Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-26 / 199. szám
1985. AUGUSZTUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Fanny és Csodálatos mesét mond a nézőnek Ingmar Bergman a Fanny és Alexander című filmjével. Igaz mese talán, de inkább mese, mert olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Pedig felfedezni véljük, az önéletrajzi elemeket, a rendező gyermekkarának egyes szakaszait kísértetiesen hasonlítanak Alexander életének epizódjaihoz. De nem, mert Bergman tagad: „Mély szakadék választ el a magyarázóintól”. Higgyjiink neki, a művész joga megítélni, hogy jól értik-e „magyarázói” az alkotását, a közönség meg úgyis a saját világképébe ágyazva értelmezi a művet. Ahogy művészképzelete alakítja a valóságot, úgy formálja saját ízlése szerint — elfogadja, vagy megtagadja — Fanny és Alexander történetét a legfőbb kritikus, a néző is. Nehéz mese de gyönyörű. Észrevétlenül ütköznek a nézőpontok, súlyos kérdéseket áraszt Bergman a nézőtérre, már-már kínzó leliki- ismenet-vizsgálatra sarkall. A válasz, hogy kinek van igaza, melyik .klíma” a célravezetőbb Fanny és Alexander számára, még nagyobb gond. Az öröm, a szeretet, a harmónia „üvegháza” — ez az Bkhd al-család —, vagy a püspök-gyám szigorú, esetleg embertelennek tűnhető szokásrendszere a célravezető? Bergman természetesen nem ilyen „sarkosan” teszi fel ezt a kérdést sem, de a gondolat bennünk marad. Alexander Mi lesz — általában — ha megszűnik az üvegház? Ha hidegebb szelek fújnak, ahogy Bergman két, filmbéli gyermeke — bár a főbb gondot a fiúra fordítja — esetében is történt Mindez persze csak az egyik gondolati szála a filmnek, s ezt is tovább bonyolítja a hajdani híres színészinő, a nagymama alakja. Elve, a játék. Egész életében szerepeket játszott, nem is titkolja, nem hagyta abba Ilyesmit mond az egyik jelenetben : „Egyszerre gyermek és egyszerre öreg az ember. A közbeeső idő' hamar elillan”. Sokat, nagyon sokat tud; az életről Bergman bölcs öreg hölgye, aminek olyasmi a végkicsan- gése, hogy a szeretet a legnagyszerűbb játék, egész életünkön keresztül azt kell játszani. „A legfontosabb, hogy az ember ne játsszon rosszul” — mondja Helena asszony. S milyen sokatmondó: Fanny és Alexander édesanyjának — miután meghalt a férje — ott kell hagynia a színházat, a szeretet szerepéért. Vagyis, hogy újra feleség és édesanya legyen. Elérhető-e az a világ, melyet Bergman a Fanny és Alexander rendezésével megteremtett? Igen. talán, de igazi tartalmát csak a jövő, Alexander további sorsával lehet mónni. Reménykedjünk, hogy Bergmantól majd erre is választ kapunk. — ti — B tévében és a rádióban Budapesti Művészeti Hetek Változatos művészeti programmal, zenei és drámai alkotások gazdag választékával egészíti ki a televízió a Budapesti Művészeti Hetek kínálatát. A televízió szeptember 25- én, szerdán közvetíti a zenei hetek nyitókoncertjét, a Magyar Állami Hanverseny- zenekar hangversenyét a Budapest Kongresszusi Központból. Szeptember 28-án kerül képernyőre a Zenés Tv-Színház századik bemutatója, Verdi Falstaff című operájának tévéváltozata. A zenés műsorok sorából kiemelkedik még Bach Parasztkantátájának tévéfelvétele, amely a nagy zeneköltő születésének 300. évfordulója alkalmából készült. A művészeti hetek idején kerül képernyőre az örkény-novellákból készült tévéfilm a „Bevégezetlen ragozás”. A darab egy évszázad magyar történelmét öleli át Október 11-én sugározza a televízió Ádám Ottó rendezésében Németh László II. József című drámájának tévéváltozatát. A rádió a Budapesti Zenei Hetek számos kiemelkedő koncertjét közvetíti majd szeptember 25. és november 3. között. A zenei műsorok mellett két jeles magyar drámát sugároznak majd: Szabó Magda: „Béla királyá”- nak Madách színházi előadását felvételről szeptember 29-én, Füst Milán Catullus című drámájának rádiós változatát pedig Székely Gábor rendezésében — október 25-én hallhatják az érdeklődök. A magyar dalkultúra követei Jászberényíkórus Bulgáriában Jambol városában plakátok hirdették a Palotásy kórus fellépését A bulgáriai Jambol város nemzetközileg is ismert Gus- la nevű kórusa tavaly nagy sikerrel vendégszerepeit Jászberényben. A bolgár dalosok látogatásét augusztus elején viszonozta a Palotásy János Szövetkezeti Énekkar. A jászberényi kórus tagjai felejthetetlen napokat töltöttek vendéglátóik társaságában, jamboli bemutatkozásukkal öregbítették a magyar kóruskultúra jó hírnevét. Bolgár - barátaik — ven dégszefételük, jeléül — már a határállomáson várták őket. Az első Slivnicán töltött éjszaka után a fenséges hegycsúcsok ölében megbúvó vallási központba, Rilá- ba látogattak a jászberényi dalosak. A monostor épület- együttese a történelem, a vallástörténet, a képzőművé- :szet valóságos kincsestára. Az ezeréves falak között egy mai pravoszláv esküvő szertartásait is végignézhették a kórus tagjai. Az igazi úticél azonban Jambol volt. A csaknem százezer lakosú városi több fontos út kereszte ződésében, Délkelet-Bulgá- riában fekszik. A jászberényiek lakhelyéül a Tundzsa folyó partján épült, azonos nevű szálloda szolgált. A Palotásy kórus érkezésekor már plakátok hirdették fellépését, amelyre a Művészetek Házában került sor. A bolgár közönség — amely zsúfolásig megtöltötte a nézőteret — tetszéssel fogadta a jászberényiek szereplését. Hosszan zúgott a vastaps, amikor Petkov bolgár zeneszerző „Zastok ma, majcso izkuti” című szerzeményét énekelte a kórus bolgár nyelven. A zárószám — Bárdos: CsiUagvirág — is kétszer hangzott el a közönség vastap6sal jelzett óhajára. Bartók: Bolgár táncok című zongoradarabjának is kijutott az elismerésből, Hagyó Lászlóné nagy sikert aratott játékával. Az előadás végén virágcsokrok sokaságával köszönte meg a közönség a kórus szereplését Be- dőné Bakki Katalin és Husz- nay Mária karnagyoknak. A hangverseny után baráti esten találkozott a két kórus, amelyen Jambol város és a megye számos vezetője is ott volt. Peter Vaszilev, a jamboli kórus elnöke meleg szavakkal méltatta a jászberényiek szereplését, Nevena Dimitrova, a városi tanács elnöke és Veneta Bankova, a Művészetek Házának vezetője pedig egyaránt arról beszélt, hogy a két kórus közötti barátságot a jövőben is ápolni, fejleszteni kívánják, hisz az mindegyikük számára gyümölcsöző. Az emlékezete» hangverseny után a tengerparton, Szozopol és Neszebár környékén töltöttek néhány na- po* a jászberényiek. Vendéglátóik nagyszerű programot állítottak össze számukra. Égy nap elkalauzolták őket a régi fővárosba, Veliko Tamovóba is, de lassan mégiscsak elérkezett a búcsúeste. Hazafelé Szófia és Belgrad nevezetességeivel ismerkedett a kórus, amelynek tagjai bizonnyal szívesen megőrzik majd a bulgáriai napok emlékét. Mellette kukásedény, mögötte építőanyag Műemléksors Szolnokon A h áromszögletű .téren még öreg fák magasodnak, (bár mintha triíb- kuiltak volna. A gyepet elborította a gaz, a valamikor kényelmes padokon, aligha ül már valaki: elvadult a vidék a Költői Anna úton.. Itt áll az a műemlék szobor, amelyet a régi városlakóik csak Szomorú Jézusként ismernek. Jó .pár évvel ezelőtt még szomorúbb volt a látványa akikor vandál pusztítók majdnem teljesen tönkretették. A ■helyreállítás után megújhodva isA szobor mSgBtt tégla halomban, mellette knkáaedény met. szép színfoltja volt a valamikor nagyon' forgalmas utcának. Volt. Már megint nem az. Két közterület-fenntartóval járjuk körbe a reges-régi szobrot, a parányi kápolnát. Sehol felirat, sehol portalan, tiszta terület. Azazhogy mégis. A szobor lábánál magas vázában a nyár virágai díszlenek: liliom, rózsa. A közterület-felügyelők is rosszallással nézik szomszédságában a horpadt kukás- edényt, s azt a téglahalmazt Jis, amely az amúgy is rendezetlen, szemetes teret — annak egy részét foglalja. Nem, ők se tudják, mióta építőanyag lerakodóhely ez. rég látják, s láttak már a környékén más limlomot is. A városi tanács műszaki osztályán László József főelőadó készséggel ad felvilágosításit Rákényszerült az osztály, hogy a szűk utcácskák építkezőinek ott adjon engedélyt építőanyag tárolására. Tudomása szerint a harmadik társasházi építő- közösség i falazótéglái állnak most a téren, megfizették a helyfoglalási dijat s az előző két társasággal együtt azt is vállalták, hogy az építkezés befejezése után a teret megtakarítják, rendbe teszik. Mikor? Talán már az idén, őszön. Szó se róla, jó lenne, ha dísze, éke lenne az utcának, Szótanoknak ez a tér a szép szoborral, de hát a szükség sokszor törvényt bont — A város tanácsa állíttatta a Szomorú Jézus szobrát — vágja gondolkodás nélkül Kaposvári Gyula, Szolnok szerallrnese, tudós ismerője. — Műemlék 1800-ból, kár, hogy a növekvő idegenforgalom részesei, a nyári rendezvények látogatói azt látják most, ami maguknak is szemet szúrt. Különben tudok róla, hogy a Hazafias Népfront környezetvédelmi és városszépítiési bizottsága számításba vett minden megóvandó műemléket. régi köztéri szobrot emlékműveket, s társadalmi összefogással sorra kerülnek, előbb- utóbb megújhodva szépítik Szolnokot. Az idén március 5-én a Szabadság téren így örvendezhettünk a Honvéd emlékmű újjászületésének. A szomorú műemlék nem marad sorsára, remélhetőleg a városszépítők nem hagyják az enyészetnek. Bár akadna egy, város szépítésért szívesen kertészkedő brigád is, amelyik gondoskodna a kis park műveléséről, a fák, bokrok, virágok újratelepítéséről. Akkor tán senkiinek nem jutna eszébe építési rakterü- letnek kérni — és adná... Könyvről könyvre Közhírré tétetik A Szolnok Megyei Levéltár kiadványa Kitűnő, a célnak pontosan megfelelő tömegkommunikációs eszköz volt hajdan a dobolás. A Szolnok Megyei Levéltár közelmúltban megjelent (és megrendelés alapján beszerezhető) „Közhírré tétetik — Dobolási könyv 1944/45.” című kiadványa, sok egyéb érdekessége mellett, ennek a közhírelésre hivatott ^Intézménynek” állít emléket. Tiszaroff és (Jászjákóhadma ddbolási könyveit foglalja magába a könyv — Tóth Tibor összeállításában és bevezetőjével. A tartalomról — röviden annyit: megtudhatjuk, hogy a nehéz, sorsfordító esztendőkben mi minden foglalkoztatta az országos és a helyi hatóságokat, illetve a falvak népét. A falusi kis- bírók dobpergés-bevezetővel felolvasott szavai hitelesen őrizték meg a negyven esztendővel ezelőtti hétköznapokat. (Mellesleg szólva: az akkoriban használatos hivatali nyelv tisztább, érthetőbb, lényegretörőbb, mint egyikmásik mai hivatalos fogalmazvány nyelve.) A közhírek legjellegzetesebb „témái”: katonai felszerelések beszolgáltatása, élelmiszer- ellátás, gyűjtés, aktuális mezőgazdasági munkák, közegészségügyi, politikai és kulturális rendezvények, köz- igazgatás, kereskedelem — egyszóval minden, ami egy kisebb lakóközösség életében fontos. Nemcsak helytörténészek, pedagógusok forgathatják a könyvet nagy haszonnal, hanem bárki, akiben a legkisebb érdeklődés van a jelzett korszak iránt. Mint olvasmány, rendkívül érdekes, tanulságos. A kötet első híre arról tudósítja Jákóhalma népét — 1944. szeptember 16-án, — hogy a növekvő légiveszély miatt ajánlatos árokóvóhelyet létesíteni, a kötetet záró tiszaroffi „kidobolás” pedig — 1945. szeptember végén — az újonnan földhöz juttatott emberieket figyelmezteti bizonyos költségek időbeni megtérítésére. Közben — majd kétszáz oldalon át — történelmi hétköznapok eseményei: hogy kiknek és hol kell megjelenniük igazolóbizottság előtt, hogy a katonaviseltek nyilvántartásba vétele mikor történik, hogy a községházán ablaküveget igényelhetnek, akiknek házai megsérültek a (harcok alatt (üvegtönmelék bemutatása kötelező), hogy a jászberényi olajsutus megkezdte a sutulást, hogy egy felebarátunknak elveszett egy jegytelen fehér gúnara és hogy az Abádszalók—Pusz- tataskony vasúti Ubmáson elsőosztályú mizserfai szén kapható, mázsánként 14 kg lisztért vagy 40 kiló árpáért vagy 75 deka zsírért vagy 1 liter olajért vagy 26 kiló babért, borsóért, lencsérét. Szóljanak a hírek erről vagy arról, érintsék az egész lakóközösséget vagy csak bizonyos csoportokat — egy bizonyosságot mindenképpen kap a dobolási jegyzőkönyvek mai olvasója: a két falu népe négy évtizeddel ezelőtt elismerésre méltó igyekezettel látott hozzá a rendteremtéshez. — vágner — A Művészetek Háza, itt tartotta forró sikerű fellépését a kórus
