Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
1985. SZEPTEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Megfelelő ember, kényes feladatra A fikcióknak is megvan a maguk logikája. Ha az alap- helyzethez nem kapcsolódik logikusan a fordulat, akkor a teória összedől, mint a kártyavár. Nem tartom véletlennek, hogy a fikció „természetrajzáról” éppen ez jutott eszembe a film megnézése után. A forgatókönyv Juha Vak- kuri finn író regényéből készült, nálunk a Modern Könyvtár sorozatban jelent meg. Ügy véltem, vagy abban reménykedtem, hogy amit a filmből nem értettem meg egyértelműen, majd megtudom a regényből. Nem lettem okosabb, már-már arra gondolok, hogy nem vagyok megfelelő ember erre a kényes feladatra, vagyis Kovácsi—Vakkuri filmjének megértésére. Ettől persze még lehetne nagyon jó film is ez a politikai fikciókra épült munka, de a fáradt nézők láttán mégis olyan kételyem támadt, hogy nem vagyok egyedül értetlenségemben. Addig könnyű — viszonylag — eljutni a megismerésben, hogy a film meghatározatlan térben és időben játszódik, és a politikai fordulat nyilván maga a forradalom, a parancsnok meg a forradalom vezére. Eleddig ez elfogadható, ebben a közegben minden megtörténhet, egy elképzelt helyzetről olyan véleményt mond az író, a rendező, amilyet akar. De az nagyon fontos, hogy akikhez szól, együtt tudjanak gondolkozni az alkotókkal, s eljussanak az igenlés vagy a tagadási tényéig. Kovácsi filmjében azonban megkérdőjeSzomlbaton a Budapest Kongresszusi Központban rendezték meg a Hungaroton hanglemezhetek fővárosi nyitóhangversenyét. A Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió Énnekkara közreműködésével Sólyom Nagy Sándor, Kincses Veronika, Takács Klára, B. Nagy János. Polgár László előadásában Doráti Antal vezényletével csendült fel Liszt Ohris tus-oratóri urna. Az esten átadták a Művelődési Minisztérium „Az év hanglemeze”-díjait is. Ezt a kitüntetést Bartók Béla Hat vonósnégyes című lemeze nyerte el — a műveket a Takács vonósnégyes szólallezhető: a Parancsnok léte, vagy nem léte. De ez még hagyján, fogadjuk el ezt a politikai abszurditást, hanem az ebből következő cselekvések, magatartások indokait, logikáját már joggal kéri számon a néző. Félő, hogy a film cselekményét sem értjük tisztán, s így igen nehezen, vagy sehogyse jutunk el a jellemek, szándékok megismeréséig. Számos példa van erre a történelemben — hogy ugyanazon személyektől a különböző, megváltozott helyzetek más alapállást követeltek. De ezekben a nézőpont-változásokban mindig megtalálható a cselekvés logikája. Kovácsi filmjében csaknem minden kompetens szereplő olyan ravasz, kétszínű, bután vagy demagóg módon okoskodó, hogy ez az érzésünk, ők maguk is keresik hazugságlavináikban az egyetlen vékonyka szál igazságot, amelyben megkapaszkodhatnának. Mi nézők ebben szívesen segítenénk nekik, de olykor azt se tudjuk, hogy kié a rokonszenvünk, mert telis-teli a film amolyan hol kerék, hol talp figurákkal. A legtöbb amit tehetünk, hogy nem kételkedünk Kovácsi János jó szándékában, hogy valami fontosat akart mondani egyszerűnek és egyértelműnek nem vélhető korunkról, — csak éppen belegabalyodunk az egymásnak sűrűn ellentmondó részletekbe. Ügy véljük, maguk az alkotók ,is ekképpen jártak ezzel a filmjükkel. — ti — tatja meg; Schubert IX. (C- dúr) szimfóniájának felvétele a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában, Fischer Iván vezényletével; Händel Duettek és kantáták című korongja, Respighi A láng című operája, egy népzenei album: a Finnugor és török népek zenéje, valamint három irodalmi lemez: az I llyés Gyula versei — a költő előadásában —; Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai és A bús férfi panaszai, valamint Csukás István—Bergendy István Süsü újabb kalandjai című felvételek. A díjakat Bors Jenő a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója nyújtotta át. Megkezdődött a fóti ősz Népviseletbe öltözött menyecskék. kisbírók, huszárok, lovasok énekétől volt hangos vasárnap délután Főt. ahol vidám, zenés szüreti felvonulással kezdődött a 17. fóti ősz rendezvénysorozata. A falun végigvonuló menet a Fáy-présház melletti szabadtéri színpadnál kötött ki, ahol Agárdi Gábor színművész nyitotta meg a vidám rendezvényt Könyvről könyvre Rónay Lószló: „Ki volt ez a varázsló?” Régebbi és újabb keletkezésű, Kosztolányi Dezsőről, illetve munkásságáról szóló, írásokból, továbbá Kosiztolá- . nyi műveiből szerkesztette Rónay László a Kozmosz Könyvek kiadásában megjelent „Ki volt ez a varázsló?” című kötetet. Kortársak, pályatársak, irodalomtörténé- sízek, egykori barátok és ellenségek megnyilatkozásait igazította Rónay László olyan rendbe, hogy abból nemcsak pontos életrajz, de korrektül megrajzolt pályakép is kerekedett. Ami az életrajz vezérfonalát illeti — elsősorban Kosztolányi Dezsőné 1938-ban megjelenít visszaemlékezéseihez kötődik, s a kötet lapjain olyan nagysága is megszólal a XX. századi irodalomnak, mint Thomas Mann, a magyarok közül pedig Ady Endre, Tóth Árpád, Füst Milán, Geliért Oszkár, Rónay György, Bóka László és mások. Természetesen a könyv alapvető célja a Kosztoiányi- éietiműre irányítani a figyelmet. Nem a költőre, nem a regényíróra, a nyelvújítóra, a publicistára, a sizínikritikus- ra, hanem a hatalmas életmű egészére, amelynek mindegyik rétege hordoz a mai olvasó számára fontos üzeneteket. Rónay László így ír a köitet bevezetőjében: „Bármilyen oldalról közelítsük is meg: Kosztolányi Dezső egyik legjellemzőbb sajátossága a szépre való nyitottság és az élet harmóniában felolvadó rétegei meghódításának a vágya. Olyan korban élt, mely sokszorosan megcsúfolta ezt a szépséget, s ő annál elkötelezettebb hívének vallotta magát.” Idén ünnepeltük a magyar irodalom egyik legnagyobb tanítómestere születésének századik évfordulóját, ám a könyvkiadás nem kényeztette el túlságosan az olvasókat. Rónay László könyve — ha úgy tetszik — hiánypótló mű, igényesebb olvasók számára is kulcs és segédeszköz lehet a Kosztolányi-életmű teljesebb megértéséhez. — vágner — n Hungaroton hanglemezhetek nyitánya Sikeres beiskolázás•, hiányzó pedagógusok A tanévkezdés tapasztalatai Mezőtúron Éppen egy hete kezdődött meg az 1985—86-os tanév, amely a korábban megszokottnál kicsit csendesebb lesz, hiszen nem kerül sor jelentősebb változtatásokra. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nincsenek új s megoldásra váró régi feladatok a közoktatásban. A tanég_indi- tása jólehet sehol sem okozott nagyobb gondokat megyénkben, az első héten mégis sok-sok tennivalójuk akadt az iskolavezetőknek, tanácsoknak. Hogy készítették elő az új tanévet? Hogyan telt el az első hét? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ Mezőtúron. Egy-egy tanév előkészítése tulajdonképpen a megelőző év decemberében kezdődik el, amikor az oktatási intézményekben összeállítják a munkaterveket, amelyek többek között a tárgyi és személyi feltételek fejlesztését tartalmazzák. Ezt követően kerül sor februárban az üres állások meghirdetésére, majd a leendő első osztályosok beiratására. Júniusban, a tanév értékelésével egyidőben meghatározzák a következő oktatási év feladatait is. Ugyancsak nyáron, megújulnak, megszépülnek az iskolák, s augusztus utolsó napjaiban már a tan- testületi értekezletekkel, az óratervekkel gyakorlatilag elkezdődik az új tanév. Ezek után azt gondolhatná bárki, hogy szeptember elejére már nincs más tennivaló, mint az oktatás-nevelés, a tartalmi munka megkezdése. Csakhogy esetenként még hiányzik néhány tankönyv, esetleg üresen maradt egy- egy állás, vagy időközben máshová költözött egy-két nevelő. Így aztán az első napokban bizony akad dolguk az iskolavezetőknek, s a fenntartó tanácsoknak. A ma még üres állást lehet, hogy holnap már sikerül betölteni. Így végleges adatokkal még nem tudjuk jellemezni a tanév indítását Mezőtúron sem. A legkevesebb gondot mindenesetre az óvodáztatás jelentette a városban. Már évek óta hagyomány, hogy minden jelentkezőt el tudnak helyezni a négy gyermekintézményben. Az idén kétszázötven három-ötéves gyermeket vettek fel az óvodába. Az összesen 962 óvodai helyen 943 gyerekkel foglalkoznak az óvónők. Ennek ellenére a belváros gyermek- intézményei zsúfoltak, míg a lakótelepek óvodáiban többen is elférnének. Sokat javult, csaknem százszázalékos az ötévesek óvodáztatása a városban. Sajnos, minden tanévben akad egy-két olyan gyermek, aki mindenfajta előkészítés nélkül kezdi meg iskolai tanulmányait. Az idén a város négy általános iskolájában háromszázötven első osztályos kisdiák tanul. Kevesebb mint tavaly. Így az 1—8 évfolyamon összesen 2500 a tanulók száma. A fogyatkozó gyermeklétszám ellenére is két általános iskolában váltott műszakban tanítanak az alsó tagozatban. Nem nagy mértékben, de növekedett a képesítés nélküli nevelők aránya. A tizenöt diplomával nem rendelkező tanító, tanár közül azonban tízen tanulnak felsőoktatási intézményekben. Ebből is látszik, hogy pályázat útján nem sikerült betölteni valamennyi üres állást, noha még szolgálati lakásokat is felkínált a város. Igaz, a lakások minősége kifogásolható. A középfokú oktatási intézményekben négy üres állás maradt a tanév elején. A legtöbb gondot a gimnázium és szakközépiskolában a nyelvszakosok hiánya okozza. Valamennyi középiskolában, s a két szakmunkásképző intézetben is sikeres volt viszont a beiskolázás. Sőt a kereskedelmi szakmunkás- képző intézetben még túljelentkezés is volt. A Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközép- iskolában az idén készülődnek a következő tanévtől megvalósuló technikusképzésre. A Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskolában pedig folytatódik a nemrég elkezdett kísérlet, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium mintájára, s az ottani tapasztalatok alapján. Az oktatás személyi feltételeit érintő gondok ellenére is a város mintegy négyezer általános és középiskolás diákja, szakmunkástanulója zavartalanul kezdhette meg a tanulást. S most már csak jobbára rajtuk, munkájukon múlik, hogy milyen eredményeket hoz az új tanév. T. G. A város ismerje könyvtárát! Egy kitüntetés, s ami mögötte van Lapunkban beszámoltunk az eseményről: az alkotmány ünnepe alkalmából a tiszafüredi városi könyvtár kollektívája megkapta a megyei tanács közművelődési díját. Nem mellékesi, hogy a díj történetében első ízben egy közművelődési intézmény kollektíváját jutalmazták. S tegyük rögtön hozzá: kicsiny munkahelyi közösségről van szó — tizenkét főfoglalkozású és egy nyugdíjas alkalmazott alkotja a füredi könyvesház szakember- gárdáját. Nem kell a távoli múltba visszamenni, hogy a füredi könyvtár mai eredményeinek forrásaira bukkanjunk, bár a könyvtárügy tiszafüredi története az 1800-as évek második felében kezdődött. Statisztikai adatok és néhány tanulmány, elemzés igazolta, hogy a könyvtár „evolúciós” fejlődése tulajdonképpen a ’70-es évek második felétől gyorsult fel. (Mindez természetesen nem jelenti a korábbi évek olvasómozgalmi eredményeinek megkérdőjelezését). A társa- dlalmi, gazdaságpolitikai tények közismertek: a megye leafiatalabb városában a szociális. kommunális célú beruh ázás nk . .koni u nktú rá ia” idején sem. feledkeztek meg az alapvetően fontos körművelődési intézményekről. A füredi könyvtár esetében ez a fenntartói szemlélet fölér egy „sztorival”, amelynék lényege dióhéjban ennyi: a fölgyorsult gazdasági fejlődésnek megfelelően, a lehetőségekhez képest anv nyit, áldoztak a könyvtárügyre, amennyire lehetőség volt. (Szükség mindig többre lenne). Az öreg épületet felújították, kibővítették — ennek utolsó lépcsőiéként most folyik a zenei részleg kialakítása. Gál Sándor, a könyvtár igazgatnia sem mulasztja el megemlíteni a fenntartók felelősségét — A tiszafüredi könyvtár a városi könyvtárak sorában a legkisebbek közé tartozik. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy lemondhatnánk arról az alapvető célról, hogy a város ismerje a könyvtárát a könyvtár pedig a várost. A forgalmunk évi 20—25 ezer látogató. 70—75 ezer kötet. E nem különösebben meghökkentő adat, ám tegyük hozzá, hogy olvasóink egyharmada helyben olvasó, vagyis a legigényesebb olvasói réteghez tartozik, a könyvtár egyéb szolgáltatásaira is számít. S ez valóban a kollégák dicsérete: az ismeretek robbanásszerű gyarapodása korában sem lehet tájékozatlan- a könyvtáros. S amit még hozzátennék: a munka szegszervezésén múlik, hogy a könyvtárosoknak legyen idejük önképzésre, fölkészülésre is. Egyhangúlag tudomásul vettük, hogy a könyvtáros munkája szolgálat. de a szolgálattétel nem ölheti meg az apparátust. Ebben a „mikroklímában” természetesnek tűnik, hogy a könyvtárlosok szívesen válu lalnak külön feladatot (publikációk írására, irodalom- jegyzék, bibliográfia •— készítésére vállalkoznak). Kézikönyvtára, helyben olvasásra szánt gyűjteménye kitűnő: az érettségire készülők éppúgy megtalálják a számukra szükséges olvasmányokat. mint a nyelvekben járatosak az idegennyelvű lexikonokat, vagy a TIT- előadók, politikai ismeretterjesztéssel foglalkozó a leg- frisebb szakirodalmat. A szabadpolcokon található állomány összetétele is igényességet tükröz, ami nem jelenti azt. hogy a 25 ezer kötet között nem található szórakoztató irodalom. Az elmúlt években szépen kialakult — katalógussal együtt — a helytörténeti, helyismereti gyűjtemény, s nem mellékesen a könyvtár „kebelében” szerveződött meg néhány évvel a férfikar, amely rendszeresen szerepel a tiszafüredi társadalmi ás politikai eseményeken. V. J. Utcarészlet alz épülő battonyai SOS gyermekfaluból Fotó: Korényl Éva Gál Sándor: A könyvtáros munkája iszolgálattétel
