Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám

1985. JÚLIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |Atév< i | 1képér nyöie előtt 1 A hét újdonsága: itt az újabb magyar krimi, a Ké­meri. De mielőtt róla szól­nék, előbb egy „szürke” év­fordulóról, az elmúlt héten ünnepelte ugyanis 28. szüle­tésnapját a tévéhíradó. 28 éves a Híradó iám, hogy öregszik a mi televíziónk! Egyre gyakorib­bak a jubileumok. Csaknem 30 éve jelentkezik már es­ténként a televízió napi új­ságja is, újabb és újabb hí­rekkel, tudósításokkal, jól időzített kommentárokkal. És mi is csak három évtizede várijuk minden este — kivé­ve a hétfőt és a vasárnapot. — hogy lássuk is a híreket, ne csak halljuk, mi történt ideihaza és a nagyvilágban. A Tévé-Híradó idők során hozzászoktatott bennünket, hogy szemünkkel is ellenő­rizzük azt, amit fülünkkel fogadtunk be. Mert az ember ugyebár csak azt hiszi el igazán, amit a két szemével is lát. Annak van igazán hi­tele előtte, a valóság vizuá­lis rögzítésének. Ma már né­mi humorral azt mondhat­nám: a televízió nélkül még talán meglennénk, de a té­vé-híradó nélkül aligha. Ez ugyebár abszurdum, de kife­jezheti a Híradó népszerűsé­gét. Pedig nem mindig va­gyunk, vagyok megelégedve vele. Bosszankodom például, ha elárulják a protokolláris üretsjáratoWat, s hiányérze­tem támad, amikor a bősé­ges és érdekes nemzetközi beszámoló mellett csak so­ványka'hazai híradással kell beérnem, és nem titkolom, olykor a hangvételét is túl­zottan ridegnök, kimértnek érzem — bár tudom, hogy itt azután igazán időre megy a játék, pontosan be van lő­ve kép és szöveg, akár má­sodpercekre is. Mégis azt gondolom, a korlátain és le­hetőségein belül is lehetne valamivel személyesebb, meghittebb, közvetlenebb is a Híradó. A szerkesztő-mű­sorvezető egyéniségét nem kellene feltétlenül a körül­ményekhez szabni, igazítani, jobban lehetne vállalni ki- nek-kinek sajátos színeit, et­től ugyanis nem tarkább, csak színesebb lenne a tele­vízió „újságja”. Meglehet, nem új nézői igények ezek, de már csak azért is megemlítem őket,, épp a születésnap alkalmá­ból. hogy figyelmeztessek: a Híradónak nemcsak évei nö­vekednek, de az idővel és a megszokással együtt könnyen szakálla is nőhet.' Márpedig egy szakállas Híradó, képle­tesen szólva, még elképzelni is szörnyű. Hogy ez aligha következik be, arra garancia a Híradó kialakult és egyre bővülő remek hadirafogiható csapata (köztük — némi büszkeséggel említem — Ba­yer Ilona, aki ma is szolno­kiinak vallja magát, innen indult a megyeszékhelyről, és már a körzeti stúdió szolnoki hármasa Zentai Zoltánnal az élen, akik pro­vinciánk híreivel egyre gyak­rabban jelentkeznek a Hír­adó műsorában) — szóval kitűnő csapat, s immár évti­zedek óta biztos kézzel ve­zérli Matúz Józsefné főszer­kesztő, a „kapitány”. Mit is kívánhatnék a népszerű in­tézménynek” : sok boldog születésnapot! Kémeri Esi most az induló új soro­zatról; bár egyszer már megjártam, hogy elhamar­kodva az elsőrész után ítél­tem meg és marasztaltam el egy több részes filmet. Utó­lag bizony restellkedve kel­lett magamat helyesbítenem. Most tartózkodom tehát at­tól. hogy végleges és végle­tes véleményt alkossak, csu­pán első benyomásaimat kí­vánom közreadni. Mindenek­előtt örülök, hogy Derriekék­nek és a többi közismert nemzetközi nyomozónak újabb magyar kollégája szü­letett, dx. Kémeri, aki a ta­pasztaltak szerint az ügye­ket ügyesen kiismeri. Ez a figura mindenképp új szín a bűnügyi filmek palettá­ján. Még hogyha itt ott érez­ni is rajta, hogy nyugati elő­dei közül kikre ütött. Okos dolog továbbá, hogy tárgyál a sorozat híres magyar bűn­esetekből merít, hisz akad belőle bővén a két világhá­ború között. És hogy bizo­nyos mondanivalóra tö­rekszik, akár társadalmira is, annak ellenére, hogy az első részben nem minden stimmelt történelmileg. De- hát egy krimiben a históriai hűség, ha csak nem valami­féle -nyilvánvaló hamisság­ról van szó, nem feltétlen követelmény. Az azonban már. úgy érzem, kevésbbé üdvös, hogy a szerzők, ketten is vannak, Ungvárj Tamás és Polgár András, gyakorlott forgatókönyvírók túlügyes­kedik az alap történetet mintha abban lelnék leg­főbb örömüket, hogy miként tudják bonyolítani váratlan fordulatokkal már-már átlát­hatatlan dzsungellé tenni a cselekményt. Remélhetően a sorozat további részeiben már higgadtabban működik a fantáziájuk. Anélkül, per­sze, hogy a film elvesztené izgalmas atmoszféráját és azt a finom iróniáját, ami úgy vélem, a sorozat egyik leg­kellemesebb sajátja. Volt már a televíziónak nem egy sikeres kezdeménye a műfaj­ban, első látásra úgy tűnik, a Kémeri, melyben egy tün­déi1” nőalakkal is találkoz­hatunk Tölgyesi Ernával, Tábori Nóra testére szabott szerep ez, igényes szórako­zást jelent ezekben a nyári, m árias melegebb hetekben. Szavazhatunk Az igényes, színvonalas szórakoztatás ugyanis válto­zatlanul nem könnyű dolog a képernyőn, így nyár idején különösképpen nem, amikor mennyiségben is megnő a „kikapcsolódást” hozó prog­ramok iránti igény. Ezt jelzi, hogy a nézők is A pogány madonna sugárzására sza­vaztak (péntek este láthat­tuk), amikor három film kö­zül nyílott módjuk választa­ni. Egy Bujtor-filmre szavaz­tak, amely ugyancsak egyik fajtája a kriminek, méghozzá humoros fajtája és a lengébb tartalmúak közül való., Apro­pó szavazás. A televízió, úgy tűnik, egyre inkább kíváncsi, hogy mi is tetszik nézőinek, sőt most életre hívta a tévé­nézők nívódíját is, azaz a mi szavazataink alapján tüntet­nek ki majd egyes műveket, amelyek a legtöbb voksot kapják. Már neve is van a díjnak: Arany Antenna. Most már rajtunk a sor, hogy min­den héten kitöltsük szavazó­lapjainkat, amelyek egyéb­ként a Rádióújságban talál­hatók. A televízió igyekszik meg­könnyíteni a nézők döntését, ajánlásokat is tesz, már a va­sárnap délutáni műsorelőze­tesben emblémával jelöli meg, mely programok vehet­nek részt a pályázaton, me­lyekre adhatjuk voksunkat. Méghozzá öt kategóriában: dráma, szórakoztató műsor, riportdokumentum, magazin, portré. Csupán egy valami ingerel a szisztémában: miért jelölik meg számomra, szá­munkra a pályázaton részt­vevő programok névsorát, miért nem szabad a gazda a televízió valamenyi műsorá­ra. Miért fogják — még ha jó szándékkal is — a kezemet, amikor az szavazásra lendül, hogy papírra vessem vélemé­nyemet, megnevezvén leg­kedvesebb programomat. A műsorok fogadtatását szondázó tömegkommuniká­ciós központ háza táját sok szó éri, mondván, hogy vizs­gálatuk nem ad megbízható képet a közönség véleményé­ről, igényeiről. Talán ez a népszavazássá is szélesedő forma közelebb visz majd a valósághoz. Én mindenesetre már kitöltöttem és elküldtem a szavazócédulámat. Y. M. I jászságiak sikere Július 5—6—7-én rendez­ték meg Pécsen a szövetkeze­ti néptáncosok országos be­mutatóját, ahol a Szövetke­zetek Jászsági Népi Együtte­se nagy sikerrel szerepelt, és első díjat nyert. A harminc- perces műsorukban Salga- menti táncok (képünkön), Szamosháti botoló és csár­dás, Györgyfalvi legényes és szapora, i befejezésként pe­dig Gyiimesi táncok követték egymást. Az együttes nyáron sem „lazít": július 28-tól augusz­tus 7-ig rendezik meg Jász­berényben a táncházi zene­karok és táncosok országos továbbképzéséi; augus ztus 5-én pedig a jászberényi sza­badtéri színpadon a legjobb zenekarok közreműködésével és a Jászsági Kamara-tánc­együttes részvételével két­órás műsort adnak. Nemzetközi mérnökpedagógiai szimpózion Természet- tudományos tábor übádszalákon Felnöttnevelök akadémiája Békéscsabán az iskolaköz­pontban hétfőn megnyílt az iskolai és munkahelyi fel­nőttnevelők második nyári akadémiája. Az idei tanfo­lyamon több mint húsz elő­adás hangzik el, s több kér­désről, így például az iskola, a munkahely és a közműve­lődési intézmények együtt­működéséről fórumot is ren­deznek. Az előadást este nyolcra hirdették, a szabadtéri szín­padon. Hat óra után lassan benépesül a Tisza-párt, egy­re sűrűbb rajokban szivá­rognak elő a farmeros han­goskodó tinédzserek. Nagy zajjal megérkezik a „slepp” is, a zenekart koncertről- koncertre kísérő tinik csapa­ta. Némelyik közülük alig áll a lábán, úgy vonszolják a többiek magukkal. Egy tizenöt körüli lány üveges tekintettel, motyogva ül egy pádon, barátnőjét?) próbálja istápoígatni. Szitkok, károm­kodások röpködnek. A leg­jobb haverok is nemes egy­szerűséggel „minősítik” egy­más szülőét keményen dol­gozó „utcasarki” munkaerő­vé. Itt-ott apróbb dulakodá­sok tarkítják a képet, de végül is eltelik az idő bot­rány nélkül. Három felnőtt sétál el, nagy ívben kikerül­ve a mozgalmasabb helyeket. Egyikük megjegyzi: még életében nem látott ennyi részeg gyereket. Mert való­ban azok. Tizenöt-tizenhat éves gyerekek. Nyolc óra előtt kinyitják a kapukat. A tömeg lezúdul a A korszerű mérnökiképzés kérdéseiről rendezik meg az idei nemzetközi, mérnök,peda­gógiai sziimpóziont, amely­nek augusztus 27. és 30. kö­zött a Budapesti Műszaki Egyetem ad otthont. A Nemzetközi Mérnökpe- dagógiai Társaság (IGIP) im­már 14. alkalommal sorra kerülő tanácskozását először tartják meg szocialista or­szágban. Mint azt a keddi sajtótájékoztatón Polinsziky széksorok között, egészen a színpadig. A rendezők, s a zenekar technikusai ijedten óvják a felszerelést. Mi­korra a zenészek befutnak a színpadra, már őrjöng a „csápoló” csapat. Szerencsé­re nem túl sokan vannak, úgy ötvenen-hatvanan. Szá­muk a koncert végére alapo­san felduzzad, mert a jegy nélküliek, s a kapu előtti kései „lejmolók” is csatla­koznak a pár négyzetméte­ren tipródó tömeghez. Kez­dődik a koncert... Azt hiszem, a szellem tu­dorai már számtalanszor ízekre szedték a rockkoncer- tek hatásmechanizmusát, azt a jelenséget, amit egy-egy, viszonylag „aktuálisan in­tellektuális” szöveggel dol­gozó rockzenekar dalai el­indítanak a — zömmel ti­nédzserkorú — rajongókban. Beszéljünk azért mégis ró­la! A rnegénekelt „nagy őszinteségről”, s a „nehéz útról”... Félreértés ne essék, az nem baj, sőt jó, ha egy együttes szeretetről. vágyak­ról, közösségről énekel. A gond inkább ott van, ha a Károly, a BME rektora, a konferencia szervező bizott­ságának elnöke elmondta, e tény a hazai mérnökiképzés nemzetközi elismerését is jelzi. A szimpózion közép­pontjában a különböző tár­sadalmi rendszerű országok műszaki képzésének tapasz­talatai és összehasonlítása áll majd, s tanulságai várható­an a hazai képzés számára is hasznosnak bizonyulnak. gyerek csak az énekes lábai­nál tomboló tömegben hall először komolyan ezekről, és csak pálinkagőzös csavargá­sok, félig kábult koncertőr­jöngések során „ismeri meg” a közösséghez tartozás ér­zését. Ám ez már zeneka­rokon és rockhangversenye­ken túli kérdéskör. Ez az a pont, ahonnan már kény­telenek vagyunk másként fogalmazni. Mert vajon le­het-e egy korosztály maga­tartásáért csupán őket ma­gukat felelőssé tenni? Pata­ki Attila, az Edda zenekar vezetője kérdezte félig vic­cesen, az egyik koncertjük után, az őket kísérő „slepp- ről”: „Hogy lehet, hogy ezek a gyerekek sehol sem hiá­nyoznak a leltárból!” És valóban, tessék, mondani, hogy lehet...? Mielőtt vég­képp pálcát törnénk egy idegen jelenség fölött, ke­zünk és szavunk álljon meg még egy gondolatra, és ki­ki vegye számba saját „lel­tárfelelősi” dolgait! Talán akadna tennivalónk ez ügy­ben is. — murányi — A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ július 28- tól természettudományos tá­bort rendez középiskolás diákoknak. A táborba — amely az abádszalóki víztá­rozó mellett lesz — a csilla­gászat, a számítástechnika és a természetkutatás iránt ér­deklődő fiatalokat várják. A csillagászati csoport az égi jelenségek titkait kutat­ja, távcsöves megfigyelése­ket végez. A „hagyományos” csillagász tevékenység mel­lett azonban felhasználja a korszerű számítástechnika segítségét is. A számítógé­pes csoport tagjai főképp a BASIC-nyelv programozási lehetőségeit ismerhetik meg, de információkat, hasznos tudnivalókat szerezhetnek a gépi programozásról, a szá­mítógépek működéséről is. Mód nyílik önálló progra­mok készítésére, programok cseréjére és természetesen számtalan játékra is. A ter­mészetkutatók egyebek mel­lett bepillanthatnak Abád. szalók és vidéke élővilágá­ba, feltárhatják az élőlények és életterük, környezetük kö­zötti összefüggéseket nem utolsósorban pedig terepen történő megfigyelésekkel gazdagíthatják ismereteiket. A szakmai programok mellett természetesen a sza­badidő kellemes eltöltéséről is gondoskodnak a tábor szervezői. Lesznek filmvetí­tések, discók, lehet stran­dolni, különböző vízisporto­kat „űzni”. A jelentkezőket július 20- ig várják személyesen a mű­velődési központban, vagy a 18-311-es telefonon, illetve levélben az 5001 Szolnok Pf: 198 címen. Az augusztus 3-ig tartó tábor részvételi díja 900 forint. Zenetörténeti Múzeum nyílt A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tavaly felújított műemléképületében, a volt Erdődy—Hatvány barokk palotában Zenetörténeti Mú­zeumot hoztak létre. Az 500 négyzetméteren kialakított országos gyűjtőkörű múze­umot — amely alapításának gondolatát Bartók Béla fo­galmazta meg először 1919- ben — Kulcsár Kálmán aka­démikus, az MTA főtitkár- helyettese nyitotta meg hét­főn, Budapesten az I. Tán­csics utca 7. szám alatt. Az intézmény több évtize­des hiányt pótol: bár a vi­lág zenei nagyhatalomnak is­meri el hazánkat, Európa- szerte Magyarország volt az egyetlen ország, amely nem rendelkezett állandó zenetör- téneti-hangszertörténeti ki­állítással. Egy koncert ürügyén...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom