Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

1985. SZEPTEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Álmodik az állatkert Sörről, először vizet prédikálva Beszélgetés Urbán Istvánnal Sajnálatos, hogy közvéle­ményünkben a film fogalma leszűkül a játékfilmre. Nap­jainkban talán már az ani­mációs filmjeink sikere és népszerűsége valamelyest „tágítja” a film fogalmát, de hol vagyunk még attól, hogy a különböző műfajú, a játékfilmek kategóriájába nem sorolható munkákat igazi „mozinak” fogadjon el a nagyközönség. Pedig ez méltánytalanság! A termé­szetfilmek esetében is az, még akkor is, ha netán a „külföldön sikere volt, tehát jó film” megtévesztő szem­léletével nézzük pl. Kollá- nyi Ágoston filmjeit. A Kö­ti és a vadmacska, a Nagyí­tóval a tenger alatt, a Mon- guzok szigete és más nagy­szerű természetfiLmjeinek itthon és külföldön egyaránt sikere volt, nem is akármi­lyen. A poétíkus szépségű Aquárium pedig egyenesen nagydíjat nyert a cannes-i filmfesztiválon. Most új filmmel jelentke­zett Kollányi Ágoston, az öt­letében mindenképpen zse­niális Álmodik az állatkert című munkájával. Nem a tekintélyelv, az idős művésznek méltán járó megbecsülés mondatja ve­lünk, hogy igaz örömmel néz­zük meg Kollányi új film­jét, hanem az a tény, hogy az effajta „mozi” ritkább ná­lunk mostanában mint a fe­hér holló. Pedig ennek a műfajnak — a természet­film és a mese szerencsés elegye — igazán jó közönsé­ge volna nálunk: a gyerekek, az óvodáskortól a táncisko­lákig, sőt ázon túl is. A film alapötlete nagysze­rű. Miről „álmodnak” az ál­latok kényszerű lakóhelyü­kön, az állatkertben. Nyil­ván a szabadságról, a mesz- szi dzsungélekről, a sivatag­ról, tengerekről, stb. Ha Kollányi Ágoston minden kényszerpálya nél­kül „megcsinálhatta” volna ezt a filmet, hisszük, eddigi munkái, életműve alapián, hogy nagyszerű mű született volna. Adott helyzetben vi­szont inkább csak az erede­ti pótszerét láthatjuk — még ez is többet érő sok más dilettáns munkánál — netán azt, ami az eddigi Kollányi- filmekből kimaradt. Sajnos a keret játék in­kább rontja a hatást, mint növelné. A „kulcsos” fiú és az éjjeliőr kettőse valahogy nem harmonizál. A kisgye­rek az éjjeliőr segítségével sem tud gazdagabb álmokat vásznunkra varázsolni, csak olyanokat, amelyeket össze lehetett szedni, vágni az eddigi Kollányi-Vancsa La­jos (operatőr) filmekből. El­nézést a sánta példáért, egy kicsit a szegényember vízzel főz sajnálatos igazsága érvé­nyesül az állatkerti álmok­ban. Más kérdés, hogy egy szel lemiekben oly gazdag, nagy­szerű életművet magáénak tudható művész, mint Kollá­nyi Ágoston, még szerény le­hetőségei közepette is igen élvezetes, szép filmet terem­tett. Nem kell különösebb „jóstehetség” hozzá, hogy jelezzük: a legőszintébb kö­zönségréteg milyen örmmel fogadja majd. Méltán! — ti — Könyvről-könyvre Őstörténetünk tájain A rendszeres könyvvásár­lók legtöbbje a Panoráma kiadót elsősorban népszerű és hasznos útikönyvei ré­vén ismeri. Pedig lassan- lassan tizenöt esztendeje, hogy a kiadó útnak indította r„Utazás a múltban és je­lenben” című sorozatát; e sorozatban látott napvilágot — többek között — a könyv­tárak némelyikében .salátá­vá” olvasott A magyar ré­gészet regénye, a Régészeti barangolások Magyarorszá­gon című kötet is. Ebben az esztendőben a kiadó két új kötettel gyarapította soroza­tát: Kiss Gábor Török hadak Magyarországon című köny­vét és Az őshazától a Kárpá­tokig című tanulmánygyűj­teményt jelentette meg. Az utóbbi kötet elsősor­ban azoknak ajánlható, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot múltbéli tájakra kirándulni. A gyűjtemény élén olvasható mottó Andre Giole-től származik: „Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik, hogy meg­találták!” Nos, a könyv ta­nulmányait igazságkereső régészek, történészek, nép­rajztudósok, folkloristák, nyelvészek írták; foglalkoz­nak — sok egyéb mellett — a magyar őstörténet és a néprajztudomány összefüg­géseivel. a nomád népek sámánhitével, nyelvünk fej­lődéstörténetének néhány kérdésével, a levédiai állat­tartással, illetve a Kárpát- medencében a magyarság előtt élt népek kultúrájá­val. A nyelvész Pusztay Já­nos, a Herder-díjas néprajz- tudós Balassa Iván, a zene­kutató Vargyas Lajos, a ré­giész László Gyula, Garam Éva, Tomka Péter. Kvalo- vánszky Alán, Gömöri Já­nos, a filmes-néprajzos Jan- kovics Marcell nevével jegy­zett írások: megannyi izgal­mas szellemi kaland. (Ga­ram Éva, a Nemzeti Múze­um régésze a Tiszafüred — Majoroson 1965 és ’72 között végzett ásatásai alapján ve­zeti el az olvasót az avarok korába. Az itt előkerült le­letek jelentős részét a szol­noki Damjanich Múzeum őrzi). — vágner — Nemrégiben új ipar, a sör­gyártás telepedett meg me­gyénkben. A martfűi üzem működése remélhetőleg hoz­zásegíti majd a környéket a sörellátás javításához, szer­kesztőségünk azonban igye­kezett kihasználni a letele­pedés egy másik előnyét is. Urbán Istvánt, a gyár fő­mérnökét és „sörmesterét” a sörkészítés néhány titká­ról, érdekességéről faggat­tuk. — Ügy tudom, a pilseni sör azért lett világmárka, mert az ottani ősforrás adja a sörkészítésre legalkalfma- sabb vizet. Ma azonban a világ szinte minden részén gyártanak már „pilsenit"... — Helyes, kezdjük a be­szélgetést vízzel, hisz a sör- készítés is leginkább ezen múlik. Való igaz, a régi hí­res sörgyárak mind a jó sörfőző vizet bőségesen adó 'területekre települtek. A bőség legalább olyan fontos, mint a minőség, mert a ha­gyományos eljárások tízszer annyi vizet igényelnek mint amennyi sör készül, de a korszerű technológiákat al­kalmazva is legalább 6:1 az arány. — De imilyen is a jó mi­nőségű, ^sörfőzésre ialkalmas víz? — A nálunk legkedvel­tebb világos és könnyű pil­seni típusú sörök lágy és nem túl magas összsótartal- mú vizekből készülnek. (A pilseni ősforrás vize sava­nyú kénhatású és kevés kar­bonátot tartalmaz.) Sötét és testesebb italt — ilyen pél­dául a dortmundi — viszont a keményebb vizekből lehet főzni... Szóval, kinek milyen az ízlése, milyen sört szeret leginkább, olyan vízre es­küszik. Egy azonban biztos: a víz határozza meg a sör­típusát. — Tehát, ha sörgyárat építek, igen sok dolgot el­dönt, hogy a környéken mi­lyen vizet találok? — Régen így volt, a mai vegyi eljárásokkal azonban bármilyen minőségű víz elő­állítható. Ez nagyon jó, mert nem köti meg a gyártó ke­zét egy-egy kút hozama, és a legrosszabb sörfőző vizet adó területeken (például ná­lunk, az Alföldön, ahol lú­gos, karbonátos vizet adnak a kutak) is lehet gyárat épí­teni... Tehát ma először ar­ról kell dönteni, hogy mi­lyen típusú sört akarok ké­szíteni. — Mintha nem is sörmes­ter döntené el, milyen ital kerül korsóinkba, hanem a természet, illetve ma a víz- előkészítés jtrányítana... Exkluzív Interjú — Na, azért marad még eldöntendő kérdés a víz ki­választása utánra is. Nem titkolózni akarok, vagy a szakmát misztifikálni, de a sörfőzés során végbemenő vegyi reakciókat ilyen dövid idő alatt úgysem tudnám megértetni. A lényeg: a ma­látában (ez csíráztatás után kíméletesen szárított árpa) lévő. illetve a főzés során keletkező, a fehérjéket és a különböző szénhidrátokat lebontó enzimek különböző hőfokon „működnek”. A sörfőzőnek azt kell tudnia, hogy a kívánt minőség el­éréséhez milyen hőfokon meddig tartja főzetét. Az is rajta múlik, hogy részenként főzi fel a „levet” vagy az egésznek emeli fokozatosan a hőmérsékletét. A két — a dekokciós és az infúziós — eljárás más-más italt ad. — Szóba került habzó ita­lunk másik anyaga, az árpa­maláta. Az ősi alapanyagot ma mind többször pótolják kukoricadarával vagy rizs- zsel. A sörfőzés őshazájában, Németországban azonban 1516 óta napjainkig törvény tiltja az efféle pótanyagok használatát. Gondolom nem véletlenül... — Valóban, az NSZK-ban még ma is él a tisztasági törvény. De ne felejtsük el, például a dán és az osztrák sörök is világhírűek és ki­válóak. A malátában levő enzimek az idegen kemé­nyítő (kukorica, rizs) elbon­tására is képesek, ha mér­tékkel adagolják azt. Az vi­szont tagadhatatlan, hogy különbség van a csak malá­tából és a kukorica hozzá­adásával főzött sör között. Hogy melyik a jobb, ízlés kérdése. — Martfűn használnak pótanyagokat? — A gazdaságosság erre kényszerít bennünket is, de kukoricát és rizst nemcsak^ ezért használnak a magyár gyárak. Nálunk nincs elég maláta, a sörtermelést 60 százalékkal kellene csökken­teni, ha csak malátát hasz­nálnának az üzemek... Kü­lönben az Aranyhordó re- deptjének kidolgozásánál mértéktartóak voltunk: a kukorica, illetve rizs rész­aránya összesen 20 százalék lehet, mesterséges enzimké­szítményeket pedig nem használunk. — A leghíresebb német sörök címkéjén mindig ott olvasható, hogy hány évszá­zados tradíciók szerint ké­szülnek. 1Martfűn ilyen ha­gyományok nincsenek, a sörmester szerint mennyi idő \kell mire már ön is elégedett lesz az Aranyhor­dó minőségével? — Az biztos, hogy nem évszázadokban számolok... Egy éven belül feltétlenül el kell érni, hogy sörünk vi­lágosabb színű legyen. Ja­vítanunk kell a habtartóssá­gon is, mert ezzel bizony még nincs dicsekedni va­lónk. és szeretnénk a mart­fűi sör széndioxid megtartó képességét is növelni. A vi­lágosabb szín a vízelőkészí­tő rendszer megbízhatóságá­nak javításával érhető el, a többi feladat megoldásához is gyűjtjük a helyi tapasz­talatokat. Mert ha nem is feltétlenül több évszázados, de mindenképpen hosszú „kísérletezés” eredménye a kiváló sör. Még ma, a fejlett technika, a kémia korában is. — Az ,utolsó ikérdés: I a a sőrmesternek éddvg me­lyik Isör ízlett a legjobban? — Az NSZK-ban ittam egy kicsi, évente csak 20 ezer hektoliter, kizárólag csapolt sört készítő sörfőzde italából egy korsóval. Az üzem annyira nem közis­mert, hogy fejből már nem is tudom a nevét, de azt a sört nem lehet elfelejteni. v. ez. j. KERÜLŐ ÚTON AZ IPARMŰVÉSZEIHEZ Tűzzománc várostérkép Jászberényben Ahogy az aulába, belépünk a főbejá­rattal szemben rögtön egy színes ke­rámiával, tűzzo­mánccal díszített ál hívja fel magára a fi- jyelmet. Az erőtől duzzadó ombos fát, mely a törzsén i várost és a gyárat tartja, igurá'k veszik körül, a gyö- cerek között pedig megjele­lik a múlt. Szívesen elidő- :ik előtte az ember, míg az ímeletről, vagy a gyár túlsó régéből előkerül a keresett valaki. Egy göndör hajú fiatalem­ber nyújtja a kezét, Sisa Jó­zsef, a gyár dekorációs cso­portjának vezetője. Nézzük a beszédes falat. — Tizenegy éve készült, egy évi munkám van benne. Nem sokkal azelőtt ismer­kedtem meg a tűzzománc technológiával Zebegényben. Izgalmas feladat volt, meg merek állni előtte bármikor. Indulunk az irodába, ke­resztül a gyáron. A dekorá­cióról nem ilyen fogalmaim voltak, forognak a fejemben a gondolatok míg odaérünk. Üdvözlő, mozgósító feliratok, zászlók, szalagok, díszítés, foltok, repedések eltüntetése. Az első szobában valóban ezt látom — kellékek ünne­pekre és hétköznapoki a. Beljebb festőállvány, tél- plasztikák, tégelyek, égető­kemencék, rézlemezek, tö­rött cserepek. — Ekkora vállalatnak szüksége van egy 4—5 tagú dekorációs csoportra. Gyáron belül is sok a munka, de a városban is rengeteg a dol­gunk. Ilyen a kiállításokhoz, rendezvényekhez, a Hűtőgép' gyár Munkás és Ifjúsági Házának berendezése, ahol az én feladatom a tervezés, így készült a Jász Múzeum­ban az ipartörténeti kiállí­tás, jászsági bemutató Szol­nokra és Pestre, de koráb­ban Brnóban is egy műszaki kiállítás. — És a tűzzománc? — Igen, hát nem is tartom magam dekoratőrnek, amit nem vethet senki a szemem­re. Igaz 1969-ben elektro­technikusként kezdtem a Hűtőgépgyárban, de hamaro­san erre a területre kerül­tem. Nem véletlenül, mert akkor már a képeimmel dí­jakat szereztem a külön­böző kiállításokon. Ezután jött 1972-ben a zebegényi szabadiskola, ahová azóta is járok. Az utóbbi 3 évben már tanárként. Közben minden évben tör­ténik valami. Kiállítások, díjak, belső építészeti tervek és kivitelezések. Nem tanult főiskolán, munkái mégis ha­mar eljutottak a Műcsarnok­ba. Nem volt válogatós, ké­szített érmeket, grafikát, ét­lapot, bútorokat. Sokoldalú - sága ellenére maradt a zo­máncnál, de a tér mindig foglalkoztatta. Tűzzománcait is plasztikusan munkálta meg. Az ifjúsági ház belső terének kialakítását 1977- ben természetesen őrá, saját dolgozójára bízta a gyár. A 40 négyzetméteres kerámia­tűzzománc pannó felkeltette a szakma figyelmét is. A gyári feladatok szeren­csésen találkoztak válasz­tott útjával, az iparművé­szettel. Nem kitaposott úton haladt, a művészetben nincs is ilyen, mégis nagy kerülő­vel ért céljai közelébe. Az első igazi elismerés tavaly nyáron köszöntött rá, amikor meghívták a kortárs iparmű­vészek országos tűzzománc kiállítására a Vigadó Galé­riába. A bemutatót követő állami vásárlással megtört a jég. Addig ugyanis a szak­mabeliek előtt csak egy re­nitens dekoratőr volt, aki havi fizetésért készíti a vi­tathatatlanul művészi értékű alkotásait. Valóban így ké­Sisa József: Requiem szült a Balaton áruház belső kiállítása és a Jászberényi Városi Tanács épületének földszinti része is. A jászberényi Déryné presszót már a Művészeti Alap közreműködésével dí­szítette zománcképekkel. Ha­sonlóan készül most egy köz­téri várostérkép a helyijta- nács megbízásából, melyet az ősz folyamán állítanak fel a promonádban. Az elfo­gadott vázlat szerint négy méter magas nyers, roncsolt felületű betonoszlop tartja majd a színes tűzzománc vá­rostérképet. A bíróság és a gimnázium előtt álló utcabú­tort valószínűleg a Jászbe­rényt jól ismerők is szíve­sen tanulmányozzák. — A térkép után...? — Posztamenseket, állvá­nyokat készítünk a gyárban az ifjúsági ház kiállításai­hoz. Emellett megbíztak a zeneiskola belsőépítészeti munkáival, a tanácsterembe is gondolkozom már vala­milyen együttesen. No és 11 éve építkezem — szinte egye­dül mindent. Szeretnék már a végére járni. Lukácsi Pál ■ Rádió műsorából A Kossuth adón ma este negyed nyolckor kezdődik a Hívja a 33-43-22-es telefon­számot! című műsor, amely­nek vendége dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész vála­szol a hallgatók kérdéseire. A Petőfin a Hétfő esti mu­zsikaszó sorozat keretében a Sánta családhoz látogatnak el a rádió munkatársai. Holnapja Kossuthon 19 óra 15 perctől Rapcsányi László mikrofonja előtt eddig ke­véssé ismert oldaláról mu­tatkozik be a népszerű ko­mikus színész, Kibédi Ervin. Ugyancsak a Koss.uth adón 21 óra 30-kor kezdődik a A géntechnológia fellegvárából című összeállítás, amelyben magyar és külföldi kutatók beszélnek azokról a biológiai anyagokról, amelyeket csa­tasorba állítanak a meddő­ség, a cukorbaj és a szív- infarktus ellen. Tanulságosnak ugyanak­kor szórakoztatónak ígérke­zik a Petőfi Rádió csütörtö­kön este fél tízkor kezdődő Csak szervezés kérdése? cí­mű riportszatírája. A szer­kesztő Kaposy Miklós olyan nagynevű riporterek írásai­ból szőtt egy csokorra valót, mint Moldova György, Ma- lonyai Péter, Bóc Imre. Vasárnap 9 órától a Szol­noki Rádió műsorában Utol­só mohikánok címmel hang­zik el zenés riportösszeállí­tás, amelyben kihalófélben lévő szakmák (valószínűleg) utolsó mestereit szólaltatja meg a riporter, Cseh Éva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom