Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

1985. SZEPTEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnok Megyeiek Baráti Köre ismét „hazai" tájakon Kötődés a tájhoz, az embe­rekhez, a szülőhelyhez, a vi­dékhez; ahol több évtizedig élt és dolgozott az ember, így lehetne jellemezni azt az érzésit, amely mindegyikünké ben megvan. Hiába a több száz kilométer, a rtohanó élet, valamilyen módon még­is időt szakítanak az innen elszármazottak arra, hogy találkozzanak a régi Ibará- tokkaL, s közelebbről megis­merjék e tájon élők öröme­it, gondjait. Két éve alakult meg több mint százötven taggal a fő­városban, a SzoJmiok Megyei­ek Baráti Köre. S most e hét végén közülük harmincán i. .hazalátogattak”. Jártak TSírkevén, Karcagon, Berek­fürdőn, Szolnokon. Tegnap délelőtt a megyeszékhelyen rövid beszélgetésre kértem Nyíri Bélát, a baráti kör el­nökét. — Néhány lelkes ember kezdeményezte ennek a kör­nek a megalakítását — ma­gyarázza. — Tudja, van eb­ben egy kis nosztalgia is. Kíváncsiak vagyunk, mi lett abból, amit mi itt jól vagy rosszul megcsináltunk. Más­részt nem árt egy kis hazai levegőt szívni, s közben megismerni az itteni ered­ményéket Ugyanakkor nem titkolt célunk az is, hogy mit tudnánk továhb vinni innen. Arra gondolok, hogyan le­hetne Szolnok megyét job­ban megismertetni az or­szággal. A baráti kör hazalátogató tagjainak egy csoportja a Szol­noki Galériában — Milyen gyakoriak ezek a látogatások? — Én sűrűn járok erre, de a baráti kör tagjai is haza­látogatnak évente kétszer. Olyankor programokat szer­vezünk, s találkozunk a me­gye és a városok vezetőivel, ellátogatunk termelőszövet­kezetekbe, üzemekbe. — És a fővárosban ho­gyan találkoznak a baráti kör tagjai? — Most miár ez is sima ügy, mivel szeptember elejé­től van egy klubunk. Ott kéthavonta jövünk össze, s programokat szervezünk. A legközelebbi foglalkozáson például filmet vetítünk, s tje muitát.juk Szolnok miegye régészetének eredményeit. Utána pedig Madarász Kati — aki szintén Szolnok me­gyei. hiszen Túrkevéről szár­mazik — ad műsort. A »vendégek ellátogattak a Túr kévéi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, meg­tekintették a Győrffy István Nagykun Múzeumot, tájé­koztatót hallgattak meg a megyeszékhelyen a város fej­lődéséről, és megnézték a Szolnoki Galériában a Negy­ven év művészeti eredmé­nyei című kiállítást. Ez a „kirándulás” bizo­nyára nemcsak kellemes pil­lanatokat, élményeket jelen­tett a résztvevőknek, hanem tovább erősítette a tájhoz való kötődésüket is n. t. Menj a víz alá! A címben szereplő fel­szólítás nem túl hízelgő, szóljon is az bárkinek. A búvárok között viszont ez a mondat napjában többször ' is elhangzik. Érdekes foglalkozás az övéké, hiszen a szórako- I záson, »sportoláson túl komoly testet, lelket próbáló munkákat is vé­geznek a víz alatt. — így iigaz — helyeset Vá­mosi Antal, a szolnoki MHSZ—Kötivizig Könnyű­búvár Klubjának vezetője. — Persze őszintén megvall­va ebben egy kicsi t a szük­ség is közrejátszott. 1967- iben, amikor megalakultunk, tdzenketten voltunk, s MHSZ víziklubként működtünk El­sősorban a búvárkodáshoz kedvet érző fiatalok gyűltek itt össze, s közülük sokan versenyszerűen sportoltak. Ez természetesen ma is meg­van, hisz sok országos baj­nok kikerült már innen. A versenyzéshez viszont ren­geteg pénz kellett, s kell je­lenleg is. S mivel az MHSZ nem tudta biztosítani évente a több százezer forintot, így elvállaltunk különböző mun­kákat. Emlékszem, az első feladatunk a Cukorgyár víz­kivételi művének takarítása volt. A szívónyílás elé lera­kódott iszapot, követ és kü­lönböző hullladéklokat távo- lítottuk el. Az igazi nagy for­dulatot azonban a hetvenes árvíz jelentette. Akkor a Kötávizigihez osztottak be