Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-10 / 160. szám
1985. JÚLIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei VITúttörötáborban Bogrács mellett, játék közben születik a barátság Ebédosztás Ülünk a töltésoldalban, esszük a paprikáskrumplit. Jó ízű, éppen annyi fűszert kapott, amennyi kell bele. A főzési idejét is eltalálták, a krumpli puha lett, de nem főtt szét, és a kolbász se maradt nyers. Egy szelet friss kenyérrel: mennyei étel. A bogrács alatt még parázslik a tűz, fölötte száll az étel gőze. Egy fiú lép oda, és fakanállal jó agad krumplit szed a tányérjába. — Otthon is főzünk majd — mondja a mellettem ülő Guido Fireger. — Nem is nehéz. Nálunk is lehet kapni mindent a boltban, ami kell hozzá. — Azelőtt soha nem ettetek ilyet? — kérdezem a 15 éves Guidot, és hasonló korú társát. Prut Partelpoeget. — Még soha válaszolják egyszerre. Szolnokon, a megyei úttörőelnökség VIT-tábonában vagyunk. Július elseje óta bolgár, észt és magyar úttörők táboroznak itt. ismerkednek, dalokat, játékokat tanulnak, részt vesznek izgalmasabbnál izgalmasabb programokban. No és ami nemigen szerepel a hivatalos programokban, de a közös főzés. a daltanulás, az éjszakai „riadó” es ,Jiarc” közben kialakul magától: barátságok kötődnek, A VIT-tábornak a tiszali- geti úttörőtábor adott ottA lombból, gallyból készfiit Barátság-sátor alatt Fotó: Tarpai Heino Hankevits nyilatkozik hont. Tegnap a magyar pajtások — a mggye kiváló úttörői — dalokat, játékokat tanultak a Helsinki és a Szófiai VIT jegyében. A bolgár gyerekek táncot gyakoroltak, készültek az esti műsorra. Az észt pajtások a „Barátság-szigetre” jöttek — a töltésoldal kapta ezt a nevet —, és ebédet főztek. A főzéshez természetesen némi magyar segítség is kellett. De mint Guido és Prut elmondták, ők is alaposan kivették részüket a munkából. — Mi raktuk a tüzet, a lányok pucolták a krumplit, mi öntöttük a bográcsba, vizet is adtunk hozzá, és kavartuk az ételt, — sorolják lelkesen. — Hogy érzitek magatokat a táborban? — Ó, harasó — nevetnek. Aztán meg is magyarázzák: — Mindent meg lehet csinálni, amihez kedvünk van. Nagyon tetszett a ,.leg”-ek versenye és a megyei úttörő VIT-nap, ahol sok delegációval találkoztunk. Mellettünk Heino Hankevits, az Észtországi Űttörő- szövetség elnöke falatozik. Az észt úttörők életéről faggatom. — Szeretnénk, hogy ro.- mantikusabb legyen a gyerekek élete, sokszor kijöjjenek az iskolából a szabadba. Arra törekszünk, hogy az úttörőmunka más legyen, mint az iskolai, mást nyújtson a gyerekeknek, mint amit az órákon kapnak. A tábor segít ebben, hiszen romantikus környezetben vagyunk, szabadban, jó levegőn, sokat mozgunk, és a gyerekek sok mindent maguk készítenek el. — Az ember itt ismeri meg igazán a gyerekeket, — mondja a tábor vezetője, Kelemen Béláné. — Mert bizony van olyan pajtás, aki kitűnő tanuló, de a rozsét meg nem fogná a világért sem... — Két évenként „cseretáboroznak” a szolnoki és a tallinni pajtások, — mondja Heino Hankevits. — Szeretnénk elérni, hogy évente legyen cseretábor ... Monika Sooalu, orosz irodalom és nyelvszakos tanár a tolmács. Azt mondja, a gyerekek sokszor nélküle is megértik egymást. A közös '’Játékban, éneklésben elmosódnak a nyelvi nehézségek. — P — v Tanulás után munka Van, amit csak itt lehet ellesni Hangos társasággal futottam össze a napokban a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet irodaházának első emeleti „zsibongójában”. A DATE mezőtúri gépészeti karának néhány hallgatója aznap kezdte meg a szövetkezetben nyári szakmai gyakorlatát. A társaság tagjai közt feltűnt egy lány is. Érthető hát, ha első kérdésem Bárdos Csillához szólt: — Hogyan lesz egy lányból mezőgazdasági gépész? —■ Nincs ebben semmi különös. Mezőtúri vagyok, itt jártam mezőgazdasági szak- középiskolába. Itt van helyben a főiskola, érettségi után ide felvételiztem. — És traktort, kombájnt is vezetsz majd? — Persze. A második év végén azt is meg kell tanulni. Nem nehéz ... Rasid Mukhadri Dél-Je- menből érkezett a főiskolára. Jól beszéli a magyar nyelvet. — A középiskola után katona voltam otthon. Azután egyéves előkészítőn vettem részt itt, Magyarországon. A fő cél a nyelvtanulás volt. Az előkészítő után Gödöllőre kerültem, az egyetemre, de ott nem éreztem jól magam. Nem voltak barátaim. Találkoztam egy ismerősömmel., ő ajánlotta Mezőtúrt. — Hogy érzed magad itt? — Jól, nagyon jól... Az emberek rendesek, a kaja nagyon ízlik. — A főiskola után hogyan tovább? — Hazamegyek és valamelyik téeszben dolgozom majd. Igényeiket, véleményüket a szakmai gyakorlatokról Ferenc Kálmán másodéves foglalta össze: — A főiskolán jórészt elméleti képzést kapunk. A gyakorlat azonban egészen más. Előbb vagy utóbb mi is vezetőkké válunk, és valamilyen szinten emberekkel kell bánnunk. A kapcsolattartást, a beosztottakkal való viszonyt nem tanítják a főiskolán. Ezt itt lehet ellesni, és majd a gyakorlatban megtanulni. Ezenkívül szakmailag is sokat várunk a nyári gyakorlattól. A csoport irányítója a termelőszövetkezet részéről Herbály Gergely műszaki ágazatvezető. Vele a foglalkoztatás feltételeiről beszélgettünk: — Szerződést kötöttünk a főiskolával, ennek keretében vannak nálunk a diákok. Minket sokan már a főiskola bázisgazdaságának tartanak, olyan jó közöttünk a kapcsolat. Jelenleg három elsős, és négy másodéves hallgatót foglalkoztatunk, később pedig még jön egy újabb csoport. — Mit csinálnak a diákok a termelőszövetkezetben? — A szakmai gyakorlat ideje négy szakaszból áll. Először a gépműhelyben fo^ lyó munkával ismerkednek; aztán a talajművelés, majd a talajerőpótlás következik. A negyedik szakaszban, építőtábori jelleggel, az iskolán belül dolgoznak. —■ És a fizetés? — Megpróbálunk olyan munkát adni nekik, amiért fizetni is tudunk — az iskolának. Ennek az összegnek bizonyos részét aztán az iskola kifizeti a hallgatóknak. Most még irányítás mellett, kevesebb felelősséggel végezhetik munkájukat a DATE mezőtúri karának diákjai. Egy-két év múlva azonban már „élesben” megy ugyanez. így hát érdemes már most ellesni a műhelytitkokat. Murányi L. A zöldség-fronton Viták helyett közös érdekeltséget Mjjért annyi az annyi? Ha a háziasszony kimegy a piacra, csaknem bizonyos, hogy bosszankodva tér haza. S neki van igaza. Drágák a zöldség- és gyümölcsfélék. Kiváltképpen a primőrök. Nyár elején amikor az emberi szervezet már zöldségéhes. kívánná a friss árut, sokaknak még szinte megfizethetetlen a primőr zöldség: egy kiló paradicsomot két-három órái munkabérért tudja megvenni a vásárló. Akkora jövedelme pedig sok családnak nincs, hogy ezt megengedhesse magának, ezért s°kan kénytelenek lemondani a primőráruk ízéről. A vásárlók a termelőket szidják, mondván azért magas a zöldség ára, mert drágán termelik. Ez ugyan féligazság, hiszen valóban sokba kerül a zöldségfélék előállítása, ám ezért nem csupán a termelők hibáztathatok. A legutóbbi években többször is emelkedett a gépek, eszközök ára, drágább lett az energia, s mindezek tetemesen megemelték a termelők kiadásait is. Az pedig érthető, hogy ők is szeretnének megélni, ezért kiadásaikat a bevételekkel igyekeznek ellensúlyozni. Erre van isi lehetőségük, mert a zöldségfélék szabadárasak, tehát a kereslet-kínálat egyensúlyától függ az áruk. Ingadozó termelés A lehetőség azonban csak elvi — legalábbis ami a megélhetést illeti — mert a termelők is panaszkodnak. Szerintük alacsony a zöldségfélék felvásárlási ára, s nem mindenkor térülnek meg a befektetések. Számos zöldségféle termelése veszteséges mezőgazdasági nagyüKemeknek, ezért lemondtak róluk. Jól mutatja ezt, hogy a zöldségfélék területe a 120 ezer hektárról 80 ezerre csökkent a nagyüzemekben. S ezért nem a gazdaságok hibáztathatok, mert tőlük a jövedelmező termelést várja a taggazdaság és a népgazdaság egyaránt, így a veszteséges termékektől igyekeznek megszabadulni. Egyre inkább kiszorult a nagyüzemekből a zöldség- termelés, s rna már a termékeknek több mint felét a háztáji és a kisegítő gazdaságokban állítják elő. De a kistermelők még érzékenyebbek a jövedelmezőség ingadozására. A költségek emelkedése, valamint az értékesítés bizonytalansága a kistermelőket is mind nehezebb helyzetbe hozza. Már az idei tavaszon is sokfelé lehetett látni fóliával bontatlan sátortartó vasakat. Akadozó kereskedelem A termelés ingadozása, netán tartós csökkenése pedig nyilvánvailóan az árak emelkedéséhez vezet. A vásárlók jogos panasza csak növekvő mennyiségű áruval orvosolható, ami pedig a tartós termelői érdekeltséget tételezi föl. Minden más megoldás csak ezután következhet, hiszen áru nélkül a mégoly szervezett kereskedelem sem lenne képes az árakat alacsonyan tartani. A bajokat csak tetézi, hogy jelenleg a kereskedelem is akadozik. Számos szakember egybehangzó véleménye, hogy elsősorban a nagykereskedelem drágán dolgozik, ezért szembekerül a termelővel és fogyasztóval egyaránt. Ráadásul igyekeznek egymásra haragítani őket, mert .saját érdekükben, mindkét félnél a másikra hivatkoznak, amikor a jogos panaszokat hallgatják a kereskedők. A nagykereskedelem fokozatosan kiszorult a zöldségpiacról; jelenleg a forgalomból csak 30 százalékában részesedik. Ez mindenkinek kedvezőtlen, hiszen a szétaprózott termelés éppen a szervezett felvásárlással és. kereskedelemmel jelenthetne biztonságos ellátást, a fogyasztók pedig akkor juthatnának olcsóbb árukhoz, ha a nagykereskedelem konkurenciát jelentene a kisebb társaknak. Most a nagykereskedelem egyik feladatára sem igazán alkalmas. A felvásárlási szervezeteket fokozatosan leépítették, s információk hiányában jóformán mindenki azt termel, amit gondol. Így aztán csöppet sem lehet csodálkozni a termelés ingadozásán. Nem verseny- képesek a kiskereskedelemmel sem a friss fogyasztású zöldségfé lék forga lm a zásában: bárki tapasztalhatja, mennyivel gusztusosabb, frissebb árut kínálnak a kiskereskedők. A kereskedelmi munka javítása helyett mostanában úgy ’ tűnik, egymással vannak elfoglalva a nagykereskedők. Ám az egymásra mutogatás mindeddig nem járt eredménynyel.. Hiszen a vita önmagában semmit, nem old meg, a nehéz helyzeten is csak akkor enyhíthet, ha a nézet- eltérés tanulságait megfogalmazzák, s azok ismeretében döntenek a további lépésekről. Sokak szerint most nem nehéz a tanulságok összegzése. Közismert a termelők és a fogyasztók panasza, nem fii tok a narfy kereskedőim' vállalatok egy részének elégtelen munkája (néhányuk megszüntetése ékes példája ennek), és ismertek a célok is. Egyezségre várva Az sem kétséges, hogy •szükség van a nagykereskedelemre, hiszen pótolhatatlan a szerepük a felvásárlás szervezésében, a raktározásban, ezt senki nem tudja tőlük átvállalni. Kereskedelmi elgondolásaikon kellene változtatniuk, konkurenciát teremtve a kiskereskedőknek. Persze mindezt nem adminisztratív, hanem piaci módszerekkel kell elérni, hogy a hatás tartós maradhasson. A termelőkkel közös érdekeltségen alapuló tisztességes kereskedés révén lehet a fogyasztókhoz igazodni. V.F.J. Népi ülnökök eskütétele Cukrászdáknak, éttermeknek, üzemi konyháknak Termet a szolnoki „édességgyár” A megyei tanács alakuló ülésén, a megyei bíróság mellé huszonöt, a Munkaügyi Bíróság mellé nyolcvan népi ülnököt választottak. Tegnap a megyei tanács székházában rendezett ünnepélyes eskütételen Rábold Gábor. a megyei pártbizottság osztályvezetője üdvözölte, dr. Jenővári László, a megyei bíróság elnöke pedig munkájukról tájékoztatta a következő fél évtizedre megválasztott új népi ülnököket, akik Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke előtt esküt tet- tek. Megkezdődött az üzemszerű termelés a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat szolnoki új „édességgyárában”, amelyet ötvenmilliós költséggel határidő előtt építettek föl. Az 1300 négyzetméter alapterületű, korszerű üzemben magas színvonalú gépesítéssel ötven féle cukrászsüteményt gyártanak, a mestercukrászok által összeállított receptek szerint. A friss áruval naponta több ízben induló túrajáratok Szolnok és környékének cukrászdáit,-éttermeit, továbbá az üzemi, iskolai konyhákat látják el. Az üzemszerű termeléssel egyidejűleg az „édességgyár” oktatási kabinetjében Dan- csi Bertalan mestercukrász vezetésével ötven tanuló képzését is megkezdték, a gépek birodalmában ismerkednek a cukrászmesterség gyakorlati fortélyaival. Az ország egyik legkorszerűbb komplex cukrászműhelyének termékeit már árusítják. Menetkészen az E—318 ) típusú rendfelszedő adapterek a tószegi állomáson. Jelenleg a Mezőgép tószegi gyárából 38-at szállítanak az NDK-ba.
