Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

1985. JÚLIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sertésbőrből Ciptt, kesztyű, bútorhuzat A konfekciómunkák hímzését kiterjedt bedől gozóhálózat végzi. Képünkön egyik bedolgo­zójuk Ballagó Ignácné munkáit veszi át Varga Margit Eredményes félév az árokszállási HISZ-nél Konkurencia nélkül dolgoznak A első féléviben a vártnál kevesebb nehézséggel kellett szembenézniük a Jászárok­szállási Hímző és Szőnyeg- szövő Háziipari Szövetkezet dolgozóinak. A decemberi munkahelyi tanácskozáson már ezévi kapacitásuk 96 százalékos lekötésének isme­retben tették a részlegek a Vállalásaikat. Év közben pe­dig elmaradt a tavalyról is­mert súlyos anyagellátási gond. Bár így is megtörtént az első negyedéviben, hogy félnapos állást gyors átcso­portosítással kényszerültek megakadályozni, de később már folyamatos volt a mun­ka. Ennek köszönhető. hogy a nehezebb első félév céljait is sikerült túlteljesíteniük. Az ezévi 37,5 millió forint tervezett árbevételiből 2Q„2 milliót értek el, a 4,5 milli­ós éves nyereségből pedig 3.26-ot (Az utóbbi adatnál tekintettel kell lenni arra, hogy a nyereség terhére tör­ténő kiifi zjetések a második félévre esnek). Az éves 16 milliós exportból 13-ért szál­lítanak gyermekruhát, háló- inget, hímzett női blúzokat és kézimunkát a szocialista országokba, főleg a Szovjet­Népszerűek a barokk hímzésok unióba, Lengyelországba, az NDK-foa, és Csehszlovákiába. Az NS2K-ba 3 millióért vé­geznek bérmunkát. A terve­zett 8,4 millió forint értékű árunál eggyel többet expor­táltak júliusig. A 640 dolgozót foglalkozta­tó szövetkezetben, több mint 500 a bedolgozó. Munkaerő­gondjuk nincs, bár a hímző (a legnagyobb) részleget a folyamatos, nagy tételű meg­rendelések 'következtében bővíteni tudhák. A két vesz­teséges, a torontáli és a per­zsa szövőrészlegüknél ugyan­ékor megszüntették 1 foglal­koztatási gondjukat. Átcso­portosítással elérték, hogy a szövőszékeket nem kellett leállítani. Búzás Józisefné, a szövet­kezet elnöke elmondta, hogy termékeik rendkívül érzé­kenyek a divat változásaira, ezért a termelés folytonos megújulást kíván. Két ter­vezőjük évente 80—90 félfe terméket zsűriztet a Népi Iparművészeti Tanácsnál. A munkaigényes jászsági szűr­hímzést a kereskedelem nem igényelte, a matyó, kalocsai és más ismert hímzéseket piaci megfontolásból nem készítik, ehelyett olyan ere­deti népművészeti motívu­mokat kutattak fel amelyek­kel konkurertcia nélkül dol­gozhatnak. így szigetvári, za­lai, kalotaszegi mintákkal jelentkeznek. Keresettek a barokk, és a Jászságban a századfordulótól közkedvelt toledói hímzések. A két tervező, Vízi Julian­na és Füleki Béláné munkái­ból a hónap elején nyílt árusítással egybekötött kiál­lítás Budapesten a Kálvin téri Szépművészeti Stúdió­ban, melyet augusztus 8-ig lehet megtekinteni. Az elnök szerint sikeres­nek ígérkező második félévet kezdtek. A jövő évi szovjet exportmegrendelések már megérkeztek, és készítik az októberi, további exportüz­letkötésekhez a mintakollek­ciót — ftp — A természetes bőrből ké­szült termékek iránt az egész világon egyre nagyobb az igény. A marhabőr mel­lett mind nagyobb tért hódít a sertésbőr, annál is inkább, mert világszerte a sertésál­lomány dinamikus növeke­dése figyelhető meg. Hazánk bőrgyárai évente 3.3 millió négyzetméter sertésbőrt ké­szítenek ki, de ennél többre is képesek lennének, ha a vágóhidaktól több alapanya­got kapnának. Jelenleg azonban száz sertés bőréből mindössze 32 százaléknyit, évi 13 ezer tonnát adnak át a feldolgozóknak. Ennek oka, hogy a húsexport olyan ál­lategészségügyi követelmé­nyeket támaszt, amelyek a jelenlegi technológiával to- vábbfeLdolgozásra alkalmat­lanná teszik a bőrt. Ezért kísérletképpen két olyan fejtőgépet állít üzembe az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, amely évente mint­egy 1000—1200 tonna több­letnyersbőr fejtését teszi le­hetővé. A hazai sertésbőr­gyártás bővítése igen gazda­ságos lenne, hiszen jelenleg évi 60—80 millió dollár ér­tékben importálunk nyers­bőröket. Igaz, főként marha­bőröket. Ha a feldolgozó vállalatok nagyobb arány­ban használnának hazai alapanyagú sertésbőrt, jelen­tős devizamegtakarítás.t ér­hetnének el, amellett a disz­nóbőr alapanyagú termékek olcsóbbak is lennének a je­lenleginél. A cipők, szandá­lok. bébilábbelik választéka például jelentősen bővülne, mégpedig oly módon, hogy nőne az olcsóbb cipók aránya is. A sertésbőrből emellett kesztyűt, ruházati cikkeket, munkavédelmi termékeket, autó üléshuzatot, bútorbőrt is a jelenleginél lényegesen bővebb választékban gyárt­hatna az ipar. A sertésbőr-gyártás, -fel- használás, -értékesítés ösz­tönzésére országos ankétot tartottak a húsipar, a bőr­gyárak. a bőrfeldolgozók, a bek és külkereskedők rész­vételével. A szakemberek megismerték a termelési és értékesítési folyamatban egy­más gondjait, lehetőségeit és érdekeit, s megtárgyalták a jövőre vonatkozó együttmű­ködés lehetőségeit is. Az egyik helyen sok, a másikon kevés A vállalatok munkaerőhelyzete Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal stzakemberei elemezték a munkaerő mozgásának sajátosságait, s azt, hogy a gazdaság átalakulását miként követi a foglalkoz­tatás szerkezetének változása. A felmérésekből kitűnt, hogy évente átlagosan minden hatodik dolgozó változtat munkahelyet, ami azt jelenti, hogy — a nyugdíjba menő­ket, a sorkatonai szolgálatra bevomulókat és a kismamá­kat figyelembe véve — a vállalati létszám csaknem egy­negyede évente kicserélődik. Különösen jelentős mértékű a fluktuáció a szakképzetlen dolgozók körében, akiknek mintegy a fele évente új állás után néz. FGzfOrM Növekedés- serkentők a mezőgazdaságnak Növekedés-serkentő gyár­tásával bővíti mezőgazdasági termékeinek választékát a legnagyohb hazai növényvé­dőszer gyárunk, a fűzfői Nit- nokémia. A Mezőgazdasági és Élelmezés ügyi Minisztéri­um növényvédelmi és agro­kémiai központjával fogtak össze olyan kémiai anyagok előállítására, amelyek al­kalmasak a mezőgazdasági termelés gazdaságosságának javítására. Az új szerek mozgósítják a növény' tarta­lékait, mintegy biológiai ka­talizátorként elősegítik fejlő­désük, növekedésük biológiai folyamatait. Az első ilyen vegyszert 313-as számmal je­lölték és az idén már több nagyüzem . kísérleti tábláin vizsgáztatják is. Az aratási eredmények összegezése sze­rint többhelyütt mintegy 15 —20 százalékkal is növelte a gabona hozamát és az elő­zetes vizsgálatok alapján ha­sonló hozamnövekedéssel számolnak a kukoricában, napraforgóban is. A fűzfői laboratóriumiban további négy, hasonló tulajdonságok­kal rendelkező vegyszer vár széles körű kipróbálásra. Az újdonságok vizsgálatában részt vesz a Magyar Tudo­mányos Akadémia marton- válsári kutatóiintézete és a növényvédelmi kutatóintézet is. A munkahely-változtatá­sok túlnyomó többsége — 97 százaléka — a dolgozók el­határozásából történik, a kedvezőbb időbeosztás, illet­ve a magasabb kereset remé­nyében. A gazdasági szabá­lyozók azt kívánják elősegí­teni. hogy a munkaerő a di­namikusan fejlődő ágazatok­ba vándoroljon, a tapaszta­latok szerint azonban jóné- hány, az átlagosnál nyeresé­gesebben gazdálkodó, illetve népgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű vál­lalat továbbra is munkaerő­gondokkal küzd. Ezt az ÁBMH szakemberei részben annak tulajdonítják, hogy a jövedelmezőség vállalati szinten ma még gyakran nem fejezi ki pontosan egy- egy tevékenység népgazdasá­gi hasznosságát, illetve az elérhető keresetek között nincs olyan nagy különbség, amely ellensúlyozná a ma­gasabb teljesítménykövetel­ményeket, a nehezebb mun­kakörülményeket, a kedve­zőtlenebb munkaidőbeosz­tást. Emiatt a szükségesnél ke­vesebben vállalják a nehéz. s ma még kevésbé gépesít­hető, valamint az átlagosnál rosszabb körülmények között végezhető munkát. Így pél­dául hosszú idő óta munka­erőgondokkal küzdenek a bányászat, a kohászat. a közlekedés és egyes könnyű­ipari ágazatok vállalatai. A munkáltatók erőfeszítései, hogy a nagyobb igénybevé­telt jelentő posztokra is ta­láljanak embert, egyes terü­leteken a bérarányok torzu­lásához vezettek. A helyenként tapasztalt tényleges munkaerőhiány el­lenére gyakran még a meg­lévő munkaerőt sem hasz­nálják ki. A vállalatok egy részénél a munka szerve­zettségének javítása, a ter­melés folyamatosságának biztosítása helyett még min­dig a hóvégi, évvégi hajrák­hoz méretezik a létszámot. A munkaerő kihasználtságához tartozik az is. hogy nem si­került jelentősebben előre lépni a gazdaságtalan tevé­kenységek visszaszorításában, jelentékeny munkaerőt köt le a veszteséges termékek előállítása, illetve az elavult gépek üzemeltetése, miköz­ben másutt korszerű gép>ek állnak kezelő hiányában. A szigorodó feltételek ha­tására főként a nehezebb helyzetben lévő vállalatok igyekeznek szakítani munka­erő-gazdálkodási módszere­ikkel ésszerűsítik létszám- igényeiket, korlátozzák a felvételt, belső átcsoportosí­tásokkal gondoskodnak meg­lévő dolgozóik hatékonyabb foglalkoztatáséról. A ténylegesen hiányzó munkaerő pótlásához a vál­lalatok ésszerűbb létszám- gazdálkodása mellett elen­gedhetetlen a munkakörül­mények javítása, a termelés gépesítése, mert bérintézke­désekkel ma már csak át­menetileg lehet enyhíteni a munkaerőgondokon. Ugyan­akkor számolni kell azzal, hogy az ország egyes vidéke­in hosszabb távon egyes szakmákban nehéz lesz elhe­lyezkedni, ezért előnyös helyzetbe kerülnek majd azok, akik több szakmával rendelkeznek. Az átképzés lehetőségével most még csak szűk körben élnek a vállala­tok, az elmúlt két évben alig több mint 30 vállalat vette igénybe az állami tá­mogatást dolgozóinak új szakmával való megismerte­téséhez. A vállalatoknak és a dolgozóknak azonban kö­zös érdekük, hogy mind szo­rosabb összhangba kerüljön a termelés a piaci igények­kel, az emberek szaktudása pedig a vállalatok változó feladataival — hangsúlyoz­ták. az ÁBMH szakemberei. Pártszervezet a műszaki haladásért iaonyára vannak olyanok — és feltételezhetően nem is elhanya­golható számban —. akik a címet is valamifé­le kétkedéssel fogadják. Egy­felől, mert úgy tartják, ha valami, akkor a műszaki fej­lesztés az a terület, ahol ki­zárólag a műszaki szakem­berek (azok közül is a leg­magasabb képes ítesűek) szá­mára osztható kártya. Min­denki más csak laikus, jobb esetben élvezője a kvalifikált emberek produktumainak. Nem lehetünk bizonyosak azonban abban sem, hogy egyes pártszervezetek nyil­ván más megközelítésből, de ugyancsak rendkívül sze­rénynek tartják azokat a le­hetőségeket, amelyeket a po­litikai eszközök nyújthatnak a műszaki haladásért. Ezek amolyan pozícióihoz kötött féligazságok, s már önmagukban is indokolják, hogy egy-egy gondolatot fel­vessünk: hogyan fogható fel a műszaki haladás és a po­litikai tevékenység, legfőkép­pen is a mindennapok gya­korlatában. Az egyik, talán legfontosabb éppen az, hogy egyértelműen legyen, kinek a feladata a gyártmányok fejlesztése, a technikai be­rendezések, gyártási eljárá­siok korszerűsítése, a terme­lési, gazdálkodási folyamatok szervezettségiének fokozása, az emberek általános és szakmai műveltségének nö­velése. Vagyis a műszaki fej­lesztés különböző elemeinek olyan irányú felhasználása, amely végső soron biztosít­ja, hogy anyagi, szellemi erőforrásainkkal versenyké­pes termékeket állítunk elő, megkönnyítjülk a nehéz fizi­kai munkát, s nem kevés­bé környezetünket, életünket. "Egyszerű lenne, iha a műsza­ki haladás ügyét kizárólag a tudományos kutatókra le­hetne osztani. Éppen a fej­lesztés, korszerűsítés komp­lexitásából adódik, hogy ez aligha vezetne célhoz. A tár­sadalom minden tagjának megvan a munkamegosztás­ban vállalt, és a kellően kö­rülhatárolt felelőssége. Köl­csönös bizalmon alapuló együttműködés nélkül a leg- ragyogóbb találmányok, újí­tások, elképzelések sem vál­nak versenyképes termékké, értékalkotó tevékenységgé. Napjainkban a pártszerveze­teknek szembe kell nézniük azzal, hogy a tudományos, technikai forradalom köve­telte szervezeti, technikai változásokért, minden új al­kalmazásért a szó nemes és jó értelmében valóságos har­cot kell folytatni. A mai szinten a technikai korszerűsítés a dolgozó em­ber alapvető érdekeit is érin­ti. Olyan kérdéseket vet fel, ho>ry szükség lesz-e az adott helyen a munkájára, elegen­dő-e a szakmai tudása az új feladatokhoz? Megannyi kér­dés és gond, amelyre éppen a dolgozók támogató maga­tartása elnyerése érdekében időben választ kell adni. Mindez jelzi egybe azt is, hogy a műszaki fejlődés tár­sadalmi hatásának reális fel­mérése és számbavétele egyenrangú fontosságot kap azzal, amit a technika, tech­nológia terén elérni vagy megváltoztatni szándéko­zunk. A pártszervezetnek ez­zel és ezáltal kell eljutni ár­ira a következtetésre, hogy a műszaki haladással egyidö- ben növekszik az érte és ja­vára kifejtett pjolitiikai tevé­kenység szerepe is. A társadalmi, műszaki ha­ladás kölcsönhatásából és mélységes összefüggéseiből következik, hogy a pártszer­vezeteknek élen kell jámiok az újért, a jobbért való küz­delemben. Sok-sok példája van annak, hogy az egyes pártszervezetek hogyan segí­tik a munkahelyeken a mű­szaki fejlesztési koncepciók kialakítását, az ennek meg­felelő szakmai átképzést, az emberek esetleges pályakor­rekcióját, a teljesítmény- centrikus értékrendek meg­teremtését, a szakmai hiúság és féltékenység különböző megnyilvánulásának visz- szaszorítását. Nem hat az újdonság ere­jével, mégis idekívánkozik, hogy a műszaki fejlesztés — bár az emberi munka örök kísérője — nem választható el az ország általános hely­zetétől. gazdaságpolitikájától. Az adott időszak lehetőségei ugyancsak behatárolják a iműszáki haladás lehetséges irányát, célját, szintjét va­gyis mozgásterét. Ennek tu­data és tudatosítása kivált­képpen azért fontos, hogy tértől-időtől függetlenül, eset­leg éppen hangulatunktól ve­zérelve ítéljük meg elért eredményeinket, és főkép­pen mai, holnapi teendőin­ket. Hozzá kell rögvest ten­ni: a lehetőségek gyanítha­tóan mindig kisebbek, nem­csak látszatra., hanem a va­lóságiban is,, mint amit cél­szerűnek, sőt annál is. amit esetleg reálisan szükségesnek tartanánk. A mindennapik tap>aszta- latábói tudható, hogy eléggé szűkén értelmezzük a fej­lesztés lehetőségeit. Több­nyire az adlható-kapható pénzalapokra gondolunk. Ezt lebecsülni nem volna bölcs dolog. Ám a műszaki haladás lehetőségei minden időszak­ban igen sokfélék. így az adottságokat nem helyes csupán korlátként felfogni. Mi több, a kérdések-kérdése éppen az, hogy a rendelke­zésre álló anyagi-szellemi adottságokat miként használ­juk fel gazdásági erőink nö­velésére, társadalmi fejlődé­sünk elősegítésére? A jelen műszaki fejlesztés­nek velejárója a tegnapi túl­szárnyalása. Ami a gyakor­latban azt jelenti, hogy az elavulttól, az erőforrásokat ésszerűtlenül emésztő tevé­kenységektől meg kell sza­badulni. Különben olyan naggyá válhat a visszahúzó erő, hogy a haladás is egy­helyben topKigássá válik, il­letve olyan aránytalanságok születnék, amelyek terheit sem a vállalat, sem a nép­gazdaság nem viselheti el. z új és régi küz­delmében jó szolgálatot tesz — mondhatni rrélkaiiozhetetlen a minőségi munka elismeré­se, a szaktudás' becsülete, az emlber aszerinti megítélé­se, hogy tevékenységével, teljesítményével hogyan se­gíti elő a termék és a munka versenyképességét. A műsza­ki haladás lehetőségeinek bővítését ezéken a területe­ken érdemes keresni a piárt- szervezeteknek is. X. S. alkatrészek Dacia gépkocsikhoz A Villamosszigetelő és Mű­anyaggyár — a MOGURT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével — mintegy 9,2 millió forint ér­tékű gépkocsialkatrész idei szállításában állapodott meg a romániai Auto-Dacia Vál­lalattal. A szerződés értel­mében a magyar vállalat a Dacia gépkocsik gyártásához az év végéig 200 ezer tár- csafékibetétet és 100 ezer kuplungtárcsa-betétet ad át partnerének. A fékbetétek­ből azt az új típust exportál­ja a vállalat, amelynek el­használódására a gépjármű vezetőjét a műszerfalon egy kijelző figyelmezteti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom