Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1985. JÚLIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kerékpárosok biztonságáért Biciklizni jó, ha van hói Újabb utak épülnek a megyében A Közlekedéstudományi Intézet tanulmányt készí­tett arról, hogy az ismét divatba jött kerékpározás biztonságáért milyen hosszú kerékpárúira volna szük­ség az országban. A közleke­déssel foglalkozó szakem­bereik megállapítása sze­rint Magyarországon 500 ki­lométer. csak a biciklizek és a segédmotorosok által igénybevehető utat kell építeni, mégpedig minél hamarabb. Az első és mindennél nyomosabb ok, hogy na­gyon sok nálunk a kerék­páros baleset. Évente 2500— 3000 között mozog azoknak a száma, akik kétkerekű­jükön ülve. vagy inkább onnan lezuhanva szenved­nek balesetet az utakon. Az autók, bizony legtöbb­ször a kerékpáros hibájá­ból, elütik a gyanútlan, fi­gyelmetlen kerekezőt. A legelővigyázatosabb gépko­csivezetővel is megtörtén­het, hogy csak akkor veszi észre a sötét úton, világítás és macskaszem nélkül köz- Ütekedő kerékpárost, amikor már késő. Éppen ezért ért­hetetlen. hogy az ilyenfajta balesetek sokaságából se ta­nul á tötbbi kerékpározó; sőt. előfordult, hogy az egy­szer már balesetet szenve­dett biciklista felgyógyu­lása után sem világította ki a „bringáját” és úgy ment ki a forgalomba. Az emlí­tett tanulmány eljutott a közúti igazgatóságokhoz és azok visszajelzései alapján készült el a Közlekedési Minisztérium terve: évente ötven-hátvan kilométer ke­rékpárutat kell építeni. Ezek az utak 1,80—2.50 mé­ter szélesek, és egy kilo- imétemyí beißftük egymirffllió forintba kerül. A bicikli út-építési prog­ram' tavaly kezdődött. A minisztérium 20 millió fo­rintot adott erre a célra, ugyanannyit tettek hozzá részben társadalmi mun­kában a helyi tanácsok és lakosok. Így készült el a múlt évben negyven ki­lométer kerékpárút; .a közúti igazgatóságok költ­ségén pedig hetven kilomé­teren kerékpársávot fes­tettek fel. A Szolnoki Közúti Igaz­gatóság a megyei tanács­csal karöltve 1984-ben a 442-es főút tiszaföldvári átkelőszakaszára tervezett kerékpárutat. (Zárójelbe kívánkozik, de minden­képpen figyelemreméltó tény, hogy az országban négymillió biciklit tarta­nak nyilván, ebből Tisza- földváron található több mint kétezer.) A földvári kerekezek közül az utób­bi öt esztendőben tizenket- ten szenveditek balesetet biciklizés közben. Mindez indokolttá tette a kerékpár­út megépítését: a Szolnoki Városi Tanács kommuná­lis üzemének kivitelezésé­ben már elkészült belőle hatszáz méter, amely a (főút forgalmától rtelj/esen külön álló, a szélessége meg haladja a két métert, a bur­kolata aszfalt. Az építés egy- millió-pégyszázezer fo­rintba került, az összeg­ből a minisztérium által meghirdetett pályázat alap­ján nyolcszázezer forint pályadíjként megtérült, de hozzájárult a költségekhez a helyi és a megyei tanács is. Ugyancsak tavaly ké­szült el a 33-as főút tisza­füredi átkelési szakaszán az út mindkét oldalán hét­száznyolcvan méter ke­rékpárút, amelynek foly­tatásaként ötszázötven mé­ter hosszon biciklisávot is festettek. A kivitelezési költségeket a füredi városi tanács és a 'közúti igazga­tóság fedezte. A minisztérium prog­ramja hosszabb időre ké­szült, és az első másfél év eredményei biztatóak. Mind több helységben, főleg ott ahol sok a biciklivel közle­kedő. sürgetik az érde­keltek, hogy náluk is épül­jön biztonságot nyújtó ke­rékpárút. Az elképzelés az. hogy a következő öt évben a tavalyihoz hasonló tem­póban gyarapszik a kerék­párutak hálózata. A Szolnoki Közúti Igaz­gatóságtól kapott informá­ció szerint a megyében az idén is épülnek újabb bi- cikliutak. A munkálatokhoz e Közlekedési Minisztérium 1985-ben csaknem egymillió forint támogatást ad. Így az év végéig a helyi taná­csok támogatásával, a la­kosok társadalmi hozzájá­rulásával kerékpárutak épülnek Csenkeszőlőn. Jász- apátin és ltováhb bővítik a tiszaföldvári úthálózatot is. — b — Ha kánikula, akkor strand Cserkeszőlőn Teretere vízközeiben A sokak által látogatott cserkeszőlői fürdőben is telt ház volt a héten. A har­minc fok körüli hőség ezreket csalt ki na­ponta a medencékhez, hogy megmártóz­zanak a hűs hullámokban, hódoljanak a napimádásnak, vagy a nyári srtrandolás semmi máshoz nem hasonlítható apró örö­meivel töltsék az időt. Képeinken az egyik „forró” hétköznap néhány „üdítő” pillanatát örökítettük meg. D. Sz. M.—N. Zs. Várospolitika — városfejlesztés tij forrásaink, új lehetőségeink várospolitika rendkívül tág és szinte igény sze­rint tágítható fo­galom. Megje­lenítve aktív tevékenység amelynek alapvető célja a lakosság sokirányú és nö­vekvő szükségleteinek ki­elégítése. Közelebbről; a vá­ros társadalmi, gazdasági viszonyainak tervszerű, a la­kosság igényeit figyelembe vevő és azt kedvező irányba alakító tevékenység. Röviden szólva: a várospolitika a la­kosság érdekében — és vele együtt — végrehajtott város- fejlesztést jelent. A várospolitikai tevékeny­ség a mögötte lévő tartalom alapján rendkívül szerteága­zó. összességében két ténye­zőcsoport együttes hatására alakul: a központi és regio­nális politikai és állami szer­vek társadalompolitikai, fej­lesztési intézkedései és ezek feltételeinek biztosítása alap­ján, és a város gazdasági és szellemi erőforrásainak fel­tárása és bevonása útján a közös törekvések megvaló­sításába, ami a város politi­kai és állami vezetése ha­tékonyságának függvénye. Várospolitikai, városfej­lesztési tevékenységünk ed­digi folyamataiban mindkét forrás megtalálható. Eddig a források és a kitűzött célok tekintetében meghatározó a központi akarat volt. Követ­kezményeként a várospoliti­kában viszonylag szűk körű önállóság és az ezzel együtt­járó gondolkodásmód és gya­korlat vált jellemzővé. Ennek nem mond ellent az a kétségkívül komoly ered­mény serp, amelyet a taná­csok — közöttük mi is — a közhasznú társadalmi mun­ka szervezésében, a lakosság és az üzemek dolgozói pedig a végrehajtásiban elértek. E hasznos törekvésekkel a vá­ros lakossága sok tekintet­ben gazdagodott, s több al­kalommal magas erkölcsi és anyagi elismerést is kiérde­melt. Az utóbbi egy-két év­ben megváltozott gazdasági, társadalmi feltételek minden eddiginél jobban időszerűvé teszik a reális, önálló vá­rospolitika koncepciójának kialakítását, megtartva a ko­rábbi gyakorlat pozitív és továbbra is használható ele­meit is. A várospolitikának tudo­mányos igénnyel kidolgozott, a helyi viszonyokra alkal­mazható tartalmi rendszere van társadalmi, gazdaságii, településpolitikai, igazgatá­si és regionális megközelítés­ben. Ezeket az elemeket kell a mai általános helyzet adta szükségszerűség és lehetőség alapján a mi viszonyainkba behelyettesíteni és alkalmaz­ni A várospolitikai köve­telmények megvalósításá­ban napjainkban — és vár­hatóan a jövőben is, növek­vő szerepe van, illetve lesz — a soha nefa nélkülözhető központi támogatások mel­lett — a város saját szellemi és anyagi erőforrásainak. Az önmagunkról való gondosko­dás fokozását, saját váro­sunk, benne közvetlen lakó- környezetünk saját erőből történő fejlesztését egyre in­kább mindennapi közös gya­korlatunkká kell tenni. E gyakorlat — mondhatni első — politikai próbáját a közelmúltban végbement képviselő- és tanácstagyá- lasztások jelentették. A kor­szerűsített választójogi tör­vény szeneimében történt választás, a jele'.őgyűlések hangulata és tartalma, a vá­lasztók józan mérlegelése a jelöltek személyét illetően, a jelöléskor és a szavazásnál, mind jelzője és egyiben biz­tosítéka is a jó értelemben vett társadalmi aktivitás fo­kozódásának, annak. hogy felnőtt lakosságunk sokat vár a megválasztott testületi tagoktól, de segíteni is haj­landó — minden értelmes cél érdekében — törekvései­ket. Célok kellenek tehát első­sorban, amelyek akkor lesz­nek értelmes célok, ha reáli­saik, mert bennük a tágabb társadalmi és a szőkébb vá­rosi érdekek találkoznak a lakosság egyéni elképzelései­vel A megválasztott új ta­nácsnak nagy erőpróbája lesz a választókkal való — jól induló — kapcsolat erő­sítése, a városhoz kötődés érzelmi oldalának fokozása, a közös ügyek iránti érdek­lődés felkeltése, a várossze­retet és a felelősségérzet ki­bontakoztatása, a városfej­lesztésben történő aktív ten- niakarás — ha kell — áldo­zatvállalás — fokozása. A városfejlesztés az előbb emlí­tett érzelmi, tudati töltés meg­léte mellett is jelentős mérték­ben anyagi kérdés. Különö­sen az a mostani nehezebb gazdasági helyzetben. ami­kor — egyébként reális tár­sadalmi szükségletekből fa­kadó célokat nem lehet az állam központosított pénz­alapjából fedezni. Városunkban is — mint minden hasonló településen — a jövőben szükség lesz olyan fejlesztési feladatok maghatározására, amelyeket saját, egyéni anyagi eszköze­ink felhasználásával tudunk csak megoldani. Olyan cé­lokról lehet itt szó, amelyek alapvetően a lakosság egé­szének érdekeit szolgálják, a város egészségügyi, kul­turális, kommunális létesít­ményeit gazdagítják, ame­lyekből az egyének felme­rülő reális szükségleteik sze­rint vesznek igénybe, illet­ve használnak. A társadalom erejének — közösségi célokra történő koncentrálását teszi lehető­vé az 1986. január 1 -tői be­vezethető településfejleszté­si hozzájárulás. Az Elnöki Tanács erről intézkedő tör­vényerejű rendelete lehető­vé kíván ja tenni, hogy a fen­tebb említett célok elérése érdekében a tanácsok saját pénzeszközeiket a lakosság településfejlesztési hozzájá­rulásával kiegészítsék. Szolnok Város Tanácsa — ismerve a VII. ötéves terv­ben várható anyagi lehetősé­geket, az elmúlt év decem­berében úgy foglalt állást, hogy a következő 5 év idő­tartamára évi 800—1400 fo­rint hozzájárulás fizetését kezdeményezi azoknál az ál­lampolgárainál, akiktől — az említett törvényerejű rendelet szellemében — ez elvárható. A hozzájárulás el­vállalása önkéntes, jellegé­ből fakadóan kötelezővé ak­kor válik, ha azzal az érin­tett lakosság többsége egyet­ért. A közösen kitűzött és el­fogadott célok realitása vi­szont megköveteli egyrészt azt, hogy erre a pénzre a tervidőszakban bizton lehes­sen számítani, másrészt azt, hogy — a lakosság érdeké­ben giazdálkodó tanács köte­les a hozzájárulást a kitű­zött célokra felhasználni és erről évente a lakosságnak számot adni. A közeli he­tekben a tanács dolgozói, a Hazafias Népfront aktívái felikeresik városunk lakóit és tájékoztatást adnak cél­jainkról, elképzeléseinkről a legsürgetőbb, csak társadal­mi összefogással megoldható közös feladatainkról. Bí­zunk benne, hogy — mint annyi más esetben — kezde­ményezésünk most is talál­kozik városunk polgárainak megértésével és támogatásá­val. őst ebben az időszakban ke­vés nagy célt tűzhetünk ma­gunk elé, de úgy gondolom, hogy a kis lépésekkel, a mindennapi céltudatos szorgos munká­val képesek leszünk saját életviszonyaink további ja­vítására. Eddigi eredménye­ink, a városunkhoz való ra­gaszkodás, az egymásért és önmagunkért érzett felelős­ségünk kötelez bennünket erőink ilyen összefogására is. Fenyvesi József Szolnok Város Tanácsának elnöke Utánpótlás a hiányszakmákban Bővülő kisipari szolgáltatások Hazánkban jelenleg .mint­egy 300 szakmában 137 ezer kisiparos dolgozik, akik igen fontos szerepet vállalnak a lakossági szolgáltatási igé­nyek kielégítésében. Főleg a kistelepüléseken szinte egye­düli szolgáltató-javító a kisiparom, ugyanakkor nagy gondot jelent egyes szakmák utánpótlása. Az elmúlt tan­évben mintegy hétezer szak­munkástanuló gyakorlati képzését végezték kisiparo­sok, de ennél többre lenne szükség különösen egyes hi­ányszakmákban — tűnik ki a kisiparosok Országos Szer­vezetének összegzéséből. A fiatalok közül igen kevesen választják például a bádo­gos. a cipész, a könyvkötő, a cserépkályhás, a felvonósze­relő, a kovács, a kádár fog­lalkozásokat. A KIOSZ több mint húsz olyan szakmát tart nyilván, amelynek elsa­játítását társadalmi-tudomá­nyi ösztöndíjjal is igyekszik segíteni. A lakosság egyre inkább igényid az egyedi, magas színvonalú szakmát és nö­vekszik azok száma is, akik javíttatni akarják használt cikkeiket. Ezért a Kisiparo­sok Országos Szervezete más módszereikkel is igyekszik a szakemberutánpótlás he­lyén javítani. A KIOSZ kö­zelmúltban létrehozott szak­mafejlesztési és oktatási központja most állítja össze a kisüzemi, kisipari szakma- jegyzéket, amely segítséget ad a fiataloknak és szüleik­nek ahhoz, hogy az iskolák­ban, vállalatoknál nem ok­tatott szakmáról is kialakul­jon előzetes elképzelésük, azokról bővebben tájékozód­janak. A kihaló szakmák újjá­élesztésére a szakmunkásta­nuló-képzés mellett a kisipa­rukat gyakorló mesterek to­vábbképzését is megszervez­te a KIOSZ. Évek óta gond, hogy az ország 2000 cipész kisiparosa közül alig néhá- nyan vállalják ortopéd láb­belik készítését, javítását. E helyzet megváltoztatására az Elit Cipőipari Szövetkezet, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára és a KIOSZ közösen szervezett tanfolyamot, ame­lyet 17, főleg fiatal kisiparos fejezett be sikerrel. A szak­ma legjobbjai segítségével a közelmúltban fejeződött be vegytisztítók és szűcsök szá­mára a bőrruházat tisztítását ismertető tanfolyam. Ezen csaknem száz kisiparos is­merte meg a különleges el­járásokat. Egyre több kisiparos tö­rekszik arra, hogy újabb te­rületekre is kiterjessze tevékenységét, s komplex szolgáltatást nyújtson a la­kosságnak. Ennek érdekében [legutóbbi vízszerelő kisipa­rosokat tanítottak meg gáz­szerelői munkára. Nincs finomabb a hűs vízsugárnál... csak a jó nagy vattacukor

Next

/
Oldalképek
Tartalom