bennünket és zsilipeket de­rítettünk fel. valamint gáta­kat fóliáztunk, majd a kis- Ikörtei v»,'zlépcsőlné1 zsillioka- pufcat takarítottunk, s ellen­őriztük a duzzasztótáblákat. Egyébként 11 éve patronál, bennünket a vízügyi igazga­tóság. s akkor a tulajdonuk­ban ílévő búvárfelszerelése­ket is átadták nekünk. — Mi volt az eddigi leg­nagyobb vállalkozásuk? — Hévíz — vágja rá gon­dolkodás nélkül a klubveze­tő. — Ott a kráter környé­két. kellett megszabadítani a mázsás homokkövektől. Há­rom hetet dolgoztunk 42 méteres mélyséeben,. Gon­dolja csak el. a kiáramlásnál 40 fokos, kicsit odébb már inslafc 1/r fokos volt a »víz. Úgyhogy az emberi szerve­zetet komolyan igénybevet­te az a munka, nem beszél­ve la keszonbetegségről. Tudja, 40 méter mélyen már komoly nyomás nehezedik az emberre, s olyankor a vérben lévő, gózbalmazáUa- potú nitrogén nem tud visz- szaalakulni gázhalmazállapo­túvá. Ilyenkor buborék kép­ződik a hajszálerekben, ami bénuláshoz vezethet. S hogy ezt kivédjék, a kutatók egy zsilipelési táblázatot készí­tettek, amelyben szerepel, hogy felfelé jövet, milyen mélységben, hány percet kell várakoznia a búvárnak. Ha például 42 méteres mély­ségben 20 percet tartózko­dott, akkor 5 perc alatt kell feljönnie 6 méterre. Ott 4 perc várakozás után elindul­hat, de 3 métereni ismét meg kell állnia negyedórára. Még szerencse, hogy most nem dolgozunk ilyen mélyen. Ide nem messzire a Tisza alját fóliázzuk — teszi hozzá, s kezében) a motorcsónak slusszkulcsát csörgeti. Lemegyünk a partra. A takaros kis vízi járműről le­kerül a ponyva, s pár perc múlva már a Tisza közepén szeljük a vizet. Annáikor meg­érkezünk, ketten öltöznek. Egyikük, D. Kiss Sándor 1970 óta űzái ezt a mestersé­get. — Most szőnyeglterítést végzünk — nyújtja a kezét a tagbaszakadt fiatalember. — Tudja, itt a folyó nagy kanyart vesz, s hogy ne mos­sa el a partot, ezért kőgáta­kat építenek a folyásra me­rőlegesen. De a kőszórás előtt műanyagszőnyeget te­rítünk a mederbe. Beszélgetés közben fiigve- lem a másik fiatalember ké­szülődését is Ólomöv kerül a derekára. Ez egy derék­szíj, amelyen 6 darab más- félkolós ólompogácsa ékte­lenkedik. — Ez összesen 9 kiló — igazít egyet a szíjon Fapp Attila. — így könnyebb a merülés. Közben, hátukra emelik az ok iigénpalackot derekukra egy-egy hosszú kötél kerül. Felteszik a szemüveget, s hanyatt belécsohbannak a vízbe. A többiek föntről le- engediik a csőre csavart fó­liát, s a két fiatalember el­tűnik a mélyben. Idefenn ketten a köteleket engedik. — Ez a köldökzsinór — mondja Szerencsés József. — így tartjuk a kapcsolatot a lentiekkel. Vannak egyez­ményes jeleink. Például, egy rántás a kötélen jelzi , hogy minden rendben van. Két rántás a vészjelzés, a há­rom pedig azt jelenti, hogy jövök vissza, és még sorol­hatnám. A víz felszínére tolakodó buborékok mutatják, hogy hol lehetnek most a búvá­rok. Negyedóra múlva meg­pillantjuk a két békaembert. Az egyikük megjegyzi: — Rengeteg a kagyló odalenn. — Nem haj, így legalább meglesz; az ebéd — hangzik föntről a válasza Kapcsokat, szögvasakat vesznek maguk­hoz és indulnak vissza. — Ezekkel erősítik a fo­lyó medréhez a fóliát — szó­lal meg Befcker István. Köz­ben az egyik motorcsónak megtelik homokzsákokkal, s felberreg a motor. A kis ví­zi jármű elrugaszkodik a parttól, s az emberek kido­bálják a zsákokat oda. ahol a folyó alján már a fólia la­pul. Ezzel is stabilabb lesz a szőnyeg. Nagy Tibor Lesz-a településfejlesztési hozzájárulás Szolnokon7 Döntenek az állampolgárok Felszíni vízműre, orvosi rendelőre, utak, járdák építésűre Széles körű társadalmi vita után néhány nap múlva, szeptember 27—én, pénteken kerül Szolnok város tanács­ülése elé a VII. ötéves tervidőszakra szóló tervkoncep­ció javaslata. A dokumentum tartalmazza a megyeszék­hely 1986—1990 közötti fejlesztési lehetőségeit, az intéz­ményhálózat működtetésével, fenntartásával kapcsolatos teendőket és mindezek pénzügyi feltételeit. Közismert, hogy a helyi tanácsok gazdálkodási rend­szere jövő év január 1-től megváltozik. önállóbban gazdálkodhatnak, mint ed­dig, pénzüket településfej­lesztési hozzájárulás kiveté­sével növelhetik. A hozzájá­rulás bevezetésére akkor ke­rülhet, sor. ha azzal a fize­tésre kötelezhetők többsége egyetért. Bevezetésével egy­idejűleg a korábbi kötelező községfejlesztési hozzájáru­lás megszűnik. A településfejlesztési hoz­zájárulás lehetőség, amely­nek gondolatával érdemes foglalkozni, így foglalt állást januárban a tanácsülés tes­tületé. Mit kell tudni róla? Beve­zetésének elfogadásával sem kötelezhető a város minden lakója a hozzájárulás fizeté­sére. Alapja a lakásbérlet (társbérlet) személyi tulaj­donú lakáshasználat, szemé­lyi tulajdoniban, illetve tar­tós használatiban lévő egyéb ingatlan: üdülő, önálló in­gatlannak nem minősülő műhely, üzlet, műterem, nem lakásbérlet alapján haszno­sított lakástulajdon, beépít­hető lakó- és üdülőtelek. A hozzá j árulás összege la­kájomként, Ingatlananként — a VII. ötéves tervidőszak­ra — évenként 300dtól 1000 forintig terjedhet. A helyi tanácsok feladata a fizetés­re kötelezhetők lajstromá­nak összeállítása. A nyilván­tartás szerint Szolnokon hu- szonki lencezer-héromszázöt- venhárom olyan ingatlan- és lakásbérlet van, amely után a hozzájárulás megállapít­ható. Szolnok Város Tanácsa évi 800—1000 forintot javasol, Amennyiben az érintettek el­fogadják, az előzetes számí­tások szerint a tanács pén­zét a következő tervidőszak­ban 85—[88 millió forinttal lehet kiegészíteni. A bevezet téssei kapcsolatos szervezési intézkedések most időszerű­ek. Az érintettek véleményé­nek megismerése érdekében felmérőlapok készültek, amelyeket a népfront akti­vistái. a tanács dolgozói, a tanácstagokkal, póttanács­tagokkal, a körzeti pártalap- szervezetek tagjaival együtt­működve személyesen jut­tatnak el mindenkihez. A felmérőlap tartalmazza fei fejlesztésű elképzeléseket. Ezek szerint a hozzájárulás összegéből felszíni vízmű, a Széchenyi városrészben or­vosi rendelő épülne, futná általános iskolai tanterem­bővítésre. utak, járdák épí­tésére, belvíz- és csapadék­víz elvezetésére, Kisgyepen, Alcsin, Pletykafaluban és a Kertvárosiban. A javasolt összeg 800. 900 vagy 1000 fo­rint évente, illetve ki-ki to­vábbi) javaslatot tehet. A felmérőlapom szerepel­nek a jövedelmi viszonyok­kal' kapcsolatos kérdések, mert a fizetésre kötelezhető- ek közül mentesíteni kell azokat, akiknek családjában az egy főre jutó havi jöve­delem nem éri efl a 2500 fo­rintot. Mentesíthetők a kü­lönböző társulások tagjai is, ezért a szandaszőlősi szenny- vízcsatoma-jtársulat tagjait a tervezet mentesítésre java­solja. Az érintetteknek nyi- latkozniok kell és aláírásuk­kal hitelesíteni, hogy egyet­értenek vagy sem a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás bevezetésével, amely jövő1 év január 1-tői esedékes. A helyszíni felmérő mun­ka szeptember 25-én, kezdő­dik és várhatóan október 25- ig tart. Figyelemmel a 'la­kosság sokirányú aavagi le­terheltségére a felmérést rendkívül körültekintően a2 önkéntesség és a törvényes­ség szigorú betartásával vég­zik. Amennyiben az érintet­tek többsége a hozzájárulás bevezetésével egyetért, ak­kor Szolnok Város .Tanácsa a negyedik negyedévi ülésén dönt a bevezetéséről. A fi­zetésre a lakossági adóigaz­gatási eljárás szabályai ér­vényesek. Ha a lakosság többsége nemet mond, annak az a következménye, hogy egyes fejlesztési' elképzelések lé­nyegesen később és lassab­ban valósulhatnák meg. Tortahegyek az őzemben Havonta 10 ezer tojás — A cukrászok a sósat szeretik — Öh, aki járt abban a régi', kisi cdkrászüzemberi, láthatja, mi változott a mi életünkben. Itt tényleg iga­zi cukrászüzem van, min­dennek jó helye, s a kitűnő munkához ez is kedvet ad ám — Szabolcsi Mária a vendéglátó vállalat cuk­rászüzemében olyan jó han­gulattal mutogat minden szépet, hogy kedve lenne az embernek felgyűrni ruhája ujját, s beállni a tortát sü­tő, habot verő lányok, asg- sízonyok közé. Szolnok határában, a be­tongyár szomszédságában Mintavásár három napon át (Folytatás az 1. oldalról.) seket fedezték. De a vásáron még így , sem vehetett részt bárki. Előzetes jelentkezés alapján döntöttek a meghí­vásról, s a százötven jelent­kezőből válogatták ki azt az ötvenöt kisiparost és keres­kedőt, akik eljöhettek a Kunság fővárosába. Ott vol­tak a már kihalófélben levő szakmák képviselői, így a szíjjártók, lószerszámké­szítők, gyertyaöntők is. A helyszínen járva egysé­ges kép, tágas utcák, és sok­féle árutömeg fogadta az embert, hiszen 25—30 szak­ma képviselői vonultak ott föl az ország minden részé­ből. S ami mindenképpen feltűnt: a meghívott keres­kedőknek nem kellett meg­verekedniük a helyért, mivel mindenkinek fenntartották a területet. S miért pont Kar­cagra esett a választás? Mint a szervezők elmondták, azért, mert érdekes módon ebben az alföldi városban a felszabadulás óta úgyszólván alig rendeztek vásárt — leg­feljebb állatvásárokat — és a város vezetői szeretnék fel­eleveníteni a régi hagyomá­nyokat. Egy biztos: a város lakói máris megkedvelték az effajta seregszemlét, hiszen a három nap alatt több ezren megfordultak ott. S aki csak nézelődni ment ki a Barát­ság-ligetbe, az is választha­tott a különböző programok között. Volt a mini-állatkert- től a régi vásárok hangula­tát idéző vurstliig szinte minden. A szervezők mint említettük, egyfajta hagyo­mányteremtő rendezvénynek is szánták ezt a vásárt, vagyis minden évben szeretnék meg­tartani. A főpróba jól sikerült. Illatos krémek, hófehér habtengerek Fotó: N. ZS. nyár óta dolgozik a cuk­rászüzem. Naponta vagy 7—8000 tortaszeletet, süte­ményt készítenek, csodálatos költeményeket, finomságo­kat. A megye&zékhelyen kívül tíz települést is ellát­nak a csokis-habos édesség­ből. A szolnoki Csemegének (régi nevén Hatvanasnak) már naponta kétszer szállí­tanak. Van munkája a hu­szonkét szakképzett cukrász­nak, az öt, ugyancsak erre a szakmára alaposan felké­szült vezetőnek. Persze a többieknek is, hiszen beta­nított munkásokkal, segéd­munkásokkal együtt félszáz­nál több az édesgyár dol­gozóinak száma. S több is ennél. De erről már Dancsi Bertalan mes­tercukrász beszél a kabinet termeiben: — Száztizenhárom cuk­rásztanuló készül itt gya­korlati oktatáson a mun­káséletre. Kéthetenként egy napon a korszerű üzem­ben tanulja a szakmát a megye összes ipari tanuló­ja, a szövetkezetek gyerekei is. tágas Talán a leglátványosabb „tanulnivaló” az a Pajtás nevű, magyar gyártmányú sütőkemence, amely még nem volt ismert a szakma szolnoki mestereinek köré­ben se. Tíz perc alatt 16 óriási „pléh” tésztát süt gyönyörűre. (A pléhről tud­ni kell, hogy körülbelül négy gázsütőbe való nor­mál tepsi nagyságú.) Havonta különben 10 ezer tojásit használnak el a cuk­rászok, akiknek munkáját sok hasznos kisgép, s igen korszerű raktárak segítik. Büszkék rá, hogy végre va­lóban megfelelő öltözőjük, fürdőjük van, s egy kis ebédlőt is berendezhettek. Ami roppant kényelmetlen: nincs egy árva telefonjuk. Ezért is járja az üzletkötő­jük a várost: hová, mit ren­delnek a csemegéző szolno­kiak? Az édesség az üzembeli­eknek nem csábító. Ottjárt- tunkkor tízóraira valame­lyikük jó sok sóval meghin­tette lángosát...- -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom