Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-29 / 254. szám

1985. OKTÓBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hagyomány, hogy a MÉSZÖV Időnként képzőművészeti, Iparművészeti kiállításoknak,, be­mutatóknak biztosít helyet székházában. Ezúttal a szolnoki művésztelep törzstagjának, Meggyes László íestőművésznek a képeiből nyílt tárlat, amely november 3-ig várja az érdeklődőket. Felvételűnk a megnyitón készült, ahol fellépett a Szolnoki rézfúvós négyes is Fotó: T. Katona László Japán muzsikusok Jászberényben Távol-keleti harmóniák Rendkívül nagy érdeklő­dés kísérte a japán KOTO együttes múlt hétfői kon­certjét Jászberényben. Ez volt az idei évadban az Or­szágos Filharmónia által szervezett bérleti sorozat el­ső helyi hangversenye. A Palotósy János Zeneiskola nagyterme zsúfolásig meg­telt, még a folyosóra is szo­rultak. Az európai átlagember szá­mára a Távol-Kelet ismeret­len világ. Történelmük, ha­gyományaik mások. Az em­bernek viszont természeté­ből fakadóan él a megisme­rés vágya. Egy másik néptől elválaszthat a nyelvi ismeret hiánya, az egymáshoz való közeledésben legjobban se­gíthet a zene világnyelve. A hangokra, a tartalom hordo­zóira figyelve bepillantha­tunk egy más kultúra érzel­mi világába. Az est négy művésze négy­féle hangszert hozott magá­val. A művészeti vezető Naoko Matsusaka a 13 húr­ral felszerelt koto nevű inst­rumentumot kezelte. A koto leginkább a domború citerá- hoz hasonlatos, mai változa­ta 180—190 cm hosszú. A 17 húros koto mély hangokat játszik, mintegy a gordonka funkcióját tölti be. Talán a lantfélék családjába tartoz­hat a háromhúros. igen ke­mény fából készült san-gen. A 17. század végére a leg­népszerűbb hangszerré a thakuhachi vált Japánban, ez a bambuszból készült me­leg hangú fúvós hangszer. Az együttes műsora három év­századot ölelt fel. J. S. Bach kortársa volt Kengyo Ya- tsuhasdi. Érdekes élmény volt felfedezni, hogy a kele­ti népek népzenéjében gyö­kerező hangkészlet, a hang­zásvilág jellegzetessége elle­nére ugyanolyan nyugalmat árasztó muzsika, mint az eu­rópai nagymester egyes mű­vei. Az 1800-as évek elején ke­letkezett az a kompozíció, amely három évszakot örökít meg: a tavaszt, a nyarat és az őszt. Programzene, amely­ben a szerző a természet hangjait, hangulatait jele­níti meg. Ha Japán nevét halljuk, először a felkelő Nap, a virágzó cseresznyefák képei jelennek meg előttünk, hisz közismert a japánok mély kötődése a természethez. Két modern mű hangzott el a koncerten, melyek kö­zül a koto-ra és shakuhachi- ra írott concerto volt a ki­emelkedő darab. Szerzője Makoto, Moroi, ma is élő művész. Az előadó Seizan Matsuda fúvós hangszerének minden lehetőségét kitűnően ismeri. Nem olcsó virtuozi­tással, hanem a hangszínek sokféleségének kezelésével, bensőséges, kifejező muzsi­kálásával aratott nagy sikert. Ez a fajta előadásmód felel meg leginkább az európai ízlésnek, de megcsodálhattuk azt az érzelmi visszafogottsá­got, fegyelmezett játékot is, amely a többi mű megszólal­tatását jellemezte. A hálás közönséget rá­adással köszöntötte az együt­tes, ízelítőt adva népzené­jükből is. Túri Társadalmi Szemle Interjú az iparpolitikai kencepciérél Az idén decemberben ösz- szeül a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa. Pozsgay Imre, a HNF Országos Taná­csának főtitkára áttekinti a népfront helyzetét, tevé­kenységét. Nemrég készült el az ipar közép- és hosszú távú fejlesztését átfogóan elemző, s az ágazati-iparági orientációkat a népgazdasá­gi törekvésekkel egybehan­goló új iparpolitikai koncep­ció. Erről beszélget Kapolyi László ipari miniszterrel Bossányi Katalin. A magyar mezőgazdaság a szocialista átszervezés óta történelmi utat tett meg. A hatvanas évek végétől az eu­rópai országok közül a ma­gyar mezőgazdasági termelés növekedése volt a legdina­mikusabb. Nagy Bálint elem­zi a magyar fejlődés sajá­tosságait, és feltárja teendő­inket a versenyképesség fo­kozásában. A szocialista brigádról a közgondolkodásban, közvé­leményben két szélsőséges megítélés különféle változa­tai érvényesülnek. Mi a sze­repe és a jelentősége ma ha­zánkban (és a többi szocia­lista országban) a szocialis­ta brigádnak? Erre a kérdés­re keresi a választ Héthy Lajos tanulmánya. Bíró Lívia a kultúra nem­zetközi szerepét méltató cik­kének második részében be­hatóan jellemzi a szocialista országok — közöttük hazánk — kulturális törekvéseit. A közigazgatás és a gazda­ság kapcsolata a gazdaság- irányítási rendszer egyik legkényesebb és legtöbbet vitatott kérdése 1968 óta. Fazekas Marianna az ágazati szakmai szabályozás útkere­séseit szemlélteti a belkeres­kedelem példáján. A Horthy-féle ellenforra­dalmi rendszer kezdettől fogva ellentmondások egész sorát rejtette magában. Pö- löskei Ferenc ezzel kapcso­latban megvilágítja a fi­nánctőke és a nagybirtok szerepét. A közel-keleti válság szö­vevényei nemritkán próbára teszik az alapvető politikai ismeretekkel rendelkező új­ságolvasó eligazodási képes­ségét is. Réti Ervin elemzé­se betekintést nyújt a Kö­zel-Kelet általános helyzeté­be, de sorra veszi azokat a fontos részterületeket is, amelyek kedvezőtlenül hat­nak a rendezés kilátásaira. A munkaerkölcs, társadal­mi normáink, felkészültsé­günk és értékrendszerünk a témája Ágoston Mihály vita­indító cikkének. A folyóirat közzéteszi Bihari István, Ká­dár Béla és Szűcs Ervin hoz­zászólását is. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat MSZBT-tagcsoportja és KISZ-szervezete pénteken este zenés divatbemutatót rende­zett Szolnokon a Komszomol napja alkalmából. A vállalat ifjú dolgozói által bemutatott divatos ruhák és kabátok nagy sikert arattak a vendég szovjet fiatalok körében is Galéria-sztori, hepienddel Abban már a hatvanas évek elején mindenki biztos volt, hogy az egykori szolno­ki zsinagóga műemlék jelle­gű épületével valamit kez­deni kell. Magyarán.- fel kell újítani, hogy végre legyen a megyeszékhelynek egy rep­rezentatív kiállítási csarno­ka. Azt talán mondani sem kell, hogy azokban az esz­tendőkben még kevesebb pénz jutott a hasonló célú munkákra, mint manapság. A Galéria-sztorit aligha­nem minden szolnoki és nem szolnoki ismeri, még­sem érdektelen talán rövi­den összefoglalni. A most véget érő ötéves tervre a me­gyei tanács feladatul vállal­ta az épület rendbehozata­lát, ugyanis a toldozások- foltozások egyáltalában nem vitték előbbre a Galéria ügyét. Tennivaló jócskán volt az épület belsejében és külsején, hiszen elérett a te­tőszerkezet faanyaga; meg­oldatlan, pontosabban hibás volt a tetőtér vízlevezető rendszere, elöregedett a fű­tési és az elektromos háló­zat, a külső faragott gipszfi­gurák málladoztak... A megyei tanács, miután nem talált kivitelezőt, ver­senytárgyalást rendezett, amelyen megjelent — több Szolnok megyei cégen kívül — hat más megye állami építőipari vállalata is, ám egyik sem mert belevágni a bonyolultnak látszó munká­ba. Ezután hirdette meg a tanács azt a pályázatot, amely végül is sikerrel járt: a Túrkevei Ybl Miklós Gaz­dasági Munkaközösség a rendelkezésre álló felújítási összegért, tízmillió forintért elvállalta a feladat teljesíté­sét. Akadt állami cég, amely harmincmilliót kért volna. (A tervek készíttetésével és felülvizsgálatával a megyei tanács a Szövtervet bízta meg. A túrkeveiek 1983-ban kezdtek hozzá a munkához, és még abban az évben elké­szítették a tetőszerkezetet és a tető rézborítását. Ez utób­bihoz dicséretes segítőszán­dékkal az Erdő- és Fafeldol­gozó Vállalat adott speciális faanyagot. A következő esz­tendőben készen lett a belső vegyi falszigetelés, az elekt­romos hálózat, majd kisebb szünet után — a szigetelő- anyag száradását meg kellett várni — a belső festés is, bár a festésből jutott 1985-re is. Ezt követte az épület kül­lemének rendbetétele. A vá­rosi tanács mint illetékes építésügyi hatóság meghatá­rozta a színeket, ám éppen akkor azokat a festékeket nem lehetett kapni, így megint csak várni kénysze­rültek a kivitelezők. Aztán kaptak festéket, megérkezett a kőfaragó mester is, aki a gipszfigurákat állította visz- sza az eredeti állapotukba, vagyis ma már majdnem tel­jesen kész a felújítás. Az eddig csak elismerést ér­demlő kevi gmk a fagy be­állta előtt végez a külső munkálatokkal, amelyek egyébként a belül rendezett kiállításokat és azok látoga­tóit nem zavarják. Persze, a „hurrázással” még várnunk kell, hiszen ahhoz, hogy a Galériában — mert az akusztikája kitűnő — hangversenyeket is lehes­sen rendezni, a fűtést átala­kítják. A jelenlegi ^befúvá- sos” módszerrel ugyanis szinte lehetetlen a földszin­tet kellemes meleggel feltöl­teni, ezért áttérnek a padló­fűtésre. A megyei tanács ter­vei között szerepel egy hang­versenyorgona megvásárlása és beszerelése is, ez azonban újabb öt-hatmillió forint ki­adással és legalább kétévnyi várakozással jár. Szólnunk illik a Galéria környezetéről is, ami vi­szont már nem az intézmény gazdájához, azaz nem a me­gyei múzeumi szervezethez, hanem a városi tanács köz­területfenntartó vállalatá­hoz tartozik. A közterület­fenntartók vállalták, hogy az épület felújításának befejez­te után vadonatújjá vará­zsolják a környéket is. Egyébként végig a maguké­nak érezték a Galéria kör­nyezetének csinosítását, egy­kettőre eltakarították az építkezéssel, fúrás-faragás­sal óhatatlanul együttjáró törmelékeket. Lehet, hogy korai még a Galéria-sztori hepiendjé­ről beszélni, ám az biztos, hogy a legjobb úton halad az örvendetes végkifejlet fe­lé a, mitagadás, sokáig elhú­zódott történet. — bendó — Jubileumi ünnepség Budapesten Tanácskozás, kiállítás, műsor Huszonöt éves a Magyar Eszperantó Szövetség Szabó-Felső Flóra, az Egye­temes Eszperantó Szövetség főtitkára az emelvényen Az ünnepi ülés után a Láng Művelődési Házban szekcióülésekre került sor. A három — pedagógus, ifjú­sági és turisztikai — szek­cióban elhangzott, hogy meg kell kezdeni a felkészülést az eszperantó nyelv megal­kotása 100. évfordulójának megünneplésére. Tervbe vet­ték eszperantó nyelvű kiegé­szítők készítését, utazási irodák prospektusaihoz, mú­zeumok tájékoztatóihoz. Es­te a Világ és nyelv, vala­mint a Hungara Vivo Juna, Amiko és a Budapest» In- formilo eszperantó nyelvű lapok író-olvasó találkozójá­ra került sor. A beszélgetés résztvevője volt Cseh József, a Szolnok megyei bizottság titkára, aki hozzászólásában a lapok cikkeivel kapcsolatos észrevételeit mondta el. Másnap kulturális prog­rammal folytatódott a talál­kozó. A résztvevők megte­kintették a magyarországi eszperantó mozgalom törté­netéről készített kiállítást. Az ünnepi műsorban versek, kórusművek hangzottak el, majd a Gorgó Amatőr Szín­játszó Együttes mutatkozott be színvonalas műsorral és Dinnyés József dalai hang­zottak el eszperantó nyelven. A jubileumi napok prog­ramja a MESZ vezetőségé­nek fórumával és választmá­nyi üléssel fejeződött be. E. B. A SZOT-székházban ju­bileumi napokkal ünnepelte a Magyar Eszperantó Szövet­ség megalakulásának 25. év­fordulóját. Október 26-án, szombaton az ország minden részéből érkezett eszperan- tisták részvételével ünnepi ülésen emlékeztek meg a szö­vetség veterán tagjairól, többek között, Kossá István munkás eszperantistáról, Baghy Gyuláról, Kalocsay Kálmánról és Szilágyi Fe­rencről. Az ünnepségen Sza­bó-Felső Flóra, az Egyetemes Eszperantó Szövetség főtit­kára elismerő szavakkal méltatta a magyar eszperan- tisták munkáját, mellyel népszerűsítették, szélesítették a nemzetközi mozgalmat. Palotai Károly, a SZOT ne­vében üdvözölte a jubileu­mot. Az ülésen felszólalt az an­gol, a szlovák, a lengyel, a jugoszláv, és a bolgár esz­perantó szövetség, valamint az Országos Nőtanács, a Ha­zafias Népfront, a KISZ. és a Magyar Természetbarát Szövetség képviselője. Az ün­nepség befejeztével a mozga- * lomban kifejtett eredményes munkájukért Baráth Endre, a MESZ elnöke kitüntetése­ket nyújtott át a szövetség legaktívabb tagjainak. Pillanatkép a Gorgó Amatőr Színjátszó Együttes műsorából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom