Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
1985. JÚLIUS 6. Irodalom, művészet g Abonyi Nagy Mária: Európa elrablása Aztán sebeinkben ig csönd lesz fényesség fárad csontjainkba. Elejti a kéz a kilincset, elvérzik attól. ahogy fogta. És vér, és vér, vér mindenütt, homok nyelvén írt levelek. Évezredek homálya jön fel. aztán belül is este lesz. És nincs düh, már szomorúság sincsen. Csak ez a nézés, megsokszorozva s meghalva felejtéseinkben. Csak ez az Androméda-ködben fölhabzó, elsüllyedt ló. Európa, Európa mind biztosabban elraboltnak nyilvánítható. pja, akit tíz esztendeje nem látott, az utolsó pillanatban érkezett. Milyen sovány, nézett rá mosolyogva, bólogatva, hogy nagyon örül. Megigazította fátylát, jobbra, balra pislogott, nézegette, hogy eljött-e mindenki, akit az esküvőre meghívtak. Sokan vannak, de a vacsorán még többen lesznek, gondolta. Na végre, sóhajtott, amikor az anyakönyvvezetőt megpillantotta. Néhány perc múlva, már az új szokás szerint, pezsgőzés közben kívántak az ifjú párnak sok boldogságot. Színes televíziót hóztam, súgta az apja, kiviszem nagy- apádék házába, aztán elmegyek. Nem akarok anyáddal találkozni. Megértelek, mondta az apjának, menj csak, és ne felejts el kóstolót vinni mindenből a mostoha tesóimnak. Különben elviheted az énekesképet is, amit úgy szerettél, mert az a ház már mindenestől az enyém. Nászajándékul kaptam az öregektől. Éjfél is elmúlt, amikor a csárdából a vendégsereg a vízparttól alig mástél kilométernyire levő házba vonult autóbusszal, kocsisorral. A lámpák fénye káprázatosán csillogott a Velencei-tó nyugodt víztükrén. Reggelig tartott a lakodalom, de a vendégek egy része még délfelé is ott dalolá- szott a verandán, a parasztházhoz toldott, körbeüvegezett hallban, amit szombatonként meg vasárnap fodrászműhelynek rendezett be. Nagyapja, nagyanyja a konyha melletti kis szobában szunyókált. Anyja meg a mostoha apja hajnalban kereket oldottak, hogy ellássák a temérdek jószágot, de megígérték, hogy kocsival jönnek vissza, és segítenek a vendégek elszállításában. A nagyszobában két idősebb asszony vette számba az ajándékokat, hangosan, hogy az ágy szélén üldögélő ifjú pár is hallja. Megszámolták a menyasz- szonytánc pénzt is. Egy-két Bartók híján százezer volt a kötegekben az asztalon. Az ifjú pár vidámabban ment ki ismét a vendégekhez. Aztán felkerekedtek, nászútra mentek, ahogy tervezték. Az első hetek, hónapok gyorsan és vidáman röppentek el. A fiatalok munka után kocsiba ültek, vendégségbe mentek ajándékot köszönni, vagy hozzájuk jöttek a rokonok, ismerősök. Így a lakodalom mintha vég nélküli lett volna. A nagymama hajnaltól hajnalig talpon volt. Takarított a vendégek* után, mosogatott, mosott, főzött, sütött, hogy teli tál várja az újabb vendégeket. Az udvar kezdett elárvulni. Fogytak a tyúkok, a kacsák, már egy két dédelgetett nyúl is terítékre került, aztán az egyik süldő bánta meg a dínom- dánomot. A fiatalok egyre fáradtabban, álmosabban ébredtek. Nappal munkában, délután, este meg vendégségben vagy vendégfogadásra készen lenni feszültsége meggyötörte őket. A tél is elmúlt már. amikor kettesben töllhették az estét, bezárkózva, távol a nagyszülőktől. Tervezgettek, számoltak. — A ház az enyém, a pénz, meg az ajándék közös — mondta a fiatalasszony —, tehát a pénzt meg a dupla ajándékokért kapott összeget befektetjük a házba. A férj bólintott. Legyen úgy. Pedig közben mindig arra gondolt, hogy a kocsit kicseréli, szebbet, nagyobbat, jobbat vesz. Új kerítést húzatnak az utca felől, a házból csak a falak maradnak meg, a tetőt fél méterrel megemelik, vasbetongerendákat rakatnak alá, nagy, háromszárnyas ablakokat építtetnek be, redőnyt szereltetnek rá, a nagy kamrát szétdobatják, a kútba motort szereltetnek, a padláson lesz a víztartály, és így semmi akadálya nincs,' hogy megépítsék a fürdőszobát. Pénz van és lesz, mosolyogtak a hatalmas összeg láttán, ad az OTP, ad az üzem is kamatmentes kölcsönt, személy ihi telt is vehetnek fel, a bútort részletre megkapják. Nincs tehát akadálya, hogy tervüket megvalósítsák. Bába Mihály: ff* B eat wr Esküvő Csak másnap, vagy harmadnap jutott eszükbe a két öreg. És velük mi lesz, velük mi legyen? — Beszélünk velük — mondta az asszonyka. — Anyámhoz, a lányukhoz is mehetnek. Van ott hely bőven. — És ha ragaszkodnak ahhoz, hogy itt éljenek továbbra is? —• A ház már az enyém. — Akkor is. Vacsora után, borozgatás közben adták elő tervüket. Az öregek sokáig szótlanul hallgatták őket, csak arcuk pirult ki, s ráncaik lettek mélyebbek. — Nem értünk benneteket, gyermekeim — mondta a nagyapa. — Mert az még rendben van, hogy az utca felől díszes kerítést akartok. De mért akarjátok bántani a házat? Nincs ennek semmi baja. Meg aztán mi még élünk, itt élünk, és itt akarunk élni! A bor már nem ízlett, de inni kellett, hogy valahogy oldják a feszültséget. A sánta magyarázatok nem jutottak el az öregek tudatáig. Azt js nehezen értették meg. hogy ha itt akarnak élni. akkor a nvári konyha mellé építenek egy szobát, és berendezik nekik. Ha mi már nem leszünk, gyermekeim. csinálhattok a házzal, amit akartok. De addig mi szeretnénk itt békességben élni, magyarázkodtak az öregek. Az asszony-unoka felpattant. — Nekem ajándékozták a házat? Nekem! Akkor meg miért várnánk isten tudja meddig az átépítéssel? Mi a fenének nekem akkor már, ha megvénülök! Hitelt az OTP- től, az üzemtől is csak most kaphatunk, amikor fiatalok vagyunk. Most jár is! Követelhetjük, mint fiatal házasok, de ha megöregszünk mit kaphatunk? Semmit. Ha kérnénk, kiröhögnének bennünket, hogy ki fizeti majd visz- sza a kölcsönt. Hevesen dúlt a vita másnap este is. A nagymama elszaladt a lányához, hogy beszéljen a gyermekével. Ök nevelték kicsi kora óta, mindent megadtak neki, se te, mondta lányának, se az apja soha egy fillér gyermektartást nem fi-; zetett nekik, pedig az iskoláztatása sokba került, nem is beszélve a divatos ruháiról. Hiába volt minden. A fiatalasszony rögtön anyjába folytotta a szót: — Ha eddig nem törődtél velem. akkor most meg minek avatkozol az életembe? Elváltál apámtól, sohasem kérdeztem, hogy miért. Átpasszoltál nagymamáéknak, hogy ne legyek a lábad alatt, neveljenek fel, de hogy ezt miért tetted, nem kérdeztem soha, és most sem kérdezem. Viszont megnyugtathatlak, hogy én nem fogok szülni, én nem fogom a gyermekemet odalökni neked, hogy neveld fel. Nem segített itt sem a sírás, sem a rimánkodás. A kedves kis- unoka makacsul ragaszkodott tervéhez.Egy hónap múlva megkezdték a nyári-konyha átépítését. Alig száradtak meg a falak, a tágas nagyszobát már rendezgették is be az öregeknek.. A régi bútorokat hordták le a nyárikonyha melletti szobába. nagymama szipogva járt-kelt az udvaron, a kertben, az öregember meg behúzódott kis kuckójukba, ahol annyi évig laktak, cigarettázott, borozgatott, és bámult a levegőbe. Várt, várt valami csodát: hogy egyszercsak kinyílik az ajtó. bejön az unokája, a férjével, jót nevetnek, és azt mondják, hogy csak rossz álom volt az egész. De az ajtó nem nyílt ki. Csak egyetlen egyszer. — Nagyapa, jöjjön nézze meg a szobájukat. Már be is rendeztük — mondta az unokája. Az öreg csak intett, hogy nem. — Gyere, nézzük meg — kérlelte a felesége is. — Hiszen megnézni éppen megnézhetjük. — Odalépett férjéhez, átfogta a hóna alatt. — Gyere, öreg, gyere apjuk. .. A verandán megállt egy pillanatra. Körbe nézett. Kilépett äz udvarra. Három lépést tett a nyári konyha felé. és összeesett. Agyvérzés. Bal oldali bénulás, állapították meg a kórházban. Hónapokig feküdt az elfekvőben. Csendesen, észrevétlenül halt meg. Ügy, ahogy élt. gyobb vita egyedül az istenhit kérdésében alakult ki a szovjet és az amerikai delegáció között; végül egy szellemes formulával sikerült áthidalni az ellentéteket. A formula így hangzott: „A homunculus ne nézze pusztán önös, egyént érdekét, legyen tekintettel a magasabb szempontokra.” A jóra. szépre, igazra, erkölcsi nemességre való törekvés fontosságának tekintetében a delegációk vita nélkül is egyetértettek; és ilyen értelmű javaslattal fordultak a Betápláló Bizottság plénumához. A bizottság plenáris ülése rövid idő alatt meghozta határozatát a művi ember lelki, szellemi és fizikai tulajdonságairól. Az új, immár tökéletes ember legyen filozófiai téren képzett, tudományosan iskolázott, fizikailag szívós, erős; legyen száznyolcvar centiméter magas, mellbősége ennyi, derékbősége annyi, tíz másodperc alatt fusson száz métert, s ötven másodperc alatt ússzék ugyanennyit. Külső formája legyen szép, szabályos arcú, sudár termetű. Jelleme legyen szilárd; legyen önérzetes, jóindulatú, önzetlen (már csak a magasabb szempontok miatt is!), legyen nyugodt, sőt szelíd, a munkában serény, elhatározásaiban állhatatos, emberi kaocsolataiban hűséges, szándékaiban kitartó, indulataiban feltétlen igazságos. Az egyhangú határozat meghozatala után a Betápláló Bizottság operatív csoportja összeült, hogy a kódolás bonyolult munkáját elvégezze. — Szegénykém — tűnődött másnap az egyik tudósi, mikroszkópja fölé hajolva —, most adagolom neki a szelídséget. Ha megütik egyik orcáját, odatartja a másikat is... De mi lesz, ha valaki rongy- gyá pofozza? Másnap egy másik tudós sóhajtott. — Az önérzetét állítom be. De mi lesz, ha szeretteit fenyegetik? Ez egyszerűen képtelen lesz érdekükben a legcsekélyebb megalkuvásra. .. — Nyugodt lesz, most táplálom belé a nyugalmát — szólt egy harmadik. — De mi lesz. ha mások túlszárnyalják a munkában? Esze ágában sem lesz utolérni őket, és elmarad, mint a sánta ló a derbin. .. — Szerénnyé teszem — mondta egy másik fehér köpenyes. — És mi lesz, ha az utolsó falatot is elhúzzák a szája elől? Utána sem nyúl, miközben mások harácsolnak körülötte? — Szép lesz — sízólt a másik asztaltól valaki —, ez is szép lesz. a másik is, a harmadik is: egyformán szépek lesznek. Hogyan választanak így párt maguknak? — Igazmondó lesz —< hümmögött valaki. — Most kódolom. De mi lesz, ha valaki másnak pokoli kínt okoz az őszinteséggel? — Hűséges- lesz — tűnődött hangosan egy másik tudós. — S ha méltatlanhoz kell majd ragaszkodnia? — És felsóhajtott. A szoba sarkában valaki felnevetett. — Hogyan zajlik le ezek közt egy sportverseny? Mind száznyo’c- van centi, mind tízet fut és ötvenötöt úszik százon... Fantasztikus ! — És melyikük mivel foglalkozik majd?! Mindetekbe egyforma dózist táplálunk be mind a humaniórákból. mind a természettudományokból. .. Ki lesz mérnök, ki orvos, ki tanár? Ki lesz művész? — És mivel töltik a gyerekkorukat, ha minden tudást előre beléjük tömünk? Úgy fognak unatkozni, mint a dög! A laboratóriumvezető mélyen elgondolkodott. — Egyelőre hagyjuk is abba, uraim — szólt aztán. — össze kell hívni a plénumot! A plénum új vitáját óriási nemzetközi érdeklődés kísérte; s mert az idő sürgetett, hamarosan megszületett az új javaslat. így hangzott: „Az új. művi úton előállítandó, tehát tökéletes ember ne szülessék filozófiailag és tudományosan iskolázva, mert szellemi energiái a későbbiekben lekötetlenül maradnának. Fizikailag a szigorú normatívák feloldandók: a homunculus magassága százötven és kétszáz centiméter között tápláltas- sék be, különös tekintettel a későbbi párválasztásra és a sportteljesítményekre. Éppály kívánatos, hogy a kódolás a szellemi érdeklődés tekintetében is a lehető legnagyobb változatosságra törekedjék, tekintettel a későbbi pálya- választásra. Jellemileg változatlanul fontos, hogy a lehető legszebb jellemképlet álljon elő a művi egyedek létrehozása során; viszont itt is óvakodni kell az egyoldalúságoktól. Ezért jellemszilárdságukat tanácsos lesz hajlékonysággal párosítani, önérzetüket alázatossággal, jóindulatukat némi agresszivitással, önzetlenségüket egy adag önzéssel, nyugodtságukat izgágaság- gal, szelídségüket erőszakossággal, serénységüket lustaságra való hajlammal, állhatatosságukat ingatagsággal, hűségességüket — a józan mértéket meg nem haladó — csapodársággal, abszolút igazságosságukat ésszerű részrehajlással vegyíteni, a védtelen egyedet körülvevő világra való különös tekintettel.” A olénum az úi javaslatot egyhangú határozattá emelte, és így az úi. immár tökéletes ember sorozatgyártása hamarosan megkezdődhetett. Összeállította: Rékasy Ildikó Bókkon Gábor; Kék-arany sorok a kürtről Az aranyló űrt kitölti a kürt — Sóvárgó medve Társra nem lelve — Hangja: csörgő méz — Álomba igéz — Fénytükrű tenger Moraja elnyel Szikrázó lándzsa Napfénybe mártva Metszőn és zúgva Könyörög újra Hívogat búgva Azúrba fúlva — Lovak ha hallják Tépik a zablát — Esengve henceg Rivall és reszket Horizontnyi penge Szélben szói zengve ... — Kitölti a kürt A hallgatag űrt. V. K. Dubrova: Meleg este D. K. Lapin ja: Ősz után A A ' ____
