Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 2. IA szerkesztőség postájából "I Nem adtak sorsjegyet Férjem augusztus 26-án 860 forintos férficipőt vásá­rolt magának Szolnokon, a Skála áruházban. Mikor ha­zajött, kérdeztem tőle, hogy sorsjegyet nem adtak? Azt mondta, azért nem kapott, mert éppen elfogyott. Nem azért az egy sorsjegyért, de Szó sincs arról, hogy a sorsjegy elfogyott volna, ezt telefonon tudtuk meg a Ská­la áruház illetékesétől. Van elég belőle, s hogy az eset előfordulhatott, kizárólag a pénztáros mulasztása. ha már ennyire reklámozza, hirdeti a tévé is, hogy az 500 forinton felüli vásárlás­hoz a Skála áruházakban sorsjegyet adnak, miért nem szereznek be elég nyomtat­ványt? Urbán (stvánné Szolnok * Ugyanis a pénztárosok adják a vevőknek az 500 forinton felüli blokk mellé sorsje­gyet. ígérték, olvasónknak megküldik, az esetért pedig elnézést kérnek. (A szerk.) Nyugdíjasok találkozója Jászjákóhalma. és Jászapáti között, a 31-es sz. út melletti er­dőszélen, a pihenőpadok mellett éktelenkedik a szemét. Bi­zonyára a rendet, tisztaságot nem becsülő kirándulók hagyták itt A Karcagi Kórház és Ren­delőintézet minden évben, így most is, augusztus 26-án tartotta az egészségügyi nyugdíjasok találkozóját. Az lösszejövetelen a rendelőin­tézet igazgatója és szb-titká- ra méltatta a kórház műkö­désének nehéz időszakát, szóltak az elért eredmények­ről. Ezután a társadalmi ün­nepségeket rendező iroda dolgozói adtak színvonalas műsort. A több mint száz nyugdíjas igen jól érezte ma­gát. Köszönjük a szép dél­utánt. Taskó Sándorné Tiszafüred Szolnokon, közvetlenül a Tisza-híd bal partján árválko­dik a volt Dózsa klub, vele szemben pedig a teniszpálya és melléképülete. A baj az, hogy a gazdátlant?), elhanyagolt épületek ablaka, ajtaja, tárva-nyitva, így menedéket kínál­nak a csőlakóknak, a jött*ment embereknek. A napokban egy „mutogatós” férfit kellett elzavarni innen az arra já­róknak. Nem tudjuk, ki az épületek gazdája, de jó lenne, ha az illetékesek is felfigyelnének rá. L&czkó .Pétertné Szolnok A nttklub életéből Több mint tíz éve műkö­dik a nőklub Tiszafüreden, jelenleg csaknem hetvenen vagyunk. Valamennyien sze­retjük a zenés rendezvénye­ket, a színházlátogatással egybekötött kirándulásokat. Minden asszonytársat szíve­sen látunk és fogadunk. Az idén, augusztus 19-én kétna­pos országjáró körútra in­dultunk. Megnéztük Kecske­méten a Cifrapalotát, a mú­zeumot, majd Szegedre men­tünk, ahol csoportunk ide­genvezetője ismertette a vá- 'ros szépségeit, nevezetessé­geit. Hódmezővásárhelyen szálltunk meg, majd másnap utunk Kalocsára vezetett. Itt átvettem az idegenvezetést, m.vel kalocsai vagyok. Igaz, főbb mint 30 éve Tiszafüre­den élek, és ez a város már az enyém is, de gyermekko­rom emlékei Kalocsához fűz­nek. A hajósi pincék szinte „sorfalat álltak" nekünk, a nagyközség szőlőtermeléséről alig mondtam el valamit, már Fájsz községbe értünk, ahol paprikatermeléssel fog­lalkozik a lakosság. Ősszel gyönyörű látvány itt a há­zak falára aggatott paprika­füzér sokasága, amit — szá­radás után — a kalocsai pap­rikamalomban őrölnek. Elmentünk az érseki kas­télyba, megnéztük a főszé­kesegyházat, ezután a hely- történeti múzeumba vezeteti utunk, ahol láthattuk a gyö­nyörű kalocsai népviseletet, a kerámiák remekeit és a közetgyújteményt, majd a parasztházban élők ételiéről kaptunk tájékoztatást. Utunk befejező állomása Kiskőrös volt, ahol Petőfi szülőházá­hoz mentünk, s itt emlékez- tünk meg augusztus 20-ról, alkotmányunk ünnepéről. FelejthetetOpn hétnapos ki­rándulás volt. Schmidt Imréné Tiszafüred Átfestették a gyermekbútorokat A cibakházi I. sz. óvodá­ban a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet cipőüzemének Osztyapenko Szocialista Bri­gádja átfestette, újjávará­zsolta a régi, megkopott asz­talokat, székeket. Az óvodá­nak nyújtott segítségükért ezúton is köszönetét mon­dunk. Szabadkai Lászlóné Cibakháza Olvasótábor Berekfürdőn Hosszú szünet után újra vállalkozott a városi Csoko­nai Könyvtár gyermekrész­lege arra, hogy olvasótábort rendezzen. A gyerekek itt megismerkedhettek szűkebb hazánk, a Nagykunság tör­ténelmével és élővilágával. Dr. Fazekas Mihály érdekes előadást tartott Karcag tör­ténelméről, dr. Endes Mihály a Nagykunság élővilágáról, dr. Ötvös László Kunmada­ras történetét elevenítette fel, a Móra Könyvkiadó munkatársai pedig a könyv­készítéssel ismertették meg a gyerekeket. Kiscsoportos foglalkozáso­kon a vidék népművészetét, a körmönfonást és a tarisz­nyakészítést mutattuk meg. Szabadidőben fürödtünk, sportoltunk, esténként pedig a szép nagykunsági népdalo­kat énekeltük. A tanév kez­detével a kapcsolat nem sza­kad meg, továbbra is tar­tunk foglalkozásokat a tanu­lók számára. fPácz Sándorné gyermekikönyvtáros Karcag Hozzászólás cikkeinkhez Burjánzó gaz a gyümölcsfák helyén című írásunkat augusztus 22-én közöltük, melynek lé­nyege az volt, hogy „még teremhetnének a kisajátí­tott szandaszőlősi kertek” Cikkünkre Tóth István, a Szolnoki Városi Tanács osz­tályvezető főmérnöke vála­szolt Tájékoztatását rövi­dítve közöljük: Az érintett területen a vá­rosi tanács tavaly december­ben kezdte el és ez év janu­árjában fejezte be a kisajá­títási eljárást. A szükséges geodéziai és közműépítési munkákhoz január 31-ig kel­lett a tulajdonosoknak a te­rületet átadni. Az előkészí­tési munkák gyors végrehaj­tásával lehetővé vált. hogy júniusban tartós használat­ba vehessék a lakótelkeket az új tulajdonosok. A víz­vezetékhálózat építésével megbízott Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, illetve a villamoshálózat ki­vitelezését végző TITÁSZ Vállalat azonban anyaghi­ány miatt nem tudta még az építéshez szükséges közmű­veket megépíteni, ezért a te­rületen az új tulajdonosok sem kezdhették meg az épít­kezést. A városi tanács senkit sem kötelezett arra, hogy a kisa­játított területekről a ter­mő fákat és növényzetet ki­irtsa, így azok, akik ezt nem tették meg, le is szüretelték az ez évi' termést. Azt sem tiltottuk meg senkinek, hogy a területet haszonnövénnyel bevesse, azonban azt érvé­nyes geodéziai, víz- és elekt­romos kivitelézési szerződé­sek birtokában nem ígérhet­tük, hogy felelősséget válla­lunk az előkészítő- és építé­si munkák során keletkező esetleges károkért. Szandaszőlősön több lakás- építési terület előkészítése is folyik a „600 lakás” és az „550” lakás körzetében. Ezek előkészítési, előközművesí- tési munkái olyan nagyság­rendűek, melyek a városi ta­nács pénzügyi erőforrásait több éven keresztül leterhe­lik, így megvalósításuk csak több évre megbontottan tör­ténhet. Indokolt a parkolási tilalom Autósbosszantó? címmel augusztus 22-én megjelent fotónkra, melyben a cserke- szölői Vörös Hadsereg utcán való parkolási tilalmat kifo­gásoltuk, a következő tájé­koztatást küldte Boros Lász­lóné. a Cserkeszőlői Községi Tanács elnöke: A fürdő bejáratával szem­ben, attól mintegy 50 mé­terre 80 személygépkocsi parkolására van alkalmas fizetőparkolónk. A fényké­pen szereplő Vörös Hadsereg utca mellett, a fürdő bejára­tától 150—200 méterre 6500 negyzetméter terület áll ren­delkezésre gépkocsiparkolás­ra, amelyet a Vörös Hadse­reg utcán előjelző tábla és jelzőtábla mutat. E területen a parkolás ingyenes, és az itt levő lombos fák ideális par­kolási lehetőséget biztosíta­nak. Tapasztalataink szerint a legnagyobb fürdőforgalom mellett sem telt meg a par­koló teljesen. A tilalom oka: A fürdő felöli oldalon a parkosítás védelme, a fény­képen szereplő oldalon a camping és a piac zavarta­lan forgalmának biztosítása, valamint a nagyarányú gyalo­gosátkelés biztonságának vé­delme. Intézkedésünk, a tábla kihelyezése, helyi tapasztala­tok alapján indokolt volt, ki­fogással néhány autós élt, azok, akik elsősorban a ven­déglátóhely eket — étterem, presszó, büfé — személygép­kocsival kívánják megköze­líteni. A feltett kérdésre, „kinek jó ez?" azt válaszo­lom, hogy a fürdővendégek és a helyi lakosok sokaságá­nak. Összeállította; Csankö Miklósáé IA tárgyalóteremből I II sikkasztó asszony Az asszony 28 évig dolgo­zott a postánál. Szorgalmá­ról, jó képességéről legen­dák keringtek. A szakma if­jú mestere, kiváló dolgozó és húsz évig a szocialista bri­gád vezetője. Mindig első­ként érkezett és utolsónak távozott a hivatalból. Nem volt kétséges, hogy kit küldjenek továbbképzésre, 'ki tökéletesítse szaktudását és ki legyen a tiszaföldvári postahivatal főpénztárosa 1971-iben. Természetesen Ko­vács Andrásné. Felettesei a Debreceni Pos­taigazgatóságnál igen körül­tekintőek voltak, mielőtt ki­nevezték. Környezettanul­mányt tartottak nála, meg­győződtek anyagi helyzeté­ről Minden szempontból megbízhatónak találták. Az is volt sökáig. Megbízható, remek pénzügyi szakember. Mint főpénztárosnak kizá­rólagos joga és feladata volt a 10 ezer forintnál nagyobb összegek 'be- és kifizetésé­nek, a közületék zsákos fize­tésének intézése, a helybeli OTP-fiók és takarékszövet­kezet pénzének kezelése, a munkabérek kifizetése, a ké­zi pénztárosok elszámoltatá­sa, a főpénztári napló veze­tése, a ki- és befizetések egyeztetése, a maradvány- pénz feltüntetése, a napi pénztárszámadás elvégzése. Persze, őt is ellenőrizték, naponta zárás után és a hó­nap végén a hivatalvezető. Kéthavonta a Debreceni Postaigazgatóságtól érkez­tek vizsgálóbiztosok kont­rollra, és kétévenként át­fogó ellenőrzésre. Legutóbb 1984 nyarán volt ilyen. Min­dent rendben találtak, épp­úgy mint korábban bármi­kor. Mindig minden stim­melt, pedig Kovácsné saját bevallása szerint öt éven át rendszeresen hozzányúlt a pénzhez Először 1979-ben .10 ezer forintot vett el, amit később személyi kölcsönből visszafizetett. » „Nem tudom már mire kellett. Napi kiadásokra”. Ha megszorult, elvett 5—10 ezer forintot. Havonta két- szer-háromszor. Csak az utolsó tétel volt nagyobb: 100 ezer forint „A lányo- mék kocsit akartak venni. Megvolt rá a pénzük taka­rékbetétben, úgy gondoltam, csak átmenetileg előlegezem meg”. > Ezzel együtt 710 ezer fo­rintra rúgott az elsikkasztott pénz végösszege. „Soha seho­vá nem jegyeztem fel. hogy mennyivel tartozom. Mindig tudtam, állandóan egy szám cikázott a fejemben”. Fél évtized után hogyan derült fény a sikkasztásra? Véletlenül. Kovácsné ta­valy októberben szabadságra ment. Azon a napon koráb­ban számolt el, és délután már kolléganője ült a helyé­re. Este a pénztárszámadás­kor mindenki megrökönyö­désére 700 ezer forint hifoád- zott. Újra végigbogarásztak minden kimutatást, és észre­vették egy halványan írt számot, amely előtte elke­rülte a figyelmüket. Ezzel a számmal már minden stim­melt. De a hivatalvezető nyugtalan lett tőle. Újból elővették a csekkeket, ellen­őrizték a visszafizetéseket, rájöttek, hogy a csekkvissza­fizetési bizonylaton egy nagy összeg kifizetése volt feltün­tetve, de csekk sehol. Tele­fon Kovácsnénak, aki akkor már Pesten volt. „Keressétek a csekket, biztosan elkallódott” — nyugtatta kollégáit, és hoz­zátette, hogy a tiszaföldvári takarékszövetkezetnek fize­tett vissza 700 ezer forintot. A megbízott hivatalvezető nem volt rest, és ellenőrizte. Újabb telefon Kovácsnénak: azonnal jöjjenek a hivatal­ba. Nem volt más választá­sa. — Nagyon ideges volt, szinte reszketett Amint megérkezett, szemétbe dob­ta a csekk visszafizetési bi­zonylatot. Azonnal vizsgá­latot kértem a Debreceni Postaigazgatóságtól — val­lotta a tárgyaláson Kazai Istvánná, a megbízott hiva­talvezető. Kovácsné beismerő vallo­mása s a vizsgálat eredmé­nye tökéletesen megegyezett Bebizonyította, hogyan ve­zette orránál fogva öt éven át feletteséit és a vizsgáló­biztosokat. A főpénztári napló adatait korrigálta. A készpénzma­radvány összegéhez a hiányt hozzáadta. Az a pénz soha­sem volt a pénztárba:. A csekk visszafizetési bizony­lat másolati példányára rá­vezette a hiányzó összeget. De csak akkor, ha ellenőriz­ték. — Az az érzésem, — mondta az egyik vizsgálóbiz­tos a bíróságon — hogy va­lahonnan mindig megtudta, mikorra várható az ellenőr­zés. — Roppant jó képességű volt, — állította róla dr. Ko­vács József, a Debreceni Postaigazgatóság ellenőrzési osztályának vezetője. — pil­lanatok alatt átlátta az el­lenőrzést, mindig tisztában volt vele, hogy hányadán áll. Néhány másodpercre volt szüksége. Amíg az el­lenőrök levetették a kabát­jukat, ő egyetlen szám kor­rigálásával rendbe tette a pénztárt. Kisujjában volt a szakma. És mi történt a napi el­lenőrzéseken? Nem tett mást, mint ügyesen kihasz­nálta, hogy bízik benne a hi­vatalvezető, a kinevezett is és később a megbízott is. — Beosztottja voltam előt­te, ő tanított meg mindenre. Csak átmenetileg lettem a főnöke. Tudtam, ha vissza­jön gyesről a hivatalvezető, újból Kovácsné beosztottja leszek. Nem akartam újjat húzni vele, — mentegetőd- zött Kazai Istvánnál amikor kiderült, hányszor és hogyan szedte rá Kovácsné. Egy eset a több tucatnyi közül amit az egykori főpénztáros me­sélt el: „A pénzmaradványt csak egyszer számolták meg. Egyébként mindig én diktál­tam az összeget. Volt amikor azt mondtam: 977 darab ezer forintos, holott összesen 277 darab volt. Nem is kellett volna megszámolni elég ha ránéz aki pénzzel bánik, és látja hogy annyi nem le­het”. Mire kellett a 7J0 ezer fo­rint? Nem tudta megmon­dani. Jól éltek, valamivel jobban, mint a hozzájuk ha­sonló, átlagíizetésű családok. Jól, de nem feltűnően. Isme­rőseinek, kollégáinak nem szúrtak szemet a néhányna- pos külföldi utak, a fino­mabb ruhák. Ennyi volt. — Ennyi, amit jelentős értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztással és magánokirathamisítással Kovács Andrásné „előterem­tett”. A Szolnoki Városi Bíróság 3 év 8 hónapi szabadságvesz­tésre ítélte, és 4 évre eltil­totta a közügyek gyakorlásá­tól A megyei bíróság módo­sította az ítéletet, és elren­delte Kovácsné szőlőingatla­nának elkobzását Természe­tesen a postának okozott kárt amiből már 130 ezer forintot visszatérített, meg kell fizetnie. K. CL

Next

/
Oldalképek
Tartalom