Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. JÚNIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nemrégen érikezet t haza a bulgáriai Várnából a szolno­ki Kodály Zoltán Énék-Zene Tagozatos Álltalános Iskola kórusa — Rohonczy Andrea vezetésével. Szép eredményt értek el a szolnokiak: a Ge­org! Dimitrovról elnevezett 18. nemzetközi májusi kórus- találkozóról negyedik helye­zéssel a tarsolyukban tértek haza. Hogy a .pécsiem és a debreceniek mellett miért éppen a szolnokiak képvisel­tek hazánkat e rangos verse­nyen ? A válasz egyszerű: kiemelkedően szerepeltek az Éneklő Ifjúság mozgalom­ban, szinte minden esztendő­ben megszerzik az Év Kóru­sa megtisztelő címet, állan­dó résztvevői a híres debre­ceni nyári nemzetközi kórus- találkozónak, s nem utolsó­sorban a Rádió nagydíjával is büszkélkedhetnek. A Kórusok Országos Taná­csa — röviden KÖTA — ja­nuárban kérte fel az együt­test a szereplésre. Attól kezdve a gyerekek minden percet kihasználva készültek a nagy utazásra. (Az iskola fennállása azaz 1963 óta egyébként ez volt a harma­dik külföldi vendégszereplés: az előző két alkalommal Csehszlovákiában jártak a tanulók. Május közepén repülőgép­re szállt a hatvan tagú — 5—8. osztályosokból álló vi­dám gyereksereg, s a Feke­te-tenger mellett Várnában landolt. A kórusversenyen a szoci­alista országok 29 kórusa — korosztályonként három ka­tegóriáiban: gyermek ifjúsá­gi és felnőtt — mérte össze tudását. A repertoár megle­hetősen. kötött vjblt, hiszen két művet kellett előadni, bolgárul, egy bolgár művet pe­dig választani lehetett de ezt már anyanyelven adhatták elő a kórusok. Ezenkívül az egyetemes zenetörténet egy- egy nagy korszakát repre­zentáló művet is be kellett mutatni — természetesen szabadon választva A szol­nokiak madrigálokkal, ro­mantikus darabokkal és Ko- dály-művebkel arattak si­kert a közönség, valamint a 13 tagú nemzetközi zsűri előtt, amelyben helyet fog­lalt Petrovics Emil is. A mieink a gyermekkate­góriában indultak, s az elő­kelő negyedik helyezést ér­ték el. Szép eredményük sú­lyát növeli az is. hogy a szolnokiak kizárólag egy is­koláiból érkeztek a versenyre, míg más kórusok városi „vá­logatott” tagokkal vettek részt. Versenyen kívül még négy fellépés Várt a kodá- lyosokra: az üdülőben, Pro- váriában és egy várnai isko­lában öregbítették a magyar kórusok, jó hírét. Az ötna­pos találkozó gálával és fesz- tiválbállal ért véget. Simon Józsefné iskola- igazgató így értékelte a kül­földi kórusverseny jelentősé­gét: — A gyerekeknek igazi, életre szóló élményt jelentett a találkozó, a repülőút, a tengari fürdőzés. Megismer­kedtek soik-sbk kisdiákkal, s azóta imár megindult közöt­tük a levelezés. Szakmai szempontból pedig nagyon fontos dolgot tanultunk, ne­vezetesen: ahhoz, hogy na­gyobb sikereket érjünk el, több szakembert kell alkal­maznunk. Most Várnában módunkban állt megfigyel­ni a külföldi kórusok kulisz- szamunkáját, s azt tapasztal­tuk, hogy szinte minden kart öt-hat korrepetitor készít fel, tehát külön-külön zaj­lik a szólambetanítás. Nem beszélve a technikai veze­tőkről, akiknek sok más egyéb mellett feladatuk a kották beszerzése is. Nálunk egyetlen ember — Rohonczy Andrea — foglalkozott a gyerekekkel... Mostanában az előbbrelépés gondolata foglalkoztat bennünket. eímképünkön a szolnoki kórus, látható a várnai fesz­tiválon, műsor után. — jurkovics — Komoly zene és népzene Nyári hanglemezkosár Hanglemezt kapni akkor is öröm, ha történetesen nem jeles ünnepet ülünk. Vél­nénk, ilyenkor nyáron — ün­nepek híján — bajban lehet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat értékesítési osztálya — nem kelnek olyan szép számban az albumok, mint mondjuk karácsonykor. Az igazság persze az, hogy a nyári lemezvásár valóban nem versenyezhet a télivel, de ha valaki igazi gyűjtő, nem nyugszik addig, amíg a kiszemelt korong nincs a bir­tokában. Nem panaszkodhatunk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat idei harmadik ne­gyedévi kiadási tervére, hi­szen a komoly zene és a nép­zene világában kecsegtet jó- néhány olyan albummal, amely az iménti kritériu­moknak megfelel. Mindjárt a sor elejére kí­vánkozik a New York-i Hár­faegyüttes népszerű klasszi­kus szerzők (Bach, Mozart, Beethoven. Albinoni) művei­ből összeállított lemeze, de ugyanilyen érdeklődésre tart­hatnak számot Faragó András (bariton) áriái a Magyar Elő­adóművészek sorozat kiemel­kedő darabjaként. Liszt Ferenc Szent Erzsé­bet legendája című oratóriu­ma digitális felvételen né­met és latin nyelven szólal meg Marton Éva, Farkas Éva, Sólyom-Nagy Sándor, Gáti István, Kováts Kolos és Gregor József előadásában. Ugyanakkor olasz nyelven rögzítették Händel Atalanta című háromfelvonásos ope­ráját, amelyben közreműkö­dik a Szombathelyi Ének- együttes és korhű hangszere­ken a Capella Savaria. Pa­rádés szereposztásban kerül a lemezgyűjtők kezébe A se­villai borbély — négy felvo­násban, olasz nyelven, míg magyarul lát napvilágot Wagner műve, a Parsifal. A népzenei lemezek közül figyelmet érdemel Eötvös Pé­ter Tücsökzene — A szél szekvenciái című darabja. A műről így vall a szerző: „Mi­kor Japánból visszatértem, tele volt a táskám hangle­mezekkel, köztük rengeteg felvétel a természetről: ma­dárénekek, békabrekegések, tücsök- és bogárzajok. Még ugyanabban az évben kom­ponáltam a Tücsökzenét. Ez a hangszalagkompozíció egy darab „szervezett-természet”; rendezve megtalált, átgon­dolva érzett, átérezve elgon­dolt. Zenei anyaga kizárólag tücskök ciripeléséből áll, megvágva és megfésülve, mint a japán kertek; egy öt­szólamú madrigálkomédia, a világ legkisebb muzsikusai­nak előadásában.” A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének gyűjteményéből szerkesztette Halmos Béla azt a négy lemezt (Bonchida és válaszút, Búza, Ördöngösfü- zes, Magyarszovát), amely dí­szes gyűjtődobozban Észak- mezőségi magyar népzene címmel kerül a boltokba. A Kallós Zoltán és Martin György által gyűjtött, erdé­lyi dalokat tartalmazó album azonban csak a Hungaroton Hanglemez Heteken kapható majd, 1985. szeptember 14- től. A haglemezkosár bőséges választékot nyújt a nyárra. Nem marad más hátra, re­ménykedjünk, hogy mielőbb az üzletekben látjuk viszont a szép felvételeket tartalma­zó albumokat. Szarvasi sárhajó a múzeumban Sárhajóval gyarapodott a szarvasi múzeum, az egye­dülálló néprajzi tárgy ado­mányként került a közgyűj­teménybe. Az egy darab tölgyfa törzsből készült, csó­nak alakú sárhajó négy és fél méter hosiszú, hatvan centi széles, s a szakembe­rek véleménye szerint a múlt század derekán készülhetett. A feltehetőleg a tiszai és a körösi tutajozás idején Szarvasra kerülő sárhajó egy kisparaszti porta lebontásra ítélt istállójából került elő, ahol jászolként használták. A hajó elülső részét az orr­tőkével együtt évtizedekkel ezelőtt lefűrészelték, így alapos restaurálás, után mu­tatják majd be a szarvasi ffess^ik Sámuel Múzeum­ban. A sir hajó a bödönhajó sá­ron csúszó változata veil, esőben, sárban húzatták egy­két lóval. Különböző terhet szállították vele. Jubileumi emlékülés a járműs üdülőben A Közlekedéstudományi Egyesület Járműjavító üze­mi szakcsoportja munkater­vének megfelelően az elmúlt hét végén tartotta meg em­lékülését a 40. évforduló je­gyében, a vállalat tiszaligeti hétvégi üdülőjében. A vasút fejlődésének 40 éves történe­tét filmvetítéssel illusztrált előadáson elevenítették fel. Közösséget kovácsol, új ismereteket ad Minden iskolában más a szokás: van, ahonnan egy­szerre rajzanak ki az osztá­lyok az ország különböző pontjaira, van, ahonnan kü­lönböző hétvégeken. -Egyben azonban minden tanulmányi kirándulás azonos; nevezete­sen, hogy pontos terv szerint zajlik. A középfokú oktatási in­tézmények többségében, úgy időzítik a kirándulásokat, hogy az. érettségi írásbeli vizsga utáni péntek-szombat- vasárnapra essen, hiszen így valamennyi osztályfőnök egyazon időpontra építheti be a tanulmány; kirándulást az osztályfőnöki tanmenetbe. Ez a szokás hosszú évek óta a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépisko­lában is. Molnár Sándorné igazgatóhelyettes készséggel elmagyarázza, hogy az első­sök általában egynapos ki­rándulásokon vesznek részt, amikor a megyével ismer­kednek. Másodikban már kétnaposak a túrák és hosz- szabb távúak, harmadikban három napra mehetnek el a diákok az ország különböző tájaira. — Intézményünknek más­fél évtizedes a kapcsolata a kisújszállási téeszekkel, az őszi, tanéveleji mezőgazdasá­gi munkákra hozzájuk já­runk — mondja az igazgató- helyettes. — Az ott keresett pénzből fedezhetik a gyere­kek a tavaszi tanulmányi ki­rándulás költségeit. A harmadik cé ebben az éviben az északkeleti or­szágrész nevezetességeit jár- t£k végig. — Némileg kénytelenek voltunk eltérni az eredeti útvonaltervtől — magyarázza Deák Éva osztályfőnök. — Ugyanis hiába küldtük el már januárban az igényün­ket Sárospatakra, nem kap­tuk meg a Szállást. Ezért vet­tük fel a kapcsolatot Nyír­egyházával. a sóstói kem­pinggel, ahonnan kedvező vá­laszt küldtek. Vagyis kény­szerből ismerkedtünk meg Nyíregyházával és Nyírbá­torral, de nem bántuk meg. A három nap alatt jártunk Miskolcon, Jósvafőn, Tokaj­ban, Egerben és Debrecen­ben is. — Mennyibe került egy di­áknak a kirándulás? — A tervezettnél többe, mert az osztályból nem jött ei mindenki. Így hatszáz fo­Milyen a kirándulás, ha tanulmányi? rint helyett kilencszázat kel­lett beszednünk a tanulók­tól. A Volán kilométerenként tizenkét forintot kért, az úti­költségen kívül benne volt az összegben a két éjszakai száT^ lás, amely 249 forint. azon kívül három étkezés. Sajnos, az árak évről évre emelked­nek, igyekszünk is az időt maximálisan kihasználni. — Az ismeretszerzésen túl milyen haszna van még a ta­nulmányi kirándulásnak? — Miután a gyerekek l'el- szabadultabbak, mint az is­kolában, az egyéniségük ha­tározottabban megmutatko­zik. Pedagógus szemszögből a tanítványok jobb megis­merése az egyik legnagyobb haszon. Kovács Ildikó és Borsos Ilona a harmadik céhe jár. Nem sokat gondolkodnak, amikor a kirándulás haszná­ról kérdezem őket. — Hiába élünk együtt há­rom éve, még mindig akad az osztályban, akit alig isme­rünk. A kirándulás jó alkal­mat nyújt a közösség össze­kovácsolod ására. — Ha kapásból kellene vá­laszolniuk, a legutóbbi há­rom napból mi maradt meg legmélyebben az emlékeze­tükben, mit választanának? — A jósvafői barlangot — mondják egyszerre. — Ta­lán azért, mert rendkívül jó idegenvezetőt kaptunk, aki kedvesen és részletesen min­dent bemutatott. — Nem volt olcsó ez a ta­nulmányi kirándulás. Hon­nan teremtették elő a kilenc- száz. forintot? — A tanév elején megálla­podtunk, hogy havonta befi­zetünk egy-egy százast, így szinte „észrevétlenül” gyűlt össze a pénz. — Ildikó mennyi zsebpénzt vitt? — Háromszáz forintot. Si­került mind elköltenem, mert csak három étkezés ára volt ' benne a kilencszázban, a többiről ki-ki a zsebpénzéből gondoskodott. •— Körülbelül azonos ősz- szegeket kaptunk zsebpénz­ként — teszi hozzá Ilona. » * * A martfűi Cipőipari Szak- középiskola tanulói — egy nagyüzemmel a hátuk mö­gött — lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak a szolnoki „közgázosoknál”. Legalábbis ami a kirándulás költségeit illeti. Pécsköi Miklós a másodi­kosaival májusban Baranya megyében járt. meglátogat­ták a bonyhádi cipőgyárat, Pécset. Szigetvárt. — Nagyon kevés két nap egy ilyen kirándulásra — mondja az osztályfőnök, az- tún nevetve hozzáteszi, hogy alighanem „múzeum-mérge­zést’' kaptak a gyerekek, hi­szen kénytelenségből nagyot markoltak, azaz megpróbál­tak minden látnivalót meg­szemlélni. — Igyekszem alaposan fel­készíteni a tanítványaimat a programra, a múzeumi tár­gyakat. képzőművészeti alko­tásokat szinte ismerősként köszöntik, amikor szemtől szemben találkoznak velük. Nem hagyhattuk kj a bony­hádi cipőgyárat sem, hogy a tanulók leendő szakmájukból is ízelítőt kapjanak: összeha­sonlítást tudtak tenni a mart­fűi és a bonyhádi gyár tevé­kenysége között. — Mennyibe került a ki­rándulás? — Hatvan forintot szed­tünk be a gyerekektől, ebből fedeztük a szállást. Útikölt­ségre nem kellett pénzt kér­ni mert az iskola autóbuszá­val voltunk, a kiadásokat az úgynevezett diákjóléti alap­ból fedeztük. Étkezésről vi­szont mindenki a saját zseb­pénzéből gondoskodott Az a tapasztalatom, s ügy vélem, a kollégáimé is, hogy a szülők nem garasoskodnak, ha ki­rándulni megy a gyerek. Örömmel tapasztaltam, hogy nem bóvlikra, ízléstelen mü­tyürökre költötték a pénzt a diákok, hanem például érté­kes Vasarely-poszterekre, rézkarcokra, könyvekre. Be­vallom, egyik-másik tanítvá­nyomnak egy „új” arcát is­mertem meg, az iskolai órák­nál lényegesen kötetlenebb együttlét során kibuknak a valódi személyiségjegyek. A hazaérkezésünk utáni első osztályfőnöki órán őszintén megbeszéltük a kirándulás tapasztalatait, az efféle be­szélgetésekből rengeteget profitálhat a pedagógus. Pécskői Miklós csaknem két évtizede tanít, jónéhány tanulmány; kirándulást veze­tett már. — Jólesik egykori tanítvá­nyaimtól azt hallani, hogy a közös túrákon szerzett élmé­nyeket nem lehet elfelejteni. ,— bendó — A gyurgyalag, a szalakóta, a csilpcsalp füzike és társaik Könyv a Jászság gerincesállat-világárói Lassan 20 éve lesz, hogy megjelent a Jászsági Füzetek első száma, Blénessy János: Jászberény iskolázásának története című tanulmányá­val. Most sorrendben a 14. kötet. dir. Endes Mihály — dr. iiarika Ákos A Jászsági- sík gerincesállat-világa című tanulmánya jelent meg. Az eddigi füzetek”, ame­lyeket talán csak az eltúlzott szerénység, avagy a nem hi­vatásos kiadókat korlátozó merev rendelkezések miatt titulálnák így, teljességük­ben értő helytörténeti, de nem lokális értékű tanul­mányok. Eddig kizárólagosan a társadalomtudományokból merítették témáikat, többsé­gükben történeti, munkás- mozgalmi eseményeket tár­tak fel, Kútfőértékű, ösz- szességében máshol nem publikált munkák voltak a jászsági internacionalisták visszaemlékezései (1967). az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság esemé­nyeiről készült tanulmány (1969) a munkásmozgalom jászsági mártírjairól megje­lent kötet. (1972). a forradal­már személyiségek — Soly- mosi Ignác, Velemi Endre. Matisán Béla — életrajzait közreadó könyvek. Dr. Endes—dr. Harka most megjelent tanulmánya a so­rozat első természettudomá­nyos témája. A szerzők a Nagykunság, a hevesi és a borsodi sík vizsgálata után vállalkoztak a Jászság — mint kistáj — kutatására, örvendetes, hogy ezt tették, hiszen az állattani kutatások­ból eddig valahogy mindig .kimaradt” ez a vidék. A szerzők a jelenlegi ál­lapotok feltárására és rög­zítésére vállalkoztak dolgo­zatukban s valójában hé­zagpótló munkát végeztek. A kistáj természetföldraj­zi jellemzését követően le­írják a gerincesfauda vizsgá­latának módszereit, felsorol­ják a Jászságban előforduló jellegzetes élőhelytípusokat, majd azokat részletezik. Ez gyakorlatilag és „hétközna­pi” nyelven azt jelenti, hogy hol, milyen állatok élnek. Az állatok leírása a halak­kal kezdődik. Talán a .,leg- szakértöbb” horgászok is meglepődnek, ha a szerzőpá­ros könyvéből megtudják, hogy a Jászság vizeiben 30 halfaj tát „leltároztak”. - A szép nevű bodorka, domoly- kó, küllő, szivárványos ök­le, stb. társaságában új jö­vevény a gyöngyös razbóra, amely még kevésbé ismert vizeinkben. A kétéltűek és a hüllők le­írása az avatatlan ember számára is érdekes olvas­mány. de talán méginkálbb ez a madarak világa. Száznál is több fajta madarat sorol­nak fel és írnak le a szerzők, s mindezt azért is fontos tudni, mert ugyan városlakó gyerekeink hányféle, fajta madarat ismernek? Az emlősök leírását — er­dei cickány, törpecickány, mezei cickány, keleti cic­kány, Miller víziciokányU) és megannyi tudományos ér­dekesség — a jászsági sík természeti értékeinek leírá­sa követi, majd a szerzők fe­kete-fehér és színes felvéte­leiben gyönyörködhetünk. *A könyv tudományos ér­tékén túl nagyra becsüljük a szerzők szándékát: bizonyít­ják, hogy még ma is milyen gazdag természeti tájban élünk, s ugyanakkor az ér­deklődésünk mellett — félté­sünket is felkeltik. Minden­ki aki szívén viseli termé­szeti értékeink sorsát, egyet­érthet a szerzőkkel, hogy okos meggyőző szóval, de ha másként nem megy, a tör­vény érvényre juttatásával is lel kell lépnünk az értel­metlen pusztítás, a környe­zetkárosító magatartás ellen. — ti — c Sznlnnki*Mőru& Várbában Életre szóló ei§i«ny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom