Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-03 / 206. szám

1985. SZEPTEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felújítják a Kenderesi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kollégiumát. A múlt szá­zadi kastélyépület kívülről az eredeti állapotát nyeri majd vissza, a belső teret pedig a je­lenlegi lunkciójának megfelelően alakítják ki. A kivitelező a fegyvernek! tanács költségve­tési üzeme november 30-ig készül el szakaszos átadással a diákszállóval. A külső homlok­zat felújítására jövőre kerül sor Folyótra t szem le Hírünk az országban... Az utóbbi négy hétben két Szolnok megyei hírrel szinte mindegyik országos és me­gyei napi- és hetilap foglal­kozott: üzembe helyezték az első hazai szövetkezeti sör­gyárat Martfűn — olvashat­tuk a rövidebb, hosszabb tu­dósításokban az újszerű technológiával felszerelt gyár termelésének beindítását. A másik téma: az 1983- ban történt szolnoki gyer­mekgyilkosság fellebviteli tárgyalásának mozzanatai, a felmentő ítélet részletes in­doklása szerepelt terjedel­mesen a lapokban. Nem volt hiány egyéb té­mákban sem. Szintén több napilapban adták hírül, hogy házépítők boltja nyílt Szolno­kon, segítve az önerőből épí­tők anyagbeszerzését. Munkaverseny-vállalások az SZKF XXVII. kongresz- szusa tiszteletére címmel a Népszava augusztus 5-i szá­mában — többek között — a jászberényi Hűtőgépgyár jászárokszállási gyáregysé­gének kollektív elhatározásá­ról olvashattunk. A Népszabadság augusztus 3-i száma Gyógyító víz Cser- keszőlőn címmel közölt írást az immár nemzetközi hírű üdülőhelyről. A lap augusz­tus 6-án a karcagi nyári cse­répvásárról tudósított, két nappal később aJászberény­ben rendezett nemzetközi néptánc és népzenei tábor sikeréről számolt be. Végy egy kellemes folyót! — adta meg a „receptet” a Népszava augusztus 8-i szá­mában az újságíró. Nos, ez a folyó a füredi Tisza, ahol számítástechnikai tábor mű­ködött nagy érdeklődés mel­lett és — remélhetőleg — sok haszonnal. A közelmúltban népi ellen­őrzési vizsgálatot tartottak a vállalati gazdasági munka- közösségeknél. A Szolnok me­gyei tapasztalatokat elemzi a Magyar Nemzet augusztus 14-i száma Látszólagos ér­dekazonosság címmel, A Nemzet másnapi száma is egy ellenőrzés tapasztalatai­val foglalkozik: a Szolnok megyei népi ellenőrök vizs­gálatot végeztek a megye köztemetőiben, értékelték a szolgáltatások színvonalát. S hogy nem találtak mindent rendjén, erre már a cím is utal: A végtisztesség árnyai. A Békési Élet idei 3. szá­mában olvashattunk a Kun- szentmártonban folyó hely- történet5 hagyományfeltáró kutatásokról, míg a Képes Újság 33. száma egy öcsödi halász — Ungi István — sze­rencséjéről számol be. „Szegény” szövetkezetben jól élnek a taxisok... A Szövetkezeti Hírlap augusz­tus 5-i számában a szolnoki taxiállomásokról a taxiszö­vetkezet veszteségeiről ír. Mezőgazdaság, állatte­nyésztés. A Magyar Mező- gazdaság augusztusi számai­ban több, szűkebb hazánkkal foglalkozó cikk is megjelent: Mennyire általánosíthatók a gondok? címmel a túrkevei háztáji sertéstartásról olvas­hattunk. A lap mellékleteit böngészve rátalálunk az Akiket már külföldön is is­mernek című írásra, amely a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságot mutatja be. Ugyancsak a melléklet tar­talmazza azt az írást is, amely szerint a Túrkevei Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetben népszerű a juhászat. A Kistenyésztök Lapja Bence Pál tiszaroffi tehenes- gazdához látogatott el, s az idei 7. számában riportot kö­zöl az eredményes kisgazdá­ról. Végül — a teljesség igénye nélkül — a Népművelés cí­mű szakfolyóirat 6. számára hívjuk fel olvasóink figyel­mét: a Szolnok Megyei Ta­nács Művelődési Osztálya 1984—90-es intézkedési terve alapján elemzi a célkitűzése­ket, a feltételeket, a szakirá­nyítás jelenlegi és várható helyzetét. Verseghy Könyvtár olvasószolgálata Koszorúzási ünnepség ilosvai Varga István sírjánál A szentendrei temetőben megkoszorúzták a kilencven éve született Ilosvai Varga István sírját. Kunhegyes nagy szülöttjének munkás­ságát Pogány ö. Gábor a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgatója méltatta, majd a díszsírhelyre elsőként a szülőifalu 90 szál szegfűvel díszített koszorúját helyezte el Kiszel Sándor, a nagyköz­ségi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára. Az ünnepséget követően a művész özvegye hivatalosan is bejelentette, hogy férje gazdag művészi hagyatéká­ból, használati tárgyaiból az Ilosvai Varga István emlék­szoba létrehozásához nagy értékű műkincseket ajándé­koz a szülőfalunak. Kunhe­gyesnek. Virágkiállítás, kötészeti bemutatóval Csütörtökön délelőtt 9 óra_ kor nyílik meg a békési if­júsági házban az immár ne­gyedszer megrendezésre ke­rülő virágkiállítás és vásár, amelyet virágkötészeti bemu. tatóval kapcsolnak egybe. Az érdeklődők 50 fajta dísznö­vényt csodálhatnak meg, kö­zöttük olyan különlegessége­ket is, mint az Ausztráliá­ban honos Eucaliptus globu­lus, vagy a 14—18 C-fokon is intenzíven fejlődő cymbi- dium orchidea. A látogatók a belépőjegy­gyei értékes dísznövényeket nyerhetnek vasárnap este.7 órakor, a kiállítás zárásakor, tombolán. A kiállítás idején lehet je­lentkezni alapfokú virágkötő tanfolyamra, illetve dísznö­vénytermesztő és virágkötő­mester tanfolyamra. Társadalmi problémáink dokumentumfilmeken agyományosan erőteljes ága­zata volt a ma­gyar filmmű­vészetnek a dokumentumké­szítés. Gondoljunk a hatva­nas évek termésére, a Balázs Béla Stúdió fiataljainak vi­lágfigyelmet keltő, tehetsé­ges kirajzására, Sára Sándor, Huszárik Zoltán, Szabó Ist­ván munkáira, a dokumenta_ rista Kovács Andrásnak a gazdaságirányítási reform­ját filmes eszközökkel támo- gató-előlegző műveire. Mi a helyzet napjaink­ban? Megéledőben van ismét a dokumentumfilm. Ennek egyrészt társadalmi, másrészt szakmai háttere van. Amiként a XIII. párt- kongresszus is hangsúlyosan érzékeltette: bonyolultab­bak a feladataink, a valóság minden eszközt igénylő ku­tatása létkérdéssé vált, így a dokumentumfilm is hozzá­járulhat az útkeresés, a tisz­tázás, az önmagunkkal való ezembejiézés folyamatainak elmélyítéséhez. Ami pedig a dokumentaristák hazai föl- eszmélésének szakmai okait illeti, e vonatkozásban két szempont látszik jelentős­nek. Világszerte — így ná­lunk is — roppant mérték­ben megdrágult a filmgyár­tás, ezért kevesebb játék­film készülhet. A dokumen­tumfilm azonban továbbra is viszonylag olcsó műfaj, a valóságnak nem kell tiszte­letdíjat fizetni, nincs szük­ség költséges díszletekre stb. Másrészt: a filmszakma je­lenleg folyó — e részben már lezárult — átszervezését a dokumentaristák vészelték át a legjobban, s kevésbbé küszködnek olyan jellegű stiláris gondokkal is, mint amilyenek az utóbbi eszten­dők játékfilmes nemzedék­váltását szembeszökőn kísé­rik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a dokumentaristák körében ne volnának alkotói gondok, viták, tisztázásra váró elméleti és gyakorlati kérdések. A 25. miskolci filmfesztivál előtt, ez év ta­vaszán például ágról folyt eszmecsere, hogy a dokumen­tumfilm készítője milyen mértékben avatkozhat bele a