Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-15 / 164. szám
1985. JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Gorkij Sokan felsőfokú Nyelviskolában vizsgát tettek A Zöglingtől a motoros „sárkányig” 2. Arcok, epizódok a szolnoki sporlrepUlés ötven évéből Június végén tizenkettedik tanévét zárta az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskolája Szolnok, megyei tagozata. Ez idő alatt 538 orosz nyelvtanfolyamon csaknem hétezerötszáz hallgató tanulta a nyelvet. Közel háromszázan tettek sikeres alaip-, közép- és felsőfokú állami nyelvvizsgát, egyetemi és főiskolai felvételi vizsgát, illetve eredményesen szerepeltek a különböző tanulmányi versenyeken. A tanfolyamok iránt Szolnok. Jászberény, Karcag, Kisújszállás és Túrkeve városokban és ezek vonzáskörzetében volt a legnagyobb az érdeklődés. A tanfolyamok tanárai közül munkájuk elismeréseként többen megkapták a Munka Érdemrend ezüst vagy bronz fokozatát, az MSZBT aranykoszorús kitüntetését, illetve az orosz nyelvtanfolyamok megindulásának 40. évfordulója alkalmából alapított emlék- plaJkettet, oklevelet; mások pedig szovjetunióbeli jutalomutazáson vehettek részt A legutóbbi tanévben 62 tanfolyamon i hétszáznyolc- vannégy hallgató tanult: Szolnokon tizennyolc, Jászberényiben 22 csoport működött A felnőttek részére indított tanfolyamok között sikeres kísérlet volt a Gorkij K^elviskola megyei tagozaVarázsló legyen aki Karel Capek írói világát úgy filmre tudja vinni, hogy mindenki és mindenhol maradéktalannak érezze ... Nem az a „gond”, hogy Capek témái, művei nem „tűrik” a celluloid szalagot, — sőt szinte kiálltának utána! A baj ott van, ha egyáltalán van, hogy a Capek alkotta világ benne él az emberek képzeletében, ki-ki lejátszotta a saját „belső” mozijában kedvenc cape- ki történetét. Ezért aztán a „Capek-filmek” — kevéske kivételtől eltekintve — rendszerint csalódást okoznak. Törvényszerű ez, hiszen az „én nem ilyennek képzeltem” meggondolás nagy úr! Mindezeket a fiatal csehszlovák rendezők „mentségére” írtuk le, mert — az általuk filmrevitt három Capek novella közül kettő sehogy sem nyerte meg tetszésünket. A novellák az 1930-as évek elején közre adott Betörők, bírák, bűvészek és társaik Az alföldi megyék tanya- világa még ma is létezik, sőt imitt-amott gyarapodik. Ám ezek a tanyacsokrok már nem a múlt mementójaként mutatják az elhagyott, szánalmasan rogyadozó épületek kietlen világát. Napjainkban idegenforgalmi vállalkozók, jól gépesített kista és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közös, heti 4 órás tanfolyama. A foglalkozások aktív látogatása bizonyította, hogy a dolgozók szívesen fordítják szabad idejüket nyelvtanulásra. A résztvevők 60 százaléka állami nyelvvizsgára jelentkezett. Ugyancsak ebben az éviben teszik le a nyelvvizsgát a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet szolnoki telephelyén szervezett intenvíz tanfolyam hallgatói is. A szolnoki Pelikán Szálló tanfolyamán pedig a szobalányok olyan kifejezéseket tanultak meg, amelyeknek munkájuk köziben hasznát vehetik. A Túrkevei Autójavító Vállalat tanfolyamát az Elnöki Tanács titkára is meglátogatta, és meghívta a csoport tagjait a Parlamentbe. A Martfűi Tisza Cipőgyárban már harmadik éve tanul egy csoport. A középiskolai csoportok közül a Mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium nyelvvizsga-előkészítőjének minden tagja részt vett az OKTV első fordulóján. Hat tanuló állami nyelvvizsgát tett. három pedig sikeres felvételi vizsga után a Szovjetunióban folytatja tanulmányait A Törökszentmiklósi Percsényi Miklós Gimnázium tanulói a tanfolyam céljaként az érettségire való című gyűjteményből valók, az átlagolvasó számára is jól ismert történeteket tartalmaznak. Közülük is legnépszerűbb talán a Merénylet című elbeszélés. Nem tudjuk, nem értjük, hogy milyen megközelítésből válhatott ez a tömör írói remeklés hosszadalmas „film-értekezéssé”. Nem igen bírja el a Kék krizantém története sem a terjengős feldolgozást, a melankóliába hajló meditációt. A három film közül a Rekord című elbeszélés alapján készült munkát véljük legsikeresebbnek. Ebben igazán él a capeki világ, ugyanakkor felfedezhető benne a csehszlovák „új hullámra” jellemző finom irónia; a mulatságos epizódok igen jól előkészítettek, kidolgozottak. A Merénylet és a Kék kri- zantén viszonylagos gyengélkedése ellenére is jó nyár esti szórakozás a három Capek adoptáció. termelő gazdaságok, művész- tanyák, romantikát kedvelő családok hétvégi házai is fellelhetők egy-egy ápolt tanyasoron. Az alföldi tanyákat mutatják be változó szerepben a Szolnoki Stúdió munkatársai: Cseh Éva és Dalocsa István. (Csütörtök, Kossuth 13.40). fel,készülést jelölték meg. A Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium 11, csaknem kivétel nélkül első osztályos tanulója már júniusban letette az alapfokú nyelvvizsgát. A jászapáti gimnázium tanulói hazánk felszabadulásénak 40. évfordulója alkalmával leveleket írtak Moszkvába, Jerevánba, Bakuiba "és Habarovszkba. Az általános iskolák eredményei is biztatóak. A jászárokszállási, a jászalsószent- györgyi kisdobos csoportok tagjai már az óvodában elkezdték az orosz nyelv tanulását. A szolnoki városi tanfolyam 25 hallgatója közül 14 készített pályamunkát, 8 tanuló kapott meghívást a megyei találkozóra, négyen pedig bejutottak az országos döntőbe. Az óvodai tanfolyamok között most is a kunmadarasiak dolgoztak a legsikeresebben. A gyerekek mintegy 100 szót, számos mesét, verset, mondókát, játékot, dalt tanultak meg. A következő tanévre az új tanfolyamok szervezése már augusztus végén megkezdődik, az első órákat október első napjaiban tartják a tanfolyamok tanárai. Könyvről—könyvre Első világháborús hadifogoly- irodalom Nem véletlen, hogy Bányai Kornél nevét alcímben is kiemeltük: a költő hosszabb ideig élt a ma Tiszaföld- várthoz tartozó Homokon, s még mindig kevésbé méltányolt életművének jelentős darabjait írta ott. Botka Ferenc Üzenetek Szibériából — Hadifogság és irodalom 1914 —1921 című, friss megjelenésű könyvének egyik fontos pillére Bányai Kornél kéziratos hagyatéka. Az előszóban így utal a szerző a hagyatékra: „Bányai Kornél, a magyar hadifogoly-költészet e kiemelkedő jelentőségű képviselője megfordított népvándorlásihoz hasonlította az első világháború orosz hadifogságát. Valóban: 1914 augusztusától, a hadműveletek megindulásától megszámlálhatatlan tömegekben áradtak a fogságba esett katonák nyugatról keletre”. Hozzávetőlegesen 500—600 ezer magyar anyanyelvű katona került a hadifogolytáborokba, a legkülönbözőbb rendű, rangú, származású, iskolá- zóttságú emberek. S mi sem természetesebb: a táborok zárt világában, az emberi lét normális formáihoz képest irracionális keretek között, a házától ezer és ezer kilométerekre távol, irodalom, színház, művészet születik. Karikás Frigyes. Gyóni fié- za, Zalka Máté, Műnk Artur, Bányai Kornél, és mások életműve itt kezdődik — vagy itt teljesedik ki. A kötetben ízelítőként közreadott írások és visszaemlékezések jól tükrözik a hadifogoly- irodalom és sajtó forradalmivá válását. (Az epizódszereplők közt feltűnik — mások mellett — Jaroslav Ha- sék alakjai, akinek kijevi vö- röskatona színhazáról Zalka Máté ad hírt). Botka Ferenc munkájára ráillik a „többrétegű mű” kifejezés, hiszen a bevezető tanulmány, az alapos forrás- jegyzék és jegyzetapparátus nemcsak böngészésre való, hanem a szakembereket további kutatásra is serkentheti. a szemelvények pedig jó olvasmányok. A kötet képanyaga, javarészt eddig nyomtatásiban meg nem jelent dokumentumokból (például Bányai Kor- nél-rajzokból) áll. — vágncr — Egy síremlék a szolnoki temetőben, rajta a hálás utókor fogalmazta jelmondat: „S mi mégis repülünk”! Lovas István, 1910—1935. Ki volt a repülés első szolnoki hősi halottja? Hogyan zuhant le? Lovas István apja MÁV- lakatos volt, a későbbi pilóta is a MAV-műhalyben kezdte életpályáját, az inasévek után 1927-ben „szabadult” és évekig ott is dolgozott. Közben — magánúton — tanult, amikor lezuhant, az évben végezte el a gimnázium 6. osztályát — akkor még 8 éves volt ez az iskolatípus — a műegyetemre szeretett volna beiratkozni. Művezetője így jellemezte: „Pontos, megbízható ember, nagyszerű tudással és meglepő konstruáló képességgel. Nappal dolgozott, éjjel tanult, sokszor figyelmeztettem, hogy idő előtt tönkre megy, ha ennyire igénybe veszi a szervezetét". Nagy szerelme a repülés volt. Havonta 140—150 pengőt keresett, ebből tartotta el özvegy édesanyját, és nővérét, magára nem költött semmit, — emlékeznek rá, akik ismerték. Éhezett, koplalt, minden pénzét a repülésre fordította. Igen tehetséges pilóta volt, hamarosan Oktatód minősítést kapott. Kora viitorlázórepülö-vilóg- ranglistáján a legjobbak között emlegették. A tragikus napon oktatást vezetett a szandai réten. Mielőtt a növendékét ültette volna a gépbe, próbafelszállást végzett. A szemtanú erre így emlékezik: „Lovas a gépbe ült, jobbról balról vezették a szárnyakat, amíg a kellő sebességet elérte a gép, s ekkor a magassági kormányt hozta működésbe. Azonban nem fokozatosan emelkedett, mint eddigi szolnoki repüléseinél, amelynek során az Imre nevű géppel már 100—150 méterre is felszállt, hanem hirtelen emelte meg gépét — úgynevezett cavalüier megoldással —, úgyhogy a vontatókötél — a gépet autó húzta — már szinte függőlegesre feszült ki. Hirtelen lekapcsolt a vontatókötélről, a gép hátrabiilent, a pilóta még így is ura maradt volna a Zögliingnek, de lába lecsúszott az oldalkormányról, teste szinte a levegőben lógott, tehát a gép kormányoz- hatatdanná vált, a fölbe csapódott”. Lovas István 1935. augusztus 24-én este 8 órakor halt meg a szolnoki közkórházLovas István, az első szolnoki repülőoktató ban. Nagy részvét mellett temették ed. Az első szolnoki pilóta halála átmenetalleg visszavetette a városban a repülés fejlődését, de 1937-ben Schneider Emil főaktaitó irányításával újra repültek a Zög- limgek a szandai réten. Hamarosan levegőbe emelkedett a Rubik Ernő tervezte Tücsök nevű siklógép, majd a legendás Vöcsök is. Schneider Emil motoros pilóta volt, 1930-tól repült, katonás, szigorú ember, vasfegyelmet tartott a szandai repülőtéren. 1937. augusztusában újból repülőnapot rendeztek Szolnokon, a bevételből a hangárépítés alapjait próbálták megteremteni. A következő évben megrendezett repülőnap — a repülés népszerűsítésén túl — ugyanezt a célt szolgálta. A Magyar szárnyak című repülési szaklap részletes tudósítást közölt az országos eseményről — a Rádió Budapest I. előadásban közvetítette — méltatta Horti Kálmán „B” vizsgás növendék stílusos, szép repülését. A repülőnapot hirdető falragasz szerint Horti Kálmán 16 óra 47 perckor szállít fel, s 16 óra 50 percig tartózkodott a levegőben, Zögling B., típusú gépével Horti Kálmánt különben a szolnoki sportrepülők lapja, a Légi út is bemutatja, az 1938. július 3-d számában. Nem is akárhogyan: „Horti Kálmán csupa komolyság. Hogy is kerülhetett rendes fiú létére mi közénk, ez is titok. Elüt a többiektől. Egy, hogy szépen, nyugodtan repül, kettő az, hogy keveset beszél, de amit beszél, az nem mindig rossz..." A csaknem félévszázaddal ezelőtti emlékeket gödöllői házában idéztük Horti Kálmánnak, a Jászberényi Aprí- tógépgyár volt főtechnológusának, aki már természetesen nyugdíjas. — Először is kapcsolódjunk a Légi út humoros bemutatójához:. Tényleg, hogy került „közéjük”? — A fa- és fémipari szakiskolában voltam diák, Szolnokon, s a „Miklóst” az iskolaépületében tárolták, onnan vitték ki — szétszedve a szandai rétre... A következményeket már felesleges Schneider Emil főoktató felszállásra készíti elő az első női repülőnövendékek egyikét, Czékus Erzsébetet. (1938.) mondanom. Egyszer ón is beleültem a Miklósba, s benne ragadtam. — Tehát ön még repült a Kubik János építette — nevezzük 2-es számúnak — gépen, az összetört Imre ikertestvérén. Hogyan történt a kiképzés? — Miután megtanultuk a szerény elméleti részt, megismertük a kormányok működését, csúsztunk egyet a géppel Vagyis a földön repültünk, nem volt szabad felemelkedni a jó öreg szandai rétroL Ezután következett az ugrás. Ez azt jelentette, hogy néhány méterre elhagyhattuk az édes anyaföldet, s ez természetesen már önálló leszállást is jelentett. Ezután következett a siklás. 10—15—20 méter magasra csőröltek fel bennünket, siklani kellett. Ez mór valódi repülés volt. Ha már az elhajláson — ez olyan kanyar féle volt — túljutott az emberfia, s 30 másodpercig a levegőben tartózkodott, megkapta az „A" vizsgás jelvényt. Nagy büszkeség volt ez akkoriban! A „B” vizsgás „repülőnek” már vissza kellett szállania oda, ahonnan elindult. — Az oktatójára emlékszik? — Hogyne! Schneider Emil kemény ember volt, nagyon jó repülőpedagógus. Semmit sem kockáztatott, mindig biztosra ment. Akit ő elengedett repülni, azt nem érhette baj. A „vesénkbe” látott. Különben én együtt kezdtem — 1937-ben — Molnár Istvánnal, a későbbi Thissandler diplomás repülőoktatóval, de ón „civil” pályán maradtam, „csak” a „C” vizsgáig vittem „fel”. Ez akkoriban 10 vagy 15 perces egyedül repülést jelentett. A legnagyobbik fiam ma is aktív repülő. Tiszai Lajos Fotó Ips reprodukció: Tarpai Zoltán Akik netán a kényelmes fotelben hátradőlnek, úgy nézik ezt a képet, bizonyára ,,megborzonganak” a látványtól. Igen, így ebben a pozícióban emelkedtek 150—200 méteres magasságba még az 1940-es években is a Tücsök-pilóták. Képünkön Bognár György startra készen a Tücsökkel, a Zögling magyar „testvérével” Dr. Nagy János tagozatvezető A hét filmj Kínos történetek —ti— Mit hallunk? Szolnok megyeieké a szó (Folytatjuk)
