Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 6. nyitása, ,b) a magasabb szintű jogszabályok alapján ren­deletek, utasítások kibo­csátása, c) a gazdálkodó szerve­zetek ágazati felügyelete, az intézmények irányítása, d) a társadalmi szerveze­tek törvényességi felügye­lete, e) a tanácsi szakigazga­tási szervezet tevékenysé­gének irányítása, f) az alájuk rendelt te­rületi és helyi állami szer­vek irányítása. A minisEtériumoik veze­tése az országos hatásikörű szervekétől eltérő megol­dású. A miniszter mellett, neki alárendelten államtit- kár(ok) és miniszterhelyet­tesek vesznek részt a mi­nisztérium vezetésében. Az államtitkár kinevezése és felmentése az Elnöki Ta­nács, a miniszterhelyette­seké pedig a kormány ha­táskörébe tartozik. A szó­ban forgó két szervtípus tagozódása alapjaiban azo­nos elveken nyugszik, a legátfogóbb belső egysé­gek: a főosztályok. Az országos hatáskörű szerveknek több csoportja különböztethető meg. Van­nak olyanok, amelyeknek élén államtitkári rangban levő vezető áll. Ilyen a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, az Állami Egy­házügyi Hivatal, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal, az Országos Vízügyi Hiva­tal. Az országos hatáskörű szervek másik részét, pél­dául a Magyar Szabvány­ügyi Hivatalt, az Országos Mérésügyi Hivatalt olyan hivatalvezető irányítja, akit nem neveztek ki ál­lamtitkárrá. Csoportosítási elv lehet az is, hogy az országos ha­táskörű szerv a Miniszter- tanács, vagy más szerv, például a minisztérium felügyelete alatt áll-e. En­nek kapcsán utalunk a mi­nisztériumok és az orszá­gos hatáskörű szervek köz­ti újabb különbségre, ne­vezetesen, hogy amíg a miniszterek egyénileg és közvetlenül az országgyű­lésnek és a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának fe­lelősek, addig az országos hatáskörű szervek vezetői a Minisztertanácsnak, il­letve a felügyeletet ellátó minisztériumnak. A vázolt összefüggésből következik, hogy országos hatáskörű szerv alá lehet rendelve minisztériumnak, de a té­tel fordítva nem érvényes. A miniszterek rendelete­ket és utasításokat adnak ki. Ezek főleg a törvények, törvényerejű rendeletek és a Minisztertanács jogsza­bályainak végrehajtására születnek Módjuk van ar­ra is, hogy az állampolgá­rok részére rendeletben közvetlenül állapítsanak meg jogokat és kötelezett­ségeket. Az országos ha­táskörű szervek államtit­kári rangú vezetői rendel­kezést és utasításit bocsát­hatnak ki. Az államtitkári rendelkezés az állampolgá­rokra nézve ugyancsak megállapíthat jogokat és kötelezettségeket. A nem államtitkár országos ha­táskörű szervvezető uta­sítást adhat ki. Utasítása azonban, mint ahogy a mi­niszteri és államtitkári uta­sítás is, csak a tevékenysé­gi köréhez tartozó szerve­zetekre tartalmazhat köte­lező szabályokat. A kormány rendeletéi, a miniszteri rendeletek és államtitkári rendelkezések a Magyar Közlönyben és a minisztérium, illetve az or­szágos hatáskörű szerv hi­vatalos lapjában, a tárca- közlönyben jelennek meg. míg az összes felsorolt utasításfajta csak a tárca közlönyéből ismerhető meg. Dr. Bálint Tibor Következik: A tanácsok anyanyelvi konferencia Veszprémben A Vegyipari Egyetem aulá­jában tegnap megkezdődött az V. anyanyelvj konferen­cia, amelyre 21 országból több mint 130 résztvevő ér­kezett hazánkba. Ezúttal először jöttek el a konferen­ciára a külföldi magyarság körében tevékenykedő egy­házak és a külföldi magyar egyesületek küldöttei. Az anyanyelvi mozgalom hazai képviselői köziül mintegy 150-e.n vannak jelen, az öt­napos tanácskozáson. A konferenciát Bognál' Jó­zsef, a Magyarok Világszö­vetségének elnöke nyitotta meg. Az utóbbi négy évben, a pécsi konferencia óta vég­zett munkáról Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnöke tar­tott beszámolót, A többi kö­zött elmondta, hogy az anyanyelvi mozgalom tar­talmában és módszereiben is lényegesen megváltozott zászlóbontása, az 1970-iben Debreceniben rendezett első konferencia óta. Másfél év­tized múltával többségbe kerültek a külföldön élő ma­gyar származású fiatalok köziül azok, akik magyarul már alig vagy semmit sem tudnak. Elzárt a mozgalom irányítói — a legutóbbi konferencia ajánlására — kiterjesztették a munkát a magyar kultúra ápolására: a magyar irodalom, a képző- és népművészet megismerte­tésére, az ének- és tánctaní­tásra. ÉpitőtáborozAk batár menti találkozója Tegnap ünnepélyesen fo­gadták és búcsúztatták Csa­pon a nyíregyházi és az ungvári Tanárképző Főisko­láról érkezett hallgatókat, akik a szomszéd ország épí­tőtáboraiban dolgoznak majd két hetet, s munkájuk ju­talmául egy hétig üdülnek is. Az ungvári fiúk és lá­nyok — NDK-beli és magyar főiskolásokkal együtt — a Nyíregyházi Konzervgyár­ban dolgoznak, itt-tartózko- dásuk harmadik hetében pe­dig Budapesttel, Szegeddel és a Balatonnal ismerked­nek. A Nyíregyházáról a Szov­jetunióba utazott diákok a mezőgazdasági munkákban segítenek, ezután egyhetes kijevi—ogyesszai körúton vesznek részt. Politikai intézményeink Az államigazgatás központi szerve E megjelölés lényegében kétféle központi szervet takar: a minisztériumokat, és aiz országos hatáskörű szerveket. Mindkét szervfajtára érvényes, hogy — szem­ben a Minisztertanács valamennyi áLlamigazgatási terü­letre kiterjedő általános jogkörével — ezek különös ha­táskörű központi szervek, amennyiben az államigazga­tásnak csúfján egy meghatározott ágát irányítják Közülük a minisztérium a magasabb rendű forma. A minisztériumokat az országgyűlés törvénnyel hozza létre, míg országos hatásikörű szerveket az országgyűlés­nek alárendelt Minisztertanács is alapíthat. A miniszté­riumok vezetői, vagyis a miniszterek tagjai a kormány­nak, őket az országgyűlés, illetve a Népköztársaság El­nöki Tanácsa választja meg. A minisztériumokra és az országos hatáskörű szer­vekre egyaránt érvényes, hogy főbb feladataik közé tar­tozik: a) a hozzájuk tartozó szakterületek központi irá­Épül a budavári sikló A terveknek meg­felelő ütemben halad a vár köz­lekedését jelentős mértekben javító budavári sikló építése. A háború során elpusztult siklót hosszú év­tizedekig kellett a fővárosiaknak nélkülözniük; vár­hatóan 1986 május 1-én veheti ismét birtokba a buda­pesti közönség. A sikló megépítésé­vel nemcsak egy jó és gyors közle­kedési eszközzel, hanem újabb ide­genforgalmi lát­ványossággal is gazdagabb lesz a főváros. A sikló­ból egyébként festői kilátás nyí­lik majd a szállo­dákban gazdag pesti Duna-partra és a korzóra A magyar Mandel-kvartett rögtönzött műsort ad a Vörös téren Útközben, hazafelé a YIT-röl A barátkozás egyik kedves pillanata Szolnok megyé­ből néhányan az első magyar ba­rátságvonat utasai­ként tagjai lehet­tünk annak a negy­venezres külföldi vendégseregnek, akik a XII. Világ­ifjúsági és Diák- találkozó megnyi­tására és első fél­idejére Moszkvába érkeztek. A szí­nes, szavakban szinte leírhatalanul káprázatos prog­ramoknak csak tö- t redékét láthattuk a ! Város nagysága, at rendezvények so­kasága és az ál­landó időhiány mi­att. Különvonatunk vegyes résztvevői a szó igazi értelmé­ben is „összerázódtak” a közel kétnapos odaúton. A VIT ha­zai előkészületei során meg­hirdetett vetélkedők, pályá­zatok, sportversenyek győz­tesei — így a mezőtúri kis­pályás focisták, az MSZBT, a Béketanács küldöttei és a „VIT-veteránok (páran azok köziül, akiik az 1957-es Moszk­vai találkozón a politikai de­legációban képviselték ha­zánkat) már Kijevbe, majd Moszkvába érkezve érezhet­ték a szívélyes fogadtatáson az igazi fesztiválhangulatot. Kedves orosz szokás szerint népviseletben, kenyérrel, só­val és egy pohár kvasszal fo­gadtak vendéglátóink, s aki szemfülesebb volt, puszit is kaphatott a csinosabb lá­nyoktól. „Mir druzsba, fesztivál!” — ez a három szó, amelyet mindenfelé lehetett hallani Moszkva utcáin, széles prosz- pektjein, az árnyas tereken és a VIT számtalan helyszí­nén, rendezvényén, esemé­nyén, nemcsak a vendéglá­tóktól, hanem több nyelven vagy oroszul — a vendégek­től is. Ez egyben a találkozó tartalmi céljait is kifejezte. — E három kedvesen kán- tált szó mindegyikünknek még sokáig a fülünkbe fog majd csengeni, és az élmé­nyek se halványulnak, sőt a távolság és az idő szépíti is tán azokat! — mondja szo­batársam, a „profi fesztivál­veterán” Tibor, aki most a negyedik VIT-en vesz részt és szívesen cserél jelvényt, druzsbázik és zakatol a sok- nemzetiségű ifjú közönség­gel szállodánk a 22 emeletes Mologyozsnij esti klubprog­ramjain. Élményeink között szemel- getünk Trabantunkban Feri­hegyről Szolnok felé, a TU— 154-es sebesség után igen­csak döcögve. Másik útitár­sunk, Hajdú László, a szol­noki Volán műszaki üzem- igazgató-helyettese imigyen összesít: — Nemcsak a prog­ramok és a hangulat, hanem a szervezés is rendkívüli volt. Szinte hihetetlennek tűnt a közel negyvenezer vendég precíz, pontos moz­gatása és állandó tartalmas foglalkoztatása is. De felejt­hetetlen marad az összkép is: a monumentális dekorá­cióktól, a vörös nyakkendőt, vagy rózsát lobogtató pioní­rokig; és az, ahogyan a vá­ros lakói fogadták a vendé­geiket. Számomra a legem­lékezetesebb rendezvény — a megnyitó csodálatos ünnep­ségét túl a — Dinamó stadio- ni központi tömegdeirnonts- ráció volt, a győzelem 40. évfordulója tiszteletére. Aho­gyan ott a rendezők a pusz­ta szavak helyett, nemzetkö­zi jelképekkel láttatták a há­ború borzalmait, és a békét mint az egyetlen értelmes perspektívát — az érzelmi­leg is meggyőzte a résztvevő­ket. Hogy csak egy jellemző jelenetet említsek, amikor ötszáz báliruhás táncost kö­rülvesznek a fekete ruhás ka­tonák és a táncruha csíkos rabruhává változik egy pil­lanat alatt. Vörös zászlós tüntető tömeg közelít, kiszo­rulnak a feketék, és újra mindenütt tánc, virág és zászlóerdö. Mindezt hatásos zenei aláfestéssel és dekorá­ciókkal. Félelmetes volt, mégis felejthetetlenül szép! Majd Csányi János, az Ex­pressz szolnoki kirendeltsé­gének vezetője veszi át a szót. — Engem — mert ti akkor éppen máshol voltatok — az Olimpiai sportkomplexum­ban tartott békenagygyűlés nyűgözött le és gondolkod­tatott el legjobban, amelyen több tízezren emlékeztünk a Hirosima és Nagaszaki el­leni atomtámadás negyven évvel ezelőtti áldozataira. Rám legnagyobb hatással — hiszen itt voltak néhányan a túlélők, s azok leszármazot­tai is — az a japán kislány volt, aki szenvedélyes hangú beszédében elmondta, hogy ő mint a támadást átéltek má­sodik nemzedéke sejtjeiben hordozza a rémületet és ta­lán a továbbörökített halált is! Kilátástalannak érzi éle­tét, mert nem mer házassá­got kötni, hiszen nem tudja, hogy milyen gyermeke szü­letne. Örömteli volt viszont szá­momra az az őszinte szolida­ritás, amellyel a moszkvaiak és a legkülönfélébb nemze­tek fiataljai fogadták a ni- cairagiuaiakat, és más nem­zeti felszabadító mozgalmak fiait. Ezután az Interklub prog­ramjairól beszélgetünk, ahol a Szovjetunió nemzetiségei­nek népdalait, táncait, zené­it ismerhettük meg úgy, hogy azok egyben az ottlakó Costa Rica-i, görög, kubai, osztrák és magyar fiatalok közötti párbeszéd közös nyel­vévé is váltak, hiszen együtt énekelték és táncolták napo­kig azokat. És arra is egyhamar rá­jöttünk, hogy kicsi a világ. Az Interklub görög estéjén ismerős énekes lépett mik­rofonhoz és „kevi népdalo­kat” énekelt, a mi régi szol­noki táncos barátunk, Balogh Marci. Másnap Cintula a discós ismert fel két szám között minket. — Mi a jobb srácok? A VIT-majális Szol­nokon, vagy az igazi Moszk­vában? — kérdezte nevetve. Ö aztán biztosan tudja, mert már Kubában is ő volt a Magyar Klub házigazdája. Moszkvában pedig éppen egy görög kólót forgatott magnó­ján. Közben Nyitrai István, most a különvonatok „pa­rancsnoka”, egyébként a KISZ KB titkára, kérdezte, a szolnoki ismerősöket. Egy­szóval egymásra találtunk Moszkvában magyarok és más nemzetiségűek. A Trabantunk közben szinte magától haza talált Szolnokra. Elbúcsúztunk egymástól, és szavak nélkül is tudjuk, hogy életre szóló élményekkel lettünk gazda­gabbak: a barátság és a bé­ke semmi máshoz nem ha­sonlítható érzésével. Bensőn Vilmos Szolnok megyeiek , Moszkvában

Next

/
Oldalképek
Tartalom