Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
10 Barangolás a megyében 1985. JÚLIUS 20. Tiszafüredi séták Nehéz valamiféle frappáns bevezetőt írni a megye legifjabb városáról szóló „barangolás” elé. A krónikás próbálgatja a jellemzőnek vélt szavakat, mondatokat, aztán félreteszi őket: mert már sokszor leírták; mert túlságosan is objektívek, vagy épp ellenkezőleg — túlontúl személyesek; mert a tapasztalt dolgoknak csak a színét mutatják, a fonákját nem. És így tovább ... Sok itt az új — és őrzik az őrizni való régit. A város egyik-másik pontján olyan a nyüzsgés, a forgalom, minit egy-egy balatoni üdülőhelyen, pár utcával arrébb pedig meghitt, csöndesi, igazi kisvárosi miliőben találja magát az ember. Ipari település képét mutatja, ha az örvényi úton elmegyünk a gyártelepre, hogy azután az üzemek mögé tekintve meggyőződjünk arról; mezőgazdasági vidék ez. Egyszóval nehéz volna képeslap- tömörségű jellemzést adni erről a városról. A város legtetején Apropó, képeslap! Színes lapot egyfélét árulnak: a tanácsházát ábrázolja — elhibázott színekkel, aligha kap erre a Lapra nivódíjat a Képzőművészeti Kiadó. A lap azért alkalmat kínál arra, hogy eljátsziadozzuruk a gondolattal, mit rögzítenénk az anzikszon, ha rajtunk mólba. Kellene természetesen egy kocka a múzeum környékéről, egy másik a strandról, égy thamadik a Kántorvár környéki hangulatos utcákról, egy negyedik — A szennyvíztársulat szervezés alatt áll. Az üzemmérnökség fiatal vezetője nyolc esztendővel ezelőtt került Tiszafüredre. Letelepedett, megnősült egy fia és egy lánya van. Mindehhez természetesen tartozik egy mondát: — Jól érzem itt magam. A város legtetejére, a víztorony csúcsára Mihaia Sándor engedélyével, s munka- tiársai kalauzolásával jutottunk fel. A „kirándulás” Az ifjúsági kirándulóközpontban, avagy töltsön egy órát Birinyi Józseffel J a piaccsamok szombat hajnali forgatagáról, egy ötödik a Tiszáról, a kárándulócent- rumród, a Hortobágy széléről, de nem maradhatnak el a Tanácsköztársaság park platánfái, a felszabadulási emlékmű elegáns és szép parkja ... Szó, ami szó — ez bizony már égy képeskönyvre is elég volna. Mihala Sándor a Szolnok Megyei Viz- és Csatornamű Vállalat tiszafüredi üzemmérnökségének vezetője Tiszafüred vízellátásáról lakonikusan így fogalmaz: — A megyében tavaly Tiszafüred volt az egyetlen város, ahol nyáron sem volt vízkorlátozás. A mintegy 70 kidométernyi vízvezeték valóban városi színvonalú ellátást tesz lehetővé Ami tehát a tiszta vizet illeti: Füreden nincs gond. A tizennégy kilométernyi szennyvízhálózat azonban csak töredéke a kívánatosnak. De Mihala Sándor hozzáteszi. „Egy százas naponta Méltánytalan volna, ha füredi sétánk során elkerülnénk a város vitathatatlanul legnagyobb vonzerejét — ami egyben éke is a településnek — a Tisza-partot. Illetve — hogy egészen pontosak legyünk — az egykori varja abban, hogy fürödjenek, szörfözzenek, kenuzzanak. A tiszafüredi Expressz-lé- tesítmény vezetője Szabó Péter és helyettese, a felesége, hajnaltól éjszakáig a „fedélzeten”. Van dolguk bőven, a tiszafüredi tábor, noha az idei még csak a második évada, meglehetősen jó hírnek örvend. A táborvezetőtől megtudjuk, hogy a kirándulócentrum idei forgalma — és bevétele — jóval fölötte lesz a tervezettnek Hogy mi a tábor vonzereje? Énről két budapesti legényke — Simon Zoltán és Szakát Iván számol be: — Reggel lovagolni voltunk. aztán fürödtünk a strandon, és minden nap van valami klassz program. Itt volt a Randori kaszkadőrcsoport, B. Tóth, a lemezlovas, itt vannak a haverok, biztos, hogy jövőre is eljövünk. Üzem nem ajánlható sem a kla- usztrofóbiában szenvedőknek. sem a tériszonnyal küszködőknek — a sorok írója számára maga volt az örökkévalóság, amíg a kongó, hatalmas vasbetonban - ger tetejére értünk (dübörögtünk) a vaslépcsőkön. (És akkor még hátra volt a visszafelé vezető út, amikor tetszik, nem tetszik le kellett tekinteni). A víztorony tetejéről a kilátás viszont mindenért kárpótolt. Innen nézve egy rendezett, tiszta település nagyon szép képe tárult fel, a Tisza és a Hortobágy keretében. Mind*- amellett a földön állva, onnan szemlélve barátságosabb objektum a víztorony, amellyel kapcsolatban egy újságot is elmondott az üzemvezető. Hamarosan — mintegy 600 ezer forintos ráfordítással — ezüstszürkére festik, a különleges munkát a budapesti Sherpa SMK sziklamászásban is jártas specialistái vállalták el. Kis-Tiszát amely ma mára kiskörei tározótó szerves része. Az Expressz ifjúsági kirándulócentrumának. közelében még ugyan várat magára (meddig?) a szabad- strand kiépítése de a táborlakó fiatalokat ez nem zaHogy a tábort mennyire magáénak érzi a város is, arra csak két jellemző példát: Erdész József, a TIT városi szervezetének titkára mindennapos vendég a táborban — a társulat bizosít tudniillik idegenvezetőket a küLönböző tiszafüredi és a környékbeli kirándulásokhoz. A város üzemeinek szocialista brigádjai pedig társadalmi munkával segítik a tábor zavartalan működését. Az Alumíniumárugyár Filipp Gyenyiszovics Kiva nevét viselő brigádja három fazekas koron got készített a kézműves-foglalkozásokhoz, a Sanz—Danubius (az MHD névutódja) két brigádja 1 a tereprendezésben segédkezett. Arról, hogy ott jártunk délutánján se unatkozzanak a táborlakók, Birinyi József népi hangszerkészítő gondoskodott. A fiatal, táborfalvai származású népművész minden különösebb „körítés” nélkül letelepedett az egyik asztal mellé, hamarosan szólt a síp, dob, duda, cite- ra — és a gyerekek gyülekezni kezdtek. Még valamit a táborról. A diákoknak — minden ellenkező híresztelésekkel szemben — nem kerül „vagyonba” a füredi üdülés. Azok a táborozok, akikkel találkoztunk — némi kedvezménynyel — batszáz forintot fizettek az egyhetes tiszafüredi üdülésért. „Kaja. kvártély, program — egy százas naponta” — ahogy egyikőjük mondta. Egy fiatal városban nincs mit csodálkozni azon, hogy a különböző munkahelyeken az ifjabb évjáratokhoz tartozó vezetőkkel találkozhatunk. Müller József, az Alumíniumárugyár megbízott igazgatója is jóval alatta van a negyven évnek. A gyár jelenlegi helyzetéről kérdeztük. tlagok — Évek óta nagyjából változatlan létszámmal — 500 dolgozóval — termelünk. Termékeink változatlanul háztartási kisedények, alumínium csomagolok, tárolóedények, tejkanna, mézkanna, vegyszerkanna satöbbi. Két évvel ezelőtt végrehajtottunk egy meglehetősen nagyszabású rekonstrukciót a kisedénygyártáshan: tizenhárom, korszerűnek mondható gépet állítottunk be. A háztartási edények mintegy 70 százaléka tőkés exportra fnegy, Ausztrália kivételével minden földrészre szállítunk. Ezt az évet —azener- gdakorlátozás miatt — meglehetősen rosszul kezdtük, de az első félév végéig behoztuk a lemaradást, több, mint 200 millió forint értékű árut állítottunk elő. Három esztendővel1 ezelőtt a szokásosnál valamivel nagyobb fluktuációval kellett szembenézniük a gyár vezetőinek. Eíkkor kezdte meg működését a Kőbányai Gyógyszeráru gyár tiszafüredi gyáregysége, amelynek munkaerő-szükséglete hasonló mint az Alugyáré: betanított munkásnőket keresett Sajátos — s a vidéki perc alatt elérhetők. További elgondolkodtató tény: Tiszafüredről több, mint nyolc- százán járnak el dolgozni. A tanulmány szerzője így vonja le a végkövetkeztetést: „összegzésül megállapítható, hogy Tiszafüred ipari szerepkörének növekedésével együtt erősödött a település műnk aer5vonzása, a vonzás intenzitása azonban eléggé gyenge. A foglalkoztatottság színvonalának javítása érdekében további munkahelyek létesítése szükséges (a munkaerő- vonzás területéhez tartozó 10 faluiban és Tiszafüreden ezer hétszázötven négy keresőképes korú nőnek nincs munkahelye.)” összefogás — néptánoku/túra A városi tanács elnökével, Rente Ferenccel az új városok Tiszafüreden zajló művelődé*! i és környezetvédelmi tanácskozása szüneteiben beszélgettünk, egyebek között az oktatásügy, a kulturális élet 1 eredményeiről, gondjairól is. — Ami az óvodák, az általános iskolák, a középiskolák helyzetét illeti — kiUtóbbiakhoz hozzátehetjük: elsősorban azért, mert jól felkészült szakemberek végzik mindkét intézményben a dolgukat. És — a kultúra közüggyé válásának kézzelfogható jelei is vannak a városban. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a tiszafüredi népi tánc-együttes — több városi szerv és gazdasági egység hathatós támogatásával — egyre szebb Üj sportág lesz a, csapatszörf? ipartelepítések szociológiájával foglalkozók figyelmébe ajánlható — tény: a gyógyszercsomagoló üzem dolgozói jóval többet keresnek, mint az Alumíniumárugyár iák, hogy annak idején nem állt elő még nagyobb mozgás, az a megelőző intézkedéseknek köszönhető. S hogy adatokat is citáljunk: a gyógyszercsomagoló 170 dolgozójának átlagbére négy és fél ezer forint — két műszakban dolgoznak, s mintegy a húsz százalékuk a közeli Egyekről, Tiszai garrói, Tiszaderzsről, s a Füredhez tartozó Tiszaszőlősrőd ingázik. Tiszafüred és környéke munkaerőhblyzete egyébként meglehetősen ellentmondásos képet mutat. Vadász Istvánnak, a tiszafüredi múzeum megbízott igazgatójának a Földrajzi Értesítőben tavaly megjelent tanulmánya egyebek között arról tudósít, hogy a város munkaerővonzása 25 településre terjed ki, de ötven főnél több munkavállaló csak hét községből érkezik. Megnyugtató, hogy ezek a települések a tömegközlekedési eszközökön átlag 20 A gyógyszercsomagolóban — ezer forint egyensúlyozott körülmények között dolgozhatnak. A köz- művelődési intézmények a művelődési központ és a könyvtár, noha az épületek, amelyekben helyet kaptak, korántsem a legkorszerűbbek — betöltik hivatásukat. a gyáregységben négy és fél az átlagfizetés eredményéket ér el. Tiszafüreden jártunkkor éppen egy törökországi nemzetközi fesztiválról tértek haza az ifjú táncosok, s ahogy az magyar táncosok külföldi föllépésein történni szokott: kirobbanó sikert arattak. Szenzáció a láthatáron 7 „Gyorsfénykép” a piacról. Kom délelőtt: meghökkentő tömeg, árubőség — az árak egyik másik termék esetében alatta vannak a szolnoki áraknak. Az egyik standon Vágó Andrásné árul harmatos karfiolt, kelkáposztát, zöldbabot, hagymát. — Nagyok mostanában a füredi hétvégi piacok, sokszor még Hevesről, Mezőkövesdről, Egerből is jönnek Az Alumlniumárugyárban: rendelésre készülő speciális a szalagon A XIII. századi falrészlet az egyik kibon- francla meg- tott világítóablakkal. A templom és körpárolóedények nyéke valószínűleg további meglepetéseket is tartogat ide árusok. Szeretik ezt a piac-csarnokot is, rend van, tisztaság van. Utóbbival kapcsolatban: az újságíróban megmozdult a „kisördög”, s tüzetesen megnézte a piaccsarnoknak azt a helységét, ahová a zöldségkirály is gyalog szokott járni. Ott is rend és tisztaság... Csakúgy, mint a város strandján, ahol békésen megférnek a fizdikotherápiás kezelésre járók a napközis tábor csokoládébarnára sült gyerekeivel. És akad kellemes meglepetés, érdekes élmény tiszafüredi barangolásunk vé- geíelé is. Kisebbfajta szenzációt tartogat a református templom műemlékjellegű épülete: a templom tatarozása során előbukkant egy Olyan falrészlet, amelyről az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei, régészek megállapították, hogy a XIII. századból származik, s ez a megállapítás egyszersmind azt is jelenti, hogy a templom közelében —nem messze a Tisza egykori medrétől — volt az Ár pád-kori Tiszafüred. A feifedeziés művészettörténeti leg — s az idegenforgalom szempontjából is — jelentős, hiszen román kori építészeti emléke alig-alig van ennek a tájnak. Talán nem túl profán ebihez hozzátenni: gazdag múltjából is gyarapszik a város jelene, jövője ... Vágner János Fotó: Tarpai Zoltán
