Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
1985. JÚLIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 | A téve i | |Ke peri nyoie előtt | A Zögiingtöi a motoros „sárkányig” 4. Arcok, epizódok a szolnoki sportrepülés ötven évéből Felszállás előtt, ugrásra k éfzen: Juhász József, Kovács Sándor, Szűcs László, Hiise Károly (fehérben) Préjzing Konrád, Menegali József Emlékezni egy kicsit mindig lírai; visszaidézni olyasvalakinek az alakját, akit szerettünk, s már nincs közöttünk, óhatatlanul az érzelmes pillanatok közé tartozik. Dokumentumfilm Jurii flndropovról De lehet-e egy politikusról érzelmesen szólni, életútjának állomásait felidézni oly módon, hogy a közéleti tevékenység bemutatása közben, szigorúan a tények nyomában járva egy doku- mentumfilm vissza tudja adni az illető személyiség meleg emberségét, emberi arculatának rejtettebb vonásait? Lehet, a kérdésre a választ a szerda esite látott töbTü mint egyórás szovjet dokumentumfilm adta meg, amely Jurij Andropavról készült. Egy végtelen utazás lírai képébe „ágyazva” villantotta fel a film a szovjet párt es állam első emberének életútját; azt az utat. amelyet egy vidéki kisvároska állomásától, ahol aDja szolgált, s ahol zenétől volt hangos a ház, hisz anyja zenét tanított zongorán. majd a diákévek felidézésén és a honvédő háborúban eltöltött éveken át vezetett egészen a pártfőtitkári tisztség betöltéséig. Megszólalt a filmben egykori tanára. diáktársa és beszéltek róla harcostársai, és felidézték alakját neves személyiségek, mint a finn államelnök vagy a magyarországi időszakról Kádár János. a magyar párt főtitkára. És volt egy valami közös ezekben a véleményekben, visz- szaemlékezésekben: Jurij Andropov szerénységének hangsúlyozása. A szerénysége; amelyhez következetesség párosul. Nem a nagy ember képe rajzolódott ki a részletekből, hanem az emberi nagyság vonzó tulajdonságait ismerhettük meg bennük. A film készítőjének sikerült őt emberi léptékű alkotásban bemutatni. Igazán felfedezés volt ez a portré, talán most ismerhettük meg mélyebben Jurij Andropo- vot, Magyarországhoz fűződő kapcsolatát is, és most érezhettük meg, a film képeinek láttán, hogy személyében kit vesztett el a szovjet nép, az emberiség. Szemenszedett igazság A hét egy másik bemutatójáról, a Szemenszedett igazságról egészen másfajta gon- d ólatok jútottjak eszembe, s bizony türtőztetni kell magam. hogy jegyzetírói munkámhoz nem illő gorombaságot ne kövessek el e tévéjátékra visszagondolva. Szinte érthetetlen, hogy értelmes dolgokhoz, a mai valóság problémáihoz vonzódó, talpraesett szatírákat „gyártó” Várkonyi Gábor — ő rendezte a játékot, — hogyan adhatta fejét ilyen feladatra. Képernyőre vinni egy olyan kosztümös, azaz történelmi múltban, méghozzá egy idegen környezetben. egy francia városiban játszódó történetet, amelynek a ma emberéhez — szerintem az égvilágon siemmi köze, vagy ha létezhet is valamicske, az oly homályos, elvontan filozófusi, hogy megfejtése vájt- fülű esztétáknak való. Revalier bíró — a tévéjáték főszereplője — története, akit Brest városába küldenek, hogy ott rendet .tegyed. hogy egy gyilkosisiág Jcö Tűimén ye i nek felderítésével és a gyilkos megbüntetésével példát statuáljon, amiről aztán végül kiderül, hogy nem is volt gyilkos, miként áldozat sem. Mindez csupán, az egész história királyi manipuláció volt az adott terület visszaszerzésére, s ennek tudatában azután az igazságtevő beleőrül tetteibe, nos vajon miféle használható mai gondolat hordozója lehetne ez a feje tetejére állított história? Érdekes, fordulatos volt a játék, állandó meglepetésekkel szolgált — vetheti valaki mindezek ellenébe. De ismételten mondom én, mit ér az oly játék, még ha mulatságos is. hisz jó színészek, jó színvonalon adták, Kern András bírója valóban kabinetalakítás, ha értelmét legfeljebb a mély lélektan világában kell keresnünk, ahogy azt az eredetileg színdarabnak írt mű külföldi bemutatói alkalmából tették egyes kritikusok, agyondicsérve filozófiai talányossá- gát. Kétségtelen, van valami abszurd az egészben, hogy tudniillik a bíró addig vizsgálódik. különböző gyilkosokra bukkanva, míg aztán kiderül, hogy nincs is gyilkosság, akit halottnak véltek, az pedig előkerül. Tehát egy meg nem történt bűntény bűnösét keresi az igazságszolgáltatás „félként” embere. Magyarán a semmi után nyomoz, kétségtelenül abszurd történet de ismétlem, nem ez a baj, hanem az. hogy emögött a képtelenség mögött nincs olyan épkézláb gondolat, amit kifejezni szeretne. s amiért érdemes lenne végigjárni nekünk is e képtelen história fordulatait. Csak sejthetjük, vagy inkább találgathatjuk, hogy valami az igazság körül bűzlik. hogy tudnillik van-e abszolút igazság, vagy csak részigazságok léteznek világunkban, azaz kinek-kinek megvan a maga igazsága, s ez minden. De hát ez is oly „filozófia”. ami közhely már. és amivel a sarkig nem mehetünk él. nemhogy megszívlelendő tanulságként fogadjuk el. Tékozló szív Más oldalról, más szempontból ingerelhette a józan értelmű, talán kicsit „konzervatív” erkölcsi szemléletű nézőt, főképp a férfiakat a franciák filmje szombat este, mely a Tékozló szív címet viselte, s amely egy olyan befutott orvosprofesz- szorról szólt, aki bár elváltán él csinos és fiatal feleségétől, de mindent megtesz mégis, hogy hűtlen asszonya jól érezze magát — a férj semmi áldozatot nem sajnál. Egy balek mondhatnánk rá, aki azon mesterkedik, hogy volt félesége ágyába hogyan segítse annak fiatal szobrász szeretőjét; egy őrült, aki úgy képes szeretni volt hitvesét, hogy a legcsiekélyebb reménye sincs az igazi viszonzásra. De egyáltalán, hihető-e. hogy egy ilyen fényűző körülmények között élő neves orvosi, akinek volna módja változtatni életén, csak ily módon tudja elképzelni sorsát, ilyen bizonyos szempontból megalázó helyzetben. Ha a büszkeségnek csak egy parányi része vol- tna ímeg benne, alighanem venné a kalapját és nem játszaná ezt a szégyenteljes szerepet. Kissé leegyszerűsítve így háborog az ember magában. Jean Del annoy rendező azonban épp a hihetetlent akarja bebizonyítani, azt, hogy bonyolultak a dolgok, s ez is lehet egyfajta hősiesség, mindezt végigcsinálni, és mert remek filmes, már-már sikerül is neki rokonszenvessé tenni ezt a titokzatos férfiút, sőt volt feleségét. aki ha nem is érzéketlen teljesén áldozatkész férje iránt, igazán szeretője ágyában érzi jól magát Így bár igazságérzetünk tán há- boroghat, ismétlem főképo a férfi nembelieké, azért jól szórakozhatunk a szeretetté- kozló orvosprofesszor ügyesen előadott drámáján, egy vonzóan csinos színésznővel, Brigitte Fossey-vel a feleség szerepében. VM. Buddhák és emberek Kiállítások Szolnokon ás Mezőtúron Buddhák és emberek — A titokzatos lámaizmus címmel nyílik kiállítás július 18-án, csütörtökön, délután 4 órakor Szolnokon, a Damjanich János Múzeum közművelődési termében. A kiállítás válogatást nyújt a budapesti Néprajzi Múzeum csaknem ezer műtárgyát tartalmazó tibeti — mongol egyházi gyűjteményéből. A kollekció nagyobb része mongóliai lámakolostorokból származik, a templomi zászlókat és a szobrokat mongol lámák készítették a múlt században, tibeti stílusban. A lámaista egyházi művészet, miként maga a vallás, Ti- betben alakult ki és onnan terjedt Belső-Ázsia különböző népeihez. A lámaizmus alapvetően átalakította ezeknek a népeknek a kultúráját, hatása a gazdasági, társadalmi és politikai életükre. A lámaista kolostorok behálózták Belső-Ázsiát, a férfi lakosság jelentős hányadát vonták el a családi kötelékből és gazdaságtól — olvashatjuk többek között a szolnoki kiállítás ismertetőjében. A tárlatot — amely augusztus 31-ig várja az érdeklődőket — Bethlenfalvy Géza, a Körösi Csorna Sándor Társaság főtitkára nyitja meg. Ugyancsak kiállítás nyílik ma délután 3 órakor Szolnokon a Domus Áruházban. A „Lakáskultúra-művészet” sorozatban első alkalommal Gyalai Béla festőművész mutatja be alkotásait. Gyalai Béla Tiszavárkonyban született, tanulmányait a szegedi tanárképző főiskolán végezte, a tiszakécskei művésztelep tagja. Tárlatát — amelyet Pataki Mihály, a szolnoki városi tanács osztályvezetője nyit meg — augusztus 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Mezőtúron, a Városi Kiállítási Csarnokban Váncsa Ildikó és Kiss Sándor Lajos festőművészek mutatják be alkotásaikat július 19-től. A Mezőtúron élő művészek több sikeres, önálló és csoportos kiállítás után, először szerepelnek munkáikkal a város közönsége előtt. A kiállítást — amely augusztus 11-ig várja a látogatókat — Sváby Lajos Munká- csy-díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze nyitja meg pénteken délután 4 órakor. Holnaptól Debreceni dzsessznapok Az idén július 18. és 22. között rendezi meg a Magyar Rádió és a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ a dzsessz legrangosabb hazai fesztiválját. a debreceni dzsessznapakat. A hazaiak mellett számos külföldi szólistát és együttesít várnak az eseményre. A hazaiakat többek között Pege Aladár, a debreceni ütőhangszer-együttes, a Ganda—Pleszkán— Darva^ trió képviseli, a külföldi muzsikusok közül a Joe Sashse kvartett, (NDK). Josef Zawinul (USA), a Swing Session (Lengyelország), a Periömäki kvartett (Finnország), a Mao együttes (NSZK) és. Larry Coryell (USA) lép közönség elé. A 14. debreceni dzsessznapok hangversenyeit az elmúlt évek hagyományainak megfelelően a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ színház- termében. az Arany Bika Szálló Bartók-termében, a városi sportcsarnokban és a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon tartják. A Tisza — közismerten — szeszélyesebb az elkényeztetett szépasszonynál is. A szolnoki sportrepülőtér, a jó óreg szandai-réten van, tehát ártéren. 1935 óta szinte az év minden szakában vissza-vissza- térő kérdés volt •— és marad — a szolnoki repülök, ejtőernyősök körében: „kijön-e a viz?” Ki bizony, váratlanul és gyorsan. S ez nemcsak „szilenciumot” jelent — ez esetben: nem lehet repülni — hanem jó három évtizedig a hangárban tárolt repülőgépekre, felszerelésre is veszélyes volt. 1950 őszén pl. olyan gyorsan kiöntött a Tisza, hogy a hangárban lévő gépeket bivalyok húzta szekéren menekítették az árból. A mai, gólyalábakra” épített korszerű vasbeton hangárnak két elődje volt. Az elsőről már szóltunk riportsorozatunkban : a háború alatt elpusztult. A második szolnoki fahangár 1949-ben került Szolnokra. Kalandos útja volt. Az 1930-as évek végén épült a gödöllői jem- boréra, majd egy jó évtizedig a Hármasihatárhegyen „szolgált”, ezután szállították a szandai-rétre, ahol összerakták. Két évtizedig volt hajléka ez a tekintélyes faépítmény a Vöcsköknek, Piliseknek, Komáknak, Futároknak, Junius 18-asok- nak és más „rendű, rangú” gépeknek. De közben a géppark megnőtt, a hangár „kicsi lett”. Olyan tárolóhelyiséget kellett tehát építeni, amely egyrészt befogadhatta az újabb „szerzeményeket” másrészt meg kellett neki csúfolnia a Tiszát, vagyis, hogy a gépek akikor is helyükön maradhassanak, ha a repülőteret elönti az árvíz. Megépült ez is, a célnak jól megfelel, jól hozzájárul a szolnoki sportrepülők vidám napjaihoz, — amelyek már csak évtizedekben mérhetők. A Légi sportok — repülés, ejtőernyőzés, később a sárkányrepülés, hőlégballonozás — országos szervezeti keretei számos változás után alakultak ki. A különböző sportágaknak a felszabadulást követően külön egyesületük volt — OMRE, Magyar Szabadságharcos Szövetség stb. — s ezek már ekkor is jelentős állami támogatást kaptak. Az egységes, célirányos irányítás, a nevelés, az anyagi eszközök ésszerűbb fel- használása érdekében a különböző szervezeteket a Magyar Honvédelmi Szövetségben egyesítették, amely ma értő „gazdája” a légisportoknak is. A szolnoki repülősök, ejtőernyősök, sárkányrepülők, hőlégballonosok az MHSZ megyei szervezetének keretein belül, annak jelentős anyagi támogatásával hódolhatnak kedvenc sportjuknak. Nincs még egy ehhez fogható klub, de talán sportpálya sem, amelyiket olyan kitartóan és olyan nagyszámban látogatnának a fiatalok, mint pl. a szolnoki hangárt. A repülőgépek közelsége olyan mint a családi tűzhely, igazi közösségalakító erő. Jóízű beszélgetések színhelye a hangár és környéke... Mennyi „hajózó dumát” elnyeltek a rég eLporladt deszkák, az öreg hangárok, s a mai betonpillérek. De mi is az a „hajózó duma”. Ilyesféle: „Kantnira vettem, de még így is kiakadt a popométer. Ereztem, hogy konyhaszag van. Egy perc se múlt, benne voltam a tejfelben. Előtte láttam még egy madarat ugyanebben a toronyban. Egyfelé pörjünk, nem csókolódzha- tunk...” Ilyesmi egy igazi „hajózó duma”... a sztorinál több is, kevesebb is. Az egyedül repülő ember mindent megfigyel — kénytelen is ró! — s földet érés után „kitör” rajta a közléskényszer. Érthető emberi tulajdonság, sőt hasznos is. Nincs két egyforma repülőút. Nemcsak ugyanabba a vízbe nem léphetünk kétszer egymás után, de ugyanabba a levegőben sem repülhetünk... Ha valahol érvényes panta rhei — minden változik — elve, akkor a felhők világában többszörösen igaz. Így hát egy- egy kiadósabb repülést úgy is felfoghatjuk, mint valami felfedezést. A pilótának — akár expedícióban résztvevőnek — egyenesen kötelessége elmondani tapasztalatait. Valóság, plusz képzelet, — nos, ez a „hajózó duma”. Minél gazdagabb a pilóta képzeletvilága, annál színesebb a történet. S most próbáljuk „lefordítaná” a mintának szánt néhány mondatot. Kantnira akkor veszi a gépét a pilóta, amikor a szárnyak szinte merőlegesen állanak a föld irányába. Popométer: a termiket, tehát a felszálló légmozgást a pilóta azért érzi a „popóján”, mert beleszorul az ülésbe. A gép emelkedik, a test meg akarja tartani előzetes helyzetét... De hogy akad ki a popométer? A variométert, az emelkedésjelző műszert is szokták popométernek becézni. „Kiakad” a popométer — képletesen — mert olyan erős az emelkedés sebessége, hogy a műszer csak késve követi. Konyhaszag: eredeti- lég. mosókonyhaszag, ahol a ruhát gőzölik, ott nagy a pára. A felhőik „talpán”, tehát az alsó részükön először csak a páradús, „ködfoltos” levegőt tapasztalja a pilóta. Tovább emelkedik, belejut a „tejfelbe". Fehér valami, olíyan mintha egy hatalmas tejfeles kondérban úszna a gépével, a műszerekre kell hagyatkozni, a műhorizontra, sebességmérőre, stb., mást úgy sem lát. Torony: a több kilométer magas, rendszerint jó emelőáramlatot jelentő cumulus — felhők titulusa. Pörgés: egy szűk körben azonos irányba repülnek a gépek — a „madár” —, tehát nem ütközhetnek össze, nem „csófcolózhatnak”. A „hajózó duma” tiszteletben tartott sztorizás. A kéznek nélkülözhetetlen szerepe van a „szemléltetéshez”. Mondják a rossz nyelvek, hogy kétféle pilóta van, aki a mások hajózó dumáját is elhiszi, — vagy csak a sajátját... A repülők és az ejtőernyősök állandó, sosem lanyhuló baráti évődése, egymás ugratása közismert. Az „eser- nyösök” a rep ü lős tör tón etek - re csak mosolyognak, legyintenek: „hajózó duma!” A pilóták úgy vágnak vissza: „Csak semmi ugra-bugra! Ép ember, ép ésszel, ép gépet el nem hagy!” Nevetés, hátbavágás, töretlen a barátság! Az első szolnoki ejtőernyősök különben többségükben repülögépvezetők voltak. Ugratás ide. vagy oda, úgy látszik, egy a szoba a kemencével. Tiszai Lajos Fotó és reprodukció: Tarpai Zoltán (folytatjuk) Az 1930-as évek végén épült ,,öreg” hangár. Előtte egy korabeli ,,teljesítménygép”, a Szittya Az első ugrók: Dugonics Pál, Kaszab László
