Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-15 / 242. szám

1985. OKTÓBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnokon, a II. az. körzetben Népfrontbizottságot választottak A szolnoki II. számú körzetben több mint hetvenen hallgat­ták végig a népfronttitkár ötéves időszakot átfogó .beszá­molóját Fotó: T. K. L. A napokban Szolnokon, a Bokányi Dezső úti pártszék­házban a népfrontaktivisták a beszámolóra és a választás­ra érkezőket kedves megle­petéssel fogadták. Nohä az apró üvegekben „csak” meggy-, illetve szőlőmárka volt, ez a torkokat olyany- nyira nem ehgedte kiszárad­ni, hogy az eredetileg másfél órára tervezett összejövetel a hozzászólások miatt majd­nem dupla ideig tartott. A II. számú városi nép­frontkörzet nevében dr. Tóta Miklós titkár értékelte röviden az elmúlt öt év munkáját, öt tanácstagi vá­lasztókerület tartozik ehhez a körzethez, és a terület sok­színűségét igazolja, hogy többszintes bérlakások épp­úgy akadnak, mint kertes családi házak. Az itt élők alaposan kivették részüket az elmúlt évek társadalmi munkáiból. Több utca, a Gomba, a Moha, stb. vezeté­kes gázt kapott, és a föld­munkákat az ott élők végez­ték. A népfrontaktivisták nem kevés közbenjárására korszerűsítették a Kassai úti iskola fűtésrendszerét, és gázcseretelepet is kapott ez a vidék. Sajnálattal említet­te, hogy azt a sporttelepet — amelyen a lakók több száz óra társadalmi munkát vé­geztek — a tanács felparcel­láztatta, házhelynek osztatta ki. Ha ezt hamarabb közlik a munkavégzőkkel, szerve­zőkkel, megóvhatták volna őket a sok felesleges, kétkezi fáradozástól. Szóvá tette azt is, hogy a szemétszállítás mostani módja nem nyerte el az itt élők tetszését, mert a régi nagy konténerek he­lyére kirakott apróbb edé­nyek kicsik. A beszámoló után Fenyve­si József, a városi tanács el­nöke kért szót. Beszélt azok­ról a feladatokról, amelyek a következő ötéves terv el­határozásai között szerepel­nek. Az egyik, fokozott gon­doskodás az idős korúakról. Megemlítette azt is, hogy a Széchenyi lakótelepen az óvodán kívül még egy iskola is épül, mégis mindezek el­lenére a ma már ott élő ti­zenötezer lakó gyermekei egy részének továbbra is utaznia kell más belterületi oktatási, nevelési intézmé­nyekbe. A következő terv­időszakban a Kisgyep, az Alcsi és a Pletykafalu bel­vízelvezetését is meg szeret­nék oldani. Tervezik a Szé- chenyin egy orvosi rendelő építését is. Mindezekhez, il­letve a következő időszak feladataihoz kérte az itt élők további segítségét. A körzet lakói közül Béke- fi József nyugdíjas támoga­tásáról biztosította a város- politikai elképzeléseket, de azt is szóvá tette, hogy ta­pasztalatai szerint éppen a nagyfizetésűek, jó kereseti lehetőséggel rendelkezők hú­zódoznak az évi párszáz fo­rint területfejlesztési hozzá­járulástól. Hasonló volt a véleménye Dikó Balázsné nyugdíjasnak és Sándor Fe­rencnek is. Pálinkás Imre anyagbeszerző szóvá tette, hogy a Zagyva-parti hobbi­telkekhez a magas áraik mi­att éppen a többgyerekes családok nem juthattak hoz­zá. Kerekes Gyula nyugdíjas a sok száz társadalmi munka­órával kialakított sporttelep hirtelen elvételét kifogásol­ta. Németh István nyugdíjas szerint csökkenteni kellene minden területen a nem ter­melő létszámot, így kevesebb bürokrácia lenne. Tasi Kál­mán nyugdíjas a népfront­beszámolóval egyetértett, de kifogásolta a körzet köztisz­tasági helyzetét. Nagy Sán­dor nyugdíjas és Varga Sán- dorné a városi pártbizottság első titkára megköszönte a körzeti népfrontbizottság eddigi sokrétű, áldozatkész munkáját. Ezután újjává­lasztották a szolnoki II. szá­mú körzeti népfrontbizottsá­got, amelynek tizenkilenc tagja lett. Elnöknek ismét Ferencz Tiborné pedagógust, titkárnak pedig dr. Tóta Miklós osztályvezetőt válasz­tották. Ebből a körzetből a népfront városi bizottságába öt, a városi küldöttértekez­letre pedig tizenhat aktívát küldenek. D. Sz. M. I Jászsági Illan) Gazdaságban Sörpalackozó után édesipari tízem agrár­szakemberek továbbképzése Október 20-án lezárul a MÉM Mérnök és Vezető To­vábbképző Intézet által s_zervezett továbbképző tan­folyamok jelentkezési határ­ideje. A jövő évi programok iránt nagy az érdeklődés, mivel az intézet egész sor új tanfolyammal egészítette ki az oktatást, alkalmazkodva a jelentkező igényekhez. Jövőre tíz felsőoktatási in­tézményben, 22 középfokú iskolában és 12 vállalati to­vábbképzési központban sa­játíthatják el az új ismerete­ket a hallgatók, összesen 312 tanfolyamtípusba foglalták össze azokat a gazdaságpoli­tikai, vezetési, szervezési, agrártudományi, élelmiszer- ipari és földügyi ismerete­ket, amelyek között az ága­zat vezetői és szakemberei megtalálhatják a számukra legígéretesebbeket. Különös figyelem kíséri a megújuló vezetőképzést, amely új tantervvel és tan­anyaggal igyekszik segíteni a már vezető beosztásban dolgozókat. Űj oktatási for­ma az ifjú vezetők iskolája, ebben a három-négy éve végzett fiatal szakembereket készítik fel a leendő vezetői feladatok ellátására. Újsze­rű az integrált vezetőto­vábbképzés is. Ez formájá­ban eltér a korábbi gyakor­lattól, mivel a továbbiakban már nem tantárgyakat oktat­nak egymástól elszakítva, ha­nem a vezetői munka ösz- szefüggéseit és feladatait szem előtt tartva csoportosít­ják a különféle ismereteket. Úgynevezett készségfejlesz­tést is programba iktattak, például gyorsolvasást oktat­nak, gyakorlatokkal erősítik a vezetői alkalmazkodó, és ítélőképességet. A Jászsági Állami Gazda­ság idén újabb üzemmel bő­vítette kiegészítő tevékenysé­gét. Három éve még a nö­vénytermesztés és állattartás adta a bevételek kilenctize­dét, ma már a 6000 hektáron 710 dolgozóval gazdálkodó nagyüzemben a termelési ér­ték 20 százalékát az alapte­vékenységen kívüli ágazatok­ban érik el. A Kőbányai Sörgyárral történt együttműködés alap­ján a sörpalackozó üzemben 1983-ban kezdődött meg a munka. A 25 millió forintos beruházással létrehozott melléküzemágban három műszakban hatvanan dolgoz­nak. Munkájuk eredménye­ként javult a környék sörel­látása, hiszen az idei 46 mil­lió palackból bőven jut Jászberénybe és a jászsági üzletekbe is. A betakarítási munkák befejeztével évek óta 35—40 dolgozónak kellett munkát keresniük más vállalatoknál. Ennek a Hűtőgépgyár és a Kőbányai Sörgyár örült a legjobban, ahol jól jött a té­li időszakban a szabad mun­kaerő. A traktorosok, szőlő­munkások, növényvédők ré­szére az állami gazdaság azonban újabb jövedelmező elfoglaltságot keresett. Így kerültek kapcsolatba az év elején a budapesti Rákóczi Sütő és Édesipari Szövetke­zettel. A munkáskéz mellett a gazdaságnak az üzemtelepí­tésre alkalmas épülete is volt. A múlt évben megüre­sedett lóistállót alakították át és egészítették ki szociális helyiségekkel. Az építési munkákra, berendezésre kö­zösen 3 milliót költöttek, s mint ahogy a kiadásokat megfelezték, hasonlóan osz­tozkodnak a bevételeken is. Az 500 négyzetméter alap- területű üzemrészben szep­temberben kezdődött meg a munka, az 1 hónapos betanu­lás után, októbertől pedig már üzemszerűen termelnek. Az egyműszakos mellék­üzemágban egyelőre tizenné­gyen dolgoznak, de az év végére a létszámot húszra növelik; sőt a jövő év nyará­tól a nagy keresletre való tekintettel várhatóan beve­zetik a kétműszakos terme­lést is. A fővárosból érkező alap­anyagot Jászberényben mér­legelés, előkészítés után fő­zik, majd habosítják. Az így nyert édes masszát nyújtják és 24 óráig pihentetik, azután következik a darabolás, cso­magolás. Naponta 6—8 ezer csomag 4 féle ízesítésű (ka­kaós, csipke, pehelykocka és narancs) pille cukorka készül az üzemben. Éves tervük 300 tonna cukorka előállítása, ami 15 millió forinttal növeli meg az állami gazdaság ter­melési értékét, az új üzem­ben dolgozók pedig átlago­san havi 3800—4000 forint keresethez jutnak. A HNF titkárságának ülésén Városaink védelme Napirenden a VII. ötéves terv A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkársá­ga tegnap Pozsgay Imre fő­titkár elnökletével rendkívü­li kibővített ülést tartott, amelyen a Minisztertanács felkérésére megvitatta a VII. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslat terve­zetét. A tervezethez Marjai József miniszterelnök-helyet­tes és Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese fűzött indoklást. A testület általánosságban egyetértett a VII. ötéves terv fő céljaival: azzal, hogy a terv a termelés hatékőnySá­génak erőteljes fokozását, a műszaki haladás gyorsítását, a gazdaság külső és bélső egyensúlyának további meg­szilárdítását, a gazdásági fejlődés ezeken alapuló élén­külését, a lakosság életszín­vonalának érzékelhető növe­lését és az életkörülmények további javítását szolgálja. A beható vitában elhang­zott észrevételeket, javasla­tokat a Népfront titkársága eljuttatja a Miniszterta­nácshoz. Tanácsi küldöttség utazott Kjusztendilbe Tegnap Mohácsi Ottó me­gyei tanácselnök vezetésével háromtagú tanácsi küldött­ség utazott a bolgár testvér­megye székhelyére!, Kjusz­tendilbe. A négynapos ta­pasztalatcsere jellegű látoga­tás során tanulmányozzák a helyi erőforrások felhasz­nálását a városfejlesztésben, valamint ismerkednek a vá­ros környéki települések el­látásának problémáival, és gondolatot cserélnek a mun­kaerőgazdálkodás időszerű kérdéseiről. Vándorgyűlés Salgótarjánban N műszaki értelmiség felelőssége Egyetlen ország sem en­gedheti meg magának, hogy fejlettségéhez képest tartó­san elmaradott technológiák­kal, alacsony színvonalú szervezettséggel működtesse iparát, valamint legértéke­sebb erőforrását, az emberi tudást — mondotta megnyi­tó beszédében Szabó János akadémikus, nyugalmazott államtitkár, a TIT műszaki választmányának elnöke a tegnap Salgótarjánban meg­kezdődött kétnapos országos műszaki vándorgyűlésen. A TIT ezúttal tizenhetedszer rendezte meg a műszaki ván. dorgyűlést; a mostani téma: a műszaki értelmiség helye, szerepe és feladatai a nép­gazdaságban. felszabadulás |után épült szo­cialista váro- saink kivételé­vel a legtöbb megyeszékhe­lyünk és nagyvárosunk ag- gastyáni korba fordult. Az egész országot felölelő fel­mérések szerint vidéken a házak átlagos életkora 80 év; a műemlékek természe­tesen még Régebbiek. Ám akinek szívéhez nőtt szülő­helye, nemcsak a leromlott műszaki állapotot veszi ész­re a házakon, hanem, sokra tartja a városok történelmi hangulatát, a patinás épüle­teket. S nem lehet más szán­déka, mint mindnyájunk­nak: értékeinket, nemzeti vagyonúnkat védeni kell. Az elöregedett városok sajnos többnyire korszerűt­lenek is. Sok helyen megol­datlan a csatornázás, a köz­művesítés, és kevés a zöld­terület. A lakások többnyije alacsony komfortfokozatúak. és 30 százalékuk csupán egv- szobás. Ezeket nem pusztán védeni kell az idő viszontag­ságaitól, hanem a hosszú évek óta elmaradt felújítá­sokat, megóvásokat, karban­tartásokat is pótlólag elvé­gezni. Márpedig ez sok pénz­be kerül. A városok komplex védel­mét rehabilitációnak hívják, és egyre gyakrabban talál­kozhat ezzel a fogalommal az újságolvasó. Pontosan az­óta, amióta megszűnt az erős társadalmi nyomás a tömeges lakásépítkezésre, és egy kis lélegzethez jutottak a városatyák. Most viszont már halaszthatatlan a fel­adat. És azzal is bővült, amivel a rehabilitáció több puszta felújításnál. Mert ez a most használatos fogalom nemcsak az épületek kor­szerűsítését jelenti, hanem a környezet megszépítését is. A rehabilitációval foglal­kozó szakembereknek több ok miatt fáj a fejük. Legelő­ször is azért, mert tengernyi a dolguk. Évtizedeken át sok városban a legszüksége­sebb karbantartást sem vé­gezték el, vannak még épü­letek, amelyek magukon őr­zik a második világháborús sérüléseket. Ezek kijavítása, és egyúttal a komfortfokozat emelése, a környezet meg­szépítése várhatóan többe kerül majd. mint új házakat, lakásokat építeni. Nemcsak azért, mert drágák az építő­anyagok, hanem mert a ki­vitelezés is szükségszerűen eltér a napjainkban alkal­mazott tömegtermeléstől. Itt nem segít a házgyár, az ipa­rosított építési technológia — szinte mindent kisipari mód­szerekkel, elődeink gondos­ságával kell elvégezni. Saj­nos ritka, és egyre ritkább a boltívet falazni tudó kő­műves is, kihaló szakmák sora kellene pedig a műem­lékek, a századelőn épült la­kóházak megfiatalításához. A mindenhez értő öreg iparosok helyett Pécsen pél- dául jugoszláv és lengyel építőmunkásokkal dolgoztat­tak. Ebben a városban, mint a legtöbb helyen, nehézke­sen indult a tömbszerű re­habilitáció, elsősorban a gyakorlatlanság és a ne­héz területi adottságok miatt. Jó tíz év ment el azzal, hogy a föld alatti pincerendszert kijavították, most azonban már a föld felszínén dől el, hogyan sikerül egyetértést teremteni a rehabilitációban érdekelt számtalan szerve­zet, különösen a tanácsok és a lakosság között. Követés­re méltó példáját nyújtja a baranyai főváros annak, mi­ként lehet a lakók hathatós támogatásával, pénzük be­vonásával megoldani a re­habilitáció ügyét. Ugyanitt alkalmazták azt a módszert, hogy az épületek kivitelezé­sét vállalkozásba adták, igaz, ehhez olyan módon já­rult hozzá a város, hogy az átmeneti forráshiányok eny­hítésére rehabilitációs pénz­ügyi alapot létesített. Ám nem múlik minden a pénzen. Mert hiába fordíta­nának körülbelül egymillió forintot egy lakás felújítá­sára, ha nincs a városnak pontos műszaki nyilvántar­tása az épületekről; ha nem tudni, hol futnak a vezeté­kek, s milyen azok állapota. Emiatt vajúdik Szegeden a rehabilitáció, ahol még egyetlen tömböt sem tudtak felújítva átadni, mert a há­zak eltérő pénzügyi műsza­ki tulajdonságokkal rendel­keztek. A nyilvántartás mellett fontos, hogy a mun­ka megkezdése előtt, és at­tól kezdve folyamatosan tá­jékoztassák a lakosságot. Miskolcon például hossza­dalmas előkészítés után jö­vőre látnak munkához, ám biztos megéri a késedelem, mert ha előzetesen sikerül egyetértésre jutni az érde­kelteknek, az értelmetlenné teszi a menet közbeni vitá­kat. Győrben más utat vá­lasztottak: városrekonstruk­ciós operatív bizottságot hoztak létre, amelyben min­denki képviseltetve van, akinek szerep jut a terve­zéstől a kivitelezésig a komp­lex felújításban. H osszú távú prog­ramot ad ez a munka a váro- — . soknak: körül­b elül 2000-ig kell elvégezni 20 városunkban 47 ezer la­kás megújítását, és ezzel 190 ezer embernek javulnak majd jelentősen az életkörül­ményei. Nemcsak a szám nagysága miatt óriási a fel­adat és a felelősség, hanem azért is, mert a vidéki há­zak) háromnegyede (tanácsi bérlakás, s bennük idős em­berek élnek, akik jelentős társadalmi, anyagi segítség­re szorulva tudnak csak részt venni a rehabilitáció­ban. Ám az már a kezdeti, bizonytalan lépésekből is kiderült, hogy a lakosság városszeretetére, egészséges lokálpatriotizmusára kell, és Szikara Katalin A Jászfénysza- rui Béke Tsz kalapüzeme jelenleg ex­portra dolgo­zik. A divatos nyári női ka­lapokból 250 ezret szállíta­nak a Szovjet­unióba T. Z. — lp —

Next

/
Oldalképek
Tartalom