Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚNIUS 8 Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a kirándulások, csatangolások a Mátra, a Bükk, a Gerecse erdeiben. Derékig gázoltunk a bozótban, fára másztunk, figyeltük a fürge röptű madarakat — és hát lőttünk is a magunkkal vitt csúzlival. Igazi nyüzsgő élet volt akkoriban. S amikor jó pár évvel később már felnőtt fejjel ismét arra jártam, teljesen más kép fogadott. Kiszáradt, megperzselt, derékbatört fák, eldobott nylonzacskók, konzervdobozok éktelenkedtek a rothadó avarban. Köztudomásúan óriási karóikat okoz erdeink- ben a környezetszennyezés. S mostanában már ismert és ismeretlen kórokozók is fenyegetik elsősorban tölgyeseinket. Ráadásul az erdőket sc!k más veszély ás fenyegeti. A fiatalabb fenyőfák például ezen a télen nem bírták a rájuk fagyott jeges hó mázsás súlyát, és tömegesen törtek derékba. Európában még több kárt okoznak a környezeti ártalmak, elsősorban a savas esők. Pedig az erdőkkel szemben támasztott társadalmi igények egyre növekszenek. Az ország faellátásának, az exportigények kielégítésének gazdasági jelentőségén túl a több célú erdőgazdálkodásnak kiemelkedő szerepe van a környezetvédelemben és a kedvező üdülési, turisztikai feltételek megteremtésében is. — A világméretű gondok orvoslására fel kell hívni a társadalom figyelmét — magyarázza Rada Antal, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erdészeti osztályának vezetője. — Ennek érdekében kezdeményezte az osztrák mező- és erdőgazdasági miniszter, hogy a PAO — az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Világszervezete — 1985-öt az erdők évének nyilvánítsa. Ehhez a kezdeményezéshez Magyarország is csatlakozott. — Hazánk területének 17 és fél százaléka erdő — kapcsolódik a beszélgetésbe Merkel Gábor, az erdészeti osztály vezetőhelyettese, s számokkal teleírt tpapírla- pot tesz elém: — Ez egészen pontosan — folytatja — 1 millió 761 ezer 693 hektár erdőt jelent, 8 ezer 477 hektárral többet, mint amennyi, ’83- ban volt. Persze az adatok mögött több évtized kitartó munkája húzódik meg. Az erdészek alig — vagy egyáltalán nem — látják tevékenységük eredményét, hiszen — gondoljon csak bele — a leggyorsabban növő fákat — a nemes nyarakat — is telepítésük után 15—20 évvel lehet csak kitermelni. S akkor még nem beszéltünk az értékesebb fenyőről, az akácosokról, amelyek fél évszázad múlva érnek be, vagy a tölgyekről, bükkök- ről, amelyek száz. százhúsz év alatt válnak vágáséretté. Sokrétű és nehéz feladat telőtt állnak szakembereink. Ezért az erdők éve magyarországi programját is úgy állítottuk össze, hogy a társadalom széles körű tájékoztatásával, az erdészek bekapcsolásával az emberek megismerjék erdőgazdálkodásunk eredményeit és feladatait, az erdők szerepét, jelentőségét, s a jövő tennivalóit. Minden hónapban tartunk rendezvényeket. Júniusban például egy héten át sorozat megy a Falurádióban „Erdészet a tsz-ékben” címmel, de a televízióban Is láthatnak erdőkkel foglalkozó műsorokat. Novemberben erdővédelmi szakmérnöki tanfolyam indul a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen, decemberben pedig Budapesten ülésezik a FAO Európai Erdészeti Bizottsága. Olvastam valahol, hogy egy lö'khajtásos repülőgép átrepülve az Atlanti-óceánt, nyolc óra alatt annyi oxigént fogyaszt, amennyit ugyanennyi idő alatt 25 ezer hektár erdő termel. — így igaz — helyesel Török László, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója. — A Föld oxigénkészletének kétharmadát asz erdők adják. S emellett a fa mint nyersanyag is számottevő a világon, hiszen, a kőszén után a málsodik helyen áll. Évente 3 milliárd 200 millió tonnát használnak fel belőle mintegy 12 ezer féle célra. — Így, azt hiszem, nem keil bizonygatni, milyen fontos, hogy .megakadályozzuk erde- inlk további romlását... Nálunk 200 éve oikszerű erdő- gazdálkodás folyik. Így végezzük a rendes évi munkánkat, de a sajtó, a rádió, a televízió útján is szeretnénk elősegíteni az erdők védelmét, hiszen komoly nemzeti vagyonról van szó. Országosan évi! 8 millió köbméter fát termelünk a népgazdaságnak. Mindez persze elképzelhetetlen lenne az elődök önzetlen munkája nélkül. Ezért nekünk, amellett, hogy kitermeljük a fát, ültetnünk is kell, mert esetleg 30—50 vagy 100 év múlva utódainknak már nem lesz miből válogatni. — Károk jócskán előfordulnak — fogad Túri Ferenc, a szolnoki erdészeti üzem igazgatója. — Az utóbbi 6— 8 évben figyeltünk fel rá, hogy az alföldi kocsányos tölgyesekben egy-egy fa elszárad, ledobja' a kérgét, de körülötte egészséges marad az állomány. A kutató- intézetekben már folynak a kísérletek a betegség felderítésére. A községek melletti erdőkben viszont teljes a káosz. Az emberek előszeretettel viszik az erdőbe a hulladékot. S mi gyakran hiába beszélünk a környezetvédelemről. Bízunk benne, hogy most nagyobb figyelem fordul az erdők, az erdészek felé. — A kívülállók gyakrar nem ismerik, s nem is értékelik- a munkánkat! — vesz át a szót Kómár József, üzemi főmérnök, s kijelentéséi példával támasztja alá. — Szolnokon a Széchenyi lakótelep körül 12 millió forintos költséggel 200 héktáros tölgyest telepítettünk, de nerr akar ötről a Hatra menni mivel állandóan kitördelil letapossák a kis fákat. Pedig, ha tudnák az emberek, hogy minden hektár erdő 40 tonna port köt le... — Itt minden fára szükség lenne — szól közbe Túri Ferenc — hiszen Szolnok megye 560 ezer hektáros területéből csak 26 ezer hektárt borítanak fák. — Menjünk ki a tószegi kerületbe — indítványozza Kómár József. Beülünk az UA2-ba, s pár perc múlva az egyik erdei földúton rázkódunk az irtás felé. Kis erdő tűnik fel. — Odamegyünk — mutat a távolba kísérőm. A városban iszonyú a 'hőség, itt meg kellemesen enyhe a levegő. — A vasútállomáson var az erdész úr — kiabálják túl a motorfűrész hangját az emberek. — Vagont rendel, Az egyik farakás mellé húzódunk. Közben az MTZ- traktor egy helyre vonszolja a kidöntött fákat. Ott legallyazzák és méretre vágj- ják őket. — Szeretek-e itt dolgozni? — ismétli mitóg kérdésemet Bodor Imre. — Nézze, a Tisza partján nőttem fel. Én már a kerítést is nehezen tudom elviselni, nemhogy a négy falat. Szép ez a munka, állandóan a szaibad ég alatt), csák ne felejtse el, mi télen is kinn vagyunk... Beülünk a kocsiba, Ahogy távolodunk az erdőtől visz- sza-vissza nézek. A külső szemlélők úgy tartják: az erdészek romantikus emberek. A zöld, sörtés pörgekalap, a bőrzeke, a madárfütty, a jó levegő, az árnyas fák. a vállra akasztott puska, mindmind erre engednek következtetni. Nagyanyáink falvédőiről is ilyenek tekintenek ránk. Pedig ha belegondolunk, a valóság sokkal „prózaibb”. Megtermelik a magot, ápolják, nevelik a csemetéket, elültetik, félte gonddal védik, óvják az erdőket, s amikor ..megérettek’ kitermelik a vastag törzsi fákat. Afaipai az egyik legbiztosabb munkát adó terület — mondják a szakemberek, hiszen még ma. a tudományos technikai forradalom idején is életünk egyik legfontosabb és legmeghatározóbb anyaga a fa. Igaz, a régi mondás: „Elkísér a bölcsőtől a koporsóig”. Nagy Tibor Számtanóra némi muzsikával kor legnagyobb meglepetésemre dr. Dobóczki István megkeresett, és azt mondta: „Gyere ki Laci hozzánk főkönyvelőnek.” Az ajánlott munkahely a szolnoki Mezőgép jogelődje volt. December 23-án szabadságot kértem, egy héten keresztül tanultam az új szakmát, aztán 1969. január 1-én munkába álltam. — Főkönyvelő... a cím jól hangzik. És mennyi volt hozzá a fizetés? — Friss diplomásként 1800 forintot, kerestem, a feleségem 1200-at. Az új munkahelyemen 3 ezer forint lett a bérem. Óriási pénz volt, féléven belül megvettük azt az ülőgarnitúrát, amelyik most is szolgál. Mezőgépes évek következtek, aztán a Növényolaj gyár. Egyszóval nem vagyok egy vándormadár. —• A váltást mégis mi indokolta? — Nem akarok részletekbe belemenni: úgy éreztem, meg kell méretnem magam. Űj, korszerű gyár, újszerű feladatok, kicsit az ismeretlenséggel járó kockázatvállalás izgalma. Egyszóval, nem bántam meg. A szórakoztató rádióműsorokban ilyen hosszú „szöveg” után muzsika következik. Laci is feltesz egy kur- riózumnak számító, egyoldalas Ca.ruso-lemezt, s a továbbiakban népszerű operaáriák biztosítják a hátteret. — Mi a szerepe egy főkönyvelőnek a vállalat életében? — Régen nagy ember volt: az állam pénzügyi őrének számított a munkahelyén. Ha úgy találta, feljelentette az igazgatót. Ma beosztottja a vezetőnek, köteles minden intézkedését végrehajtani, kivéve, ha törvénytelenségre próbálják rábírni. — És erre van példa? — Egyik kollégám mesélte, hogy az igazgató megkérdezte tőle, mennyi nyereségre számíthatnak. Osztott, szorzott, végül közölte: 300 millióra. Az igazgató úgy gondolta, hogy 350 millió jobb lenne. — Én 300 milliót számoltam — mondta a főkönyvelő — és ha nincs vele megelégedve, kérem a munkakönyvemet. Kiadták neki... — Ma már minden \vállalatnál, amelyik ad magára, gépek könnyítik — könnyí- tenék? — a számviteli munkát. A komputerek valóban forradalmasítják az ügyvitelt? — Forradalmasítanák, ha az országnak egységes számítógépes arculata lenne. Vegyünk egy példát: egy autóbuszhoz 50 ezer alkatrész kell. Elkészül a gyártás programja, aztán menetközben kiderül, hogy kétezer fajta bizgentyű vagy nincs, vagy nem olyan kerül, amelyet a technológiai utasítás előír. Ilyenkor el lehet dobni az egész programot. Az az igazság, hogy a gép nem varázsló, ő az ember akaratát hajtja végre, és ha a gazdálkodásban vannak gyengéink, ezt a technika felnagyítva hozza elő. ' Egy kattanás és a lemezen Kabos Gyula klasszikus részeg-számai forognak. „Melyik a legerősebb ital? Hát a víz. Miért? Mert hajókat, uszályokat visz a hátán és vízimalmokat forgat.” — Milyen cég egyébként a Növényolajgyár ? — Nincs még egy ilyen — kezd bele a válaszba lelkesen a főkönyvelő. — A beruházás közel 2 és fél milliárd forintját tavaly már ki- gazdálkodtuk, a tőkés árbevételünk 85 millió dollár volt. Szerencsére a szakmában jó a „lapjárás”; az olaj világpiaci ára az elmúlt két év során megduplázódott. — Hány martfűihez hasonló gyár van az országban? — Budapesten három és vidéken is három: nálunk, Nyírbátorban és Győrben. A mezőgazdasági hátteret a martfűi gyárnak Szolnok, Heves, Bács-Kiskun, Csong- rád, Békés, Baranya, Somogy és Tolna megye biztosítja. Az országos olajtermelésnek több mint a fele tőlünk származik. Munkaerőgondunk nincs, nálunk sorbanállnak az emberek a felvételért. De nem folytatom tovább, mert azt hiszik, hogy dicsekszem ... A két gyerek közben — késő este lévén — diszkrét távirányításra, minden feltűnés nélkül eltűnik a hálószoba irányába. Még néhány különleges felvétel hangzik el, aztán búcsúzunk. — Ha nem veszed rossz néven, a megjelenés előtt szeretném elolvasni a cikket. Persze, tudom, hogy nem lesz semmi olyan, de azért... — Ez csak természetes — mondom, és elégedetten botorkálok le a lépcsőn. Hát persze, ez a vonás még hiányzott Sulyok Laci portréjából! Palágyi Béla Szolnokon a Kodály Zoltán énekzenetagozatos iskolában a napokban tartják az évvégi osztályhangversenyeket. Kópétok a VII. a osztály műsaráról készültek A fa elkísér a bölcsőtől a koporsóig Valóban az ember választja a szakmáját? Gyakran az az érzésem, a foglalkozás is keresi a számára legalkalmasabb alanyt Sulyok László főkönyvelő a martfűi Növényolajgyárban. Aki ismeri, ráőólint: helyes, ilyen ember kell oda, kikezdhetetlen -dnegbízhatóság, derűs szemlélődés és szinte kihívó nyugalom. Az ilyen emberek szoktak sok-sok millió kilométert levezetni baleset nélkül. És ők azok, akik a legritkábban szerepelnek az újságokban. A szolnoki Ságvári körút III. emeleti lakásában ülünk. Stílbútor, de a legszerényebb fajtából, drága elektronika, de nem sznobé- riából, hanem azért, mert gyermekkori szerelme a házigazdának a zene. Tudom, hogy 12 éve® korában kőműves mellett volt segédmunkás, hogy 350 forintért megvehesse az első lemezjátszót, amelyen először Lüis Armstrong Si bonné-ja szólalt meg. Ezt a szerelmet dokumentálja a több mint ezer lemez, King Olivértől Fedák Sáriig. Ismeretségünk másfél évtizede alatt nem egyszer ugrottam fel hozzájuk megmártózni a példás családi élet „gyógyvizében”. Most, hogy a jegyzetfüzettömb, mint időzített pokolgép nyugszik az asztal sarkán, kissé idegenül méregetjük egymást, „no, ne viccelj, miért pont én” — aztán beindul a „verkli” és az utolsó tollvonásig kikerekedik a portré. — Szolnokon érettségiztem és bár nem voltam valami vasgyúró, nekimentem volna annak, aki azt jósolja, hogy én valaha irodában fogom a kenyeremet megkeresni. Elég volt a betűkből, számokból ! A Cukorgyárban motorszerelőként szabadultam, egyszóval a legegyene- sebb úton haladtam a műszaki pálya felé. Aztán anyám makacsul kitartó zaklatására egyetemre jelentkeztem. Jogász nem lehettem, viszont felvettek a „Közgázra”. Jórend űen végeztem miiként a közép- és az általános iskolában. Friss diplomásként a szolnoki „Kőolajhoz” kerültem pénzügyi csoportvezetőnek. A szamárlétra legalján billegtem, amiI Arcképvázlat I Az erdőkről, az erdők évében !
