Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

1985. JÚLIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hűtőben az ellenőrök „réme” Amíg a oalrkéböl pörkölt lesi A nyári idény mindig próbára teszi a Köjál-állomásokat. Az elmúlt két hónapban országszerte növekedett az ételmér­gezések és ételfertőzések száma, ami szükségessé tesizi a szi­gorúbb és gyakoribb ellenőrzést. Szolnokon és környékén ed­dig stabilnak tűnik a közegészségügyi helyzet, hiszen nem volt összefüggő járvány vagy tömeges ételmérgezés évek óta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kifogástalan lenne a köz- étkeztetéssel és élelmiszerforgalmazással foglalkozó egysé­gek állapota, ahogy ezt a Köjál tapasztalatai is mutatják. Pap Ferencnét, a városi Köjál egészségügyi ellenőrét elkísértem rendes napi ellen­őrző kőrútjára. Első állomá­sunk a Nemzeti Tallinn ét­terem volt. Az előírásszerű fehér köpeny felöltése után végigjártuk azt áz utat, amit megtesz mondjuk, a kőke­ményre fagyott csirke, míg gőzölgő pörkölt lesz belőle. Már a raktárakban kiderült, hogy nem éppen rózsás a helyzet, A szárazáru-raktár­ban hullik a vakolat, a sót a vizes padlón tárolják. Az úgynevezett szakosított táro­lást sem tudják megvalósí­tani: a húsáruk mélyhűtőjé­ből előkerült egy zsák zöld­borsó, a zöldségtároló helyi­ségben ptediig, mint speciális húsáru, rajokban keringett a muslinca. A konyhában is hasonló meglepetések várták az ellenőrt: a hűtőben meg­bújt a köjálosok réme” a kifőtt tészta, néhány „idő­sebb” ételimaradék méltó társaságában, nem volt vi­szont ott a legutóbbi étel- minta. A kiszolgálók tálalóablaka alatt jókora kupacban állt a csikk, pedig ott éppúgy nem szabad dohányozni, mint az Expressz étkeztető rész pénz­tárában, ahol szintén talál­tunk csikkeket. Ezután kö­vetkezett az a rész. amit már az éhesen betérő vendég is lát. A*z önkiszolgáló pulton tányérokon kínálta magát a főtt kolbász1, s hogy senki se vegyen zsákbamacskát, jól láthatóan ott volt az árcédu­la is, a tányérban, közvetle­nül a kolbász alatt... A ki­szolgáló a pult mögött nem vi­selt fej kendőt, s nem volt nála az egészségügyi könyve serrí, pedig mindkettőt sza­bály írja elő. A szemle eredményét a zsebükön érezték a felelősök: összesen 1100 forint helyszíni bírságot fizettek ki, s még így is olcsón úszták meg. Az igazsághoz tartozik, hogy a hibák egy része az épület korszerűtlen és elhanyagolt állapotából következik, sür­gős felújításra volna szükség. A dolog másik oldala pedig az. hogy harminchét dolgozó helyett jelenleg csak huszon­kettő van, s ezért isi nem tudnak minden munkát meg­felelően elvégezni. Mindez természetesen nem menti a dolgozók hanyagságát. Második állomásunk a ti- szaligeti Napfény étterem volt, amelyet az első igazán jó forgalmú nyári hétvége utáni zilált állapotban talál­tunk. Éppen takarítottak, de a rendetlenség és a megle­pő helyeken tálált ételmara- dékok azt mutatták, hogy itt sem minden úgy megy, ahogy a nagykönyvben meg van ír­va. Az ottaniak mentségére szolgál, hogy aznap ki sem nyitottak, s hogy csak a Strand s#semélyzetének főz­tek. Az Aranyiakat úgy látszik, tanult az eddigi bírságokból, ott ugyanis elfogadható volt a helyzet. A raktárakban azt tárolták, ami oda való, a helyiségekben látszottak a rendszeres takarítás nyo­mai. Az egység gyenge pont­ja a szolnoki hidegkonyha, ami szintén itt kapott he­lyet, pedig szűkös számára a hely s a szakszerű moso­gatáshoz sincsenek meg a feltételek. Remélhetőleg jobb helyet találnak majd neki. hiszen ez a konyha látja el egész Szolnokot majonézes salátákkal, szendvicsekkel. A körút tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyakori Kö­jál-ellenőrzések dacára isi maradtak Szolnokon „zűrös” helyek. Biztató azonban, hogy a legtöbb helyen isme­rik a közegésizségügyi előírá­sokat, s általában elfogadják az ellenőrök véleményét. So­kat javított az állapoton az is, hogy a múlt év eleje óta az ellenőröknek bírságolási joguk van. személyenként 500 forint értékig a helyszínen büntethetnek. Mivel ez köz­vetlenül zsebre megy, a leg­többen igyekeznek ezt elke­rülni, s a következő ellenőr­zés már nagyobb rendet ta­lált A súlyosabb kihágásokat szabálysértési eljárás követi, és az esettől függően már 5 ezer forintig szabható ki büntetés. Dr. Hajdú Imre, a városi Köjál vezető főorvosa elmondta, hogy az idén 9 szabálysértési eljárásra ke­rült sor. ami az elmúlt évek­hez képest kevés, és ami a Köjál megelőző munkájának is betudható. A szalmonella és más fertőzések elleni har­cot nem nyáron kell elkezde­ni, hanem egész évben folya­matosan és szigorúan kell el- lenőrizni. P—t A Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyárában bérmunkában fődarabok javításával is fog­lalkoznak. Képünkön Kiss Vén Jenő keverő tengelyt újít fel, amelyet a baromfifeldolgozó iparban használnak Szombati őrjárat a Jászságban Boldogházán már learatták az őszi búzát Igazi aratóidő volt szombaton. Megyeszerte, mindenütt „ugrásra kész”, azaz a harmat föl- száradását váró kombáj­nokat láhattak a még avatatlan búzatáblák szélén a megyei tanács és a Teszöv hétvégi őr­járatra induló vezetői, szakemberei. Zele­nyánszki Andráshoz, a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjéhez csatlakoztam, aki a Jász­ság felé autózva elmond­ta: * li — Osztályunk és a megyei szövetség munkatársai a két hétvégi napon harmincnál több szövetkezetbe, állami gazdaságba jutnak el. Azon túl, hogy naprakész informá­ciónk legyen a nyári betaka­rítás helyzetéről, az is cé­lunk, hogy megismerjük a gazdaságok terméiskilátásait az ősziekből, elképzeléseiket a második félévi gazdálko­dásról, gondjaikat-bajaikat, és hogy az utóbbiak valame­lyikének megoldása nem igé­nyel-e megyei állami vagy érdekképviseleti intézkedést. Jászsági kőrútunk első ál­lomásán,! Jászalsószentgyör- gyön még nagyon az aratás elején jártak szombaton a Petőfi Tsz-ben. — Az 1298 hektár közös és az 57 hektár háztáji búzánk­ból 200 hektárnyit vágtunk le mostanáig, — kaptuk a tájékoztatást Fekete Tibor elnöktől. — A nagyobb ho­zam érdekében később érő fajtákat vetettünk, megfele­lő gépkapacitást biztosítva természetesen a kritikus idő­járás esetére is a gyors be­takarításhoz. Borsodiból jött hat kombájn is segíti a mi­eink, a hat saját arató-csép­lő brigádunk munkáját, öt érési szakaszban hat nap alatt levághatnánk minden búzánkat, de amíg lehet, dé­li 11—12 órai kezdésekkel elhúzzuk inkább 10—12 na­pig. Három-négy százalékkal szárazabb magot csépelnek így ki a kombájnok, sok pénzt megtakaríthatunk a szárítás­nál. Ügy számolták a szak­embereink, hogy a tavalyi 180 helyett idén 120 forint lesz egy-egy mázsa kenyér- ■nekváió önköltsége a szö­vetkezetünkben. Ahogyan Jászalsószent- györgyön, és az utunkba eső többi gazdaságban, úgy a Jászberényi Kossuth Tsz- ben is a tarlón, a szérűn ta­láltuk a „vezérkart”. A me­gyei tanács osztályvezetője tőlük érdeklődött a betaka­rítás helyzetéről, én megvár­tam amíg Pacsai Dezsőné raktáros „lemázsájta” az ép­pen akikor érkező, búzával téli pótkocsis teherautót. — Az 1700 hektár búzate­rületünk termésének 70 szá­zaléka már biztonságban van — mutatta a fiatalasz- szony a szombat déli kimu­tatását. — Ide, a szárító­üzemhez eddig 6 ezer 500 tonna szemet szállítottak be a kombájnoktól. 1300 hek­tárt már át is adtunk a SMV herényi körzeti üzerhében. Csütörtökön és pénteken éj­jel szállították el, este 9-töl reggel 6-ig a váltós gépko­csivezetők. Mert hogy nap­pal, mihelyt a harmat fel­száll, és amíg este megint le nem száll, az aratásnál-csép- lésnél nélkülözhetetlenek a s zá Ili tó j á r mű vek. Bosszúsan érkezett Sipos Kálmán, a téesz műszaki fő­mérnöke. Meg is volt rá minden oka: — Tönkrement az egyik kombájnunknál az ékszíjtár­csa bordásagy része. Felhív­tam telefonon az Agrokert, nem tudnak-e adni. Beszél­tem a GITR szajoli raktárá­val, nincs nekik. Azt java­solták. nézzük meg a ceglédi GITR raktárában, ott a hét közepén még volt. Oda pe­dig hiába telexeztem, fél órán keresztül nem jelzett vissza senki az ügyeletről. Csak úgy vaktában meg nem autózhatom el majd félszáz kilométerre. Inkább a nya­kamba veszem a Jászságot, hátha kisegítenek valame­lyik szomszédos gazdaság­ban. Nagy Kálmán elnök úgy tá­jékoztatott bennünket, hogy mindössze négyszáz hektár­nyi vágnivaló búza marad a most kezdődő hétre a jász­berényi Kossuthban. Szerdá­tól leeshetne a határukban vagy 60 milliméter eső, más­félezer hektáron szomjaz­zák a kukorica-, a naprafor­gó- és a cukorrépatábláik. Fekete Tibor (jobbról): — Ahogyan érnek sorban a faj­ták, úgy haladnak a kom­bájnjaink tábláról táblára — Az eső nálunk is na­igyon elkelne — fogadott Konkoly Mihály termelési el­nökhelyettes Jászboldoghá- zán, az Aranykalász Tsz- ben. — Meg azután nálunk már az aratást se nagyon akadályozná. Az utolsó hek­tárokat vágják-csépelik kom­bájnjaink búzából. Július 10- én kezdtük az aratást, napi 9—10 órát tudtak dolgozni a gépjeink. Az utóbbi napokban, mint Rácz János: Megyünk ha kell, segítünk a Szomszédok­nak mondta, kellemes gondjai voltak a jászból dogházi ter­melési elnökhelyettesnek: — Pótszerződést kellett kötnünk a GMV-vel, és a nehézgépek műhelyét át Ikéllett alakítanunk ideigle­nes magtárnak. A megye má­sodik legjobb árpatermé­sét arattuk, és a búza beta­karított mennyisége is 350 tonnával több lett a terve­zettnél. A szombat délután négy órakor már az utolsó köröket rovó kombájnok vezetői kö­zül Rácz Jánost szólítottam meg. Mondta, hogy jónéhány hét óta most először szabad vasárnapjuk desz. — Túl vagyunk ezen is. Szerencsére különösebb mű­szaki hiba nélkül learattunk. Arra jók voltak a nagy har­mat miatti kései kezdések, hogy volt időnk minden nap rendbe tenni a kombájnokat. A jövő héten újra „nyerge- lünk”, 140 hektárnyi tavaszi árpa ad még vagy háromna­pi munkát idehaza, az Aranykalászban. Azután irány a szomszéd határ, a já- noshidai vagy a jászalsó- szentgyörgyi téeszben bizto­san jól jön a korábban le­aratok segítsége. T. F. Mit ér a munkanap, ha péntek? A hét utolsó munkanapja, délután fél kettő. Az iroda­ház büféjében nagy a for­galom, a sorbaállók döntő többsége a gyengébb nemhez tartozik. „Hát mikor vásá­rolnánk be a hétvégére?” — szűri a foga közül egyikük, közben lesújtó pillantással (végigmér:, láthatóan ingerli akadékoskodó érdeklődésem. Azt a kérdésemet, hogy vol­taképpen meddig tart pén­teken a munkaideje, vá­laszra se méltatja. Félórával később. Nagy tempóban haladó építkezés területéről két aktatáskás férfi ballag kifelé. — Letelt? — teszem fel a nem túlságosan eredeti kér­dést. 1 — Nekünk le — mondja az idősebbik. Aztán készséggel elmagyarázza, hogy pénteken ők ketten mindig hamarabb ^abbahagyhatják a munkát, hogy elérjék a vonatukat. j— A hét többi napjain rá­teszünk egy-egy félórát — fűzi hozzá a fiatalabb. Fél három. Az egyműsza- kos üzemekben ilyentájt ér véget a pénteki munkanap. A buszmegállók megtelnek, a pjortások „lehúzzák a ro­lót”. — Itt hétfőig nemigen ta­lál már senkit — állja uta­mat Kerberosz kései utóda. — Mik a tapasztalatai, pénteken is megvárják a hi­vatalos munkaidő végét a dolgozók? i — Naná, hogy megvárják. Bár annak idején, amikor bevezették az állandó szabad szombatot, pár hétig megsza­porodtak a péntek dél körül engedéllyel távozók, az igaz­gató azonban megelégelte, és mindenkinek végig kell dol­goznia a pénteket is. Más kérdés, hogy milyen intenzitással. Az egyik fon­tos hivatalunkban két évvel ezelőtt úgynevezett munka­naptérképeket készítettek, percre pontosan feljegyezték, melyik osztályon kik, mikor és milyen' indokkai hagyják el az irodájukat, elsősorban pénteken. A végeredmény nem volt valami biztató. Kétségtelen viszont, hogy a bentmaradtak sem törték össze magukat a munkával. A helyzet, legalábbis abban a bizonyos hivatalban, idő­közben megváltozott: szigo­rúan szabályozták az irodák­ban dolgozók munkáját. A kilóra, centire mérhető teljesítményeknél természe­tesen más eredményeik szü­letnek. Azaz akik teljesít­ménybérben dolgoznak, pil­lanatnyi lazítást sem enged­hetnek meg maguknak anél­kül, hogy a pénztárcájuk meg ne érezné. Számukra va­lóban hétfőn reggel kezdő­dik. a hét, és csak pénteken délután ér véget. Több éves tapasztalataim — és aligha csak az enyémek — azt bizonyítják hogy pén­teken délután sehol se fo­gadják szívesen az ügyfelet vagy az információ után ér­deklődőit. Kivételek persze ez alól is vannak. Ezzel együtt azért fölmerül a kér­dés: nem kellene-e még jó­néhány helyen, ,pnunkanap­tér,képjet” készíteni? — bj —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom