Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

6 Nemzetközi körkép 1985. SZEPTEMBER 28. Lengyelország Választások előtt Az a tény, hogy október­ben parlamenti választáso­kat tartanak Lengyelország­ban, érthető módon külföl­dön is nagy figyelmet kel­tett. A választásokat általá­ban a belső stabilizálódás jeleként értékelik. Ez bosz- szantja a szocializmus el­lenségeit. Éppen ezért nem csoda, hogy ebben a helyzet­ben mind a belső antiszocia- lista elemek, mind az őket támogató, Washingtonnal összeköttetésben álló külföl­di erők arra törekszenek, hogy az őszi lengyel válasz­tásokat, azok előkészületeit a lehető legkedvezőtlenebb színben tüntessék fel. Ennek keretében megfeledkezve a közelmúlt tapasztalatairól, a közelgő választások teljes bojkottjára szólítanak fel. Ez szándékuk szerint nem csupán a választásoktól való tartózkodást jelenti, hanem azok „elítélését” is, akik a népfront, a PRON jelöltjei­re adják le szavazatukat, akik hajlandók képviselője­löltként indulni. A közvéleménykutatás eredményei azonban azt mu­tatják, hogy a lengyelek döntő többsége ma min­denekelőtt nyugalomban, rendben és biztonságban Azt nem mondanám, hogy a jugoszláviai üdülés bár­melyik formája, bármelyik utazási iroda szervezésében valami olcsó lenne, de hogy az Express Ifjúsági Utazási Iroda még mindig elérhető árakon kínálja fel az Adria szépségeit, a nyári tenger­parti üdülés izgalmas kalandjait, azt nyugodt szívvel állíthatom. Ez akkor is így igaz, ha elismerem, hogy az Express által fel­kínált lehetőségek nem min­dig a legismertebb, legfel­kapottabb üdülőhelyekhez kapcsolódnak. A tenger per­sze mindenütt sejtelmesen kék, az adriai táj gyönyö­rű, az apró kis öblök, szi­getecskék elbűvölőek, vagy­is kellemes pihenést, nagy­szerű üdülést kínálnak a csendesebb, kevésbéi smert helységek is. Az idén például egy szá­momra eddig teljesen isme­retlen kis tengerparti üdü­lőhelyre, Növi Vinodolszki- ba repített el az Express autóbusza. Ez a kis üdülő­városka, Rijekától negyven kilométerre Crikvenica kö­zelében bújik meg a hor- vát tengerpart sziklás part­ja mentén, szemben a Krk- szigetével. A helybeliek na­gyon büszkék partmenti szállodáikra, a strand ho­mokos fövenyére, a hangu­latos kis halászkunyhókra, a partot Krk-szigettel össze­kötő tengerszoros kristály- tiszta vizére, a tenger gaz­dag élővilágára, a part men­tén elburjánzó mediterrán- jellegű növényzetre, a fej­lett vendéglátó egységekre, kirándulóhelyekre. A Rije­kától délre épült óriási olajfinomító kétségkívül ked­vezőtlenül hat a környék, így a Crikvenica-Novi Vi- nodolszki lidó éghajlati, környezeti viszonyaira, de el kell ismerni, hogy ez a hatás csupán néhány kilo­méteres körzetben érzékel­hető. A tenger itt meglepő­en gyorsan tisztítja önma­gát az estleges olajszennye­ződéstől, s Krajevica, Jad- ranovo, Bakarska után, te­hát a kombináttól nyolc-tíz kilométerre már tiszta a víz és a levegő, alig érezni az óriási olajfeldolgozó közel­ségének károsító hatását. Erre egyébként a jugoszláv hatóságok), környezetvédők is nagy gonddal, kellő szi­gorúsággal vigyáznak. Mégis, a korábbi évtize­dekben volt némi vissza­esés, kevesebb turista láto­gatta a crikvenicai lidót, és csak a tények, az újra visz- szatérő vendégek által ter­jesztett jó hírek hallatán akar élni. Tudja, hogy csak így lehetséges a hatékony munka; a még meglevő ne­hézségek leküzdése, a kö­zelmúlt mély válságából való kijutás. Az új választási törvény általános társadalmi vita, eszmecsere eredménye. Le­hetőséget ad arra, hogy a jelöltek közül valóban a legjobbak kerüljenek be a parlamentbe. Az országos listán, amelyen az új válasz­tási törvénynek megfelelően 50 név szerepel, olyan sze­mélyiségek sorakoznak, akik közmegbecsülést vívtak ki maguknak, akik különböző politikai szervezeteket és tár­sadalmi erőket képviselnek. Közéjük tartozik a kiemel­kedő tudós, Bogdan Sucho- dolski professzor, a jeles írónő, Halina Uderska, Woj- ciech Siemion, a közismert színművész, és Ryszard Szurkowski, a kétszeres vi­lágbajnok kerékpáros. A listán szerepel Krystyna Zielinska, a neves publicis­ta is, aki rádiótárcáiban he­ves harcot folytat a lengyel piaci helyzet javításáért és stabilizálódásáért. Az orszá­gos listán a Lengyel Egye­sült Munkáspártból 22, a parasztpártból 8, a demok­lendült fel újra a térség ide­genforgalma. Valószínű, hogy kezdet­ben a mi Expressünk is ol­csó, kevésbé felkapott üdü­lőhelyet keresve bukkant rá Növi Vinodolszkira, de most már állandó „bejára­tott” bázisként tartják szá­mon az ifjúsági turisták, akiket elsősorban az Express utaztat Jugoszlávia viszony­latában is. Ez az út például nyolc napra, zsebpénzzel együtt sem került nyolcezer forintnál többe. Ezért nyolc napra teljes ellátást, kelle­mes szállást, némi szabad­idős programot biztosítottak számunkra, no és természe­tesen az utazási költségek is bentfoglaltatnak ebben az összegben. A mi csoportunk Rijekát és Opatiját látogat­ta meg az iroda által bizto­sított program keretében. A két városnév hallatán egye­sek talán unottan legyinte­nek, de különösen Rijeka esetében igazságtalan ez az ítélet. Rijeka még mindig tud újat nyújtani, hiszen állandóan fejlesztik, építik. Máris Európa-hírű keres­kedőváros, gazdag múzeu­mokkal rendelkezik, télen- nyáron élénk a kulturális élet. Mindez kedvezően be­folyásolja a szomszédos Opatija fejlődését is. Ne várjuk persze, hogy bármilyen formában újra­éledt a monarchia szelleme. A pálmafákkal övezett sétá­nyokon természetesen már nem főhercegek, a monarc­hia-beli felsőtízezer árnyfi­gurái sétálgatnak. Az a világ rég eltűnt. Most a mai, egy­szerűbb származású, de az élet szépségeire éppúgy vá­gyó emberek élvezik mind­azt, amit az egykori arisz­tokrácia tagjai, akik az osztrák-magyar monarchia idején uralták Abbázia für­rata pártból 4 személyiség neve szerepel, a pártonkívü- liek száma pedig 16. Időköz­ben már javában folynak az előválasztások. A választók 460 képviselői hely betöltéséről döntenek októberben. A cél az, hogy a nemzetgyűlés padjaiba valóban a legjobbak, legrá­termettebbek, és általános társadalmi bizalmat élvező személyek kerüljenek. Ettől igen sok függ. A LEMP legutóbbi plénumán Woj- ciech Jaruzelski a követke­zőket mondotta: „Nem tús­zunk, ha megállapítjuk, hogy októberben ismét Lengyel- országra fog tekinteni a vi­lág. Barátaink azzal a re­ménnyel, hogy a választási aktus igazolja a stabilizáció folyamatát és a lengyelek közmegegyezésének elmé­lyülését. És minden bizony­nyal nem fognak csalódni. Ellenségeik azonban mást várnak. Ezek a várakozások nem fognak teljesülni. Be­bizonyítottuk, hogy hazánk nem lesz idegenek játékának sakkfigurája. Ezt a válasz­tást Lengyelországnak meg kell nyernie .. dőit, luxus-szállóit, kaszi­nóit. A Kvarner-öböl apró vá­roskái: Volosko, Lovran, Icsicsi Moscenice Draga mind megannyi apró kis ék­szerek, különösen az esti fénynél, amikor Opatijából belátni az. Isztriái-félsziget egész keleti partvidékét. Eígy másik jugoszláviai utam alkalmából módom­ban állt erről, az isztriai oldalról is megtekinteni Opatija, Rijeka, a crikveni- cai-Novi Vinodolszki lídó éjszakai fényeit, — nem tud­nám eldönteni, melyiket lát­tam szebbnek, káprázta- tóbbnak. Sokan közülünk persze a kirándulások helyett egész nap a strandon süttették magukat. A tengeri nap bar­nító hatását ugye kötelező kihasználni. Aki nem égeti a bőrét négerbarnára, azt munkahelyi kollégái szinte lenézik. Pedig felkészület­lenül nagyon nehéz hat­nyolc nap alatt tökéletesen lebarnulni, sokkal inkább rongyosra lehet égni, nap­szúrást kapni. Az árakról, most a fősze­zon után nem érdemes sokat beszélni. A magyar turista zsebéhez mérten minden na ­gyon drága itt, de az össze­hasonlítás e tekintetben so­hasem szerencsés. Ismerve az inflációs tendenciákat, valószínű, hogy az árak és a zsebpénzek aránya jövőre talán még az ideinél is rosszabb lesz. Ezért ■ célsze­rű, a legjelentősebb kiadá­soknál: az utazási cél és mód, az utazási irodák ajánlatai közül a lehető leg­olcsóbbat kiválasztani. E te­kintetben kétségtelenül az Express a legelőnyösebb. Növi Vinodolszki-i tapaszta­lataim mindenesetre erről győztek meg az idei nyáron. — vf — UJT echnilkailla g íehdtsélgies a katonai megoldás, de a valóságban kivihetetlen” — mondta nemrég Szaddam Husszein iraki elnök egy lapnyiliaókozatábain az ira­ki—iráni háborúról, amely a napokban hatodik évébe lé­pett. A harc heve az utóbbi időben érezhetően alábbha­gyott, amióta a 'gyors győ­zelem reménye szertefosz­lott és Irak. amely ezután technikai fölényére támasz­kodva biztosító hadművele­tekre akart berendezkedni,, a rosszul felszerelt iráni gár­dista itietnegek „mártj letá­madásai” elől két éve még­is kivonta csapatait Irán­ból. Az iráni erők kisebb iraki területeiket birtokba vettek a déli front mocsár­vidékén, A nyugati stratégiai kuta­tóintézetek adatai szerint az iraki szárazföldi hadsereg fegyvernemei és a légierő műszaki felszereltsége, kép­zettsége néigy-ötször jobb, mint a csupán emberi utánpótlásban előnyben lé­vő iráni fegyveres erőké — Irán csak a tengeren képes jobb teljesítményre. Az ira­ki elnök mégis azt mondja: győzni nem lehet. Nem tudhatjuk, pontosan mire gondolt, de a körülmé­nyek önmagukért beszélnek. Az öbölmenti olajtermelő arab kiréilyságiofcnak nem érdekük sem az iraki, sem az iráni győzelem. Irak 1978- blan, öibiökneniti y,chartájá­nak” tervét meghirdetve, az öböl-országok élére akart állni, regionális nagyhatal­mi elképzeléseket dédelget­ve. A terv megvalósításához jó alkalmat — és ürügyet — kínált a régi vetélytárs Iránban 1979-iben bekövet­kezett iszlám forradalom, Az utóbbi hetek három igen lényeges fejleményt hoztak, önmagában egyik sem teremt gyökeresen új helyzetet, ám együttesen szemlélve kétségtelenül al­kalmat adnak az átfogóbb értékelésre, s akár hosszabb­távú következtetések levo­nására is. Először a Phnom Phen-i bejelentés keltett vi­lágszerte visszhangot, amely a Pol Pot-rendszer megdön­tésében segédkező, s azóta is az ország területén tartóz­kodó vietnami haderők ki­vonásának meggyorsításá­ról szólt. A kambodzsai és vietnami illetékesek közös döntése alapján közzétett nyilatkozat kilátásba helye­zi, hogy — természetesen a további belső konszolidáció ütemének megfelelően — a korábban jelzettnél jóval ha­marabb, várhatólag már a 80-as évtized végén, sor kerülhet a vietnami csapa­tok teljes távozására. A következő, szintén nem kis meglepetést szülő hír, Pol Pótnak, a vörös khme­rek fejének háttérbe vonu­lása volt. Az egykori kam­bodzsai vezető a Bangkok­ban lehallgatott rádióadások szerint ..nyugdíjba vonult” illetve más magas beosztást kapott, s átadta posztját az 55 éves Som Sennek, aki an­nak idején a hadügyminisz- teri posztot töltötte be mel­lette. Pol Pót letűnése élénk találgatásokat váltott ki. A szakértők egy része önkén­tes visszalépésként értékel­te, mások viszont kényszerű leváltásról beszélnek, emlé­keztetve arra, hogy a nem­zeti megbékélést, tárgyalá­sos rendezést sürgető Phnom esetleg átterjedhet mias or­szágokra is a térségben. Az Irán elleni „védelmi” hábo­rú végül azonban inkább az öböl-országoknak adott al­kalmat arra, hogy a harcba bonyolódott Irakot kihagy­va, nélküle alakítsák meg 1981-ben együttműködési ta­nácsukat, mefiy „minden külső veszéllyel szemben” hivatott megvédeni őket. Irán esetében: bár a nyíl­tan nagyhatalmi státusra törekvő sah régen" letűnt a színről, azért az öböl-király­ságok az iszlám, „új hullá­mának” sem akarnak utat engedni, még akkor sem, ha az iráni forradalmi recept, a papság konzervatív részé­nek ellenállása miatt, dön­tő társadalmi változásokat már nem ígér. Az öböl-or­szágok ezért eddig több mint 20 milliárd dollár se­gélyt adtak a saját erőforrá­sait hamar fölemésztő Irak­nak — igaz, jobbára azután, hogy Irak helyzete rosz- szabra fordult a fronton. Ám biztonsági politikájúikba az is belefér, hogy —amint a világsajtó gyakran szel­lőzteti — az öbölmenti ten­geri kereskedelem évszáza­dos kalózhagyományokat őr­ző titkos útjain Iránnak is lehetővé teszik némi után­pótlás beszerzését. A vere­séghez mindez sok, de a győ­zelemhez kevés. De az öböl egyébként sem elszigetelt a közel-keleti és a világpolitika egészétől. Az Egyesült Államok ugyan — éppen az amerikai kor­mány szemében mindörökre szálkairáni iszlám állam el­len vívott harc idején — tö­rölte Irakot a „terrorizmust támogató” országok listájá­ról, de azért nem bocsájtja meg, hogy Irak a közel-ke­Phen-i és hanoi illetékesek­nek voltaképp ez volt egyet­len előfeltétele. Helyeseb­ben — s itt kezdődnek a bonyodalmak — az indítvá­nyok nem csupán Pol Pót személvének távozását kö­vetelték, hanem az egész Pol Pothoz kötődő csoportét. Ezért valószínűtlen, hogy egy ilyen politikai húzás (amit még Norodom Sziha- nuk, a Phnom Phennel szembenálló, úgynevezett „Demokratikus Kambodzsa Koalíció” elnöke is megté­vesztő manővernek neve­zett) meghozhatja-e a kívánt eredményt. Az egybehangzó kambod­zsai és vietnami reagálások rámutatnak, hogy Pol Pót menesztése csak a vörös khmerek nemzetközi meg­ítélésének javítását szolgál­ja, s ezzel közvetve a hár­mas koalíció külföldi, anya­gi és katonai támogatását van hivatva megkönnyíteni. Az indokínai országok csúcs- találkozóin viszont mindig Pol Potéknak a rendezési folyamatból való teljes . ki­zárását jelölték meg szük­séges feltételként. Így túl­zott derűlátás, megalapozat­lan optimizmus lenne azt hinni, hogy ezután nincs már akadálya a párbeszéd gyors megkezdésének. Mégis, minden bizonyta­lanság ellenére, ,a megfigye­lők kellő óvatossággal meg­fogalmazott értékelését idéz­ve, „valami megmozdult” Kambodzsában, s ezt hiba lenne szem elől téveszteni. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogv egyes csator­nákon tovább folyik az érintkezés Vietnam és az leti amerikai törekvések el­leni arab fellépés — jólle­het meggyengült — láncsze­me mardt, s főleg: 1972 óta barátsági és együttműködé­si szerződés fűzi a Szovjet­unióhoz. Más oldalról ter­mészetesen Irán sem számít­hat az amerikai rokonszenv- re, habár időről-időre lábra kapnak hírek arról, hogy amerikai fegyverutánpótlás ■ is érkezik Iránba — izraeli közvetítéssel. Az Egyesült Államoknak valószínűleg az jön jól, hogy a közel-keleti játszma két alapjában Ame- rika-ellenes részvevője első­sorban egymással van el­foglalva. A győztes — ha lenne — így washingtoni el­lenintézkedésekkel számol­hatna: jól érzi ezt az ameri­kai gyorsreagálású erők megszervezése a nyolcvanas évek elején, az öbölbeli „ér­dekek” védelmére. Ami a Szovjetuniót illeti: Moszk­vában ismételten rámutat­tak, hogy a háború mindkét nép érdekeivel ellentétes, és folytatódása eleve is az ame­rikai elképzeléseknek ked­vez, a „győzelemre” való tö­rekvés pedig szélesebb kon­frontációt, külső beavatkozás veszélyét idézi fel. Mint két hivatásos ököl­vívó, Irak és Irán folytatja a harcot, a ki tudja hánya­dik menetben, vérző arccal, miközben a nézők lassan „hazamennek” — a világ ugyanis már alig figyel Irak és Irán tragikus össze­kapaszkodására. Ha megér­tenék — ha az iraki elnök nyilatkozata esetleg éppen erről tanúskodna — hogy, ma háborúban győzni nem lehet, s hogy a Közel-kelet különösen nem az a hely, ahol bármelyik fél a másik rovására csikarhatna ki győzelmet — az már fél győzelem lenne. w átfogó rendezésben messze­menően érdekelt Délkelet­ázsiai Nemzetek Szervezete (ASEAN) néhány tagorszá­ga között. Legutóbb például Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter járt Irfcdo- néziában, s találkozott ma­gasrangú politikusokkal. Nem érdektelen az a fel­sorolásban harmadiknak maradt, s az első pillanatra katonai jellegűnek látszó je­lentés sem, amely a Sziha- nuk által vezetett fegyveres alakulatok átcsoportosításá­ról szól. A szeptember köze­pén nyilvánosságra került hírek szerint a herceg, aki­nek többezer fegyveres ka­tonája, a vörös khemerek- hez hasonlóan — elsősorban a thaiföldi—kambodzsai ha­tárövezetben ütötte fel tá­maszpontjait, elrendelte az osztagok felaprózását. Egy másik, ezzel egyidőben ho­zott döntés alapján kiürítet­ték a határövezetben meg­maradt néhány harcállás­pontot, amelyeket a kam­bodzsai népi fegyveres erők, és a vietnami haderők az év elején végrehajtott sikeres támadássorozata során rfiég nem számoltak fel. A ren­delkezés arra utal, hogySzi- hanuk ismét a „darázscsí­pések taktikáját” akarja előnyben részesíteni, vagyis a klasszikus gerillaküzdelem szabályai szerint kislétszá- mú, mozgékony gárdával venné fel a harcot ellenfe­lével. Csakhogy ez a stratéga egyszer már kudarcot Val­lott. A herceg egységei ugyanis azt tapasztalták, amit a hasonló harcmodort alkalmazó vörös khmerek: hiányzik a hatékony fellé­péshez elengedhetetlen tö­megtámogatás a lakosság ré­széről — márpedig anélkül a megadás, az elszigetelt, kis csatározások, vagy a Thaiföldre való visszahúzó­dás alternatívái közül vá­laszthatnak csupán. Szegő Gábor Összeállította: Constantin Lajos A. E. Wisocky Üdülés a szomszédban Ha Express... akkor a legolcsóbb Növi Vinodolszk látképe Iraki—Iráni konfliktus Háború — győztes nélkül amely akkor úgy tűnt — Valami megmozdult Kambodzsában? Pot Pót „nyugdíjban A távol-keleti, tragikus emlékeket felidéző Kambod­zsából az elmúlt időben általában kétféle eseményről érkez­tek hírek. Vagy az oly sokat szenvedett ország belső, foko­zatos talpraállásáról olvashattunk, vagy azokról a harcok­ról, amelyeket a Phnom Phen-i kormány az ellene küzdő fegyveres csoportokkal vívott. E két dolog — bár ellentétes­nek tűnik — mégsem mond ellent egymásnak: egy érem két oldalaként azt a helyzetet tükrözik, amely a mai Kam­bodzsát jellemzi, azt a normalizálódási folyamatot, amely az ellenforradalmi erők tevékenységével párhuzamosan, sőt annak ellenére végbemegy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom