Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-12 / 136. szám
1985. JÚNIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé " „ képernyője előtt Erről is, arról is Kezdjük a hét bemutatójával, a péntek esti tévéjátékkal, amelynek tárgyát egy bírósági tárgyalás képezte. Bár az alkotók műve elé hivalkodóan odabiggyesztették, hogy amit látunk és hallunk, az csíupán fikció, azaz nem egyszerűen megtörtént eset, gyanítom azonban, hogy ez csak afféle - írói fogás volt, s a szóban forgó gyilkosság, illetve az azt követő tárgyalás a bűnös megállapítására, az igazság felderítésére valójában egy bírósági dossziéból került elő. Persze nincs abban semmi különös, sőt elítélendő sem, hogy egy flró, jelen esetben Polgár Andrási ily módon merít a valóságból. Egy tárgyalás kész dráma, a tárgyalóteremben megvan a megfelelő drámai szereposztás, a forma is sokban színpadi, s ami a legfőbb: hihetetlen feszültségek sűrűsödnek egy-egy pillanatában. Egy bírósági tárgyalásból tehát kézenfekvőén születhet a képernyőre is dráma. Jól választott tehát a szerző, méghozzá egy meglehetősen ravasz ügyet emelt ki a bűnügyi tárgyalások tengeréből; olyat, amelynek csattanója nem megnyugtató ítélet, az igazsághozatal, hanem egy nyugtalanító, mondhatni logikai csavar, mely ahelyett, hogy bezárná, újra kinyitja az ügyet, mintegy három pontot téve egyjiem mindennapi tárgyalás végére. Jól választott azért is, mert maga az eset is bonyolult, s bővelkedik fordulatokban. Akit például kezdetben gyilkossággal vádlóinak, egy ártatlan képű fiatalembert, végül mentesül a vád alól, és a csak tanúként megidézett Apuka kerül egy- szercsak a vádlottak padjára, de aztán újabb fordulat, a már említett furcsa vég, az Apuka lánya váratlanul magára vállalja a gyilkos cselekedetet, azt állítván a bíróság teljes megrökönyödésére, hogy végül is ő ölte meg kedvesét. Olyan ez a történet, mintha a szerző általa azzal akarna szórakoztatni bennünket, hogy miként lehet eldugni előlünk a tettest. Ez a mondhatni szellemi bújócska szórakoztató is -mindaddig, amíg nem bukkannak elő a cselekmény logikai buktatói. Sajnos, nem minden részlet és nem minden fordulat illeszkedik szervesen, illetve következik egymásból ebben a csavaros cselekményű drámában. A szerző — úgy tűnik túlságosán bízik a cselekmény kínálta érdekességben, s kevés figyelmet szentel az egyes jellemek rajzára, a figurák cselekedeteinek, magatartásának lélektanilag is hitelessé tételére, hogy mindaz, amit látunk és hallunk, valóban meggyőzővé isi váljék számunkra. Ami természetesen a rendezés számlájára is írandó, rendező: Horváth Tibor. Így azután helyenként az az érzésünk, hogy nem egy igazi drámában van résziünk} uhanem csíupán egy tárgyalás korrekt reprodukcióját kapjuk. Csak akkor izzik fel és válik meggyőzővé a dráma, amikor egy-egy színész tehetségével a forgatókönyv fogyatékosságai ellenére is képes hiteles, emberi sörsot ábrázolni. Mint például Moór Marianna, aki valóságos színészi remekléssel fejti fel a tanúként beidézett kikapós szépasszony lelkivilágának mélyebb rétegeit, hogy a figura mögül elénk álljon igazi valójában: az ember. Ez a játék, az Övé, érzelmileg is mozgósítani tudja a nézőt. Az ő sizépasz- szonya mar nem egy megidézett tanú; hanem az önmagával szembenézni kénytelen és .végül is szánandó ember. A többség játéka többnyire csak megfelel a bírósági tárgyalások konvencióinak. így tehát hiába szembesítettek bennünket egy különös gyilkosság körülményeivel, amit láttunk és hallottunk, lepergett rólunk. Az igazi szembesítés a nézőtéren is elmaradt. Amit viszont Major Tamás csütörtök este a versről és a versmondásról mondott, az mély nyomokat hagyhatott bennünk, főképp a vers barátaiban. Tudom, mostanában nem túl nagy a költemények ázsiója, de lehet növelni, ha olyan értő módon beszélnek róla a képernyőn is, ahogyan a maga is kiváló előadó, Major Tamás tette fiatal érdeklődő hallgatóinak körében. Varázsa volt annak, ahogy az őt versre „tanító” mesterekről szólott, ahogy idézte Reinitz, Radnóti, Karinthy alakját és szellemét, s ahogy óva intett a versek érzelmi, értelmi kilúgozásától, de attól is, hogy feledni merészeljük; a költészet játék is! Major tanár úr vemsóráják gondolom, sokakat meg- vagy visszahódított az örömszerzés e nemes módjának, a versolvasásnak, versmondásnak. Aki végighallgatta őt, szombat estértként feltétlenül másképp hallja és. érti majd a verset, mint ennek előtte, aki pedig verset mond, az ha nem is tanulhatta meg a „mesterséget”, de azt megtudhatta tőié, hogyan nem szabad verset tolmácsolni, illetve hogyan kell elmélyedni egy költeményben. Apropó: mélység, amikor egyrészt dicséret illetheti az ifjúsági magazin szerkesztőit, a Péntek esti randevú gazdáit, mert akár programot is módosítva mertek frissiben, melegében válaszolni az utóbbi időkben különösképp előtérbe került garázdaságok felvetette kérdésekre (főképp Brüsszel, de részben a pesti metrórongálók okán, bizonyítván a közérdekű témák iránti fogékonyságukat, ugyanakkor elmarasztalólag kell szólni amiatt, hogy csupán a problémák felszínét borzolgatták a stúdióbeszél- getés résztvevői, az események elemzésében, a háttér megrajzolásában, a lényeg keresésében nem jutottak el a jelenségek társadalmi gyökeréig, fvagy csak részben közelítették meg azt. így azután jócskán maradt hiányérzetünk az egyébként aktuális témát boncolgató program után. Major Tamás versórájáról szólva már említettem, hogy művészet ési játék milyen szerves kapcsolatban élnek egymással. Elválaszthatatlan fogalmak, s erre talán a múlt héten az örökké játszó Vuji- csics Tihamér is ragyogó példa volt, aki amikor muzsikált, mindig játszott, a szó nemes értelmében. Gondolattal és formával egyaránt. Szellemesen és tehetséggel játszott még akkor is, ha a legközönségesebb tréfa került a kezébe, vagy csupán egy szóvicc ösztönözte játékra. Az Éjféli operabemutató — szombat este láthattuk a zenés színházban — fényesen bizonyította, hogy az egyszerű kabarétréfa miként nemesedik meg zeneileg a kezében. Igaz, a kellemesen já-. tékos-humoros előadáshoz Vámos László is kellett rendezőként ésl Márkus László, meg Mensáros László színészi tehetsége — ők játszották benne briliánsán a főszerepeket, De a döntő érdem mégis a zeneszerzőé, akinek játékosan csúfondáros szellemét kitűnően idézte a jó ritmusú zenés előadás. Végül a vasárnap esti filmről, az amerikai vígjátékról, amely a Csináljátok, de nélkülem címet viselte, és ’69- ben .született. Szertelen gúnyolódás a történelemmel, vagy talán ennél is több: históriai blődli néhány szellemes részlettel és sok-sojc unalmas epizóddal. Friss komédia helyett — avas ízekkel. Felejtsük el. Y. M, Gyertyalángnál fényesebben A Kodály Kórus hangversenye a Széchenyin mmmmz'rf * i r Verdi Nabucco című operájából A rabszolgák kara tételt Rigó Éva vezényli Fotó: Tarpai Karcagon Szombaton nyitják a III. alföldi fazekastriennálé kiállítását Szombaton délelőtt 11 órakor nyitja meg a III. alföldi fazekastriennálé kiállítását dr. Nagy László, a Népi Ipar- művészeti Tanács elnöke a karcagi Déryné Művelődési Központban. A kiállítás megnyitása után átadják a triennálé díjait. majd dr. Andrásfalvay Bertalan a zsűrj elnöke Hagyomány és korszerűség a népi fazekasságban a pályázati alkotások tükrében címmel tart előadást. Ezt a pályázaton részt vevő fazekasok baráti találkozója követi. Kétszáz szerző A Baranya monográfia új kötete Űj sorozatkötettel gyarapodott a Baranya monográfia, amely az eddigi legnagyobb magyar helytörténeti alkotásnak ígérkezik. összesen mintegy huszonöt kötetben foglalják össze ismereteiket a szakemberek, a megye múltjáról és jelenéről. Egyedülálló tudományos vállalkozás ez. hiszen sem a felszabadulás előtt, sem utána nem készült hazánkban ilyen nagyszabású helytörténeti leírás. A könyvsorozat legújabb darabja Baranya földrajzi neveit tartalmazza. 1973-ban hozott határozatot a helynevek összegyűjtésére és közzétételére a Baranya Megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A munkában több mint kétszáz szakember vett részt. Kis ország, nagy kórusok — jellemezte találóan egy külföldi szaklap Magyarország virágzó kóruséletét. Valóban, hazánkban az utóbbi évtizedekben egymás után tűnnek föl a jobbnál jobb karok. Őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy szűkebb pátriánkban hosszú évek óta működik egy olyan kórus — több más nívós kar mellett —, amely hazai és külföldi szereplései során nemzetközi hírnevet vívott ki magának, s dicsőséget szerzett hazánknak, városunknak. Nem túlzott hétfőn este Szabó Mihály, a Széchenyi lakótelep dr. Münnich Ferenc Üti Általános Iskolájának igazgatója, amikor azt mondotta köszöntőjében, hogy „a ma esti hangverseny — bízvást mondhatom — ennek a fiatal városrésznek eddigi legnagyobb kulturális eseménye.” A rendhagyó módon, gyertyák fénye mellett fellépő Kodály Kórust az iskola úttörőkórusa és a teltházas nézőtér lelkes tapsa köszöntötte. Műsorukat, — amelyet Buddy Péter és Rigó Éva karmesterek vezényletével hallhattunk — késő reneszánsz, barokk, romantikus és XX. századi szerzők műveiből állították össze. Tizennégy csodálatos kórusmű hangzott el a teremben — természetesen igen magas színvonalon. Lágyan lebegett Bruckner örökszép Ave Mariája, Lassus szívekben zengő dala, a Visszhang, amely szinte a reneszánsz táj érzelmes hangulatát elevenítette meg. Lenyűgözően hatott Beethoven Karfantázia című széles sodrású műve, amelyet Labáth Valéria kísért zongorán. A repertoár csattanójaként magyar szerzők népdalfeldolgozásaiból hallhattunk ízelítőt. Bárdos Háromugrósa, Kodály Mátrai képek és Karai Vidám nóta című népdalösszeállítása oldotta, köny- nyeddé tette a befejezést, amire a koronát a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére előadott Észt lakodalmas című Hárma—Tul- jak szerzemény tette föl. A kórus a közönség vastapsa mellett vonult le az emelvényről. Véget ért a gyertyafényes hangverseny, amely utáíi minden jelenlévő sejtette: ezúttal nem a gyertyák lángoltak fényesebben ...-— jurkovics — A Szolnoki Városi Üttörőel- nökség a VIT jegyében sátoros úttörőtalálkozót rendezett a hét végén — Szolnok város és vonzáskörzete úttö- rőcsaplatainak — százötven pajtás részvételével Nagykörűben. A gazdag programból cslak néhányat említünk, a VIT-ek játékainak, dalainak felelevenítése, VIT-ba- zár, karnevál, tábortűz, lovasbemutató, vidám juniális, sportversenyek, vacsorafőzőverseny, filmvetítés, találkozás VIT-en járt küldöttekkel. Képeink az első nap programjából adnak ízetítőt. Sok „áru” cserélt gazdát a bazáron A karneválon a legnagyobb sikert (és az első helyet) a ti- szafüldvár-homoki iskola pajtásai érték el Dalok és játékok tanulása, felelevenítése Sátortábor
