Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
1985. AUGUSZTUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Profik ós popsztárok a színpadon János, a vitéz a szegedi Dóm téren Városnéző sétakocsik gördülnek a Fogadalmi templom elé. A szétszéledő turistákat, mint egykoron ugyanitt a „klasszikus” Kukorica Jancsi a nyájat, az idegenvezető próbálja több kevesebb sikerrel összeterelni. A darab szellemes, érdemes és ajánlatos ezekben a pillanatokban figyelemmel kísérni az eseményeket, a Jézus Krisztus szupersztár című fimből visszaköszönő indítását, ugyanis a turistacsoportból kerülnek ki a szereplők, másrészt ez a néhány perc az, a befejezéstől eltekintve, amikor „élőben” jön a hang. A hátralévő cirka másfél órában már minden play-beckről megy. Az éneket, a szöveget, a muzsikát stúdióban gondosan rögzített felvételről hallja a közönség. Az utóbbi esztendőkben népszerűvé vált rendező, Koltay Gábor, a popzenei berkekben veteránnak számító Viktor Mátét nyerte meg, hogy Kacsóh Pongrác szép sikereket megért daljátékának partitúrájáról lefújja a port. Így született meg idő előtt — eredetileg ugyanis jövőre szánták az ősbemutatót, de az István, a király lekerült a szabadtéri idei műsoráról — ehelyett „ugrott be” — a János, a vitéz című produkció. A daljáték közismert számait nem írta át Viktor Máté, csupán „poposította”, a ritmusban és harmóniában megfiatalította. Becsületére váljék, három és fél hónap alatt — ennyi idő állt rendelkezésére — tisztességes munkát végzett. Mai köntösben, jól szabott melódiákkal rukkolt ki, kitűnő muzsikusok, szólisták és kórusok közreműködésével. A zenei felvételek túlságosan is jól sikerültek. A szereplők egy része színpadi mozgásban nem volt képes felnőni hozzá. A két főszereplő, a János vitézt alakító Varga Miklós és Katona KláAugusztusban gyakran látni a csillagos égen felbukkanni néhány másodpercre fénycsíkot, amely nem más, mint apró meteoritok nyoma a Föld légkörében. Földünk a Nap körüli pályán vándorolva augusztusban több széthullott üstökös pályáját keresztezi, emiatt gyakori ilyenkor a sokak által „csillaghullásként” szá- montartott jelenség. Pedig ez valójában nem csillaghullás, hanem az üstökösökről kiszabadult szétszóródó kozmikus, alig gombostűfej- nyi porszemekről van szó, amelyek bolygónk légterébe kerülve megközelítően 50— 100 ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak. A Földet körülvevő légréteg levegőmolekulái az óriási sebességű kozmikus törmelékkel ütközve felgyorsulnak, ionizálódnak, és néhány másodpercre elektromos vezetővé válnak. Az ily módon fényesre gerjedt levegőréteg átmérője az egy ri (Iluska) a hatalmas színpadon nem igazán találta helyét. Felemás érzést váltott ki, ahogyan a kitűnő hangú énekesek bizonytalanul játszottak a pódiumon. Helyenként érződött a jelenetek kidolgozatlansága, be- gyakorlatlansága. Ez a megállapítás érvényes a tánckar produkciójára is. Emiatt a koreográfus, Szigeti Károly elképzeléseit csak részben valósították meg. Hernádi Judit (az idegenvezető és ki lomé tért Is í eléri, hostsza pedig több tíz kilométer lehet. E kozmikus por útja során keletkező ionizált fénycsa tornát láthaitjuk időnként a tiszta éjszakai égbolton. A kozmikus por mintegy 60—100 kilométeres magasságban, a levegővel súrlódva mikroszkopikus részekre morzsolódik, s lassan lebegve körülbelül egy hónap alatt ér a Földre kozmikus eső formájában. A tudósok szerint a Föld egy kilométer vastag felső rétegének körülbelül egy százalékát az évmilliók során .összegyűlt kozmikus pormaradvány alkotja, ami naponta átlag 50 ezer tonna „égi” eredetű porral gyarapodik, legalábbis elméletileg, hiszen a por nagyobb része a tengerekbe hullik. A Földre kerülő kozmikus pormaradvány vasat is tartalmaz, amely a természet körforgása folytán a növényeken keresztül az emberi szervezetbe is bekerül. mostoha szerepében) és a francia királyt alakító, hazai pályán egyébként is népszerűségnek örvendő Gregor József viszont úgy „élt” és játszott a színpadon, ahogy az a nagykönyvben írva van. Deák Bili Gyula (strázsames- ter), Balogh Ferenc (Bagó) és a Bergendy testvérek (a gazdák) munkájuk zömét a stúdióban, a zenei anyag rögzítésekor végezték el, színpadi szerepük rövid volt. Szép pillanatokat is vihetett azonban magával haza a néző. Az István, a király látványos megoldásaira emlékeztet Iluska temetése, valamint a tündérországbéli jelenet. Ezeket különösen szépen álmodta meg Andor Tamás. Sajnos, azonban a darab a végéhez közeledve, kissé el- színtelenedik. A nézőket az előadás végén Hernádi Judit „rázza fel”, amikor bemutatja a szereplőket. Egerben Filmművészeti nyári egyetem Egeiben szombaton megnyílt az idei filmművészeti nyári egyetem. Ezen a kurzuson minden alkalommal eg” .egy kiemelkedő magyar filmrendező — ezúttal az Oscar-díjas Szabó István — munkásságával ismerkedhetnek meg a résztvevők. Ebben az évben minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés, az immár 12. alkalommal megrendeeett filmművészeti nyári egyetem iránt. A 120 résztvevő közül nyolcvankét ten külföldiek, akik tizennégy országból érkeztek. A legnagyobb számban jöttek Franciaországból, Finnországból és Lengyelországból, s az idén először érkeztek résztvevők Tuniszból és Kolumbiából. A tíznapos kurzus alatt a hallgatók mintegy 20 magyar filmet tekintenek meg, közöttük Szabó István valamennyi játékfilmjét. A résztvevők találkoznak magyar filmrendezőkkel és filmkritikusokkal is. Megvallom őszintén, eddig alig hallottam róla valamit. Aztán a kezembe akadt az egyik kiállításra invitáló meghívó. Azon grafikusművészként szerepel, de — mint jóbarátja, Pénzes Géza írja — sokkal inkább illenék hozzá a rajzolóművész titulus. Valóban. Hiszen Csálky Lajos, alkotásain nem titkod el semmit, minden nyomon követhető nála. Anyagául és eszközéül a legegyszerűbbet, a leg- puriitánabbat választotta : a papírt és a ceruzát. Képei egyáltalán nem hival- kodóak, nem akarnak feltűnést kelteni. Ügy látszik alkotójuk sem. — Eddig nem túl sokat hallottam önről. Nevével, munkáival is ritkán találkozik a tárlatlátogató. Mi az oka ennek? — Tudja, egy darabig az ismeretlenség ténye ingerli az embert, aztán huszadrangú kérdéssé válik. A szakma manipulált, vagyis az ismert nevek is csak azért azok, mert felkapják őket. Aztán a művészettörténés zeknek, kritikusoknak is kényelmesebb, ha ezeket favorizálják. Ahhoz, hogy valaki kilépjen a névtelenség homályából, szerencse kell. Nem hiszi el, de így van. Találkozik egy kritikussal, az lecsap a kevésbé ismert művészre, s azt ■kezdi futtatni. Így az ismertséghez, népszerűséghez nem elég, hogy valaki valamit jól csinál. Ez természetes. Nézze, én vidéken lakom. 1973 Óta Kecskemét az otthonom. Ha közelebb lennék a tűzhöz — vagyis Pesten élnék — biztosan másképp lenne. — ,ön kezdetben festett. Aztán jött a grafika. Végképp lemondott az ecsetről? — Amikor 1973-ban elvégeztem a szegedi Tanárképző Főiskolát, rögtön Kecskemétre kerültem. Meg kellett élni. pénzt kellett keresni, a családot el kellett tartani, lakást kellett szerezni. S még sorolhatnám. Ezek a terhek iszonyú súllyal nehezedtek rám. így a képzőművészetnek leginkább a közízlést kiszolgáló ágát választottam. De nem tetszettek ezek az alkotások. Inkább holdbéli tájképek voltak, s éreztem, hogy van bennük valami elidegenítő. Gondoltam egyet: amit eddig ecsettel csináltam, miért ne lehetne ceruzával megpróbálni. S csodák csodája, a festményeim furcsaságai a rajzokon erényekké változtak. — Ügy látszik ön nem várja a sült galambot, a Enyhe vulgarizálással; a nő férfi viszonnyal, a házassággal, mint „harci tereppel” foglalkozó kötetek, kiadványok megjelenési gyakorisága már-már eléri a szakács- könyvekét. A téma „népszerűsége” természetesen nem a véletlen, vagy éppen a divat következménye, hanem sokkal inkább a társadalmi önismeret kényszere az, ami ezeket a műveket a világra segíti. Más kérdés, hogy e könyvek közül hány szól valóban, hatásosan az olvasóhoz, hány marad a „könnyen felejthető” szinten, illetve melyikből lesz bestseller. A s^épi rodnlomnak is időtlen idők óta témája e viszony- rendszer, a mai magyar próa kertből, ceruza, 1984. Exkluzív Interjú szakembereket, hogy fölfedezzék. Egyszerűen dolgozik. Ezt mutatják kiállításai is: Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Budapest, Szolnok, Baja, Balassagyarmat és még sorolhatnám. Ezek mit jelentenek önnek? — Az első időszakban nagy bizonyítási lehetőséget. Aztán később bármenynyire is hisz az ember önmagáiban, ha nincsenek mellette olyanok, akik bíznak benne — mint Gáli József, Bállá Margit —, s tudja nekik nem szabad csalódást Okozni — akkor „leengedne” az ember. Persze a nyilvános szereplést sem lehet túlzásba vinni, mert az mindenképpen a munka rovására megy. ’81-től több hazai és nemzetközi kiállításon is részt vettem. De érzem, tudom, hogy az állandó „csőretöltöttség” kimerítő. — Aztán 1982-ben megkereste a Móra Kiadó ... — Igen. Nagyon megörültem neki. Kaptam egy táviratot, s fölmentem hozzájuk. Láttak egy grafikámat a Mozgó Világban, s fölkértek, hogy az akkor induló sorozat — a Hetedhét Magyarország — első kötetét én illusztráljam. Hetven raj- zott kellett leadnom. A kapcsolat persze továbbra sem za friss terméséből bátran ajánlhatjuk olvasásra Csur- ka István Dagonyázás című regényét, amely / bravúros írói technikával — ugyancsak a párkapcsolatok bomlását helyezi górcső alá. Cseh-Szombathy László, A házastársi konfliktusok szociológiája (Gondolat!, 1985>,) című kötete tulajdonképpen az első nagyszabású kísérlet a házastársi konfliktusok társadalmi keretben történő vizsgálatára. A konfliktusokat az első összes zólalkozá- soktól a válás utáni periódusig követi nyomon, mindvégig a szociológus tárgyszerűségévéi. A nemzetközi és a hazai vizsgálatokra és kutatási eredményekre támaszszakadt meg. Most fejeztem be a harmadik könyvet a Móráékmak. — iVolt olyan munkája, amelyiket csak a pénzért vállalt el? — Ami a művészi grafikát illeti: nem. Tudja, olyan görcs áll belém, hogy rögtön „lebénulok”. Egyszerűen: rendelésre nem megy. Ügy érzem, nem alkalmazkodni kellene a közízléshez, hanem olyan képeket csinálni, amelyeket egyébként is megvesznek. Vagyis utat keresni a művészetekhez, hogy az emberek könnyűszerrel odataláljanak. De az alkotók ezért semmit sem tesznek. Nem hogy közelítenének, egyre távolabb kerülnek. A rafinált, az intellektuális giccsek uralják a piacot. S ezek pedig elide- genítőek. — önnel beszélgetve, s hallgatva kételyeit érdekes, hogy számomra mégis rendkívül kiegyensúlyozottnak tűnik. Ez csak a látszat vagy valóban így van? _ Így van. Az más kérdés, hogy az embernek vannak vívódásai, de azok a grafikákra tartoznak. S ott kell feltárni a’ feszültségeket. Tudja, a művészet alapvető feladata ma mór nem más, mint lehetőséget adni az embereknek, hogy megváltják önmagukat. — ön mire érzékeny? Arra gondolok, hogy könnyen meg llehet bántani? — Az emberi kicsinyességeket leszámítva, az élet alapvető dolgaiban azt hiszem nehezen lehet megsérteni. Persze ehhez az kell, hogy az ember megértsen másokat. Ez fontos. Én hivatásos pártfogó is voltam, és most is dolgozom. Egy általános iskolában tanítok rajzot. Ez pedig feltételezi az empátiát. — a beleérző képességet — ami az alkotó ember egyik legfontosabb tulajdonsága. — Említette, hogy a könyvek illusztrálásáért nem túl sokat fizetnek. Ennek ellenére, ha fölkérnék hasonló munkára, elvállalná? _ Igen. Hisz ennek olyan n agy a varázsa. Képzelje csak el: 50—100 vagy 150 ezer példányban, jelenik meg. S ennyi emberre hatni másképpen nem is lehetne. Hiszek a könyvekben, s amíg kultúra lesz a földön, ezek is megmaradnak. Nagy Tibor kodva tekinti át a konfliktusok típusait, fokozatait, funkcióját, társadalmi forrásait. Az összkép, ami Cseh- Szombathy László könyve nyomán az olvasóban kibontakozik meglehetősen lehangoló: a válási statisztikák adatai széles, körben ismeretesek, bár ami igazán elgondolkodtató, hogy az nem pusztán az adatok nagysága, hanem a bennük foglalt megr oldatlan emberi sorsak. Ahogy a könyv utolsó fejezetét lapozzuk, egyre inkább megfogalmazódik; a házassági konfliktusok „kezelését”, a párkapcpollatok ^terápiáját” előbb-utóbb komolyan közüggyé kell(ene) emelni. — vágner — Fotó: Dede Géza V. Fekete Sándor A francia király kisasszony, Kőváry Judit és Kukorica János Varga Miklós kettőse Táncjelenet az előadásból Csillaghullás ? A kozmikus por útja Az ismeretion ismerős Részlet As élet apró örömei, ceruza, 1984. (Csáky Lajos munkái) Könyvről könyvre Cseh-Szombathy László: A házastársi konfliktusok szociológiája
