munkába, télen nyáijon (kerékpárral. Kényelmesen elég a fél óra. Nem, nem együtt * jövünk a fiammal, János hamarabb elindul, mert a munkatársának korábban beér az autóbusza, és János azt mondja, együtt kell, hogy kezdjenek. Kettőkor indulok haza, első a bevásárlás, rohanok a közértbe. Otthon megint a jószágok következnek, reggel hat óta nem nézett rájuk senki, aztán hozzáfogok a főzéshez. Ebédelhetnék a gyárban, nagyon jól főznek, de úgy vagyok vele, ha én is éhes vagyok, sürgősebben elkészítem. Nem mondom, a hús a háztájiból kerül ki. Hazajönnek a fiúk, a- férjem, ahogy a beosztása engedi, együtt a család és tíz óra felé fekszünk. Itt a raktárban, az egy fiú és a két családos férfi mellett tízen vagyunk nők. A beszélgetés témája legtöbbször a tévé, meg a család. Munkaidő alatt nemigen lehet újságot olvasni, de azért az érdekesebb cikkeket behozzuk, megbeszéljük. A tíz asszonynak bizony sok a gondja, és mivel mindenki délelőttös, kéredzked- ni kell, ha valamit el akar intézni valaki. Dé nagyon rendes a főnökünk, megértő. A szakszervezet konkrétan, az asszonyok életében? A nyáron jtizenkéb napig ötszáz forintért üdültek a gyerekek Sátoraljaújhelyen. Vegyük csak a mai árakat, ez nagyon nagy kedvezmény. A betegeket látogatjuk, mindig sikerül vinnem nekik egy kiá szakszervezeti segélyt. Aztán nagyon nagy segítség a kedvezményes gyümölcs-, zöldségbeszerzés. Nyáron meggyet szedtünk, most az almaszüretre szövetkezett a tsz a vállalattal. Aztán ott az 50 százalékos utazási kedvezmény. Eat mindenki igénybe veszi, mondják az asszonyok, hogy jó lenne belőle több is. Más példát is mondjak? Az egyik kismamának mind a két gyereke pici, óvodás. Sírva hozta Erzsiké a fölmondást, mert hat előtt nem fogadják a gyerekeket az óvodában. Átéreztem a helyzetét, mert amikor először két műszakban dolgoztam, nekem is otthon kellett volna maradnom a gyerek miatt, de másnapra elintézték, hogy ha ennyire szeretek itt lenni, maradjak egy műszakban. Hát most Erzsiké nevében indultam az igazgatóhoz, nem volt bent. Járkáltam az emeleten, nem lőhetek le a raktárba anélkül, hogy el ne intézzem a dolgot. A főkönyvelőt találtam, megértette a problémát. Nem mindegy, hogy Erzsiké otthonmaradjon, és fiatalon elessenek a keresetétől, vagy a vállalat vállalja, hogy munkát biztosít neki. Úgyhogy most Erzsiké hat helyett hétre jár, igaz ez nálunk nem divat, de mindenki megértette. Szóval ez volt a hét közepén és hétfőn már jött is hozzánk, a raktárba. Egri Sándor Új, nagy beruházáshoz fogott a Martfűi Növényolajgyár, megkezdődött a tíz, összesen 14 ezer tonna napraforgó befogadására alkalmas tároló siló építése. Az alapozási munkákat a Délép szakemberei végzik. Fotó: TKL Nem ismerik a hatását A gyógytorna is gyógyít A lány hasra fekszik, ösz- szekulcsolja kezét a tarkóján. felsőtestével jobb, majd bal oldalra hajlik. Fotós kolleganőm megjegyzi: „Én nem tudnám megcsinálni”! „Dehogynem” — mosolyog a gyógytornász, és a lányra mutat; „ö is ezt mondta először”. — Sémát adok a gyakorlatból, hogy aztán otthon is tudja csinálni. Gerincferdü- tlése van. Egy hete jár ide, de ennyi idő alatt is sokat alakított rajta a mozgás, — magyarázza Fodomé Katona Ágnes, gyógytornász. Gerincferdüléssel, vállfájással A szolnoki MÁV-kórház gyógytornatermében vagyunk. Ágnes naponta harminc-negyven beteggel foglalkozik. (Az ideális — mondja —, tizennégy-tizen- hat lenne). A helyzet hamarosan javul, mert még egy gyógytornásznő munkába áll. (Azóta már megtörtént). Ágnes reggelente a viziteken „ismerkedik” a betegekkel, kinek milyen panasza van, mivel műtötték, milyen az egészségi állapota. A gyógytorna az osztályokon, az ágyban kezdődik. Aztán, amikor hazaengedik a pácienst. a rendelőintézet alagsorában lévő tornateremben folytatják a gyakorlatokat, heti néhány alkalommal. Megfordul itt mindenféle bajjal, panasszal a beteg; gerincferdüléssel, vállíájással, kövérséggel épp úgy, mint műtét, baleset vagy infarktus után. Lelhet gyerekkorú, és lehet — erre is volt már példa! — akár 102 éves is. Köztudott, hogy nemigen szeretünk tornázni. Ha nem fogadjuk — önként — szokásaink közé a tornát, elfogadjuk-e — mert muszáj — a gyógytornát? Katona Ágnes: —. A betegek — de sokszor az orvosok is — nem ismerik a hatását. Sokan félve, szorongva lépnek be ide. Én őszinte vagyok, megmondom; „most fájni fog, de legközelebb már könnyebb lesz”. Ha sikerült meggyőznöm, akkor csinálja. Meggyőzni pedig leginkább az eredménnyel lehet. Amikor érzi, hogy sokkal jobban tudja mozgatni a sérült testrészt, akkor már otthon sem „feledkezik meg” a tornáról. De van olyan is, akit egyszer láttam, többet nem jött. — A betegeket a kórházi osztályokról küldik önhöz. Fölkészítik őket a gyógytornára? — Említettem, hogy akad olyan orvos, aki nem ismeri a korrekciós torna — mert ez a hivatalos neve — hatását. Vannak olyan osztályok, amelyekkel nagyon jó a kapcsolatom. De előfordult már az is, hogy az egyik nap leküldték a beteget azzal, tanítsam meg a gyakorlatokra, másnap pedig már hazaengedték... Gyógytorna... szoba? A Hetényi Géza Megyei Kórház-Rendelőintézetben 25 négyzetméternyi szoba a gyógytornaterem. (Korábban gyermekorvosi rendelő volt). Horváth Lászlóné irányít ti- zennégy-tizenöt beteget. — Bal kezünket húzzuk hátra, vigyázzanak nehogy beleüssék a falba, vagy megüssék egymást! Tessék ott az asztali sarkánál vigyázni, mert hegyes!’ Jobbra-balra lengetjük a kezünket, a bordásfal mellett tessék vigyázni — és ígv tovább. A betegek bevallása szerint ennél csak többen szoktak lenni. Amíg Horváthné a csoporttal foglalkozik, a ..terem” melletti apró szobában kolléganője. Szűcsné Juhász Mária, idős nénit tornáztat, aki segíts ée nélkül nemigen boldogul. A kis szo- bábska mellesleg a gyógytornászok öltözője Is. A zsúfoltság már-már elviselhetetlen. A, nyitott ablakon beáradó friss levegő küzd az izzadságszaggal. (Szerencse, hogy most jó az idő. De mi van télen?) A gyógytornásznők csak álmodnak az ideális méretű teremről. Azt mondják, az legalább négyszer ekkora. Naponta nyolcvan beteg igényli a gyógytornát. És ha nyolcvan ember jön. foglalkozni kell mind a nyolcvannal, nem mondhatják senkinek : „Ne haragudjék, majd legközelebb”. Ez azonban nem veszi el Horváthné és Szűcsné munkakedvét. — Próbáljuk kedélyesen felfogni — mondja Horváth- né. — Mi lenne a betegekkel. ha mi egész nap savanyú képpel járkálgatnánk itt? Nem mondom, magunkban! ' füstölgőnk. A helyzet ugyanis nem javul, hanem romlik. A terem nem nő, a hetesek száma viszont igen. Tavaly például, havonta hatszázat fogadtunk, az idén havonta ezret. Ennek az oka, hogy kevesebbet mozgunk, magasabb az életkor, és nincs Azzal, hogy kevesebb legyen a beteg, nem fordulhatok Illetékeshez, hiszen mi magunk, emberek vagyunk a legilletékesehbek, nekünk kellene okosabban élni. De a nagyobb terem és a több gyógytornász ügyében, fölkerestem a megyei tanács vb. egészségügyi és szociálpolitikai osztály munkatársait. Az osztálynak nincs tudomása arról, — „nem kaptak jelzéseket” —, hogy kevés Lenne a gyógytornász. Az egészségügyi osztály adatai Szerint a megyében 12 gyógytornász státus van; a megyei kórházban 8 (hat a kórházban, kettő a rendelő- intézetben) a karcagi kórház- rendelőintézetben kettő, a jászberényi kórház-rendelőintézetben egy, a mezőtúriban is egy (jelenleg nincs betöltve). Ehhez én még hozzátenném a MÁV-kórházi két gyógytornászt. A gyógytorna másik sarkalatos pontja már nem is ide tartozik, hanem a gyógy- testneveléshez. Mint Horváth Lászlóné is említette — magunk is tapasztaljuk — sok a gerincdeformitással, lábstatikai rendellenességgel küszködő gyerek. El kellene kerülni, hogy állapotuk súlyosbodjék. Ez az iskolai gyógytestnevélés feladata lenne, ha volna gyógytestnevélés. A megyei tanács vb. miűvelőldési osztályának tájékoztatása szerint — és mint azt lapunkban korábban megírtuk — megyénkben és az országban is kevés a gyógytestnevelő tanár. Biztató, hogy jövőre — negyven szaktanár részvételével — megindul a képzés a Testnevelési Főiskola Szolnokon létesítendő kihelyezett konzultációs központjában. A szakemberek bizonyára fölhördültek a címet olvasva: ,A gyógytorna is gyó-' gvít”. Hiszen a gyógytornáról azt tartják, ‘hogv nem evóeyít Én hozzátenném; önmagában talán nem mindig. A gyógyulás ugyanis csapatmunka eredménye: szervezett megelőzés. Itt arra gondolok, hogy egyre több a tartáshihás, a mozgásszervi betegségben szenvedő gyerek. Sokuk nem is kerül szakemberhez, mert a szülő úgy veszi a kis deformitásokat, hogy majd kinövi. Nem így van! A nem javuló, csak romló helyzetből adódik a kérdés; milyen munkát tudnak végezni? — Ilyen körülmények között lehetne ennél sokkal rosszabb is — foglalja össze Szűcsné. — Ügy érzem, amit meg tudunk tenni, azt megtesszük. — Kevesebb beteggel, több gyógytornásszal nyilván könnyebb lenne — így Horváthné. — Az igazán nagy baj akkor van, ha valamelyikünk táppénzre vagy szabadságra megy, mert akkor a másik itt marad nyolcvan beteggel. A pesti klinikákról hazakerült betegek sokszor megjegyzik: „jaj, de jó volt ott, mert külön is foglalkoztak velem”! Sajnos, itt csak a legszükségesebb esetekben tudjuk ezt megoldani. épp úgy hozzátartozik az operáció, a gyógyszerezés, az ápolás, mint a gyógytorna. Ezt minden szónál ékesebben bizonyítja a betegek véleménye. Kósa Károlyné: — Gyulladás miatt beszűkült a válMziületem. A bal kezem egyáltalán nem tudtam fölemelni. — emeli föl most a bal kezét. Matuz Károlyné mozgatja a lábát, a karját. Azért említésre méltó, mert; — Agyvérzésem volt, a bal oldalam teljesen megbénult. Nem tudtam járni, a kezemet emelni. Nagyon sokat javultam. A tószegi Balogh Sándor beleesett a kerítésbe. Most elektromos kezelésre jár. — Teljesen élettelen volt a karom. Pesten azt mondták ne is próbálkozzunk semmivel, mert fölösleges. Most meg, tessék nézni! — fölpattan, fölemeli a kezét. Jó lenne, ha nemcsak a betegek többsége venné komolyan a gyógytornát. Joggal hiszem-, hogy szemlélet- változásra volna szükség. Hogy mire gondolok? Például arra, hogy minden orvos ismerje a hatását, jelentőségét, készítse föl idejében a gyógytornára küldött beteget. Vagy arra, hogy ha Fo- dorné Katona Ágnes elmegy az óvodákba, és gyakorlatokat ajánl a fejlődő gyermekek részére, ne nézzenek rá furcsán. Vagy arra az esetre, amikor Szűcsné Juhász Mária végigjárta a szolnoki iskolákat, és felajánlotta, hogy tornáztatja a rászoruló gyerekeket — ilyen-olyan kifogással — sehol sem tartottak igényt a munkájára. Vagy arra a másik példára, hogy tavasszal Kecskeméten országos tanácskozáson számoltak be híressé vált kísérleteikről, tapasztalataikról az ortopéd orvosok, gyógytornászok, óvónők. Megyénkből mindössze hárman vettek részt a konferencián; egy gyógytornász, egy gyermek- orvos és egy tanár. Paulina Éva Szemlélet kérdése Is