Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-12 / 162. szám
1985. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Már aratnák a búzát, de még lábon a borsó Elfogadható jövedelmezősége miatt szívesen foglalkoznak konzervipari feldolgozásra szánt zöldborsó termesztésével azokban a gazdaságokban, ahol megvannak a természeti, technológiai adottságok esetleg a hagyományok is. Megyénkben négy nagyüzemben együttesen 850 hektáron vetették el a borsót, amelynek a betakarításával átlagos idő esetén júA kérdésre ráncba szalad Hegedűs Andrásnak, a Tisza- földvári Lenin Tsz növény- termesztési főágazatvezetőjé- nek a homloka. — Éppen a kedvező jövedelmezősége miatt váltottunk át a vetőmag-előállításról 220 hektáron a konzerv- alapanyag termesztésére. A fajtaborsó hektáronként 5—6 ezer, a konzervlborsó jó esetben 20 ezer forint nyereséget is hozhat. Jó esetben — ismétli meg a fóágazatvezető. mert hogy idén aligha számíthatnak a Ltnin Tsz-iben az ágazat tervezett árbevételének nyerésé- géMk elérésére. — A* időjárás miatt két héttel tihúzódott a borsó étéM, á betakarítást csak JinMe lt-án tudtuk megkezdeni. Aaóta alig volt olyan napi amikor az eső a tábla «télére ne kényszerítette volna A bttakarító gépeinket. Egyes fájták viszont nincsenek tekintettel a csapadékos időjárásra, egymásra érnek. Van olyan 30 hektáros terület, ahol már el is öregedett a borsó, onnan már csak vetőmagnak tudjuk hasznosítani a termést. Kár, hogy csak késésben Hogyan haladnak a hüvelyes betakarításéval, a szom- szédvárban, az évtizedes borsótermesztési hagyományokkal bíró Ciibakházi Vörös Csillag Tsz-lben? Pintér Sándor elnökhelyettes így summázza az ágazat helyzetét: — Félgőzzel és sok-sok bosszúsággal végezzük a betakarítást. Korábbi jó tapasztalatok alapján kizárólag a békéscsabai hűtőiparral szerződtünk a 240 hektár termésére. A feldolgozóipar this első hetében végezni szoktak. A mostani hűvös, csapadékos nyárban olyan helyzet állt elő, hogy a búzatábláikat kellene javéiban borotválniuk a kombájnoknak, de még a borsót is csak a termőterület alig több mint feléről tudták betakarítani. Két közös gazdaságiban érdeklődtünk: a rendkívüli nyáriban mi újság a jborsó- íronton”? és lépésben haladnak a földváriak a betakarítással, mert hektáronkénti 6 tonnás hozamuk jotolb a megyéi átlagnál, és a termés minősége sem rossz. A Nagykőrösi Konzervgyárnak eddig szállított borsóért a lehetséges öt és tizenegy forintos átlagárból kilencet értek el. Külső segítséggel — kesereg Hegedűs András — előbbre lennénk a betakarítással. — Számítottunk a szomszédos ciibakházi téesz két úgynevezett fésűs betakarító gépére. Azok elé nem kell rendre vágni a nedves zöldborsót amíg a talajviszonyok megengedik, léhet vele vágni-fejteni a termést. Többször láttuk, hogy állnak a gépeik, mégsem irányították át őket hozzánlk. A legkorábban „learatott” Iborsótáblákon már szépen sorol a földvári tsz—ben a sálónak való. A teljes borsóte- rületet újra hasznosítják, megtermelnek a 220 hektáron legalább 2 millió forint értékű tömeg takarmányt. Jól is jön, hiszen a fővetésű növényiből a borsóból számított 12 milliós árbevételük is legalább annyival elmarad a tervezettől. jobban hátráltatja a munkánkat. mint az esős időjárás. Napi 80 tonnát tudnánk szállítani, ezzel szemben csak a felét fogadják két műszakban a csabaiak. 25 hektáron mi is csak elöregedett borsót tudunk betakarítani, takarmánynak. Hiába közel azonos a kilogrammonkénti ára, a száraz borsó negyed annyi súlyú, mint a konzervnek való, A borsótáblák felé menet, ahol a szemerkélő esőben is tudnak dolgozni a fésűs borsókamibájnok, a terméseredmények felől kérdezem Döb- rösi Csaba főágazatvezetőt. — Nem érjük el a tavalyi 6,8 tonnás rekordot, jó ha 5 tonnát ad átlagban egy-egy hektár. A minőséggel elégedettek lennénk, de az ágazat jövedelmezőségét nagyon lerontják a szállítási költségek. A hűtőipar ugyanis nemcsak az átvételi ütemet fogta vissza, hanem a korábbi évekkel ellentétben most nem fogad pótkocsis járműveket. Szóló teherautóikkal pedig dirága is, lassú is a szállítás. Tegnap már a búzát kóstolgatták a .kombájnjaink, nem öröm, hogy legalább tíz napig egybeesik majd a borsó és a kenyérnek való betakarítása. Várják, hogy jöjjön a telex- Szóba hozom a földváriak sérelmét a gép-kooperációval kapcsolatban. Látom, nagyon bántja Pintér Sándort, hogy nem segíthetnek a szomszédoknak. — Amikor kívülálló látja, hogy állnak a tábla szélén a gépeink, azt hiszi, szándékosan nem aratjuk a bor-, sót. Pedig csak arra várunk, hogy jöjjön a telex Békéscsabáról, hátha fogadnak ütemezésen felül is egy-egy szállítmányt. Ilyen rapszodikusan, a hűtőipar diktálta ütemben vágj uk-f ejtjük a borsót, ezér.t nem tudjuk kölcsönadni a gépeinket. A ciibakházi téeszben sem zöldellnek sokáig a boreótar- lólk, máris hasítják a földet a tárcsák. — Negyvennyolc órán belül itt már vetünk, kelesztő öntözést végzünk — mutat körbe Major János brigádvezető. — Mind a 240 hektárt hasznosítj/uk másodvetéssel, zöldibab, silókukorica és /aríiol kerül a borsó helyére. A fővetésű borsóból 8 millió forint árbevételre számítunk, annak legalább a 60 százalékára a másodvetésű növényekből. A borsószárat pedig, az állattenyésztési telepre szállítjuk. Jól tejelnek tőle a teheneink, jól hídnak a növendiéfcmarhák. Így legalább egy hónapig kevesebb fogy az ebben a csapadékos nyárban igencsak értékes szénából. T. F. Konzerv helyett vetőmag Félgőzzel és bosszúsággal Akciólrodák II gépipar fejlesztésére Készülődés a cukorgyártáshoz Mintegy 160 millió- forintot költenek az idén karbantartásra és fejlesztésre a Mátna- vidéki Cukorgyárak két üzemében, a hatvaniban és a selypiben. Hatvanban felújítják a répamosóház berendezéseit, továbbá a préseket. A Selypi Cukorgyárban a kazánok felújítása az évi legnagyobb munka. A gépipar exportképességének növelését elősegítő műszaki-fejlesztési programok kialakítására, a vállalatok ilyen irányú tevékenységének koordinálására gépipari akcióbizottságok alakultak az Ipari Minisztériumiban. A bizottságok munkaszervezeteként pedig két ákcióirodát létesítettek. Az irodák az érintett vállalatokkal együttműködve olyan fejlesztési irányzatok kiválasztására — és megvalósításuk segítésére — hivatottak, amelyek a hazai adottságokhoz igazodva lehetővé teszik az export fokozását, a technológia korszerűsítését. Acél: 0,4százalék Szovjet pártmunkás- küldöttség a megyében Tegnap megyénkbe látogatott az SZKP KB háromtagú delegációja, amely Artjunjan Szűrén Gurgenovicsnak, az SZKP Központi Bizottsága propagandaosztálya alosztályvezetőjének vezetésével az MSZMP Központi Bizottságának vendégeként tartózkodik hazánkban. A küldöttséget a megyei pártbizottság székházában Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára fogadta és tájékoztatta az agitációs munka elvi, gyakorlati kérdéseiről. A delegáció tagjai az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságára is ellátogattak, ahol az agitátorok képzésének, továbbképzésének módszereivel, tapasztalataival ismerkedtek meg. A vendégek a délutánt a martfűi r i$za Cipőgyárban és a Jibakházi Vörös Csillag sz-ben töltötték, majd t* kora esti órákban visszautaztak Budapestre. Észt est a tiszai igeti úttörőtáborban A ttszajligjeti nemzetközi VIT-úttörőtábor színes programsorozatában tegnap tartották az észt estet, amelyen az itt üdülő 25 észt pajtást köszöntötték, s a tábortűznél rendezett bensőséges műsorban meglepetésként fellépett a szolnoki Tallinka gyermektáncegyüttes is; majd az észt vendégek adtak ízelítőt dalaikból, táncaikból. Az est programján részt vett Simon József, a megyei pártbizottság titkára is. Konferencia a vállalati innovációról A kreatív és innovatív vállalati vezetésről rendez nemzetközi konferenciát a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság október 22. és 24. között Budapesten. A háromnapos tanácskozásra valamennyi szocialista ország szervezési és vezetési tudományos egyesülete elküldi képviselőit. A konferencián négy szekcióban vitatják meg a valamennyi szocialista országban igen aktuális témaköröket. Az energetikus panaszkodik. Bizony, jól letolták, aztán meg kioktatták. Merthogy, úgymond, mások felségvizeire evezett. Pedig neki nem az a feladata, hogy a többiek dolgába üsse az orrát! Tartsa rendben a vállalat reá tartozó ügyeit — határidőre legyenek készen a különböző előírt kimutatások, bizonylatok, törődjön a „háztáji energiával”, idejében készítse el az elvárt takarékossági tervet — a többivel ne törődjön. Dehát mi is történt valójában? Igaz, sem a vállalat építőrészlege, sem az anyagbeszerzés ügyei nem tartoznak a fiatal,v de kezdőnek már nem nevezhető mérnök energetikus „hatáskörébe”, ő mégis elgondolkodott. Nevezetesen azon, vajon egy-, legfeljebb kétszintes épületekhez, no meg „placcok” betonozásához, alapozáshoz minek kell a legjobb 450-es meg 350-es portlandcement? Hiszen másutt ezeket hidakhoz, bonyolult vasbetonkonstrukciókhoz, a magas- (de tényleg magas) építéshez használják. Ide viszont megtenné az ennél jóval kisebb szilárdságú, olcsóbb, például az, amelyben több a kohósalak és a pernye. Hogy mindehhez mi köze van az energetikusnak? Látszólag semmi — valójában sok. A hazai cementfogyasztás ugyanis megközelíti a világszínvonalat. Ami nemes és becsülendő eredmény lenne, ha éghajlati viszonyaink, födrajzi és építészeti adottságaink indokolnák, hogy ebben az élvonalban tartózkodjunk. De nem indokolják. Mi ugyanis viszonylag kevés viaduktot, felhőkai colót, tengeri létesítményt építünk — családi házat viszont annál többet. Tehát a jobb minőségű cement az „átlag”-betonba egyszerűen luxus. Ám még mindig nem világos: miért éppen az energetikus feje fáj ezért? Nos, mert a cement energiaigényes portéka. Egyetlen tonna előállításához 120—140 kilowattóra villamos energia, és több mint négymillió kilojoule tüzelési energia kell. Aki tehát cementet takarít meg, az egyben energiát is — nein keveset. Jó évtizede, ám még az energia-árnövekedések után is, bizony nem nagyon volt szempont, mekkora gazdasági gyarapodásunk energia- igénye. Egészen 1978-ig egységnyi nemzeti-jövedelem- növekedést csak több rpint egységnyi energiafelhasználással tudtunk elérni. Akkor, amikor a fejlettebb országok ugyanezt fele, néhol harma- da-energiával produkálták. Ám nemcsak a külföldi példák serkentenek bennünket, hanem a források bővítésének korlátái is arra késztetnek: mérsékeljük az energiaigény-növekedést. És e felé hajt bennünket íme legfrissebben a téli gondok aláhúzta, feszített energetikai helyzet, amely várhatóan az évtized végéig ilyen is marad1; noha természetesen — a paksi atomerőmű bővítése révén — többletenergiára számíthatunk. E többlet okos felhasználása kulcskérdés. A szemléletesen energiarugalmassági mutatónak nevezett szám, (amely, mint említettük, 1978 előtt 1-nél nagyobb volt), azaz a gazdasági növekedés energiaigényessége jelentősen csökkent az elmúlt években, összességében és átlagosan remélhető, hogy ebben a tervidőszakban az előirányzott 0,7 alatt marad. Az energiaigényesség csökkentésének folyamata azonban ezzel nem fejeződhet be. Erre az új tervidőszakban is szükség lesz. Kivált, hogy a hetedik ötéves terv energetikai előirányzata szerint az említett mutatónak a 0,4-es értéket kell megközelítenie. Miképpen érhető el ez az immár szinte világszínvonalú fejlődés? S valóban világszínvonalú-e? E két kérdésre csak egymással összefüggő válasz adható. Ha ugyanis a gazdasági növekedést sikerül valóban akként elérnünk, hogy egy százaléknyi nemzetijö- vedelem-gyarapodás csupán 0,4 százaléknyival növeli az ország energiaigényét, akkor ez, a mutatót tekintve, energetikai szempontból kétségtelenül a világ jobbjai közé sorol bennünket. Ám mindezt csak akkor mondhatjuk magunkénak, ha — egyebek mellett — a termelés anyagigényességét is sikerül mérsékelni. Ha jóval több magas feldolgozottságú terméket állítunk elő. Ha a termelés technológiája korszerűbb, a termék modernebb, szebb, célszerűbb, ezért jobban el- adhatóbb lesz. Másként: ha több lesz a világszínvonalat megközelítő, elérő produktum. Meglehet, egyszerű a példa, amivel ezt az írást indítottuk. De véljük, épp ezért önmagát értető. Annak belátását szolgálja, hogy az energetikus cementmentő szándéka tisztességes. Nem kellenék hát sem ott, sem másutt a jobbra érdemes ötleteket leseperni az asztalról pusztán presztizs- okokból, úgymond: nem tartozik rá. Hiszen az a bizonyos 0,4-es energiarugalmasság csak ekként lesz elérhető. Kellő rugalmassággal. Trömböczky Péter Nagygyűlésen köszöntötték a vasutasokat (Folytatás az 1. oldalról.) sítése, amelynek nyomén a magyar vasút a korszerű technikát egyre szélesebb körben alkalmazó nagyüzemmé vált. A gazdasági élet változásai a MÁV-ot sem kerülték el, a vasútnál is érezhetőek voltak az utóbbi években a kedvező és a kedvezőtlen hatások egyaránt. Jó dolog — húzta alá a miniiszterelnök- helyettes —, hogy több olyan nagy jelentőségű, új létesítményt adtak át. amelyek például a záhonyi, a kelenföldi, a kőbánya-kispesti pályaudvar fejlesztését szolgálták, javítva mind a fuvaroztatók, mind a vasutasok munkáját. Ugyanakkor az egész közlekedési ágazat, s egyben a vasutasok gondja is. hogy a MÁV eszközparkja, illetve annak jelentős része — a korlátozott fejlesztési lehetőségek következtében — nem felel meg a növekvő igénybevételnek, a korszerűség követelményeinek. Társadalmi tag is számottevő és példamutató a Magyar Államvasutaknak az a sok eredményes kezdeményezése, amellyel ellensúlyozza a gazdasági nehézségeket. Korszerűsítették például az energiafelhasználás szerkezetét, szigorították a költséggazdálkodást, javították az üzem- és a munkaszervezésit. A helytállásra továbbra is szükség van, hiszen a vasút fejlesztésének lépést kell tartania a termelés növekedésével, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a lakosság utazási szükségleteivel. A vasúti létszámhiány enyhítéséről szólva Czinege Lajos utalt arra, hogy a központi támogatás mellett szükség van arra is, hogy a vasút fokozza munkaerő-megtartó tevékenységét, még jobban törődjön a szociális és jóléti ellátás színvonalának emelésével. Czinege Lajos végezetül kiemelte; — Pártunk, kormányunk, társadalmunk elismeri a vasútnál ési más szállítási és közlekedési ágazatban dolgozók becsületes helytállását, számít erre a jövőben is. A feladatok nem könnyűek, a vasút dolgozóinak azonban úgy kell fneg- oldaniuk azokat, hogy szorgalmas, lelkiismeretes munkájukkal maradéktalanul eleget tegyenek a követelményeknek. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Késésben és csak lépésben
