Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1985. JÚLIUS 13.

8 Arcképvázlat I

Meséket álmodik csodaparipákról

Nemszeretem órák az újságíró életében, amikor a riportalanyra kell várni. Az „elősizobá zással” vánszorogva telik az idő. s mire a partner megjelenik, legtöbbször a színesnek ígérkező kérdésekre imáir szürke oxidréfteg rakódik. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaság szsentta- mási kerületének vezetőjét, Babochay Györgyöt nem találom az irodájában, mondják, egyikét órát várni kell. Letelepszem hát egy széna- foogtlya tövébe, s miközben a vaiksán hunyorgó nap sugarai az arcomon matatnak, elnézem a legelésző ménest. Nemes sziluettek az ég kék vetítővásznán. S mire a boxban megismerkedem a három fedező ménnel, a robbanékony Turbóval, a flegmán közömbös Tniibussal és a kotnyelesen kívánc&i Dariussal, már kerekezik is hazafelé a kerületvezető. Lám, hogy elszaladt az idő...

Az 1730-ban épült Almásy- kasfély faragott, feketére pácolt bútorokkal berendezett irodájában ülünk le beszélgetni.

— Az ön nevét kimondani még kimondják, de leírni már csak a beavatottak tudják. Honnan ez a nem mindennapi név?

— A családom a Somogy megyei Babocsáról származik. Apai nagyapám Farkas Béla huszártiszt volt, még a ferenejózsefi időkben. Az édesapám anyagi ágáról mentettük át ezt a nevet a múlt század divatja szerint, kissé cizellálva. Édesapáim már ezen a néven lett mé- neskard tiszt 1939-ben. Bábolnán kezdte a munkáját, ahol segédtisztje volt Petkó Szandtner Tibornak, aki könyvével az újkori fogat- hajtás alapjait vetette meg Magyarországon. Apám a háború utolsó napjaiban segédkezett a bábolnai ménes mentésében, Csepregig jutott el itt érte a felszabadulás, aztán 1945 áprilisában jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban ahol a „sütött” lovak keresésével bízták meg. A törzskönyvezett lovak ugyanis bőrükre égetett bélyeglet viseltek. Mindig tóközeiben volt az édesapáin: még akkor is, amikor 1952- ben lefokozva, egyszerű csikósként dolgozott Hercegihalmon. 1956-ban került Budia- p>estre a Szép utcába, ahol a miénteiepek felügyelője volt nyugdíjazásáig. Négy szakágban volt nemzetközi versenybíró, ilyen minőségben járta Európa versenypályáit.

— ön hol született?

— Komáromban 1942-ben. A ló iránti vonzalmam szinte természetes volt. lovagolni a Tattersalban kezdtem Balczó Andrásékkal, tanítóm Tóth Béla volt Nem voltam kiugró tehetség, ráadásul a családban az volt az elv, hogy tanulnom kell, diplomát szerezni, aztán dolgozni — természetesen a lovak mellett. Gödöllőn végeztem általános agrárszakon s 1965- ben Rádiiházán töltöttem egy évet, majd egy esztendőt fizetés nélküli szabadságon az NDK-ban. Természetesen ló mellett: ha kellett, trágya- hordással. Megérte, tanultam a szakmát, és ami a legfontosabb, a nyelvet. A szenttamási állást 1967-ben pályáztam meg sikerrel, kerü- letveziető 1970-ben lettem. Akkor a fő profil az idegen- forgalom volt. Nem sokáig, egy év múlva megszűnt a vendégjérás. Akkor harminc kancánk volt, és a két legjobb hazai tenyészmén került hozzánk: Imi és Nostme- damius. Az előzőről kiderült, hogy csak a neve a régi, mindössze egyetlen csikót tudtunk nyerni tőle. Nostre- damusnak 17 utódja lett. A gazdaság 1970-iben vásárolt1' Angliából minőségi lovakat, majd 1976-ban volt mód újalbb külföldi vérfrissítésre.

— Most hol tartanak?

— Negyvennégy kancánk van és 3 mén ropogtatja a zabot a boxban Az elmúlt lóversenyidény legsikeresebb lova Rádium lett, nem a miénk hanem a Cecei Béke Tsz-é, de az apja a Darius. Hatvan csikót biztosítunk szerződés szerint a Lóverseny Vállalatnak. A tulajdonjog a miénk marad, használati díjat és a nyeremény 50 százalékát kapjuk utánuk. Amikor Turbó még a galoppon versenyzett, egy kiugróan jó évében 3 milliós nyereséget hozott az ágazatunk. Az idei tervünk 1 millió 900 ezer forint, nem hiszem, hogy ne tudnánk teljesíteni.

— Egy-egy lovasversenyen még önt is láthatjuk : nyeregbe szállni.

— Szakosztályunk számára 12 lovat tartunk fenn, velük komolyabb terveink nincsenek, elsősorban a dolgozóink sportolási igényeit elégítjük ki. Mi a galoppon vizsgázunk, s bár jómagam még soha nem voltam a verseny pénztáránál, egy-egy lovunkkal millióikat nyerhetünk az ágazatnak.

— Bár a portré önről készülne, mégis rendre a lovak kerültek) előtérbe. Hogy alakult az élete az eltelt közel 20 év során Szenttamáson?

— Édesanyám Pesten él, édesapómat az elmúlt évben temettük. Nőtlen vagyok. itit lakom a kerületben, itt kezdődik a munkám reggel 6-kor, és ér véget úgy 10—12 óra múlva.

— Az iroda folyosóján láttam egy kiírást, amely szerint még 53 nap szabadsága van.

— Ez úgy három év alaitt jött össze. Hozzákerül az idei is. A pihenésem egy kéthetes semmittevésből áll, aztán megy az élet tovább.

— A tanácsválasztások során ön az itt élőktől bizalmat kapott.

— A szén ttamásiak és a bartaiak tanácstagjelöltje voltaim, és megválasztottak újra. Itt élek velük, amit ők akarnak, azt alkarom én is, csak nekem több lehetőségem van arra, hogy el is mondjam, ezért voksoltak rám.

— Ebben a pillanatban mit óhajtana?

— Nálunk, Törökszantmik- lóson a hazai viszonylatokhoz képest eléggé rendezett a tenyésztő munka, jó szakembergárda jött össze, a gazdaságban a tó helye stabil. Tudnánk még jobban, még hatékonyabban dolgozni, csak nincs elég pénzünk méregdrága tenyészállatok vásárlására, pedig de jó lenne sok-sok derbigyőztest adni a versenypályáiknak!

Miközben a park sétányán lépkedünk, magam elé képzelem a lóversenypólyák nyüzsgő, zsibongó, lármás közönségét. Vajon tudja-e közülük valaki: Szenttamáson egy megszállott ember arra tette fel az életét, hogy számukra új legendát találjon? Tovább szője a mesét, amelynek Kincsem, Aranyos és Imperial a hőse.

Palágyi Béla

A Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a jászberényi strand egyik medencéjét kettéválasztotta, így a sekélyebb vízben kisgyerekek, az 1 méter 80-as medencében pedig az úszni tudók fürödhetnek. A kellemes környezetű strandon egyszerre ezren áldozhatnak a napfény és a víz örömeinek.

Ha megszakad a búza töve ...

Hol vannak már az ősi hiedelmek. Olvastam valahol, hogy régen a sikeres aratás érdekében húsvétkor a megszentelt étellel futva igyekeztek haza a templomból az emberek. Aki elsőnek érkezett, a hit szerint az végzi majd el leggyorsabban az aratást. Ez a munka már akkor is a legnagyobbak közét tartozott, s június végén kezdődött. „Péter Pálkor szakad meg a búza töve, akkor érik kasza alá” — így szólt az országosan általános mondás.

— De különösen a református vidékeken nem Péter Pálkor, vagyis június 29-én, hanem egy héttel később, Sarlós Boldogasszonykor kezdték a betakarítást — magyarázza dr. Szabó László etnográfus, a szolnoki Damjanich Múzeum munkatársa. — Sok helyen — így a megyében is Jászdózsa, Jásztelek határában — kápolnát építettek, és a munka megkezdése előtti hajnalon rendezték a sarlósi búcsút. Ilyenkor körmenetben kivonult az egész falu. Az emberek tiszta munkaruhában, vállukon az aratószerszámokkal a kápolnához mentek, s ott a pap misét celebrált, megáldotta a munkát, és a szerszámokat. Jászdózsán a hatvanas években, Jásztelken még 1970 körül is tartottak búcsút az aratás megkezdése előtti hajnalon. Tudja, régen íze, zamata volt ennek a munkának, mivel az aratás igazi közösségi megmozdulás volt. Nem véletlenül nevezték a búzát életnek is, hiszen a terméstől léte függött az embereknek.

— Ma már teljesen más a helyzet — fogad Zelenyánsz- ki András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vezetője. — Legalábbis ami a munkát illeti, hiszen ezernyi okos masina segíti az embert. Persze most is az ország kenyere múlik rajta. Ezért fontos, hogy olajozottan menjen minden. Ma már ez a munka sokkal „prózaibb”, mint régen volt, noha jelentősége nem csökkent. A gazdaságok jóval az aratás megkezdése előtt felkészültek, hiszen nagy feladatról van szó. A megyében 175 ezer hektáron termelnek kalászosokat, s ebből 138 ezer hektáron őszi búzát. Most már reméljük, az idő is kedvez, s akkor két hét alatt befejeződik a betakarítása. Ezt a munkát csaknem ezer kombáin segíti, sőt Csehszlovákiából és az északi megvékből is érkezik nvolcvan masina. S hogy ez miiven fontos, bizonyítja az is. hogy a megyében a növénytermesztés árbevételének 42—45 százalékát a ke- nvérgabona adja. Gyakorlatilag az őszi árpa betakarításával már végeztek a gazdaságok. s a héten átálltak a búzába.

De mindennapi kenyerünk mennyisége és minősége attól is függ, hogyan tudnak helytállni az erre vállalkozók. Munkájukat pedig a gépek állapota nagyban befolyásolja. Ezek a leleményes masinák könnyen harc- képtelenné válhatnak, ha a sok ezer alkatrész közül akár egy is „beadja a kulcsot”.

— Mezőgazdasági gépekből minden igényt kielégítettünk — kínál hellyel Stiegler Károly, a szolnoki Agroker Vállalat igazgatója. — Sőt arató-cséplő gépek még most is vannak raktáron. Igaz, ugyanez nem mondható el az alkatrészellátásra- Az E-jelű kombájnokhoz hiányoznak a kaszaszerkezetek, a ferde felhordóláncok, a speciális levegőszűrő betétek és még sorolhatnám . . . Persze történtek intézkedések. Nemrégiben a külkereskedők az NDK-ban jártak, s több kamion alkatrész indult el onnan. Nézze, jól tudom, hogy

ez — ahogy mondani szokták — csupán „szerecsen- mosdatás”, hiszen az igazi az lenne, ha mindenki időben felkészülne, s nem lennének gondok az alkatrészellátásban sem. Az aratás ideje alatt állandó ügyeletet tartunk. s a raktáron lévő alkatrészeket azonnal kiadjuk. S hogy erre szükség van, bizonyítja az is, hogy naponta tíz-tizenöt gazdaság keres meg bennünket a legkülönfélébb igényekkel.

— S a kereskedelem hogyan készült?

Erre a kérdésre a megyei tanács kereskedelmi osztályán Soós Pál osztályvezetőhelyettes válaszol:

— Az aratásban résztvevők ellátása, mint minden évben, most is kiemelt feladat. De ez különösebb gondot ma már nem okoz, mivel a termelőszövetkezetek többségében üzemi konyhák vannak, s a mezőgazdasági nagyüzemek jórésze kereskedelmi tevékenységet is folytat. így házon belül megoldják a dolgozók ellátását. Arra természetesen odafigyelünk, hogy az üzletekben, ugyanúgy mint máskor, most is legyenek üdítők, húsfélék, pékáruk és tejtermékek.

Persze mit sem ér a több ezer ember és gép összehangolt munkája, s a megfelelő ellátás, ha a learatott termés nincs biztonságban. Ha a feldolgozóipar nem készült fel a mag fogadására.

Törökszentmiklóson, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatói irodájában egymásnak adják az emberek a kilincset. Igazi „nagyüzem” van.

— Az idén ötszázhúszezer tonna búza átvételére készültünk fel — kezdi Márki Szabolcs igazgató. — S ezen túl ideiglenes tárolókat is létesítettünk. Többszörösen bebiztosítottuk magunkat, a nagyüzemeknél több éve bevezettük a bértárolást is. Ennek ösztönzésére például felemeltük a tárolási díjakat, tonnánként 4 forint húsz fillérről csaknem 6 forintra. Nálunk az aratásra való felkészülés nem júniusban, hanem jóval korábban kezdődik. Amikor egy-egy raktár kiürül, elvégezzük a gépek karbantartását, a fertőtlenítéseket. Ebben a munkában a vállalat ezerhatszáz dolgozójának fele közvetlenül részt vesz, hiszen a megye harminchárom településén 120 átvevőhelyen vannak embereink. Eddig árpából már nyolcezer tonnát átvettünk. s a napokban megkezdődik a búza betakarítása is.

Csütörtök reggel 7 óra. Mintha ősz lenne. Sűrű köd homályosodik a határ felett.

— Ilyenre még nem emlékszem — tárja szét á karját Kulcsár Sándor, a Nagy- révi Tiszazug Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese. Tavaly ilyenkor a búza egynegyedét már levágtuk. Most meg . . . Azt terveztük, ha a szemek víztartalma 18—20 százalék alá csökken, megkezdjük az aratást. Ügvhogy indulhatnánk, de az előző napokban lehullott újabb csapadék, s a ma reggeli köd miatt olyan vizesek a táblák, hogy csak igen magas veszteséggel lehetne vágni a termést, mivel a kombájnok nem tudják kicsépelni a kalászból a szemeket. Vagy ha igen, akkor a megpuhult magok elmorzsolódnának.

Kilenc óra. A köd felszállt. A gépműhely körül nagy a sürgölődés.

— Ügy vagyunk most, mint a hadseregben a katonák bevetés előtt — mondja az udvaron Fehér János, a termelőszövetkezet párttitkára. S valóban mindenki munkára készen toporog a gépek körül.

— Jó lenne, ha két nap sütne, hogy minél hamarabb felszáradna a határ — szólal meg mellettünk Szíjjártó Zoltán, majd így folytatja: — Autószerelőként dolgozom a téeszben, de ilyenkor nyáron átszállók a kombájnra. Hiszen ha már megtermett a mag, be is kell takarítani.

— Ha nem esik az eső, délután indulunk. — hozza a hírt Varadi Lajos gépcsoportvezető.

— Magát mindig ott látom, ahol valami történik — mondom neki, s emlékeztetem legutóbbi találkozásunkra, amikor az árvízvédekezésnél irányította a munkát.

— Tudja, én olyan vagyok, mint a franciakulcs. Mindenre föl lehet használni — válaszolja nevetve, s máris megy tovább.

A nagyrévi határban véletlenül találkozunk Csepesz Imrével, a GMV kunszentmártoni körzeti üzemvezetőjével.

— Hogy mi összefutottunk, az valóban véletlen, — mond ja — de hogy én itt vagyok, az már kevésbé. Több éves gyakorlat, hogy az aratás megkezdése előtt a termelőszövetkezet szakembereivel bejárjuk a határt, tájékozódunk a várható termésről. a gabona állapotáról. Nos a búza szén. Dersze vannak gvengébb foltok is. Sainos fuzáriummal. lisztharmattal fertőzött táblákat is találtunk, különösen azokon a részeken, ahol május közenén már ..aratott” a jég. Szóval mi egvütt sírunk és egvütt nevetünk, hiszen egymásra vagvunk utalva. A termelőszövetkezetek feladata. hogv learassanak, a mienk nedig az. hogv átvegyük és biztonságba helyezzük a gabonát, fgv az állandó kapcsolattartás. tájékozódás fontos mivel óráról órára változhat a helvzet. Hát ezért vagvok most itt.

A nap már magasan jár, amikor elbúcsúzunk az üzemvezetőtől. Délután egy óra van. A termelőszövetkezet génműhelyének udvarán felherregnek a kombáinok. s nagv port kavarva, libasorban gurulnak ki a kaoun. Beülünk a kocsiba, s Tisza- kürtöt elhagyva keresztezzük n békécesaba—kecskéiméit i

főutat,, maid eev dűlőn buk- dáesolunk tovább. Megérkezünk.

— Ez egy ötszáz hektáros tábla — tájékoztat bennünket Tpmpa Sándor, a gabonaágazat vezetője. — Hektáronként ötven mázsát várunk innen. Pedig errefelé azt mondogatták a régi öregek, hogy az Isten ezt a részt csak azért teremtette, hogy ne legyen lyukas a föld. Nagyon szikes terület ez — mutat körbe az ágazatvezető.

Közben sorra érkeznek a kombájnok.

— Már tizenegy éve minden nyáron itt vagyok — kiabálja túl a motor hangját Mucsi László. — Egyébként a műhelyben dolgozom. Most elég későn indulunk. Más években a nevem napját — június 27-ét — sosem érem meg otthon, mert akkor már javában dolgozunk. Az idén csak július 3-án kezdtünk az árpában.

Amíg beszélgetünk, az első, a második ... az ötödik kombájn is elindul, s a gépek zúgva, zakatolva gyűrik maguk alá az egyenes búzaszálakat.

Az elnökhelyettes elégedetten néz a távolodó masinák után.

Aratás. Érdekes, hogy ehhez a szóhoz mindig valami nagyszerűt, valami jót, valami szépet társít az ember: diadalt arat... sikert arat... győzelmet arat. . . búzát arat....

Nagy Tibor