Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

1985. JÚNIUS 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Különböző kerítéseiéinek, kapuk gyártásával foglalkozik a Jászberényi Zagyvamenti Tsz pusztamonostori lakatos üzeme. Fő megrendelőjük a Fővárosi Vas- Edény Vállalat

A filmintézet videoprogramja

Műsorok az iskoláknak

Túlfizetés^ mínusz tartozás

Átmeneti gondok után egyszerűbb lesz az adónyilvántartás

Szolnok Város Tanácsának pénzügyi terv- és munkaügyi osztálya a legnépesebb a tanács valamennyi osztálya között. Negyvenkét ember végzi a sokrétű munkát, amelynek csak egy területe az adóügy. Az utóbbi néhány évben azonban az adócsoport ügyfélforgalma ugrásszerűen megemelkedett, s ennek korántsem csak az az oka, hogy több ember jutott olyan javakhoz, amelyek után a törvények szerint adót kell fizetnie.

A Mutatis mutandis — a magyar sze) lem! -k uljtu ráüss élet kibontakozása 1945—48- ban című, új videómű$ort szerdán a Magyar Filmintézet filmtárában mutatták be a sajtó képviselőinek. A korabeli híradókból összeállított dokumentumfilm —, amelyet az iskolai oktatás- ban kívánnak felhasználni — a felszabadulás utáni évek legfontosobb kulturális eseményeit örökíti meg.

A hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére készült videofilm első állomása annak a programnak, amelyet a Magyar Filmintétegnap Budapesten a Swissair képviselői abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt landolt először a társaság gépe Ferihegyen. Mint elmondták: kezdetben csak heti egy Járat közlekedett Budapest és Zürich között —

zet kíván megvalósítani. Mint Veress József, az intézmény Igazgatóhelyettese elmondta, a Magyar Filmintézet nem csupán a filmművészet értékeinek megőrzésére törekszik, hanem a dokumentumértékű kincsek közzétételére is. Az elképzelések szerint a videoprog- ramban a fi lm történetileg érdekes, különleges produkciók mellett — a műszaki bázis kiszélesítésével — további tematikus összeállításokat készítenek majd archív felvételek felhasználásával.

81 utassal —, ma már naponta indul- egy-egy Swissair- és MALÉV-gép, összesen 277 helyet kínálva az utazni vágyóknak. Ezen kívül a társaság gépeivel — forintért — a világ sok más városaiba is eljuthatnak a magyar utazók.

II Magyar Néprajzi Társaság közgyűlése

A Magyar Néprajzi Társaság tegnap tisztújító közgyűlést tartott a fővárosban.

A társaság 1984. évi tevékenységéről Paládi-Kovács Attila főtitkár tájékoztatta a közgyűlés részvevőit, majd Kodolányi János- tartott előadást.

A közgyűlésen kitüntetéseket nyújtottak át a kutatómunkában kiemelkedő eredményeket elért szakembereknek. Györffy István- emlékérmet kapott Krasz Mária és Szabadfalvi József néprajzkutató. A fiatal kutatók részére alapított Jankó János-díjjal jutalmazták Viga Gyulát, a miskolci Herman Ottó Múzeum osztályvezetőjét.

Tájkuta tó-díj ban részesült Bellon Tibor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója. A közgyűlés a Magyar Néprajzi Társaság elnökévé ismét Balassa .Ivánt, a történettudomány doktorát, főtitkárrá pedig Paládi-Kovács Attila egyetemi tanárt választotta. '

Mint Bácsi József osztály- vezető elmondta, 1983. január 1-től központi intézkedés alapján megkezdték az átállást az elektronikus adat- feldolgozásra.

— Mi volt ennek a célja?

— Célja egy egységes központi adatbázis kialakítása, melyben a lakossági adók megállapításához, valamint a befizetéshez szükséges információk gyorsan, pontosan megtalálhatók. Ennek megfelelően Szolnokon úgynevezett törzsadattárat kellett kialakítani, amely 20 ezer adózó adózással összefüggő adatait tartalmazza. A törzsadattár ’83-ban elkészült, még kézi feldolgozással.

— Mi az adatok további útja?

