Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

1985. AUGUSZTUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A bányásznap tiszteletére Kőolajkutatók kimagasló teljesítménye Harmincmillió környezetvédelemre Rekonstrukció saját erűből Befejeződött a Szolnoki Vasipari Vállalat akkumulá­torgyárénak rekonstrukciója. Hatvanmillió torintba ke­rült, s ennek az összegnek nagy részét saját fejlesztési alapból finanszírozta a vál­lalat. A rekonstrukciónak két alapvető célja volt Javítani kellett a gyártás körülmé­nyeit; a régi, korszerűtlen környezetből az újonnan épült, modem üziemcsamok- ba telepítették a technológi­át, alhová már a munka- és egészségvédelmi, továbbá a környezetvédő berendezése­ket is beépítették. Másrészt a termelés bizonyos növeke­dését is várják a fejlesztés­től. Főként a hajtási és vilá­gítási célú akkumulátorok páncéllemezemek 'gyártásá­ban várnak a vállalat veze­tői jelentős előrelépést, sőt e termékből közvetlen ex­portra is lehetőségük nyílik. Az indító akkumulátor gyár­tásában — a piac viszony­lagos telítettsége miatt — a termelés növekedése nem várható, a fejlettebb gyártá­si körüliménvék között azon­ban az eddiginél is nagyobb figyelmet tudnak szentelni a jó minőségnek. Külön értéke az új léte­sítménynek, hogy a 60 millió forintnak több mint a felét a környezetvédelem „vitte él”. Ebből megoldották a légelszívást és porleválasz­tást, valamint egy szennyvíz- tisztítót is létesítettek, amelynek most folyik a próbaüzeme. A légeliszívó- és a porleválasztó teljesítmé­nyét már 'üzem közbeni mé­rések is igazolják. Ezek sze­rint a dolgozók egészségét károsító hatások csaknem harmincad részükre csökken­tek. Országos akvarista és terrarista napok Országos akvarista és ter­rarista napok kezdődtek szombaton Zalaegerszegen, a városi művelődési központ­ban. A hagyományos, ezúttal kilencvenedik alkalommal sorra került, s vasárnap dé­lig tartó rendezvényre több mint 200-an érkeztek ha­zánk minden részéből. Elsőként a találkozó al­kalmából meghirdetett fo­tó- és gyermekrajzpályázat eredményét hirdették ki. Az előbbi első díját Násfay Bá­lénak (Budapest), az utóbbit az alsó tagozatos általános iskolások mezőnyében Vígh Ákosnak (Zalegerszeg), a fel­sősökében pdeig Mészáros Mártának (Budapest) ítélte oda a zsűri. A két pályázat­ra érkezett legjobb munkák­ból tárlat nyílt. Termelési terveik túltel- jesítéséveL, anyag- és ener­giatakarékossággal köszön­tik a közelgő XXXV. bá­nyásznapot a szolnoki szék­helyű Kőolajkutató Vállalat olajbányászai. A vállalat a hazai szénhidirogénvagyon növeléséért 1985-ben 275 ezer méter kutató és feltáró fú­rást irányzott elő az Alföld térségében. A terv teljesíté­se. illetve túlszárnyalása ér­dekében' folytatják a felsza­badulási, és kongresszusi mlunlkavertsenyt. A kemény, hide© téli napokat is kihasz­nálva már az első félévi ter­melési 'tervüket négy és fél­ezer méterrel túlteljesítették, augusztus 21-ig pedig ered­ményeiket tovább növelve, 181 és fél ezer métert fúrtak, ez négy és félszázalékos túl­teljesítés. Vannak olyan ki­váló olajbányász brigádok mint a közép-alföldi üzem RD—60-as 'berendezésén dol­gozó kollektíva, amely re­kordtól jesítményt nyújtva, tervét 'megtetézve eddig 22 ezer métert fúrt le, az év vé­géig pedig harminchárom Uszodával gyarapodott a Soproni Állami Szanatórium balfi gyógykórháza, amely­ben ízületi bántalmakban szenvedőket gyógyítanak. A több mint 30 millió forintos költséggel kiképzett és fel­szerelt uszodát Juszt Lajos egészségügyi miniszterhe­lyettes szombaton avatta fel. ezer méter teljesítmény el­érését vállalta. Ez csaknem kétszerese az egy berende­zésre előírt évi termelésnek. Az olajbányászok arra tö­rekednek, hogy a téld idő­szakra megfelelő mennyiségű földgázkészlet álljon a fo­gyasztók rendelkezésére. Ma már jelentős részben három­ezer méter körüli mélység­ben kell' megtalálni a szón- hidrogénvagyont, mégis kevés a meddőfúrás. A Nagy- Alföld különböző térségeiben reményteljes éghető föld­gáz-, illetve kőolajtároló ré­tegeket tártak fel'. A brigá­dok fegyelmezett, jó munká­ját tükrözi, hogy harminc órával csökkentették egy-egy berendezés átszerelést, tele­pítési idejét, s felére mérsé­kelték a gépek, 'berendezések javítását Az év eddigi ré­szében mindössze 29 műszak esett ki baleset miatt a ter­melésből, ez alig egyhatoda az előző évinek. Ami az anyag- és energiatakarékos­ságot illeti, több százmillió forinttal javították a válla­lati gazdálkodós mérlegét. Az elsősorban gyógyászati célokat szolgáló uszodát a beutaltak reggel 7 órától dél­előtt 10 óráig díjmentesen vehetik igénybe, délelőtt 10 órától este 10 óráig pedig belépődíj ellenében bár­ki élvezheti a 24—28 fo­kú vizet. Élénk vendégjárás a nyár végén Lassan vége felé közeledik a nyár, az idegenforgalmi adatok és előrejelzések azonban azt mutatják: ez­úttal meghosszabbodik a szezon, s az utolsó nyári hó­napot követően is élénk ma­rad a vendégjárás hazánk­ban. Az elmúlt hétvége is ezt jelzi: alig volt kisebb a forgalom az üdülőhelyeken, a kempingekben és a szál­lodákban, mint a legforróbb júliusi napokban. A fővárosban zsúfolásig megteltek a szállodák kül­földi turistákkal. A Fórum Szállót népes spanyol, NSZK- beli, osztrák és ausztrál cso­portok töltötték meg, de sokan jöttek az Egyesült Ál­lamokból és Kanadából is. Az Atrium Hyatt Szálló ven­dégeinek zöme az európai országokból érkezett; közü­lük számosán a Magyar Farmakológiái (Társaság kedden kezdődő IV. kong­resszusán vesznek részt, s felhasználják az alkalmat az ország megismerésére is. A várbeli Hilton Szállóban fő­ként osztrák és NSZK-beli turisták foglaltak szobát. A hárshegyi kempingben több mint ezren kértek helyet sátruknak, lakókocsijuknak, osztrák, csehszlovák, holland. NDK-beli természetbarátok csakúgy, mint portugálok, ausztráliaiak, új-zélandiak és irakiak. A meleg hétvégi időjárást kihasználták a kirándulók, s a pihenőnapokon már a ko­ra reggeli órákban hosszú kocsisorok kígyóztak a fő­város környéki kiránduló- helyekre és üdülőterületekre. Uszodát avattak Ballon Egy nyúliramodás­• nyira Tiszarofftól, az egykori malom kör- l' ■ J nyékén emberöltők óta .komp szállítja az or­szágút vándorait a folyó egyik partjáról a másikra. Az 56 esztendős Gecse János révész már tizennyolc esz­tendeje ezzel a ritkaság- számba menő foglalkozással keresi a kenyerét. — Hogyan adta a fejét a mostani szakmájára? — Itt születtem, nőttem fel, és mindig vonzott a vízi élet. Régen a hideg beálltá­val ha befagyott a Tisza háta, a komp telelőbe szo­rult, de azért a két part kö­zött nem szűnt meg a köz­lekedés. Töreket szórtak le, mellé karókat vertek, azo­kon szalmacsóva mutatta a helyes irányt. A törek bele­hízott a jégbe, és ez az al­kalmi út még szénásszeke­reket, ökrösfogatokat is el­bírt. Mondják, egyszer egy pityókás lakodalmi menet, amikor már zsugorodni kez­dett a jég, letért az útról Lovastul, kocsistul odavesz­tek. — Ismeri behemót jármű­vét? — Hogyne, kérem. Ma már az efféle alkotmányt vasle­mezből készítik, bár a tete­jét most is padló borítja. A hossza 13 méter. 60, a szé­lessége 630 centi. A folyó itt 170 méter széles, a kötél hossza pedig — amelyik 22 milliméteres sodrony — 250 méter. Ha motor visz ben­nünket, négy perc az út, de most hogy elromlott a ma­sina, a víz sodra hajtja a kompot. így tíz perc alatt érünk át. — Népszerű ez az ősi, fo­lyami közlekedési eszköz? — A benzin ára azzá te­szi, elvégre a mi kompunk a Jászságot köti össze a Kunsággal. És az sem mel­lékes, aki Pest felé iparko­dik, spórol vagy harminc kilométert, mivel nem kell berobognia Szolnokra. Külö­nösen hét végén akad sok bel- és külföldi vendégünk. — A műszak? — Apáink egykoron még napfelkeltétől napnyugtáig járták a vizet, húzták, te­kerték kézzel a kötelet. Mi, most már reggel hattól, este hétig borzoljuk a folyót: akár piros betűs a nap, akár nem. — A tarifa? — Gyalogost négy forin­tért, a kerékpárt ötrét, a mo­tort tízért, az autót har­mincért visszük át. — Űtközben adódott-e már baj? — Szerencsére még nem. Egyébként is az úszástudás nekem kötelező, sőt, kishajó­vezetésből is vizsgáznom kel­lett. A biztonság kedvéért két csónakot is húzunk ma­gunkkal, de hál’ istennek evégből még nem szolgáltak bennünket. — Mit kíván a révész? — Csendes, közepes vizet. Nekünk az aszály sem jó, de az sem, ha Kisköre kilöty- tyint bennünket pár tízezer köbméterrel. Hiszen a komp­járás régen is, meg most is a víz szintjétől függött. Hahó hasít a levegőbe: a túloldalon egy férfi formál tölcsért a kezeivel szája kö­rül. A révész búcsúzik, men­nie kell, hiszen a regula év­századok óta nem változott: egyetlen emberért is át kell szelni a vizet. Elvégre ki tudja, milyen sürgős, fontos ügyben iparkodik valaho­vá... A meggy kilója már ti­zenihat forintért ás kelt, amikor a legtöbb volt 'belő­le. Sárgabarackot lekvár­nak akár 10—12 forintért ils kaphatott az ember, a piac augusztus, végi gyü­mölcse, az őszibarack pedig tíz-tizenkét forintért is kap­ható. Veszák is, viszik, is tízkilóstaám a háziasszo­nyok. A nagy bér házak ban esténként befőtt édes illa­ta, lekvár tömör aromája szálldogál. Pedig pocsék a nyár, akkora hőhullámok­ban. támad a kánikula, hogy szinte ki se lehet számolni, mikor jön enyhébb reggel, hűvösebb este. Sok háziasz- szony, ennek ellenére se rest. Esti vagy hajnali, — olykor szabad szombati foglalatosságai között ott a befőzés is. — Balgaság — mondják a kezdők, a nagyon fiatal asszonyok, a kisgyermekkel szabadságukat élvező alig- menyecskék. — Hisz a bol­tokiban, bármikor választ­hatok kedvem, gusztusom szerint lekvárt, dzsemet, befőttet. Legfeljebb né­mely üveg kinyitása mun­ka, a tartalma kész, azon­nal fogyasztható, jó étvágy- gyal. — Megfordult a világ — mondja a családja kenyerét húsz-harminc éve hazafu- varozó, nagymamakorú asz- szomy. — Még emlékszem az újsághirdetésre, amiben a konzervgyárak közölték, helyettünk, dolgozó nők he­lyett ezentúl ők dolgoznak, a nyári nagy befőzések, el- tevések gondját leveszik a vállunkról. Jó-jó. nem tet­szett mindig a íakvár íze, időnként felsóhajtott az ember egy-egy bolti befőtt kóstolásaikor: a nagymamáé jobb volt. — De hát a ké­szet, a kényelmet könnyű megszokni. Ráadásul a konzerv befőttek, lekvárok íze, minősége is sokat ja­vult. A Nyíregyházi Kon­zervgyár Nagymama lek­várjai például nyugodtan hirdethetik üvegjeiken, hogy házi recept szerint készültek. És mégis: az em­ber cipeli a piacról a gyü­mölcsöt, amikor a legol­csóbb, veszi a cukrot, gyűj­ti a csavaros tetejű üvege­ket — mert évről évre ar­ra törekszik hogy saját fő­zésű 'befőttel, lekvárral, sa­látákkal telítse kis kamrá­ja polcait. A fiatalasszonyok ehhez még azt is hozzáteszik, hogy rohanhatnak haza nagymamához, dédikéhez, kérdezgetni, hogyan is a legjobb? Ék veszik a sza­kácskönyveket, miért egy- egy fejezetben biztosan ta­lálnak recepteket a nyári befőzéshez is. A napokban a mi la­punkban is közreadtunk ilyen recepteket. Bárki kedvet kaphatott, megtud­hatta, milyen gyümölcshöz mennyi cukor kell, hogy a zöldibabot mennyi sósvíz- ben hány percig főzzük, s hogyan gondoskodhatunk télire családunk töltött paprikájáról. Kezdő háziasszonyt és rég gyakorló idősebbet mégse a receptek, az újság, a szakácskönyvek, a csalód ízlése készteti bérfőzésre. Az ésszerűség. Az áruházak, a boltok pultjain-polcain. ránk mo­solygó befőttek, lekvárok ugyanis drágák. Igazolásul íme néhány példa: A Nyír­egyházi Konzervgyár Nagy­mama lekvárja meggyből feliratú kis üvegen látható, hogy az 520 gramm tiszta tömegért 24,20 forintot + üveglbetétet fizet a vá­sárló. Egy ilyen kis üveg­ből csak nagyon ügyes há­ziasszony tud egy szabvány tepsi linzertésztát dúsan megtölteni. A Nagykőrösi Konzervgyár sárgabarack­lekvárja ugyanekkora üveg­ben 19,90. A Pakson eltett őszibarackbefőtt (a lében 100 gramm gyümölcs úsz­kál!) 23,70. Ugyanennyi a tiszta tartalma a Dunakeszi Konzervgyár vegyes befőtt­jének, s az óra 25,10. Csoda, ha a napi munká­ja utáni pihenőjét az elő­relátó háziasszony befőzés­re áldozza? No, igen, mondhatja a témában járatos. De hát a cukor se dicső, s kálváriát jár, aki csavaros üveget szeretne venni. Köztudo­mású ugyanis, hogy köz­ponti fűtéses, gázfűtéses házakban a celofánnal le­ikötött üvegek tairtallma megromlik. — vagy éppen­séggel „csak” beszárad. A nyáron ez az állítás is meg­dőlt: a szolnoki vásárcsar­nokban zöldséges boltok előtt halomban kínálták magúkat az egyszerű csa­varos tetejű üvegek. Az egyszerűik — mert a leg­modernebbek több áruház­ban — például a szolnoki Centrum Áruházban — is kaphatók. Igaz, áruk egye­lőre elég magas. A cukor se olcsó. Igaz. Egy kiló kristálycukor 25 forint. Számoljunk: öt kilő szilvához — tudvalevőleg legédesébb gyümölcsünk — sok is egy kiló cukor. A sárgabarackhoz van, aki 40., az édesebb szájú 50 deka cukrot tesz kilónként. A befőttek jóval kevesebb cukorral készülnek. Summa summárum: a befőzés napjainkban nem kérkedő háziasszonyok hob­bija hanem a családi költ­ségvetést ibefolyásol ó szülk- ségszérűsóg. — sj — Korszerűsítik a Budapest—Békéscsaba vasútvonalat. Jelenleg a pályaépítők egyik csoportja Mezőtúr határá­ban dolgozik. Képünkön a földkábelt fektetik az építés színhelyén D. Szabó Miklós Évi 1,6 millió tonna sízenet termei az ország egyik legnagyobb szénbányaüzeme, Márkushegy Hahó, révész! Befőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom