Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
10 Fiatalokról-fiataloknak 1985. AUGUSZTUS 31. Korán kell kezdeni Gyakori panasz: az emberek nem tudnak igazán közéletet élni, gyakran nem képesek mihez kezdeni még a meglévő lehetőségekkel sem. Sajnos, e jelenség gyökerei a fiatalabb korba nyúlnak vissza. Sokan nem tanulják meg már ifjúságukban a helyes nyilvános viselkedést. Még ha nem is adunk teljesen igazat a régi szólásmondásnak, ami szerint: „Amit nem tanult meg Jancsi, nem tudia azt János”, elfogadhatjuk, hogy a közéleti szereplést már a gyermek-, a serdülőkorban meg kell ismerni. A fiatalok politikai szervezete, a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Természetes tehát, hogy a közéletre való nevelést ennek keli magára vállalnia. Ennek a szervezetnek kell kialakítania azt az ifjúsági közéletet, amely közösségi emberré formálja a fiatalokat. S mi legyen azokkal, akik nem tagjai a szövetségnek? Különösen a vállalati, szövetkezeti szervezettség marad el az oktatási intézményektől. A KISZ érdekképviseleti feladatából is következik, hogy a KISZ-en kívüliek ilyen irányú nevelését vállalnia kell. De hol élnek manapság a fiatalok közéletet? Elsősorban munkahelyeiken, iskoláikban. Ma már összehasonlíthatatlanul több lehetőség van erre, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A KISZ-nek ugyanis olyan úgynevezett jogosítványai vannak, amelyek korábban nem is voltak. Viszont hamarabb jöttek létre a közéleti formák, mint azok a KISZ-tagság belső igényéből következtek volna. Sok helyen sokáig nem is tudtak kellőképpen élni olyan lehetőségekkel, mint az ifjúsági parlament vagy mint a képviselet a különböző vállalati szervekben stb. Így aztán előfordult, hogy a fiatalok afféle fejbólintó jánosokként mentek a felnőttek testületéinek az üléseire. Mások nem az őket küldő testületek, hanem legföljebb a saját véleményük alapján szóltak a megvitatott témákhoz. Legtöbbször azért, mert nem adtak elég időt a. fiatal, tapasztalatlan küldötteknek arra, hogy az ügyeket — amelyekben a KISZ-eseknek is állást kellett foglalniuk — saját testületeikben is véleményezzék. Igaz az is; sokszor a fiatalokon múlott, hogy megbukott a KISZ-képviselet, saját bátortalanságuk miatt. Mindezek az ifjúsági közélet gyermek- betegségei voltak, amelyek közül jónéhá- nyat már ki is nőttek, főleg ott, ahol a felnőttek is segítettek. Ma már a KISZ- tagságot véleményezési, egyetértési jog illeti meg, sőt, képviselőinek bizonyos kérdésekben vétójoga is van. Mondani sem kell, milyen fontos eme jogok gyakorlása éppen akkor, amikor a politikai, gazdasági, társadalmi fórumoknak is megnőtt a jelentőségük az intézmények, vállalatok életében. Részvétel a döntések előkészítésében, beleszólás saját sorsuk intézésébe, ez fontos szerepe ma az ifjúsági közéletnek. A vitathatatlan fejlődés ellenére még ma is gyakran hallani: a fiatalok nem élnek igazán közéletet. Mi a tartózkodás oka? Kétségtelen, hogy az ifjúsági Szövetség nem szakítható el a társadalomtól. Az ifjúság is a társadalom jellemző jegyeit viseli magán. Például nehéz a fiatalok pályakezdése. Éppen abban az időszakban kell szakmai tudásukat bizonyítaniuk, amikor a családalapítással járó gondok kötik le őket: a beilleszkedés, a lakásszerzés ... Bizony jócskán van, ami lekösse erejüket, s egyhamar kiderülhet; a közéleti tevékenységre nem marad sem idő, sem energia, elviszi azt a túlórázás, a különmunkavállalás. Hogyan lehet e kivédhetetlennek látszó érveket ellensúlyozni? Csakis egyféleképpen. Ha olyan közéleti körülményeket teremtünk, amelyek között a fiatal úgy érzi, érdemes részt venni a mindennapi politizálásban. Ha azt tapasztalja, hogy szavának súlya van, hogy véleményét figyelembe veszik a döntések meghozatal előtt, ha nemcsak fejbólintást várnak tőle, hanem érdemi beleszólást is, akkor bizonyára megtalálja módját, hogy jobban, cselekvőbben részt vehessen az ifjúsági és a felnőtt közéletben egyaránt. g. a. Minden tárgyaláson döntenem keli Beszélgetés a külkereskedővel Becsukom magam mögött az iroda ajtaját Jászberényben, a Hűtőgépgyár „pagodájában”, és elbizonytalanodom: hogy lesz ebből cikk? Jókat kérdeztem a csinos fiatal üzletkötőtől? Még sose beszélgettem „igaza” külkereskedővel. Igaz, nem is nagyon lett volna módom rá, nem olyan sokan vannak a megyében. Tudtommal a nagyvállalatok közül csak a Hűtőgépgyár rendelkezik önálló külkereskedelmi joggal, 1977 óta. De hogy jutott eszébe Szabó Ágnesnek, hogy éppen külkereskedő legyen? Szervezni, tárgyalni, emberekkel bánni — A nyelvek érdekeltek, orosz—angol tagozatos voltam a Lehelben. A pedagógusok mindenképpen nyelvtanárt akartak faragni belőlem, így jelentkeztem érettségi után a szegedi József Attila Tudományegyetem orosz—angol szakára. Nem is tudom, hogy fogalmazzak; hál’ istennek nem vettek fel? Egy évet itt dolgoztam a kereskedelmi osztályon, aztán vállalati ösztöndíjai végeztem el a Külkereskedelmi Főiskola idegen nyelvű levelező karát. — Mik >voltak a legfontosabb tantárgyak? — Természetesen a nyelvek, napi négy-hat éráiban. Áztájn a külkereskiedeltni technika, a levelezés, a tolmácsolás, az országismeret. A „Hűtőben” a nemzetközi kapcsolatok osztályának fordítócsoportjába kerültem tolmács-fordítónak. Megtanultam a műszaki szakkifejezéseket angolul és az itteni terminológiát. Amikor megkaptuk az önálló export jogot, az exportosztályra jöttem. A háztartási hűtőszekrények tőkés exportjával foglalkozunk. A munka nyelvterületenként oszlik meg közöttünk, enyém az angol. — Mát jelent az önálló exp ortjog a Hűtőgépgyár számára, hogyan látja ezt az üzletkötő? — Mindenképpen előnyös. A vevőink szerint sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, a telefonok, a telexek közvetlenül ide jönnek a gyárba, rugalmasabban intézhetjük a szállításokat. A szállító eszközökkel például eléggé bajban vagyunk, nehezen tudom elképzelni, hogy ha még mindig egy külkereskedelmi vállalat intézné a dolgot, hogy menne. — Mii a jó pldala a munkájának? Bizonyára sokat utazik Nyugat-Európában. — Igen, valóiban elég sokat utazom, és nemcsak Európában. Legutóbb például Amerikában és Kanadában. jártam. Talán szerénytelenségnek tűnik, pedig nem annak szánom; nekem nem elsősorban a gyakori utazással járó előnyök a vonzóak, hanem a munka sokoldalúsága tetszik: szervezni, tárgyalni, emberekkel bánni, új helyzetekhez alkalmazkodni. Van, amiről nem beszélünk — Minden tárgyalás eredményes? — Azt hiszem igen. Információhoz mindenképpen hozzájut az ember, és ez már előny. — Mi lehet a (tárgyalás konkrét célja? — Áremelés, új termék bevezetése a piacon. — Milyen a „Hűtő” rangja Európában? — A vevőink azt mondják, hogy elég jó. és én is úgy tapasztalom, hiszen az összehasonlításra mód nyílik a nagy nemzetközi kiállításokon, — Emlékszik az első üzletére? — Még ’77 végén jártunk piacfelitáró úton Belgiumban, Hollandiában. A tőkés partnerek meglehetősen gyorsan reagáltak az önálló külkereskedelmi jogra, egy csomó forgalmazó vállalatot „örököltünk” a Trans- elektrotól, és új vevőkre is hamarosan szert tettünk. — Mii a legnehezebb 'munkájában? — Minden tárgyaláson dönteni kell. Soha nem kellemes egy reklamációt elintézni. Igaz, a partnereink tisztességesek, semmit sem kifogásolnak fölöslegesen. Nem könnyű egy ártárgyalás sem. Az üzletkötő érvékkel, infonmációkkal, dokumentációkkal felszerelkezve érkezik. Ám az utóbbi években nem könnyű árat emelni. A nyugat-európai piacok telítettek, nagy a túltermelés. Asztalán a Financial Times angol gazdasági napilap számai. — Illik elolvasni, ha itt nem, akkor otthon. Háromnégyféle angol nyelvű napi- és hetilapot forgatok rendszeresen. Beszélgetésünk elején arra kértem az üzletkötőt, ha olyan területre tévednék, amiről nem beszél szívesen nyugodtan mondja meg őszintén. Eddig készségesen válaszolt. — lEzek szerint nincs titok? — Hogyne lenne! Biztos észrevette, hogy nem mondtam számokat, mennyiségeket. árakat, nem neveztem meg a vevőket. — És az üzleti tárgyaláson szintén titkolóznak”? — Nem titkolózunk, csak éppen egy sor dolog nem tartozik a partnerre. Sem az, hogy én milyen dokumentumokból készültem fel, sem a vállalat tervei, a gyártási ütemezés. — Játsszuk azt, hogy beosztanak ön \mellé kezdő külkereskedőnek. Milyen tanácsokkal lát el leghamarabb? — Legfontosabb a fontosság, a precizitás. Itt neim lehet az ember felületes. Egri Sándor Az ifjúság és a társadalom Tokaji írótábor — Miskolcon Idén már tizennegyedik alkalommal rendezi meg szeptember 15—19. között a Magyar írók Szővetsége^ a Napjaink szerkesztősége és a Hazafias Népfront Borsod— Abaúj—Zemplén megyei Bizottsága a tokaji írótábort, most kivételesen Miskolcon. A megyében élő és elszármazott írók, költők mintegy félszázan a hagyományoknak megfelelően Tokajban gyülekeznek. majd Tiszaladány- ban a tokaji találkozók egyik megteremtőjének, Darvas Józsefnek az emléktáblájánál helyeznek el koszorút. A tanácskozás másnap Miskolc con kezdődik, amikor a beszélgetés az ifjúság és a társadalom sokrétű viszonyának vizsgálata, az ifjúság szocializációjának elemzése. Ha ilyenkor ősszel évente az írótábor megrendezéséről kapunk hírt, érdemes felidézni, hogy milyen irodalmi és politikai gyökerei vannak ennek a kétségtelenül eddig egyedülálló és sajátos művelődési fórumnak. Tiszaladányban 1940 májusában Móricz Zsi gmond, Kovács Ismre és Veres Péter a ladányi falunapon találkozott a taktaközi parasztsággal. Az írók és a parasztok párbeszéde, az ország sorsát ért való közös aggódás egyúttal hitvallás volt a nemzet, a magyar nép jobb, békésebb jövője mellett 1942-ben a második iró-paraszttalál- kozó megrendezése a fokozódó terror légkörében bátor magatartásnak, nyílt állás- foglalásnak számított. A szervezők többek között meghívták Darvas Józsefet, Gulyás Pált, Sinka Istvánt Veres Pétert. Amikor 1960- ban az első ladányi találkozó huszadik évfordulóján, a megjelent írók a háború előtti feszült hangultú beszélgetésekre emlékeztek, Darvas József azt mondta: „Itt engem egy embererdő védett, amikor bujkálnom kellett. Itt mindenki ismer, és én is ismerek mindenkit.” Majd néhány évvel később elsőként kezdeményezte, hogy Tokaj évente adjon helyet olyan találkozóknak, ahol az irodalom képviselői a helybéli parasztsággal, a témához értő szakemberek, társadalompolitikus csoportjával megvitatják a közélet, a gazdaság- és településpoli tika, a művelődéspolitika legaktuálisabb kérdéseit a megoldás keresésével, a jobbítás szándékával, így és ezért volt téma a munkásság megyei helyzete és művelődésének körülményei, a szocialista életmód, a demokrácia és érvényesülése a szocialista közösségekben, a lakótelep és a szocialista életmód viszonya, a családpolitika feladatai a szocialista társadalomban. Az írótábori viták olyan társadalmi sors- kérdéseket tűztek napirendre, amelyek egyúttal a maImmár hagyományosan, minden évben az alkotmány ünnepére adták át az arra érdemeseknek a népművészet ifjú mestere kitüntető címet. Cseh Magda Mezőtúron tanult, 5 éve dolgozik, több kiállításon szerepelt már sikerrel. Mintái, motívumai szorgos gyűjtés eredménye, elsősorban Mezőtúrról és Vásárhelyről, valamint Erdélyből valók. gyár irodalmat is foglalkoztathatják, táplálhatják. Mi a teendőnk, a felelősségünk, hogyan éljünk, cselekedjünk, mi módon lehetünk egy alkotó közösségben nélkülözhetetlen társ, építő erő. E gondolatkör szellemében hittel és elszántsággal fogalmazták meg észrevételeiket íróik, politikusok, tudósok a tanácskozásokon, annak szüneteiben, az esti beszélgetéseken vagy éppen az „irodalmi zarándokutak” közben, amikor Hegyalja gazdasági, kulturális fejlődésével ismerkedtek. Az üzemi, a szövetkezeti, a családi látogatások, az irodalmi, történelmi emlékhelyek felkeresése mindenkor a táborozás szerves tartozéka volt így lesz idén is, amikor fiatal mezőgazdászokkal, műszakiakkal, egyetemi hallgatókkal együtt fűzik tovább a napközben felvetett gondolatokat Mennyire tekinthető egy fiatalember érett állampolgárnak iskolai tanulmányainak befejeztével, ismeri és képes-e gyakorolni jogait és kötelességeit? Az ifjúság szellemi arculatának alakításában milyen módozatai lehetnek a társadalmi beilleszkedésnek közösségbe, közéletbe, az alkotó munka folyamatába? Szó lesz a fiatal értelmiségiek sajátos szerepéről, s ennek a szerepvállalásnak gondjairól, zavarairól Korreferátum vizsgálja majd az eszmények és példák hatását az ifjúság szellemi és erkölcsi nevelésében. Tapasztalati tények segítségével megismerkedhetünk a falun élő, dolgozó fiatalok sajátos helyzetével, az elvándorlás jogos és indokolatlan körülményeivel. Az írótábor tanácskozásain nincsenek állásfoglalások, határozatok. Gondolataira, javaslataira viszont étrdemes odafigyelni, azokat megszívlelni, estleg megvalósítani. M. I. Fiatal újítók munkál az OMÉK-on Díszciterától a csokorcséplőgépig Szolnok megyeiek sikere a mezőgazdaság ás élelmiszeripar Alkotó Ifjúság pályázatán A budapesti vásárváros hatalmas területéből egészen kicsi helyet foglalt el az Alkotó Ifjúság kiállítása az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon. Áz Alkotó Ifjúság mozgalom keretében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a társadalmi szervezetek 1981. tavaszán adták ki a felhívást a mező- gazdaságban, az élelmiszeriparban, a fagazdaságban, a földügyi igazgatásban, az oktatásban és a tudományos kutatásban tevékenykedő fiataloknak — dolgozóknak és tanulóknak —, a termelés fejlesztésére, újítására, pályamunkák készítésére A felhívásra közel félezer pályamű érkezett, közülük 169 szerepel abban a katalógusban, amelyet a pályázat eredményhirdetésére adtak ki. A 169 értékelhető Pályamunka közül 17 Szolnok megyéből került a bíráló bizottság asztalára, s már maga az arány — az, hogy a 19 megye között Szolnok adta a pályamunkák egytizedét — is imponáló. Még inkább tiszteleghetünk a két második díjas — forgódobos héjrosta (Martfű Növényolaj). zöldborsócséplőgóp, (DATE Mezőtúr) — és a négy harmadik díjas pályaműnek, valamint a KISZ Központi Bizottsága kiilön- díjával jutalmazottaknak, a megyei Állatfiorgalmi és Hús- ipari Vállalat csikós és tea- kolbászai készítőinek. 1 És itt, ennél a különdíjnál álljunk meg egy pillanatra! Az ifjúsági szövetség 10 éve vállalt védnökséget a hús- program fölött, mozgósítva a fiatalokat, a több. a jobb minőségű, a gazdaságosabb termelésért. A védnökségben 25 ezer fiatal vett és vesz részt; állattenyésztők, feldolgozók és forgalmazók. A hősprogram évtizede alatt közel 200 szakosított állattartó telep, több élelmiszeripari nagyüzem felépítésében működtek közre a fiatalok. Talán nem véletlen, éppen a védnökségnek köszönhető —, hogy a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat fiataljai négy pályamunkával szerepelnek a katalógusban. De kitűnik az összefoglalóból, hogy a fiatalok a megye más munkahelyein is keresik az újat. Talán érthetően a Deoreeeni Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Gépészeti Főiskolai Kara az első a sorban. A címben említett csokorcséplőgép is onnan került ki. Aztán nyilván büszkeséggel tölti el a martfűi növényolajgyár dolgozóit, fiataljait a pályázaton elért második és harmadik díj. Szívesen soroljuk a többieket: a cukorgyárat, a Kö- tivíziget, a TRV-t, a megyei víz- és csatornamű vállalatot, a bútrogyárat, amelynek dolgozója, Tóth János hon- foglalási jelenetekkel díszített citerát készített a pályázatra. A tudományos munkálkodásnak úgy látszik, jó fórumot teremetenek a mezőgazdasági üzemekben a fiatal agrárszakemberek tanácsai és más munkahelyeken a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsai. Műhelyei a közös gondolkodásnak, a közös alkotásnak, szolgálják a szakmai ismeretek fejlesztését. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar mostani pályázatára is megmutatja; a fiatalok tisztában vannak azzal, hogy a termelés fejlesztésében lépést kell tartanunk a világ élvonalával. Láthatóan az új utak kereséséből is kiveszik részüket, tudják, hogy sok múlik rajtuk, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók 35 százaléka fiatal. Ez az arány azt is jelenti, hogy a fiatalok felkészültsége, tudása az élelmiszertermelés egyik meghatározója. És öiröm hírül adni, hogy a megye fiataljai szívesen vállalnak részt a feladatokból.