valóság folyamataiba, s milyen mértékben szabad, kell, lehet nevetségessé, el­lenszenvessé tenni valakit. S vitatkoztak, vitatkoznak persze arról is: mi a különb­ség a riport- és a dokumen­tumfilm között? Van aki ar­ra esküszik, hogy az életből kiválasztott figurákat vala­milyen konfliktushelyzetbe keli hozni, pontosabban: en­gedni keli, hogy a kamera előtt éljék a maguk életét, önmaguk lehessenek. Ezzel szemben sokan nem ódzkod­nak attól a megoldás­tól sem, hogy kérdé­sekkel faggassák hőseiket, akik aztán a kamera felé fordulva közvetlenül mond­ják el érzéseiket, gondolatai­kat, amiként a televízió kép­ernyőjén is liáthatí/uk-hall- hatjuk számos esetben. A megéledő magyar do­kumentumfilm-művészetről szólva örvendetes tényként könyvelhetjük él, hogy a Ba­lázs Béla Stúdió — mely épp az idén részesült a filmkriti­kusok nemzetközi szerveze­tének kitüntetésében — is­mét nagyobb figyelemmel fordul a hazai valóság ábrá­zolásának lehetőségei felé (mert volt egy korszak, a közelmúltban, amikor meg­lehetősen öncélú formai kí­sérletek, polgárpukkasztó ha­táselemek uralkodtak el a stúdió munkájában). Balogh Gábor Otthon című filmje részvéttel és megdöbbentő erővel szól azokról az idős emberekről, akik magukra hagyatva — esetleg hasonló sorsúakkal összekapaszkodva — tengődnek, s még a bürok­rácia, a lélektelen hivatalos­ság akadályaiba is beleütköz­nek. Vajda Péter Hazatérése pedig — itt-ott némi formai bizonytalansággal, szépelgő megoldásokkal bár, — né­met ajkú embereket bír szóra a filmkamera előtt, ök voltak azok, akik mindvégig hűségesek maradtak magyar hazájuk, szülőföldjük iránt; elszenvedték azokat a sérelme­ket, amelyeket a hitlerizmus miatt méltatlanul zúdítottak rájuk, s szenvedést, megpró­báltatást vállalva szöktek vissza Magyarországra, ami­kor kitelepítették őket. A dokumentumfilm — s ez így van jól — nálunk nem egyetlen stúdió kivált­sága. Készített ilyet más mű­helyben például Gazdag Gyula a közelmúltban. Tár­sasutazás című megrázó al­ícotása nem csupán a negy­ven év előtti fasiszta rém­tettek fölidézése a szenvedé­sek színhelyén, a koncentrá­ciós táborban, hanem a köz­gondol kodásban ma is létező súlyos torzulásokra is fényt vet — például az antiszemi­tizmus, a zsidóellenesség megbúvó, néha azonban nyil­vánvaló jelenlétére. Annak ellenére, hogy leg­újabb dokumentumfilmjeink­ből izgalmasan áll össze a mai magyar társadalom tab­lóképe, annak ellenére, hogy ezek a művek fontos lajstro­mot adnak eredményeinkről és hiányosságainkról, nincs megoldva épp azoknak a do­kumentumfilmeknek a mo­ziforgalmazása, amelyek a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióban készülnek. Ezek a húszperces vagy néha hosz- szabb filmek el-elsikkadnak a játékfilmek vetítése előtt, vagy el sem jutnak a közön­séghez. Pedig számos alkotá­sa ennek a műhelynek ko­moly figyelemre számíthat közönségtalálkozókon, nem hagyományos mozielőadáso­kon. Magyar József például rengeteg közönségtalálkozón vesz részt a filmjeivel, és legújabb — a mozikban is hamarosan megjelenő — munkája, A mi családunk is, számíthat „késhegyig menő” vitákra, szenvedélyes eluta­sításra és rokonszenvre. Kör­képet ad társadalmunkról, és olyasmit vétet észre, amit naponta meg kellene lát­nunk, mégsem tudatosul ben- m’ink űsorra tűzik a mozikban Zom- __________ bori Katalin rö­vid dokumen­t umfilmjét, a Húzzák a nó­tánkat című alkotást is. A manapság égetően időszerű közművelődés, szórakozás furcsa jelenségét ábrázolja, egyebek között azt, amikor a kocsma s a művelődési ház alkalmilag társul, s valójá­ban mindenki rosszul jár, ami a szellemi értékek gon­dozását illeti. Talán a képernyő nyilvá­nossága lehet az, amely ezeknek a filmeknek a hatá­sát nem csupán megsokszo­rozza, hanem egyáltalán mű­ködni engedi, valamennyiünk érdekében. K. Zs. Kezdődik az új tanév Tankönyvekben nincs hiány Az elmúlt években szinte megszokottá vált, hogy tan­évkezdéskor akadozott a tan­szerellátás, hiányoztak a könyvek. Egyik-másik álta­lános iskolai osztály hol föld­rajz, matematika, hol pedig kémia, történelem könyv nélkül volt kénytelen meg­kezdeni az új tanévet. Az idén azonban a hiá­nyok felszámolására minden erőt latba vetve szövetkez­tek az illetékesek; a nyom­dák, kiadók, s így elérték, hogy hosszú évek óta először a tankönyvek szinte mara­déktalanul a gyerekek kezé­be kerültek, mégpedig idő­ben. A gördülékenyebb tan­könyvellátás érdekében ezút­tal már az 1984—85-ös tanév végén kiosztották a könyvek 75 százalékát, a fennmara­dó rész pedig augusztus vé­gére maradt. Azt hihetné az ember, hogy így valamelyest enyhül a tankönyvfelelős pe­dagógus gondja. De nem mindenütt rajonganak az új módszerért, például a szolno­ki Újvárosi Általános Isko­lában Baliné Szabó Ilona al­só tagozatos nevelő a pót­vizsgákra utasított gyerekek tankönyvellátásért aggódik. Tudniillik, ha a pótvizsgán nem felelnek meg, évet kell Ismételniük, következéskép­pen a május végén megvásá­rolt tankönyvek fölöslegessé válnak. Az újvárosi iskolá­ban egyébként jobbára csak az új, átdolgozott könyvek, munkafüzetek hiányoznak, de itt is tulajdonképpen órák kérdése a szállítás. A Rákóczi Úti Általános Iskolába már minden tan­könyv megérkezett. Augusz­tus utolsó hetében még öt­ven darab hiányzott, de már azok is az iskola raktárában sorakoznak. Pusztán a német tankönyvre kell még várni, ugyanis a német nyelv új tantárgy lesz az iskolában. Simon Andrásné tankönyv­ifelelős nevelő dicsérte az idei jó ellátást, s külön ki­emelte a két részletben tör- Iténő könyv osztás korszerű­§0g0^ A Délibáb Úti Általános Iskola évek óta a központi lerakat szerepét tölti be, itt raktározzák ugyanis a város összes általános és közép­iskolájának eladására szánt tankönyveit. Az utóbbi na­pokban folyamatosan érkez­tek ide az újabb és újabb szállítmányok. Az illetékesek ígérik, hogy az új tanterv könyvei is a megfelelő időben eljutnak a gyerekekhez. Minden együtt van tehát a tanévkezdésre, a könyvek hasznos forgatása most már csak a tanulókra vár. Iz „Uramisten” sikere Montrealban Jelentő® magyar siker született a vasárnap este vé­get ért montreali filmfesz­tiválon: Sárdos Péter film­je az „Uramisten” a zsűri feülöndíját kapta. Ez a nem­zetközi filmfesztivál máso­dik díja — a fődíjas Fran­cesco Regueiro spanyol ren­dező „Padre Nuestro” című alkotása lett. Elismerő okle­velet kapott a „Határvár<36” című kínai film A legjobb női szereplő dí­ját Nicole Sarcia francia, a legjobb férfiszereplőét Ar­min Müllerstadt nyugatné­met színész kapta — Müller­stadt szerepelt Szabó István „Redl ezredes” című film­jében is. A fiatal magyar rendező műve már a hivatalos vetí­tésen, majd a fesztivál kere­tében megrendezett, a mai magyar filmművészetet be­mutató és nagy érdeklődés mellett lebonyolított vetítés- sorozaton is nagy sikert ara­tott mind a szakemberek, mind a közönség körében. A Los Angeles Times című amerikai lap kritikusa. Ge­rold Peary például a fesz­tivál legjobb filmjének ne­vezte azt terjedelmes bírá­latában. Gárdos Péter film­jét a közeli jövőben több más filmfesztiválon is be­mutatják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom