Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
8 Irodalom* művészet Szakonyi Károly: Hárman, kapitányok M **^™1** ajd én becsukom a kocsi ajtaját! — Nem te, majd én. Odacsípi a kezed. És Dávid még ki sem szállt. — Szállj ki Dávid, papa hadd csukja be az ajtót. Bezárod? — Be. — Most már gyalog megyünk? — Most már gyalog. De megvárjuk, amíg kikecmereg a kisöreg. — Dávid nem kisöreg. Még csak két éves. Én vagyok kisöreg. — Te is. Mind a ketten. Na, gyere, kisöreg! — Kiszállok — mosolygott szelíden Dávid. Átmászott az ülésen, megkapaszkodott a kormánykerék- be, óvatosan lecsúszott a földre. — Kiszálljak? — kérdezte még mindig kapaszkodva. — Arra várunk — Jó. — De ne szaladjatok előre! Hé! nem arra megyünk! — Hé! nem arra megyünk, nem hallod, Dávid, nem arra, azt mondta papa! — kiáltott a kicsire Gergő. A férfi bezárta a kocsit. A kö- vesút végén parkolt, egy ház kerítése előtt. A fiúk már a földúton botladoztak; Gergő lehajolt egy száraz ágért, felmutatta: — Ez a puska! — Puska is kell? — ért melléjük a férfi. — Hát kell puska! — mondta Gergő. — Az erdőben kell puska, mert jön a farkas! — Aha. Ezt ki mondta? — Hát Dzseklondon bácsinak is van puskája! — Nekem is kell, nekem is! Kérem a puskát! — rontott a bátyjára Dávid. — Ez nem a tied, ez az én puskám, ne vedd el! Naaa! Papa! Dávid verekszik, szólj rá! — Azt hiszem, jobb lesz, ha te eldobod! — De nekem kell! — Ej, Dávid! Na, látjátok, csak veszekedtek miatta!... Itt van neked ez! — Gergő nagylelkűen egy gyökérdarabot nyújtott az öccsének. — Tessék! — A kicsi megnyugodott, hálásan, ragyogó arccal elkapta. Már nevetett. — Na, jó. De add a kezed, mert elesel. — Nem! — De elesel, csupa gödör az út... — Nem, én már nagy vagyok! — Nem te vagy nagy! Én vagyok a nagy — porolt vele a bátyja. — Én már három és fél éves vagyok. Ési a papa is három és tói éves! — Ha nem több! — nevetett az apja. — Ha nem több — ismételte Gergő. — És ő a kapitány. De ezért én is kapitány vagyok, ugye? — Te is. — És én is. Én is kapitány vagyok — mondta Dávid. — Te nem, csak én meg a papa. — De, de, ő is. Miért ne lehetne kapitány ő is? Mind a hárman kapitányok vagyunk. És most felmegyünk ezen az úton, be az erdőbe, és megekéressük az őzikéket. — Az őzikéket nem kell lelőni — állapította meg Gergő. Á kicsi utána mondta. — Csak a farkast. — A kicsi ezt is utána mondta. — A farkast sem kell okvetlenül — mondta a férfi. — Hát kit kell? — Alighanem senkit. — És így kell tartani a puskát — mutatta nagy komolyan Gergő. — Te is tartsd így, Dávid! A föld felé. — Ügy, bizony! — És emberre sem szabad tartani — folytatta oktatóan Gergő. — „Emberre nem fogunk puskát”, ugye, papa? — Hát nem, emberre aztán egyáltalán nem ... Na, itt' vannak a fák. Ugye, milyen szépek? Most bemegyünk az erdőbe. Itt csend van, és béke, és nyugalom . .. — Megnézzük a rókalyukat? — Mindent megnézünk ... — Hú, ott a rókalyuk! — Az nem az — mondta a férfi. — De, az a rókalyuk! Gyere, Dávid, nézzük meg! Abban a gödörben lakik a róka! Ott a róka! Látom! Csak bebújt! Dávid, gyere már! — Csak hasra ne... Na, tessék! Gergő, segítsd fel Dávidot! Ne úgy! A karját... na! — Megfogtam! — nézett fel a földről Dávid széles mosollyal. — Megfogtam a nyulat! — El ne ereszd? — nevetett az apja. — Jól fogod? — Jól! Puff! Gergő is elvágódott, hogy ki ne maradjon valamiből. — Én is megfogtam! — Akkor már van két nyúlunk. Na, és a róka? Azzal mi lesz? — Előre, kapitányok! — kiáltott Gergő, s persze Dávid is. — Előre kapitányoook!... — Futottak be a fák alá. — Nézd, mit talált Dávid — állt meg mellette a nagyobbik. — Egy kígyót! — Kígyót találtam! — Nyögve, boldogan jókora száraz gallyat cipelt a kicsi. A gally görcsös vége beakadt a bozótba, Dávid rángatta, nem tudta kiszabadítani, s menten sírva fakadt. — Nem tudom, nem tudom, nem tudom ... — Nocsak! — segített neki az apja. — Hát ne sírj! Aki kígyót cipel, az ne sírjon! Hű. mekkora dög! Ez egy óriáskígyó! Na tegyük le, ide s<zépöi. Nehéz ez neked. — Nem tesszük le, haza keli vinni! — Ja, persze — mondta a férfi. — El is felejtettem. — Ezt is haza kell vinni! — emelt fel Gergő egy nagy darab mohás követ. — Ez a teknősbéka! — Talán a teknősbékát most ne — kérte óvatosan az apja. — Nem tudom, otthon hogyan élne meg, esetleg jobb neki itt, az erdőn. Azonkívül valószínűleg ez egy sün! — Sün? Nekem kell teknősbéka, otthon nincs teknősbéka ... — Hát nincs, az biztos. — És vigyünk haza egy fát is! — Fát? Egy egész fát, teljes ter- jededlmében ? — Mutassuk meg a mamának! — Hm! Gondolod, hogy a mama örülne, ha hazacipelnénk egv nagy fát? — Gondolom. — Gondolom — mondta Dávid is. — Hát akkor nincs más hátra, kapitányok, ki kell egyet húznunk, tövestül. Ez is jó lesz, ez itt! Segítsetek! Rajta! Kapaszkodjatok a törzsébe! Úgy, úgyj Na! Egy, kettő, három! Már kinn is van! Nyögve, szuszogva markolták egy gyertyán törzsét, a legvasta- gabbét, amit a közelükben csak találtak. Aztán az apjuk után ők is lehuppantak nevetve a földre. — Hát ezt kirántottuk! Hű, micsoda erősek vagyunk! — Én is erős vagyok! — Hát persze! — Én is! — Mi az hogy! Mind nagyon erősek vagyunk! Csodálkozhat a mama mekkora nagy fát cipelünk a hátunkon. Haj haj. Dolgozni kell, hiába, másként nem él meg az ember! — Sokat dolgozunk, ugye papa? — Ajaj, de mennyit! Hanem a neheze még hátravan. Fel kell venni a vállunkra ezt a ménkű nagy fát! Hadd lássam, hogy tudjuk felvenni a vállunkra? Álljunk libasorba! Elöl a kicsi, aztán a nagyobb, végül a legnagyobb! Rajta! Ügy. Most pedig leguggolunk... Dávid, te is! Na! Megmarkoljuk jó erősen... jó erősen! Hoooó! Ide! Föl, a vállunkra! Már meg is van. Felállunk szépen ... — De a sünt is viszem! — Micsodát? — Én viszem á sünt — kapott a mohás kőért Dávid. — Szóval akkor mégsem teknős- béka? Vigyázat! Leesik a vállunk- ■ról a fa, elcsapja a bokánkat! A követ Gergő viszi, te meg az óriáskígyót, ha már ragaszkodtok hozzá. — Ragaszkodunk hozzá — mondta Gergő. — És a- puskát is visz- szük... — Akkor hát indulás! — Csendben, figyelmesen mentek egy darabig. De Gergő hirtelen meglátott egy odvas fát, odafutott: — Ott lakik a bagoly! Gyere Dávid, ott lakik a bagoly! — Hé! Hát csak így itthagytok ezzel a ménkű nagy fával? — Papa, emelj fel, emelj fel, hadd nézzük a bagolyot! — Baglyot. Így kell mondani. — Mutasd meg a bagolyot! — türelmetlenkedett Dávid. — Baglyot! Na, gyeríek! Felemelte mindkettőt; a fiúk belekapaszkodtak az odú peremébe, nyújtogatták a nyakukat. A fa üres volt. — Ott a bagoly! Én látom! — Én is látom! — utánozta a bátyját Dávid. — Szervusz, bagoly — mondta udvariasan Gergő. — Dávid is itt van, meg a papa is, csak a mama maradt otthon, de viszünk neki egy nagy fát. Itt dolgozunk az erdőben ... sokat dolgozunk, hogy megéljen az ember ... — Nem látom a bagolyot — nyafogta Dávid. — Gyere ki, bagoly, nem lát téged Dávid. Kijön a bagoly, papa? — Csak este. Sötétben. Nappal nem lát. — De én látom. Alszik. Be van takarózva. — Én is látom a takaróját — utánozta Dávid. — Akkor hagyjuk is aludni, gyertek ... — A baglyot nem lövöm le, ugye, papa? — kérdezte Gergő már ismét a földön. — Nem, nem, isten őrizz! — Mit kell lelőni? — Senkit és semmit. — Mert akkor meghal? — Aj, nem is jó róla beszélni — mondta az apja. — De a tévében mindenkit lelőnek ! — Jobb lesz, ha felemeljük a fánkat, és visszük a mamához. — A tévében mért lőnek le mindenkit? így: pakk! Páá-pakk! így. És elesnek ... így! — Páák-pakk! — utánozta a a kicsi is. — És így, elesnek! — Na, keljetek fel szépen a földről. Fiúk! Keljetek fel! Nem kell ilyen butaságot játszani! — Páá-pakkk-pakkk! — nevettek, visítoztak és gurultak a földön. — Ejnye már! Hagyjalak itt benneteket? Nézze meg az emrer! Hát jó! Szevasztok! Viszontlátásra! Majd írjatok! Én megyek1 — Várj, pap>a, várj! — Nem, nem! Nem bírom ezt a lövöldözést! — Már nem lövünk, papa, várj, gyere,.Dávid, elmegy a papa! — Hát el is! Már jók vagyunk! Emeljük fel a fát! Papa! Üjra a váliukra vették a képzelt terhet. Elindultak a kövesút felé. — A puskákat pedig dobjátok el. Semmi szükség rájuk! — De a bácsiknak is van puskájuk — mondta Gergő. — Milyen bácsiknak? — Hát a katona bácsiknak, meg a rendőr bácsiknak, meg minden-minden bácsinak a tévében! — A fene azt a tévét! És te különben sem vagy bácsi! — De bácsi vagyok. És Dávid is bácsi. Meg te is bácsi vagy. — Bácsi vagy nem bácsi: nekünk nem kell puska! — De kapitányok vagyunk! — Bácsi-kapitányok — mondta Dávid. — Ide figyeljetek — sóhajtotta a férfi tehetetlenül. — Mi olyan kapitányok vagyunk, akiknek nem kell puska. Puska nélküli kapitányok. Na? Mit szóltok hozzá? Nem szeretem ezt a puska- ügyet. Beszéljünk komolyan, mint kapitány a kapitánnyal. Egyezzünk meg: a fenébe a puskákkal! — Nekem van puskám. — Nekem is. — Igen, de éppen azt magyarázom, hogy nem kell, dobjátok el! — De kell! — Ne feleselj! — De kell, de kell, de kell! — Ezt hagyjátok abba mert... — Dávid, fussunk, a papa mérges! Fussunk!... Viháncolva futottak, hadonásztak a botokkal: pafckk! Pakkk! I ******** stenem, gondolta az apjuk, mi a csodát csináljak velük? Mennyire akartam, hogy legalább ezt ne ismerjék meg. Ügy látszik, semmit sem tehetek azért . hogy felnőttkorukra ne olyanok legyenek mint mi. Semmit. Vagy csak nagyon keveset. Égi csoda lesz, ha tehetek valamit. — Haszontalanok vagytok! — 'kiáltotta. — Várjatok meg! Kimerültén lehuppantak az avarra, bevárták. — Uraim, hozzák rendbe az öltözékeiket — mondta, amint leguggolt melléjük. — Pisilni kell — nevetett Gergő. — Nekem is! — gungulázta Dávid. — Hát csak sorjában... Hogy néztek ki?! Ajaj! Nyakig piszkosan!. .. — Mint a kapitányok — kacagott Gergő. Stégen Kiss Benedek: Gyere a verődő délutánban, Hívogató mikor szememen pilleszárny van Jöjj hozzám virradatban Leginkább alkonyatkor. pipacsos pirkadással, A Napot négyelik. Akkor. hajnali sugarakban liliomhajlongással. S ha máskor elmaradnál, Jöjj el a reggeli dérrel, csöpp festék is lehet éjjel el ne hagyj már! Jöjj hozzám minden időben, a szádon, patyolatban, megviselődten, gyere, ha látod a vérem gyere színekkel megáldottan, ragadozófogü rózsafákon. eszméletembe ágyazottan: Délben is jöhetsz hozzám általam-virágzóan, pestises páskomok hosszán. velem-viselősen! Cseres Tibor: Aratórész Azt hiszem, a harmincas évek közepén egyedül én olvasztottam magamba halálos elszánt komolysággal a népi írók és hajdani Jean Jacques Rousseau tanítását: vissza a földhöz, vissza a természethez. Pedig annyi föld sem volt, ahová a könnyem lecseppenhetett volna. Aratás! Mikor ezt a szót hallom, nekem egy egész esztendő képzik meg, s benne Kurucsai Veconka olajosbarna szeme. Egy száintó-vető, aggódó esztendőintek minden reménye és öröme, ahogy a szántó-ve tőnek a gabona betakarítása jelntette mindig az év fordulóját. Nekem, mivel csupán egy évben arattam bérletben a magamén, sem azelőtt, sem azóta, bizony emlékezetemben maradt minden napja és hónapja, de különösen az ara tásnak minden órája és perce is. Először azért, mert húszéves voltam, s minden szomorú és vidám élményre fogékony, másodszor, mivel más szegény és sóvár emberek előtt jutottam ahhoz az öt hold bérlethez, melyért alku és egyezség szerint két és fél mázsa búzát kellett fizetnem holdamként, éppen úgy, mint az elődömnek, aki Kisasszony napján, tehát szeptember elején hunytéi váratlanul, s még a tanlóhántást sem végezte el, még azt is rám hagyta. Tizenkét és fél mázsa búzát kellett fizetnem a bérletért, két hold őszi búzát vetettem hát, a termésből tartalékolnom kellett (vetőmagra és táplálásunkra is. Mert nősülést forgattam a fejemben. Huszadik évemet tapostam, s a házasodás illett is a jó gazdához. S alkalmat adott az ilyenféle gondolatokra Kurocsai Veronika is, ősszel, hogy önkéntesem segített a tengeri csutka betakarításában. Tavasszal pedig amikor kijelentette, hogy ő a markot szedi utánam, ha én is úgy akarom De még ott nem tartottunk! A tarlóhántásra igát kellett fogad nőm. És még akkor a magány sehol, mert az elődöm tengerije talpán! Végre november elején nekieshettem lelkesen és soványan, hogy megtisztítsam a kukorcafölCsellókoncert
