Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

1985. JÚLIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újfajta nyílászárók, hőszigetelő elemek Építőanyagok kiállítása Szolnokon A helyszínen meg is rendelhetők! A hétvégén a Megyei gi Tüzelőszer- és Építő­anyag Kereskedelmi Válla­lat osztályvezetője elmon­dotta, a kiállítás idején elő­jegyzést vesznek fel, s a ké­sőbbiekben vásárolni is ie- het a látott termékekből a szolnoki mintaboltban, vagy a Fészek Áruházban. A ki­állítás — amely július 5-ig tekinthető meg — szomba­ton szakmai nappal, ma dél­előtt 10 órától fórummal folytatódik, ‘ amelyre vár­ják mindazokat, akik a kö­zelmúltban építkeztek, vagy jelenleg is építkeznek. — dszm — Művelődési és Ifjúsági Köz­pont földszinti aulájában építőanyag-kiáillíltás . nyílt. Az árubemutatón 31 hazai vállalat terméke szerepel. A rendezvénynek az a célja, hogy elsősorban a magán­erőből építkezők ismerked­hessenek meg mindazokkal a hagyományos és energia­takarékos építőanyagokkal, elemekkel, amelyek ma ha­zánkban kaphatók. Minden bizonnyal sok ér­deklődőt vonzanak a fából és a műanyagból, valamint a kettő együttes alkalmazá­sából készített nyílászá­rók; és hasonlóan nagy ér­deklődésre tarthatnak szá­mot a fürdőszoba-berende­zések, a műbőr és műanyag harmonikaajtók, kandallók, hordozható csempekályhák, kazánok, radiátorok, lefo­lyócsövek, padlóburkolók, fából készült előszobafalak, lépcsőfeljárók, hő- és hang- szigetelő elemek, márvány- és műkő burkolólapok, kül­ső és belső falburkolólécek, kádak, zsaluk, hagyomá­nyos metszett és ütésálló üvegek. Mint Rádai Imre, a rendező Kelet-magyarorszá. Pályázat pedagógusoknak Főiskolai, egyetemi képe­sítéssel rendelkező, a köz­oktatás, vagy a művelődés- ügyi igazgatás területén dolgozó tanárok részére hir­detett pályázatot a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagkutató intézete. Célja az oktatási színvonal emelésének elő­segítése a modem kutatás módszereinek, szemléletének és eredményeinek megis­merése révén. Az eredmé­nyes munka feltételeit az ATOMKI laboratóriumai 'biztosítják. Szombaton országszerte számos ipari és mezőgazda- sági üzemben, szövetkezet­ben, a szolgáltatásban dol­gozó és értelmiségi fiatal, továbbá mintegy tízezer építőtáborozó vett részt a VIT-.műszakban, hogy a Szovjetunióban zajló orszá­gos VIT_műszakokkal pár­huzamosan munkájuk el­lenértékével gyarapítsa* a VIT-alapot. A megbízásos kutatási szerződéssel kapcsolatos részletkérdésekről az inté­zet igazgatósága ad bővebb felvilágosítást. Az ATOM- KI igazgatójához (4001 Deb­recen, Pf. 51.) benyújtandó pályázathoz csatolni kell a pályázó munkahelyi veze­tőjének javaslatát, amely­ben az igazgató vállalja heti egy szabadnap biztosí­tását is. A pályázat bekül­désének határideje: 1985. július 15. A XII. Világifjúsági Ta­lálkozó Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottsága úgy­nevezett VIT-alap számlát nyitott, amelyen a nemzet­közi szolidaritási alaphoz, a magyar VIT-küldöttek moszkvai utazásához, s a hazai fesztiválprogramok­hoz járulhatnak a fiatalok. A számlára a szombati mű­szakig már 5 millió 768 ezer forint érkezett. Magyar—finn Testvérvárosi konferencia A Debreceni Akadémiai Bizottság székházában két­napos magyar—finn test­vérvárosi konferenciát tar­tottak. A rendezők — a Ha­zafias Népfront, a Magyar Urbanisztikai Társaság és Debrecen várlos tanácsa — meghívására a magyar vá­rosokkal testvéri kapcsola­tokat ápoló tizennyolc finn város, valamint a főváros, Helsinki tanácsi vezetői, to­vábbá a Finn Városok Szö­vetsége és a Finn—Magyar Társaság vezetői vettek részt a hagyományos, há­rom évienként megrende­zésre kerülő találkozón. Az idei konferenciát el­sősorban a tanácsi munka megismertetésére, a kölcsö­nös tapasztalatcserére fordí­tották. VIT-műszakok országszerte Ha Péter-Pál, akkor aratás Megindultak a kombájnok az árpaföldeken Már-már úgy tűnt, magunk mögött hagyjuk Péter-Pál hetét anélkül, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemei hozzáláttak volna a hagyományosan ilyenkor kezdődő ara­táshoz. A népi megfigyelések szerint kritikus dátum, az­az Medárd óta szinte minden nap esett annyi eső, hogy megakadályozza a kombájnok indulását a már beérett ár­patáblákban. A hét végén, azaz Péter-Pálkor viszont több helyütt, főként azokon a határrészeken, ahol csütörtökön, pénteken nem esett az eső, már arathatták az árpát, amely mintegy 18 ezer hektáron vár betakarításra. Szombaton reggel kombáj­noktól volt hangos a Török­szentmiklósi Béke Tsz bar- tapusztai ha-tárrésze. Jókora árpatáblába haraptak a gé­pek, mert a takarmánynak termesztett kalászos termő- te-ülete is meglehetősen nagy, ikis híján 700 hektár a közös gazdaságban. Ahogy Balogh Pál termelési elnök­helyettes mondja, szükségük is van az abraknak valóra. A nagy állomány indokolja az árpa magas arányát a vetés­szerkezet ü nikben. Felibenreg mellettünk a pótkocsis teherautó motorja, indul; a tábla közepén sárga lámpáját villogtató, teli tar­tályát jelző arató-cséplőgép felé. — Nagyon vártuk már — mondja Balogh Pál —, hogy legalább két száraz napunk legyen, és megkezdhessük az aratást. Nem lehet halogat­ni. hiszen a mostani válto­zékony időjárásiban raktár- érett soha nem lesz a gaibo^ na. Ha meg mindenképpen szárítóra kell vinnünk a ter­mést, jobb. ha mielőbb biz­tonságba helyezzük. Most, szombaton és vasárnap nyolc ára tó-cséplő vei dolgozunk, de hétfőtől bevetjük mind a 18 kombájnunkat. Szeretnénk szerdáig letudni az árpaara­tást. Akkor még lesz idő ki­javítani a köbben jelentkező meghibásodásokat a gépeken, mire a nagyobb erőpróbát, a 3600 hektár őszi búza ara­tását megkezdhetjük. Kengyelen, a Dózsa Tsz- ben nem a gyakori csapadé­kon múlott, hogy nem kezd­hettek korábban a 300 hek­tárnyi árpa betakarításához. Útban a szövetkezet Bagi- major határában lévő föld­jeihez, Nagy Frigyes elnök a vetésszerkezet miatt elége­detlenkedik. — Azt hiszem, jóval na­gyobb területet kellene el­foglalniuk a szántóterüle­tünkből a kalászosoknak. Amíg a környéken mindenül' 160—180 milliméter csapadék hullott az utóbbi két hónap­ban, nálunk alig 100 milli­métert mértünk májusiban és júniusiban. Ebben az aszá­lyos határban mindig na­gyobb biztonsággal termeszt­hetők a kalászosok, mint pél- dáula cukorrépa vagy a ku­korica. Ami gabona most megte­rem, igyekszenek- gyorsan fe­dél. alá vinni a kengyeliek is. A hétvégi ügyeletet tartó fiatal ágazatvezető, Pebróczki Imre széthajtja a kezével a kalászokat az árpatáibla szé­lén. — Nézze, hogy jön föl ben­ne a gyom, és a sarjúkalász! Ez is mind a termést ned­vesíti, meg aztán a megdőlt táblákban lassabban is érik a kalász. A legérettebb táb­lákban is húsz százalék a szemek nedvességtartalma, lesz dolga a szárítóüzemünk­nek. H a r min c -négy ven szá­zalékkal csökkenti a kombáj­nok teljesítőképességét a megdőlés és a másodlagos gyomosodás. de így is be tud­juk fejezni a jövő hét első napjaiban az árpaaratást. Ahogy ebből a táblából elvo­nulnak az arató-cséplők, máris irányítjuk ide a szal- mabálázókiat és tárcsázókat. Szeretnénk gyorsan újra­hasznosítani a gabonafölde­ket. Kölest vetünk az árpa után, ami ezen a száraz vi­déken biztosabban megte­rem másodvetésfoen. mint például a vízigényes silóku­korica. Temesközy Ferenc Az első ürítések alapján „hozzák” a négy és fél tonnás tervet a törökszentmiklósi Béke Tsz árpatáblái Levelek— Találkoztam a szeretettel. Meg- ftsimertem valakit, s a bátorság fo­galma gazdagabb lett bennem: csak az bír hőssé lenni, aki képes kért 'gondolkodni. Nagyon erős em­bert ismertem ,meg egy súlyosan Szívbeteg, koros asszony személyé­ben. Fabó Máriá­nak hívják, Meiző- túron lakik, egy kedves, városszéli házban. A kentjé­ben. liliomok pompáznak. Jó idő jár rájuk, hal­lom a magyará­zatot. Oda üljön abba a székbe, ha már hallani akar­ja a történetemet, tessékel be a szo­bába. Hozom a leveleket, fényképeket, mondja, mert nem én vagyok fontos az egészben, hanem ők. Kik azok az ők? Emberek, gyávák, bátrak, orvlövészek, asigereiiket a markukban ci­pelő, lázitól félrebeszélők, há­lásak és háládatlanok. Fehér köpenyesek, orvosok, fityulások, nővérek állnak a hajdani túri leánygimnázi­um előtt. Hadikórház, 1944. október 7. — A kiürítési parancs azonnaira szólt. Gondolkoz­tam, menjek, maradjak, vé­gül is úgy döntöttem, esküm szerint, hogy a betegeim mel­lett a helyem. Hazaszalad­tam, hegy elbúcsúzzam öreg szüleimtől. Amikorra vissza­értem, a kórházait kiürítették. De várt rám egy kocsi, a sofőr biztatott, siessiek, jön­nek az.,oroszok. Még besza­ladtam az épületbe a holmi­jaimért. S ekkor az egyik kórterem küszöbén meglát­tam egy szerencsétlen élőha­lottat, mászott ki a folyosó­ra. Benéztem a terembe vé­res, operálatlan emberron­csok. Tizenhatot számoltam mieg, majd találtam még egy tüdőlövéses honvédet. Sor­sukra hagyták őket! Oda­mentem az ablakhoz, meg­próbáltam túlikiabálni a lö­völdözést. A sofőr észrevett, intettem neki, menjen, én maradok. Elhajtott... — Tehát otthagyták a sú­lyos sebesülteket. Milyen kórház volt az...? y — Nem szívesen mondom meg. A debreceni hadtest kórháza. A p arancsnok ne tót is tudom*, de ... hagyjuk. Megpróbáltam bekötözni a legerősebben vérző honvéde­ket, amikor sírást hallottam. Tíz gyermeket találtam még. köztük amputált kicsinyeket. — Mi lett a sorsuk? — Egy visszavonuló ma­gyar egység tisztjei tudomást szereztek róluk, munkaszoi- gááafcos orvosok jöttek — közülük egyik a János Kór­ház specialistája volt — el­látták, majd elszállították a sebesülteket. A gyermekeket elvitték a szüleik, vagy csa­ládoknál helyeztem el őket. Amikorra hazavergődtem ide a házunkba, már itt voltak az oroszok, egy őrnagy, de a város határában, még dúlt a harc. Megkért engem az az őrnagy, hogy segítsek nekik szükségkórházat, segélyhe­lyet létesíteni. Igen, ám, né­hány nap múlva ebbe a vá- rosizrészbe visszajöttek a né­metek. De nemigen törődtek velünk, mentek a tankjaik­kal Tünkévé. Kisújszállás irányába. A szükségkórházat a Thöresz-házban rendeztük 'be, dr. Folkmann János pé­csi orvos irányításával, Ott ismertem rrteg Pétert. Péter: Pjotr Jetimovics Manyec őrmester. Súlyos bel­ső zúzódásokkal került a Thöresz-házba. — Harminchat évvel ké­sőbb találkoztam vele újra... Aztán még kétszer... Az idén tavasszal a középső fia — három fia van, egy mérnök és két technikus — meglá­togatott. Vele volt a felesé­ge is, Péter menye. Kedves fiatalok Szibériából. Péter is ott él... Az asztalon több száz ci­rill betűs levél. Fotók, címek, cédulák. — Akit a Thöresz-Jháztaan ápoltam, mind elkérte a cí­memet. Jönnek tőlük a leve­lek azóta is... S amikor egy- egy volt betegemtől, végképp nem jön több levél a Kauká­Fabó Mária mezőtúri otthonában zusiból, a Krímből, Szibériá­ból. keresztet vetek az em­lékükre... — Minden levélre vála­szolt...? Fiatal katona fényképét te­szi elém. Fekete szemű ko­zák tiszt mosolyog rám. datiban, hogy fiúk golyótól találva szemvillanás alatt meghalt... Nem így történt — és én, nem akartam ha­zudni. Egy orvlövész lőtte le, heteikig szenvedett. Kedves, vidám fiú volt.. Volt, régen volt. Péter is hetvennyolc éves már. — A karjaimban haldo­kolt... öreg szülei nem sok­kal a háború után írtak ne­kem: hogyan halt meg a fi­uk. Nem volt erőm válaszol­ni. Hadd gyógyítson az idő, beleéljenek meg abban a tu­— Pjotr Jefimovics mit ír, mikor jön? távolból Tiszai Lajos Pjotr Jefimovics Manyec — azaz Péter — egy szibériai parkban — Péter! Jövő­re. jövőre bizto­san jön, azt írta... ha< megérjük... Ta­lán megint együtt lehetünk két hé­tig. Fabó Mária nyugdíjas ápoló­nőnek a Szovjet— Magyar Paráti Társaság húszta­gú delegációja ho­zott nemrégen díszoklevelet, megköszönve ál­dozatos munkáját. Az elvérzésitől megmentett ti­zenhét magyar ka­tonáról semmit sem tud az egyko­ri ápolónő. Tőlük nem jött levél...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom