Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
1985. OKTÓBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A népzene kiapadhatatlan forrás Vendégünk a tall inni karnagyok kórusa A Kodály kórusok országos találkozóján Szolnokon köszönthetjük az észt zenei élet egyik legrangosabb képviselőjét, a tallinni karnagyok kórusát. Az együttes kíséretében érkezett Paul Raud, az észt kórusszövetség elnökhelyettese, akit rövid beszélgetésre kértünk. — Az észt karnagyok vegyeskara 1958-ban alakult — mondta. Létrejötte Gustav Ernesaks zeneszerző nevéhez fűződik, aki igen fontosnak tartotta, hogy az Észt SZSZK zenetanárai, karnagyai időről időre találkozzanak, szemináriumokon vegytnek részt, új kórus- művekkel ismerkedjenek. A kórus tagjai évente kétszer találkoznak Tallinnban, ilyenkor készülnek fel a hangversenyekre, illetve készítik elő a több, mint 100 éves hagyományokra visszatekintő tallinni dalosünnepeket. A kórusban egyébként kétszázan-kétszázötvenen énekeinek, a létszám mindig attól függ, hogy hány zenetanár, karvezető dolgozik az észt iskolákban, zenei intézményekben. Szolnokra most egy kisebb csoporttal érkeztünk, azokkal a kórustagok- gal, akik legtöbbet tettek az idei dalosünnep megszervezéséért. — A tallinni dalosünnepek mindenkor jelentős zenei események, örömünkre szolgál, hogy időről időre szolnoki kórusok is meghívást kapnak a rendezvényre. — A kölcsönös fellépések, szereplések mélyítik baráti kapcsolatainkat, ugyanakkor szakjmai szempontokból is nagyon hasznosak. Alkalmat adnak egymás zenekultúrájának mélyebb megismerésére, új kórusművek tanulására. Nyilván a Kodály kórosok találkozója is szolgál hasznosítható tapasztalatokkal — Repertoárjukban több Kodály-mü is szerepel. — Kodály Zoltán munkássága jól ismert Észtországban Nem csupán műveit tűzik műsorukra kórusaink, de zenetanítási módszerének elemei is beépültek oktatási rendszerünkbe. Zene- pedagógusaink nem kizárólagosan a Kodály-módszer szerint tanítanak, de sokat hasznosítanak a zeneszerző munkásságából. Észtország zenei életében — ha lehet ezt mondani — hasonló szerepet tölt be Gustav Ernesaks, aki sokat tett nemzeti zenekultúránk fejlesztéséért, a zenei nevelés kiszélesítéséért. — Az észt népzenei hagyományok hogyan élnek tovább a mai kóruskultúrá- ban? — A népdalok mindig az első helyet foglalják el kórusaink műsorában. Ez az a műfaj, amely leginkább kifejezi egy nép lelkét, amelyen keresztül más népek is leginkább megismerhetik. A népdalból nőtt ki magas kóruskultúránk. Mostani műsorunkban is szerepelnek észt népdalok, népdalfeldolgozások. Szívesen énekeljük Veljo Tormis-nak, a Szovjetunió állami díjas zeneszerzőjének szerzeményeit, aki nem csupán az észt, hanem a finségi népek zenekultúrájából, dalaiból is merít műveiben. — A karnagyok kórusa lehet mondani „alkalmi” együttes, mégis igen magas zenei színvonalat képvisel. Ez minek köszönhető? — A kórus valóban nem dolgozik folyamatosan, de tagjai nagyon jól képzett énekesek. 1966-ban — természetesen az akkori felállásban már jártak Magyarországon. A debreceni nemzetközi kórusfesztiválról aranyéremmel tértek haza. Finnországban is vendégszerepeitek és a Szovjetunió köztársaságaiban is gyakran lépnek közönség elé. Mostani magyarországi szereplésünket hét próba előzte meg, természetesen a kórustagok ismerték már a műveket, hiszen a kották a legtávolabb élő pedagógusokhoz, karvezetőkhöz is eljutottak. A kórus sikereihez hozzájárul az Is, hogy kiváló karnagyok, az Észt SZSZK érdemes művészei irányításával készülnek fel a hangversenyekre. Anfs Üleoja, az Észt Televízió—Rádió vegyeskarának főkarmestere, a tallinni kamarakórus karnagya, Kuno Areng professzor, az Észt Állami Konzervatórium karvezetői tanszékének vezetője. a tallinni kamarakórus főkarmestere, és Olev Ója, az észt állami férfikórus és a kórusszövetség kísérleti kórusának főkarmestere vezényli az énekkart szolnoki fellépésükön is. A közönség a Kodály kórusok országos találkozójának ma este fél 8 órakor kezdődő hangversenyén, illetve holnap délelőtt fél 10 órától a tiszaligeti sportcsarnokban rendezett záróhangversenyen hallhatja a tallinni karnagyok kórusának műsorát. TE. Fotó: DG. Szolnok megyei gyermekjátékok Ünnepi tanácskozás, kiállítás Jászkiséren A kiállítás tárgyal szemet-lelket gyönyörködtetek — a gyermekjáték pályázat igazolta a meghirdetők várakozását ünnepi esemény méltó otthona volt tegnap a jászkiséri művelődési ház. A községi Csete Balázs honismereti szakkör fennállásának tizenötödik évfordulója alkalmából Jrendez- tek tanácskozást a honismereti mozgalom képviselői részvételével (mintegy harminc településről érkeztek érdeklődők), s a tanácskozás részeként nyitották meg a Szolnok megyei gyermekjátékok című kiállítást. A résztvevőket Molnár László, a jászkiséri nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte, maid Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőié nyitotta meg a rendezvényt: hangsúlyozva megnyitójában, hogy a múzeiumi és műemléki hónap eseménysorozatát Szolnok megyében — immár hagyományosan — a honismereti mozgalom számvetésére is fölhasználják. A Csete Balázs szakkör munkáját méltatva arról szólt, hogy a szakkör tevékenységébe a község apraja-nagv- ja bekapcsolódott, fölkarolva olyan hagyományokat, amelyek egy település népének identitástudatát a legnemesebb módon erősítik. Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője is a hagyományok megtartó, előrevivő szerepéről szólt. A kéf. előadás után nyitották meg a gyermekjáték kiállítást, amelyen a megvei múzeumi szervezet, a HNF megyei bizottsága, az úttörőszövetség megyei elnöksége és a jászkiséri Csete Balázs szakkör által a tavasszal meghirdetett pályázatra érkezett munkák láthatók. A megye gyermekközösségei és egyéni pályázók több. mint 400 tárgyat — természetben található anyagokból készült játékot — küldtek be. A kiállítás csuhébabái. kukoricavitézei. ízík-.iószágai. csönt- csikói. virágszirom tündérei, csutkababái, csipkebogyókalárisai önmagukért beszélnek: érdemes volt megrendezni a pályázatot, amelynek folytatásaképp a következő esztendőkben meghirdetik az énekes-tán- cos-kiszámolós és a szabadban játszható, néni eredetű sportjátékok pályázatát is. Kriston Vízi József, a kecskeméti Szórakaténusz játékműhely és múzeum igazgatója kiállítást megnyitó beszédében nagyra értékelte a kezdeményezést. A pályázat fődiját — tizenkét játékkészítő gyerek zánkai táborozását — a csépai általános iskola honismereti fakultációs csoportja nyerte, vezetője Csetényi Mihályné, pedagógus, második díjat kapott a jászágói gyerekek játékkészítő kollektívája (vezető: Bordás Margit gimnazista). A Szórakaténusz különdíiát a zsűri a Csete Balázs szakkörnek ítélte. Az esemény folytatásában négy korreferátum hangzott el: Tálas László, a megyei múzeumi szervezet igazgatója a megyében rendezett történeti pályázatok tanulságait. Gulyás Éva muzeológus a néprajzi pályázatok tapasztalatait elemezte. Szabó László, főmunkatárs Csete Balázs munkásságát, méltatta. Győri János — a jubiláló szakkör titkára — pedig áttekintette a szakköri közösség tevékenvségét. Az ünnepi esemény záró aktusaként kitüntetések átadására került sor. Juhász Róbert kimagasló honismereti munkájáért Csetényi Mi- hálynénak az Ortutay em- lékolakettet adta át. a iász- kiyéri Csete Balázs szakkör pedig (ahogy korábban már hírül adtuk) ez alkalommal kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A szakkör tagiai közül tizenhatan kaptak társadalmi munkáé-t kitüntetést, többen pedig a nagyközségi tanács ajándékát vehették át. Kantáta felsőfokon A Szlovák Filharmónia Ének- és Zenekarának hangversenye Szolnokon Képünkön az emlékezetes est szerep!«! Kivételes bőséggel kínálja eseményeit a szolnoki hangversenyévad. Aki a Moszkvai virtuózok kamarazenekarától elbűvölve, koncertlátogató energiáját — előre számolva a Ko- dály-kórusok országos találkozója hétvégi eseményeivel — a hét közepén is össze tudta gyűjteni, igazán jól járt. A Szlovák Filharmóniának a negyvenes évek derekán alakult zenekara és énekkara Bistrik Re- zucha karmesterrel az élen az estet emlékezetessé avató esztétikai élménnyel ajándékozta meg a hallgatót. Már önmagában sem hétköznapi egy mamut- együttes előadása, ráadásul egy ritkán hallott művel fűszerezve, s mindezt ragyogó előadásban. A koncertet nyitó mű (Cikker, a mai csehszlovák zeneszerzőgárda élvonalába tartozó szlovák komponista, Meditáció Heinrich Schütz motettájának témájára című alkotása (impresszionisz- tikus színeivel mutatkozott be a zenekar; egységes hangzás, lágy vonóstónus, koncentrált összjáték benyomását keltve. Beethoven Esz-dúr zongoraversenyének szólistájaként Peter Toperczer szlovák zongoraművészt ismerhettük meg. Kimunkált technikájú és ri.tmikailag is pontos játékosa hangszerének, ugyanakkor hangja egyéni színeket is hordoz; a melléktéma lírai pillanatai kivételes szépséggel szólaltak meg. Szólama érzelmi mélységeit végig meggyőzően tárta fel, a beet- hoveni temperamentum ugyanilyen hőfokú izzása azonban elmaradt. A karmester, illetve a zenekar részéről tapasztalható egyfajta visszafogottság lefékezte a zene belső mozgatóerőit. A biztonságos tempóra törekvés, amely fakadhatott a színpad méreteihez igazodó, a zenekar két szélső pólusa közötti hallótávoiiságot szokatlanul megnövelő ülésrendből is, útját állta a romantikus lendületnek, a robosztus gesztusoknak, amelyet pedig ez a zene magában hordoz. (Ugyanakkor tény az is, hogy a romantikus nagyzenekar hangzásvolumenével egy átható erejű, fényesen zengő hangversenyzongora tudna igazán egyensúlyt tartani). Prokofjev 1938-ban keletkezett művének, az eredetileg filmzenének (Eizenstein a Jégmezők lovagja című filmje zenéjéből) készült Alexandr Nyevszkij kantátának, a figyelmet végig éb- rentartó előadása koronázta a műsort. A szerzőnek — túl az amerikai éveken, már ismét hazai földön — harmadik alkotó korszakából való műve a közérthetőségre törekvés szellemében és a dallam jelentőségét szem előtt tartva született. A héttételes mű polifon szakaszainak bonyolult ritmikája, ho- fomon szakaszainak rugalmas ritmust, és deklamató- rikus megfogalmazást igénylő előadásmódja felmutatta az együttes erényeit. Az egész produkció majd kétszáz, a dirigensre bízott résztvevője olyan otthonossággal mozgott ebben a zenei közegben, mint amilyen természetességgel nyelvünket beszéljük. Kidolgozott, precíz tolmácsolás vélt, amelyet minden pillanatban teltté, kerekké avatott a kórushangzás jól eltalált karaktere; bátran és ízléssel éltek a vibráló fontos, ám egyúttal oly kényes eszközével. A dús, szláv énekmód és hangszín, a dallamvonalak nagyívű formálása különleges élményt jelentett. (Karigazga- tő: Pavel Prohászka) Megcsodálhattuk a hatalmas vonóskart. amely nagysága ellenére is könnyed mozgékonyságra képes, és a fú- vóskar.t (a ritkán hallható basszusklarinéttal és a kontrafagottal) virtuóz és biztonsággal intonáló rézfúvósaikkal. A dallamvonalak kié- nekilésére hangsúlyt helyező stíluskerete között, a vonóshangzásnak elsősorban lágyságára kellett felfigyelni, amely tökéletes háttérrel szolgált a hatodik tétel alt szólójához (Dagmar Pecko- va). A karmester, Bistrik Re- zuoha is ebben a műben mutathatott meg legtöbbet dirigensi önmagából. Szövegtudása, a ritmus feszességét biztosító villámgyors és pontos beintései mellett legfőképpen az építkezésre helyezte a hangsúlyt: a zenei történés folyamata, íve, a fokozatosan sűrűsödő tendenciájú kontrapunktika és hangszerelés a zárótétel hatalmas erejében tetőzött. l-abáth Valéria A hazai közönség a Szigligeti Színház Szobaszínházának bemutatóján találkozhat második alkalommal a 20. századi francia dráma .fenegyerekének” tartott Jean Genet világhírű színművével. a Cselédekkel. A hányatott sorsú író menhe- 'yeken és javítóintézetekben nőt fel. ezért tudatosan fordult szembe az/őt csecsemőkora óta elutasító társada- 'ommal. Ez a meghatározottság tükröződik drámáiban is, többnyire a bűnt, a rosszat dicsőíti műveiben, mint a poleári rend tagadását. Nem könnyű feladatra vállalkozott Csizmadia Tibor rendező és a három szereplő — Tóth József (Madamme). Mhtcsi Zoltán (Solange) és Tóth Tamás (Claire) — a darab színpadra állításával. A nemek és a szerepek folyamatos cseréje különleges tel- iestíményre készteti mind- annyiukat. A díszletet és a jelmezetek — vendégként — El Kazovszkij tervezte. Be- n.utató: holnap este. fél 3 órakor. Képünkön az előadás egyik drámai pillanata. Holnap premier a Szobaszínházban Jean Genet: Cselédek
