Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

1985. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kunszentmártoni malomba ezen a héten naponta 28—31" vagon új búzát szállíta­nak a N agy r évi Tiszazug Termelőszövetkezet pótkocsis teherautói Hatvanöt méter magasan 3 és félezer tonnás kehely Normális víznyomás csúcsfogyasztáskor is Legkésöl az év vé{ bekötik Néhány hete újra látvá­nyos szakaszához érkezett a szolnoki Széchenyi lakótele­pen készülő 3000 köbméteres víztorony I építése. Az épít­mény már hosszú ideje álló törzse körül összeállították a később 65 méter magasba kerülő kehelyt. Az 1982-ben kezdődött építkezésről, a munkálatok várható befeje­zéséről a beruházás lebonyo­lításával megbízott Szolnok- terv igazgatóját, Kádár Zol­tánt kérdeztük: — A megyeszékhely új városrészének vízellátását biztonságosabbá tévő to­rony építése négy éve kez­dődött, az építmény törzse igen gyorsan elkészült, hosz- szú ideig azonban mintha semmi sem történt volna. Feltétlenül szükség volt eny- nyi időre a beruházáshoz? — A technológiailag fel­tétlenül szükséges kivitele­zési idő valóban rövidebb, az országban eddig ilyen .módszerrel elkészült három (két budapesti és kecskemé­ti) létesítménynél körülbelül két év volt. Nekünk azon­ban a beruházás ütemtervét a pénzügyi lehetőségekhez kellett igazítanunk, az éven­ként rendelkezésre álló pénz határozta meg, mennyi mun­kát végezhetünk. Tehát a víztornyon rendszeresen dol­goztak a kivitelező, a Víz­ügyi Építőipari Vállalat em­berei, és ha kívülről úgy is tűnt, hogy alig történik va­lami, a kehely készítésének elkezdésére, a törzsben el­készült a lift, megépítették a lépcsőt, összeszerelték a füg­gőleges vízvezetékeket, ké­szek a belső födémek is. — Mennyibe kerül a beru­házás, és kinek a pénzéből készül? — A torony 136 millió fo­rintba kerül, az építkezést a beruházó, a városi tanács sa­ját pénzéből és az OHV ál­tal a megyei tanács rendel­kezésére bocsátott, úgyneve­zett vízügyi keret egy részé­ből finanszírozza. — Az előbb azt mondta, hogy ilyen módszerrel az or­szágban eddig csak három víztorony épült. Viszont pél­dául a szolnoki famunkás emlékműnél lévő víztorony­nak is a földön készítették el a kelyhét, és később emelték fel. — A két technológia va­lóban hasonlít, de lényeges különbség is van közöttük. A Széchenyi lakótelepi to­rony esetében a kehelynek nemcsak a külső vázát épí­tették meg a földön, a 30 centiméter vastag vízzáró vasbeton réteget is a magas­ba emelés előtt készítették el. így sokkal jöbb minőségű munka végezhető, csakhát a teljesen kész kehely feleme­léséhez (a Széchenyi lakóte­lepi súlya 3 és félezer tonna) nagyon erős gépek kellenek, ilyenekkel pedig régebben senki nem rendelkezett az országban. — Az építkezésnek milyen szakaszai vannak még hát­ra, mikorra kapcsolódhat be az új létesítmény a város vízellátásába? — Június közepére készült el előregyártott elemekből a kehely külső része, ez zsalu­ként is szolgált a 30 centi­méteres vízálló belső szer­kezet betonozásakor. (Az Legkésőbb az év végén bekötik a hálózatba az új víztornyot utóbbi munkán négy napig folyamatosan dolgoztak a ki­vitelezők, hiszen az ilyen szerkezet csak akkor lesz vízzáró, ha egyszerre köt meg) Most a kehely fedő­szerkezetét betonozzák, és augusztus közepére várható az emelés megkezdése. Leg­alább két hétig tart, amíg a kehely 65 méter magasság­ban lévő végső helyére kerül — az időjárás persze jelen­tősen lassíthatja ezt a mun­kát. A felemelés után a ke­helyt rögzítik, a törzs és a kehely gépészeti berendezé­seit összekötik, és elvégzik a födém szigetelését. Legké­sőbb az év végére a város vízhálózatára kötik az új tornyot — Mit javít ez a 3000 köb­méteres víztorony a város vízellátásán? — A torony víztározóul is szolgál, készletével kiegészí­ti a hálózatból érkező víz- mennyiséget, és — ez leg­alább ugyanilyen fontos — javítja a nyomásviszonyokat. Üzembe lépése után a Szé­chenyi lakótelepen és a vá­ros északi részén normális nyomású víznek kell folynia a csapokból, csúcsfogyasztás idején is. A városnak ebben a részében nagyon hiányzik már az új víztorony, hiszen az egyre szaporodó lakások miatt a nyomásfokozó gép­házak sem juttatnak ma elég Vizet a felsőbb emeletekre. V. Sz. J. Mérettartó műanyagpadlók Közvélemény-kutatás után drágább, de korszerűbb termék A Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalat pvc-padló- kat gyártó üzemében korsze­rűsítik a termékszerkezetet: csökkentették a hagyományos kemény pvc-szőnyegek előál­lítását, s fokozták az újszerű, habszerkezetes műanyagpad­lók termelését. Az idén ké­szülő mintegy 8 millió négy­zetméternyi műanyagpadló­nak a fele már habosított termék lesz. A döntést széles körű köz­vélemény-kutatás előzte meg. A vállalat szakembereinek kérdéseire sok ezer válasz ér­kezett, amelyek többsége szerint a vásárlók lakásuk felújításához vagy újonnan épült otthonuk csinosításához a hagyományos műanyagpad­lókkal szemben előnyben ré­szesítik a drágább, ám sok­kal jobb minőségű, hő- és hangszigetelő habosított pad­lókat. Különösen népszerű­nek bizonyult a vállalat egyik újdonsága, az üveg­szállal erősített mérettartó padló, amelynek a habosított termékek kedvező tulajdon­ságain túl további előnye, hogy a használat során sem­mit sem veszít eredeti for­májából, az illesztések évek múlva is úgy simulnak egy­máshoz, ahogy a padlót lera­gasztották. A Hungáriában, éppen 30 esztendeje kezdték meg a pvc-padlók gyártását. Kőbányai Textilmüvek - Taurus Vállalatok együttműködése A Taurus Gumiipari Vál­lalat 30 darab szovjet SZTtB szövőgépet vásárolt a Kőbá­nyai Textilműveknek, amely áruval fizet a műszaki fej­lesztésért. A nem mindenna­pi beruházás mindkét fél számára előnyös, a Kőbányai Textilművektől ugyanis a Taurus régóta rendel gumi­matracok gyártásához szük­séges alapanyagot. Az utóbbi időben a gumimatrac külföl­dön is igen kelendővé vált, és a Taurus is képes többet ké­szíteni belőle, de az alap- anyaggyártó a szűk szövődéi kapacitás miatt nem tudott lépést tartani az igényekkel. E helyzet megváltoztatására kötött megállapodást a két vállalat. Árak és ellenőrzések I. Az elmúlt esztendő tapasztalatai Az elmúlt években a/, ármozgás több területen megélénkült. Az indokolt árszínvonal változás a gaz­dálkodás egyes területeire ugyan serkentőleg hat, a -túlzott árdinamika, a íbgyasiztói árszínvonal tervezet­tet meghaladó emelkedése azonban nem kívánatos jelenségekkel, is párosulhat. Az önkényes áremelések, a jogtalan bevételek, az el nem végzett munkák, be nem épített anyagok felszámítása időlegesen leplezi a gazdálkodási fogyatékosságait és ingérli a közvéle­ményt. Szolnok megyében a tanácsok 1984-ben 4958 eset­ben ellenőrizték az árakat, többségében helyszínen. A feltárt szabálytalanságokat 862 alkalommal követte valamilyen intézkedés. Az árellenőrzések során olyan tapasztalatok gyűltek össze, melyek ismerete segítheti a további időszak ármunkáját, különös tekintettel a szabálytalanságok megelőzésére. Az ipari gazdálkodó szervezeteknél az ármunka belső szabályozottsága általá­ban megfelelő. Az árkialakí­tás dokumentálása a külke­reskedelmi árakhoz igazodó­követő vállalatok részére bi­zonyult nehéz feladatnak az összehasonlítható termékek, illetve termékárak ismereté­nek hiánya miatt. A kalkulá- ciókésaítési kötelezettségük­nek általában eleget tettek a vizsgált szervek, bár ennek jelentősége az érvényesített ár minősítése szempontjából — elsősorban a kompetitiv szférában — csökkent. A gazdálkodók törekednek az export növelésére, a tőkés piacon azonban a magas anyagárak és a költségnöve­kedés miatt versenyképessé­gük nem javult. Az export jövedelmezőségi korláthoz való igazodás egyes esetek­ben nehézségeket okozott. Áremelésekhez az ártartalé­kot használták ki, ennek do­kumentálása néhány esetben hiányos volt. Az áremelések motiváló tényezőjének a begyűrűződő költségváltozások továbbhá­rítása bizonyult. Ezzel szem­ben hatékony eszközként szolgáltak az adminisztratív árkorlátok. A piaci viszonyok felmérését a gazdálkodó szervezetek nagy száma még mindig nem tekintette elsőd­leges feladatának. A megfele­lő információk hiánya sok esetben kedvezőtlen eredmé­nyeket hozó üzlet- és árpoli­tikai döntéseket vont maga után. A vállalati gazdasági mun­kaközösségek jelentős mér­tékben elősegítették egyes gazdasági feladatok gyorsabb teljesítését, a szűk kereszt- metszetek felszámolását. Ár­csökkentő szerepük azonban többségében nem érvényesült. A szolgáltatási szférában a széles körben alkalmazott iránydíjak megfelelő orientá­ciót nyújtottak az egységes díjérvényesítéshez. Súlyos szabálytalanságot az ellenőr­zések ugyan nem állapítottak meg, de számlázási hiba (fő­ként túlszámlázás) majdnem minden szolgáltatási fajtánál előfordult. A szabálytalan számlakitöltések, olvashatat­lan javítási tételek vezettek árdrágításhoz. A szolgáltatá­sok értékének megállapítása­kor gyakori a nem kért, de elvégzett munkáért felszámí­tott díj, viszont egyre szűkül az olcsóbb szolgáltatások kö­re. Az építőiparban az ár­munka belső szabályozását igen eltérő színvonal és mélység jellemezte. Ezen a területen találták a vizsgála­tok a legsúlyosabb szabály­talanságokat. Az ellenőrzött gazdálkodók egy része az el­számolásoknál vegyes árkép­zést alkalmazott. Többször előfordult, hogy az átalány­áron vállalt munkáknál sza­bályellenesen az árkülönbö­zeti mutatót, valamint az ár­kockázati fedezetet is felszá­molták. Nem volt még eléggé következetes a minőségnek megfelelő áralkalmazás. A súlyos szabálytalanságok kö­zül kiemelést érdemel a mű­szakilag indokolatlan vagy fel sem merült ráfordítások árban történő érvényesítése. Ez visszavezethető a beruhá­zók, műszaki ellenőrök elné­ző magatartására, esetenkénti összefonódására, néhány esetben pedig a valóságot el­fedő minőségtanúsításra. A vizsgálatok hiányosságokat, tévedéseket tártak fel több belső ársza­bályzatban, a kalkulációs té­nyezők költségtartalmának, helyének, vetítési alapjának megválasztásában, a költsé­gek elhatárolásában, árban át nem hárítható költségek megítélésében, ismételt költ­ségelszámolás lehetőségének kizárásában, naturáliák meg­határozásában. Sok ellenőr­zött számla nem felelt meg az elvárásoknak. önkényes megoldásokat választva meg­sértették a szakaszszámlázás tartalmi követelményeit, il­letve a tételes vagy átalány­áras elszámolás alapvető elő­írásait. Gyakori tévedés adó­dott az árkülönbözeti muta­tók alkalmazásánál. A kivitelezők szerződéses kapcsolatai összességében ja­vultak, azonban voltak itt is jellegzetes fogyatékosságok. Például a rész- és szakasz számlázások lehetőségeit nem rögzítették, anyagárváltozá­sok érvényesítésének módját nem rendezték, a különszol­gáltatásokért, akadályozta­tásért járó ellenértékben nem állapodtak meg. A gazdálko­dó szervezetek legtöbbjénél a belső ellenőri vizsgálat meg­állapításai viszont felszíne­sek, érdemi intézkedésekre nem tettek javaslatot. A mezőgazdasági nagyüze­mek önálló ár- és üzletpoli­tikájának kialakítását alap­vetően korlátozza a széles körre kiterjedő hatósági ár­rendszer. A nagyüzemek ren­delkeznek önköltségszámí­tási és árképzési szabályza­tokkal, de több esetben elő­forduló hiányosság, hogy a belső szabályzatok és a gya­korlat között nincs meg a kellő összhang. Mindezek el­lenére jogszabályt sértő ár­képzés, áralkalmazás az alap- tevékenységen kívüli tevé­kenységek szűk kiegészítő te­rületén, főként az építőipari tevékenységnél fordult elő. Az itteni szabálytalanságok tartalmilag megegyeztek az építőiparban tapasztaltakkal. A fogyasztási cikkek keres­kedelmi ár- és üzletpolitiká­jában első helyen az árukí­nálat színvonalának megőr­zése, illetve javítása szere­pelt. A piaci viszonyok vál­tozásának hatására egyre gyakoribbá vált a kalkulált kereskedelmi eladási árak el­térítése. Az áreltérítések ve­zetése nem volt mindig pon­tos. sok esetben nem végez­tek erre vonatkozó elemzést. A vizsgált szervezeteknél a haszonkulcs számításával, al­kalmazásával kapcsolatban kisebb számítási, nyilvántar­tási hibákat is találtak az el­lenőrök. Egy áfész a szállítóktól ka­pott árrésengedményt jogta­lanul megtartotta, csak ár­hatósági intézkedésre juttatta vissza a fogyasztóknak. Egy másik áfész saját hatáskörű áreltérítésből származó ár­réstöbbletből jogtalanul egyik üzletének veszteségét kívánta rendezni, azonban az árhatóság a többletbevé­telt a fogyasztók részére visz- szaadatta. A szocialista kereskedelem 1133 kiskereskedelmi egysé­gében 1984-ben 1517 ellenőr­zés volt, ez azt jelenti, hogy évente minden egységet le­galább egyszer ellenőriztek. A 332 vendégláóipari egység­re 558 ellenőrzés jutott, tehát a vizsgálatok száma évente átlagosan megközelíti egysé­genként a kettőt. Figyelmez­tető, hogy minden ötödik el­lenőrzés valamilyen szank­cióval zárult. A feltárt több szabálytalanságok közé az ár­drágítás, a lejárt szavatossá­gú áruk tartása, hiányos ár­jelzés, a beszerzési bizonyla­tok, továbbá az ár és minő­ség összhangjának hiánya tartozott. A közlekedési ágazatban a tevékenységet nem alaptevé­kenységként végzők gyakran megsértették a vonatkozó jogszabályokat. A menetleve­lek kitöltése sokszor nem pontosan, nem eseményszerű­en történt. Több olyan adat is hiányzott róluk, mely visz- szaélést, pontatlan elszámo­lást eredményezett. így töb­bek között hiányos a jelent­kezés és elbocsátás pontos helye és ide.ie, a rakodási mód megjelölése, állásidő ve­zetése, fel- és lerakás helye, a feladóra, címzettre és fu­varköltséget viselőre vonat­kozó adatok. A tételes szám­fejtés leggyakoribb hibái kö­zé a téves alapdíimegállapí- tás. az állásidő-pótdíj, illetve kedvezmény helytelen alkal­mazása, az igazolt mennyi­ségtől eltérő billentési díj felszámítása, téves időalap megállapítása tartozik. A felsorolt hiányosságok miatt kisebb összegű alul- és túl­számlázások egyaránt gyak­ran előfordultak. A magánvállalkozók köré­ben végzett vizsgálatok során minden ötödik esetben vala­milyen intézkedésre került sor. Az ellenőrzési tapaszta­latok szerint a kisiparosok, gazdasági munkaközösségek árképzési kötelezettségeiknek általában eleget tesznek. A gmk-ban az ügyviteli és ár­munka szakszerűbb, mint a kisiparban. Az ügyvitel során tapasztalt leggyakoribb hiá­nyosságok, szabálytalanságok közé többek között a tényle­ges költségnél magasabb anyagköltség érvényesítése, a minőség tanúsítására vonat­kozó előírások elmulasztása, árjelzési, árfeltüntetési köte­lezettség megszegése, a szám­laadási kötelezettség nem tel- lesítése, a pénztárkönyv hely­telen vezetése tartoztak. Az épitökisiparban iránydíjak és becsült anyaga szükséglet figyelembevételé­vel alakították ki az árakat. A nagyvonalú számítások és pontatlan becslések követ­keztében több esetben arány­talanul magas ár érvényesí­tésére is sor került. A magánkereskedelemben minden negyedik árellenőr­zés zárult hiányosság feltárá­sával és szankcionálással. Jellemző a minőséghez viszo­nyítva aránytalanul magas ár érvényesítése, a hiányos ár­jelzés és árfeltüntetés, bi­zonylatok hiánya, a termék- forgalmazás árubeszerzési szabályainak megszegése, vagy helytelen, sajátos értel­mezése. (Folytatása következik) Benedek János az MTVB ipari osztályának helyettes vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom