Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-15 / 191. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 15. IA tudomány világa 1 Mindennapi nyugalmunk Rákkutatás és ideggyógyászat Sok évtizede már, hogy egyik mindennapi félelmünket így hívják: rák! Az ollóval lerázhatatlanul kapaszkodó állatka módján mar szervezetünkbe, és legtöbb esetben a sírig lerázhatatlan. Sok részletterületen nyert már csatát vele szemben a tudomány, de egyelőre még mindig a rák az erősebb. A legyőzésére — kiszámíthatóságára, megelőzésére, csökkentésére, gyógyítására — utáló minden jó hír tiszteletet parancsol tehát az orvos számára, és reményt nyújt az embernek. Most újabb részterületen támad az orvostudomány: a pszichoonkológiával. Legfeljebb negyedszázada, hogy ennek az új tudománynak a körvonalai egyre jobban kirajzolódnak. Legeredményesebb kutatója a svájci származású, s az Egyesült Államokban élő orvosnő, E. Kübler Ross. De Európa sem marad le. Az új tudományágnak Európában működő nemzetközi szervezete két- három évente tartja kongresszusait, legutóbb Kijev- ben volt ilyen 1984-ben, 1981-ben Európában jelent meg a tudomány első összefoglaló műve, F. Meerwein szerkesztésében, a zürichi Hans Huber Verlag kiadásában, „Bevezetés a pszicho- onkológiába” címmel. Mohácson pedig élethivatásának választotta a témát dr. Kovács Miklós ideg-elme- gyógyász szakfőorvos. Gyakorlati munkájának, elméleti rendszerező tevékenységének több iránya van. Ezek közül néhány nem kívánkozik a nagy nyilvánosság elé. Például az orvosok magatartása, önfegyelme, arcának nemegyszer színészi igényű szerepjátszása, a nővérek hasonló gondjai, a rákos beteg lelki alakulásának folyamata, annak gyógykezelése — jobb, ha megmarad az orvosok ^tógában. Ami viszont személytelenebb, de alapvetőbb: a rák keletkezésének ideg- rendszeri összefüggése. Erről beszélgettünk tehát dr. Kovács Miklós főorvossal: — Azt hiszem, a rákból gyógyult betegek viszonylag kevés propagandát kapnak — mondja. — Hiszen a társadalom sajátos módon csak a veszteségeket könyveli el. Ezt azért mondom, mert egyre nő a remény, hogy a pszichoonkológia nemcsak a rák egyik eredőjét tárhatja majd fel megbízható pontossággal, hanem ennek alapján több esetben a gyógyítást is sikerre viheti. Hiszen a tudomány abban megegyezik, hogy a rákbetegségek okrendszere sokrétű. Ezek között egyre gyűlnek az adatok, miszerint a rák keletkezésében és kórlefolyásában a psizichoszociális tényezőknek, vagyis például a veszteségélményeknek, aztán a depressziónak, — búskomorságnak — is tulajdonítanak jelentőséget. Másfelől pedig úgy tűnik, a lelki alkat szerepét is egyre többen bizonyítják. Például LeShan szerint a majdani rákbetegek 70 százaléka gyermekkorától kezdve sajátos érzelmi világgal rendelkezik, míg a rákbetegségbe nem esett felnőttekben ugyanezek az érzelmi vonások csak 10 százalékban voltak meg gyermekkorban. A pszichoszociá- lis tényezők szerepére utal sok állatkísérlet eredménye is. Például 1982-ben Vernon Riley állatkísérleti adatokat közölt. Két egércsoportot beoltott emlőrák keltésére alkalmas vírussal. Egyik csoportot folyamatosan megterhelték erős stresszel. Ezek 80 százalékában egy éven belül kifejlődött az emlőrák. Az idegileg nem terhelt csoportban a rákkeltő vírusinjekció ellenére is csak 10 százalékos volt az emlőrákos állatok aránya. — Az emberek? — E tekintetben Le Shan és munkacsoportja vélt kimutatható összefüggést az életkrízis és a rák keletkezése között. De arra már nem tudott választ adni, hogy miért csak bizonyos idővel a krízis keletkezése után alakul ki a rák. Érdekes, fontos viszont Bartrop és munkatársai kutatása. A régi jelenségből indultak ki, hogy ha meghal egy házastárs, akkor az özvegy nők, vagy férfiak megbetegedése és halálozási aránya nagyobb mint a hasonló korú, de házastársát el nem vesztett népességé. Az utóbbi években több nagy vizsgálat eredményeként többféle rákkeletkezési folyamatot írtak le. Az egyik szerint ilyenkor károsodik a szervezet immun- (védekező) -rendszere. Bartrop csoportja olyan férfiakat választott, akiknek felesége gyógyíthatatlan emlőrákban szenvedett. Néhány év múlva a Schliefer kutatócsoport újravizsgálta őket. A feleségek halála után az özvegy férjek nyiroksejt-működése jelentősen gátolt lett, s ennek a gátoltságnak a csúcsa a temetés utáni második hónapban volt. A bostoni S. Locke szerint kifejezett és tartós stresszhatások során a szervezet természetes sejtölő tevékenysége jelentős mértékben gyengül. Erre az űrhajósok is példát szolgáltattak. Ez a tudományág még fiatal, eredményei alapos igazolásra szorulnak, és sok kérdésre még nem tud pontos választ adni. Magam elsősorban a gyakorlati szempontokat hangsúlyozom. De végül- is a kutató és gyógyító orvosnak közös hivatása, kötelessége, hogy felvegye a harcot a rák ellen. A lelki élet problémáinak lehetőség szerinti megoldása, a lelki eredetű környezeti helyzet javítása esetleg csökkentheti a rák kialakulásának kockázati tényezőit, és ez a kórlefolyásra is kedvezően hat. F. D. A mágneses tartományok — vagy ahogy a fizikusok mondják, a domének — a ferromágneses anyagoknak (a vasnak, a nikkelnek, a kobaltnak s jó néhány ötvözetnek) a sajátosságai. Ezekben az anyagokban az elemi mágnesek kisebb-nagyobb csoportja rendezetten —egymással párhuzamosan — helyezkedik el. Tudjuk, hogy külső mágneses térrel a ferromágneses anyagokat mágnesezhetjük. Ilyenkor a domének — s velük együtt az őket alkotó elemi mágnesek is — rendeződnek, befordulnak a külső mágneses tér irányába. A kristályos anyagokban van egy olyan irány, amelynek mentén viszonylag gyenge mágneses térrel telíthetjük az anyagot. így bizonyos föltételek között hengeij alakú doméneket alakíthatunk ki. Ezek — megfelelő külső teret alkalmazva — kicsi, hengerpalásttal határolt terekbe húzódnak össze. Az ilyen, a környezetüktől eltérő mág- nesezettségű kis szigeteket mágneses buborékoknak nevezzük. Az ortoferrit anyagok különösen alkalmasak arra, hogy bennük mágneses buborékokat hozzunk létre. E mágneses buborékokat napjainkban számítástechnikai információk, adatok tárolására használja fel a technika. A buboréktárolónak az a legfőbb erénye, hogy benne — ellentétben a hagyományos mágneses tárolókkal — az adatok mozognak, mégpedig mágneses jelek formájában, s maga a tárolóanyag mozdulatlan. Mechanikai szerkezetekre tehát nincs szükség. Ez az adatok kiolvasásának időtartamát erősen csökkenti, s az ilyen tárak igen hosszú életűek is. Képünkön a Központi Fizikai Kutató Intézet által kifejlesztett buboréktároló rendszer készülékeit láthatjuk. Szerszámgépek vezérlésénél, orvosdiagnosztikai feladatok ellátásánál, ipari folyamatszabályozásnál, és még több más területen tehet jó szolgálatot. Lepipálnak egy súlyemelőt Milyen erősek a rovarok? A rovarok bámulatos erő- mutatványai ősidőktől fogva csodálatra késztetik az embert. Testük méreteihez viszonyítva aránytalanul nagyobb teljesítményekre képesek, mint az ember, vagy akár az emlősállatok. Például) arányosan számítva az ember át tudna ugrani egy magas épületet, ha a szöcske képességeivel rendelkezne. Távolugrásban is messze túl kellene szárnyalnia minden eddigi rekordot — kb. 180 méteres távolságra kellene ugrania —, ha a bolhával hasonlítanánk össze. A rovarok a levegőben is felmutatnak néhány figyelemre méltó teljesítményt. A mindössze néhány milligramm súlyú moszkitó például öt milligramm vért szív magába, és azzal repül tovább. A méhek ugyancsak a saját súlyuk többszörörsét viszik magukkal a légi úton. De a repülés távolsági eredményeiben is élen járnak: egyes lepkefajok tagjai olykor 700—800 kilométert is megtesznek leszállás nélkül. Ezek után nem meglepő, hogy a húzási teljesítmények ugyancsak a rovarok javára dőltek el. Egy aprócska- 175 gramm súllyal megrakott szekér elé egy 1,9 gramm súlyú poloskát fogtak be a rovarkutatók. Csodálatukra, az könnyedén elhúzta a terhet, ami összehasonlítást téve annyit jelent, mintha egyetlen ember húzna el könnyedén egy kb. 7,5 tonna súlyú vasúti teherkocsit. A lovat nagyon erős állatnak tartjuk, márpedig az ereje arányítva meg sem közelíti a méh erejét. Az előbbi a saját súlyának kb. a felét tudja felemelni, míg az utóbb 18—24-szeresét. De rajta is túl tesz a hangya. A kutatók megfigyeltek egy állatkát, mely a hangyaboly bejáratánál egy kövecskét emelt ki. A megmért hangya súlya 0,0028 gramm, kő súlya pedig 0-15 gramm volt, a rovar így saját súlyának 53-szorosát emelte fel, ami megfelel annak, mintha egy átlagember kb. 4,2 tonnát emelne. Még egy jó képességű súlyemelő is ennek csak a huszadrészt képes a feje fölé nyomni. Képünkön: az elmondottak igazolását láthatjuk; a kis kődarab elszállításával foglalatoskodó hangyát. Leállni, mozogni A fáradtság rontja a biztonságot A gépjármű vezetésekor a különböző hatások miatt elfáradunk. Figyelemkihagyás, hibás mozdulatok, helytelen megítélés, szendergés- álomkép, tudatkiesés, sőt elalvás is bekövetkezhet vezetés közben. A fő veszély az, hogy az elfáradás kezdeti jéleit nem vesszük észre mindig. A biológia szerint a fáradtságot a testben felhalmozódott salakanyagok idézik elő. Egyedüli ellenszere az alvás, amely alatt a felgyülemlett .méreganyagok elbomlanak. A hosszú út fárasztó hatása ellen csag úgy lehet védekezni, ha leállunk egy kicsit mozgunk, szellőztetjük a vezetőfülkét. Ez minden élénkítőszernél jobb hatású. Fárasztó hatásokat keltenek a rezgések is. A gépjárművek motorjai élénk rezgésbe hozzák a karosszériát, amelyet átvesz a benne ülő ember teste is. Belső szerveink (a gyomor, a vesék, stb.), amelyek laza rögzíté- sűek, különösen érzékenyek a rezgésekre. A testben ugyanis a rezgések egy része hővé alakul át, más része az izmok rugalmas ellenállásán megtörik. Az izomellenállás — a munkavégzéshez hasonlóan — igénybe veszi az izmokat, tehát fáraszt. Ezenkívül a rezgések zavarják a vérkeringést és a belső elválasztású mirigyeket is. Elfáradást okoz a kényelmetlen vezetőülés is, amelyből nem lehet jól kilátni a forgalomra, vagy nem illeszkedik testünk méreteihez, formájához, túlzottan előre vagy hátra van döntve. Az a jó vezetőülés, amely a gerincoszlopot végig megtámasztja, mert másképpen a test rugózik és fárad. A rosszul elhelyezett kezelőpedálok szintén igen fárasztóak. A helyes megoldás az, amikor a pedál nyújtott, támasztott lábbal működtethető. A veztőfülke levegőcseréjéről is gondoskodni kell, mert a befülledt oxigénhiányos levegő álmosít. Fárasztó lehet az út a forgalom egyhangúságával, kicsi vagy éppen túl nagy forgalmá-; val, éjjel a mögöttes forgalom erős reflektorával, valamint a borús, esős idő. a hőség, az időjárás-változás. Ezek a hatások semmiféle gyógyszerrel nem ellensúlyozhatok, csak a fokozott figyelem, az éberség, a nyugodtság segíthet. A nagyobb gépjárművek vezetése mindig, kisebbeké pedig huzamosabb ideig fárasztó, akkor is. ha egyébként minden rendben van. A gép működtetése, irányítása ugyanis szellemi és fizikai munkát követel- a fáradtság pedig a biztonságot veszélyezteti, ezért közbeiktatott pihenők szükségesek. Ahhoz, hogy a fáradtság ellen sikeresen védekezzünk elsősorban ismernünk kell a tüneteit. Melyek azok? Közismert a szemhéj elnehe- zedése, az ásítás, a melegérzés, az alvás vágya. Van akinél úgy jelentkezik a fáradtság, hogy szúrást érez a szemében, szeme előtt kettős kép jelenik meg, kiszárad a szája, szomjas lesz. Ilyenkor meg kell szakítani bizonyos időre a vezetést, és a gépkocsiból kiszállva pihenni, mozogni kell, frissítőt kell fogyasztani. A hosszú, nyílegyenes szakaszokkal épített autópályák fárasztó jellege ismert dolog. Van olyanfajta veszélye, amely autóhipnózis néven kezd ismertté válni. A hipnotikus állapotnak egy bizonyos válfaja ez, amikor a vezető nem alszik, mégis nem létező tárgyakat lát, és nem lát meg olyanokat, amelyek viszont léteznek. Nem kell magyarázni, milyen veszélyes állapot! Egyébként nemcsak a hosz- szú. egyenes útszakasz válthatja ki, hanem az is, ha egyhangú úton nagyobb sebességgel halad, ha minden idegszálával összpontosít a gépkocsivezető. B. I. Cukuba Vasubot, a zongorista Japán 3. világkiállítása Cukubában „a tudomány és technika az ember szolgálatában” jelszót írta zászlajára más szavakkal: hogyan élünk majd a XXI. században. A kiállított csodák között mindig sok látogatót vonzanak az embert helyettesítő robotok. (Ezek ^mindent tudnak”. A Fujitsu cég például olyan tolmácsautomatát mutatott be, amely a japán szöveget automatikusan fordítja angol, francia vagy német nyelvre. A Matsushita robotjai ecsettel a kezükben villámgyors portrékat festenek élő modellekről. A legnagyobb nézősikere azonban a „Vasubot”-nak volt, így nevezik a Sumitomo cég robotemberét. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az előállítása több mint 1 millió dollárba került. A Vasubot a feje helyén levő tévékamera segítségével kottát olvas. Az információt kis komputer elektronikus vezérlésével viszik át az uj- jakra és a lábakra. A robot- zongorista egyelőre kilenc darab eljátszására képes, Mozarttól a Beatlesek „Yesterday” című számáig. A Sumitomo technikusai részére a tokiói Vaseda egyetem robotrészlege végezte az előkísérleteket. A kutatók most Ichiro Kató professzor vezetésével arra törekszenek, hogy az elektromos zongorista saját lábán mehessen a zongorához. Az ehhez szükséges komputer- irányítású „lábak” ugyancsak a kiállítás látványosságai közé tartoztak. Vasubot a zongoránál. Mozarttól a Beatlesig Az adatok mozoanak Adattárolás - buborékokkal