% — Továbbítjuk a megyei tanácsnál működő TAKEH- nak (Megyei Tanács Költség- Vetési elszámoló Hivatala), onnan visszakapjuk őket, már mágnesszalagra véve. A TAKEH továbbítja ugyanakkor az adatokat a SZÜV- nek, az pedig megfelelő szempontok szerint földolgozva a Pénzügyminisztérium Számítástechnikai Intézetének. Onnan kapjuk az úgynevezett kivetési lajstromot, amely alapján kivetjük az adót. Könyveljük a befizetéseket, bevezetjük a változásokat.

— Könnyítette a munkájukat az új rendszer?

— 1983-ban már segített, hogy központilag, gépi úton

„legyártották” az adóívet. Ez nagy előny volt.

— S egyúttal ugrásszerűen - megnőtt az ügyfélforgalom.

— Igen, mert az így kapott adóívek csak a folyó évi előírást tartalmazták, nem jelezték a hiányt, vagy a túlfizetést, illetve az azévi befizetéseket. És jöttek az emberek, hogy nem stimmel az adóív, mert ők ennyit rneg ennyit befizettek, és annak nincs rajta nyoma. Igyekeztünk mindent udvariasan megmagyarázni, és úgy láttuk, az állampolgárok ezt méltányolták, noha nem kellene hogy érdekeljék őket a technikai részletek, joggal várják el, hogy minden rendben legyen.

— A következő évben föl tudták használni a tapasztalatokat a pontosabb informálás érdekében?

—Természetesen. 1984. január 1-től a ’83-i mérleg adatait vettük alapul. Most már egy helyre került az állampolgárok minden tartozása. Személyi adatgyűjtő lap készül, ez „mozog” az adócsoport és a TAKEH között, adatait folyamatosan vezetik. Az információ, amit az állampolgárok 1984-ben kaptak, már pontosabb volt: szerepelt rajta a kivetés, a hátralék, illetve túlfizetés, jobban el lehetett igazodni rajta. Ki-ki maga megállapíthatta, hogy jogos-e a fir izetnivalója. A befizetések azonban még ezen a lapon sem szerepeltek. A befizetésről külön értesítés készült, ami megint többletmunkát okozott.

— Az előzőek alapján gondolom, hogy az idei esztendőre ezt a gondot is megoldották.

— Ebben az évben tovább fejlesztettük a rendszert. Készült egy Felhívás című lap, amely elvben már valóban pontos eligazítást ad az adóról, a befizetésről, a hátralékról és a túlfizetésről.

— Valószínűleg nem véletlenül mondta, hogy „elvben”.

— Sajnos becsúszott egy hiba. A gép „logikája” a hátralékból indul ki, ennek megfelelően a túlfizetést negatív hátraléknak tekinti, és mínusszal jelzi. Ebből megint sok reklamáció támadt, az emberek tiltakoztak: ők nem lehetnek „mínuszban”, hiszen túlfizetésük van.

— Többletmunka, megnö- vekedett ügyfélforgalom, reklamációk ... nem kívánták a pokolba az egész elektronikus adatfeldolgozást?

— Az áttérés szükségszerű, törvényszerű. Átmenetileg nekünk többletmunkát, az állampolgároknak gondot okozott, de tudjuk és ügyfeleink túlnyomó többsége is tudja, hogy ez a fejlődés útja, a korszerű, gyors, egységes, megbízható ügyintézéshez vezető út.

— Várható-e, hogy jövőre véget érnek az átállásból eredő gondok?

— Ha észlelünk valami hibát, rögtön jelezzük, és az intézkedés nem marad el. Jövőre kiküszöböljük a túl- fizetés=mínusz tartozás formulát, pontosan kiírjuk, kinek milyen a helyzete, áttekinthetőbb, érthetőbb információkat adunk.

B. A.

Mozgássérültek tábora, Berekfürdő

Húsz éve Budapesten a Swissair

Sajtótájékoztatót tartottak

Főszereplő a játék, a jókedv

Segítő üzemek, vöröskeresztes aktívák

ismét Táncdalfesztivál,

's,

de csak Szolnokon

Régi ruhák kerestetnek

Alig húsz éve, az akkor divatos San Remó-i fesztivál mintájára, Bánki László ötlete alapján, Kalmár András rendezésében tartották meg az első magyar könnyűzenei vetélkedőt, a Táncdal- íesztivált. Akkor egy egész országot hozott lázba az énekesek versengése. Schwajda György és Szikora János e korszakról és erről az eseményről írt zenés színdarabot, melynek próbáit a múlt héten kezdték el a Szigligeti Színházban Szikora Jáno6 irányításával.

Az író-rendező, arra a kérdésemre, hogy miért nyúltak ehhez a témához, a következőket válaszolta:

— Évekkel ezelőtt, még győri tartózkodásom idején dédelgettem ennek a darabnak a gondolatát, mert nagyon izgatott a hatvanas évek hangulata. Ha visszaemlék- szünk rá, akkor dáliák a „nemzedéki csaták", akkor tPe virágkorát a „beatoem- zedék”, és ez volt az első esemény 1966-ban, amikor a sokat átkozott és szidott beategyüttesek először sze.e- pelhettek a tv országos nyilvánossága előtt a „klasszikus” könnyűzene énekes képviselőivel. Ez az egyik ok. A másik pedig az, hogy az elmúlt húsz évben úgy éreztük, nagyon sokat változott

az életünk, és ezzel a fejlődéssel együtt bizonyos dolgok eltűntek. A tejesüveg éppen úgy, mint az orkánkabát. Akkor még nagyon sok házban nem volt televízió, és estéről estére családok jártak egymáshoz tévét nézni. Hát ezt a kort, amikor még én is csak éppen hogy felserdültem. szerettük volna felidézni, és egy kis kortörténeti tükröt, adott esetben görbe tükröt a színpadra állítani.

— ön most az egri Gárdonyi Géza Színház művészeti vezetője. Miért pont Szolnokon 'viszi színre művüket?

— Egerben a mi színházunk úgynevezett befogadó színház, nincs saját társulatunk. Ennek ellenére megcsinálhattam volna otthon is, de a Figaro rendezése után úgy éreztem, hogy a szolnoki társulat az, amelyik ezt a produkciót magas színvonalon tudja előadni. ’83-ban olyan remek énekes színészeket találtam Szolnokon, mint Takács Gyula, Nagy Sándor Tamás. Philippovich Tamás, Bajcsay Mária, Téli Márta, Tóth Tamás és Tóth József, Vary Károly, akikhez olyan remek színészek csatlakoznak, mint Roczkó Zsuzsa, Szendrey Ilona, Árva László, Fekete András, Zala Márk és a többiek.

— Említette, hogy szeretnél; felidézni a húsz évvel

ezelőtti időszakot. Honnan szereznek korabeli tárgyakat?

— Ez nagy gondunk Békés Rozáliával, a darab jelmez-, tervezőjével. Éppen ezért a színház szervezési irodája elé hatalmas transzparenst tetettünk, és hirdetést is adtunk fel, melyen kérjük a szolnokiakat, hogy segítsenek, felsoroljuk azokat a tárgyakat, melyekre nagy szükségünk lenne. Kérjük a segíteni szándékozókat, hogy június 7-én 16 és 17 óra között hozzák a Szobaszínházba (Táncsics Mihály út 15.) a számunkra nagyon fontos, korabeli fürdőruhákat, orkánokat, szemüvegeket és egyéb tárgyakat. Reméljük, hogy a színház segítőkész barátai minél nagyobb számban hozzák majd a kincset érő tárgyakat. Ezúton előre is hadd köszönjem meg a segítséget.

— Mikor lesz a bemutató?

— Csak az új évadban tartjuk meg a premiert, előreláthatólag szeptember 27- én. de figyelembe véve, hogy nyáron a színház zárva lesz, és csak szeptemberben tudjuk folytatni a június közepén félbeszakadó próbákat, nem sok az időnk. Viszont feladatunk annál több van. mert szeretnénk magas színvonalú produkcióval lépni a szolnoki közönség elé.

Krasznai Gábor

A Karcag—berekfürdői úttörő és Ifjúsági tábor egymásnak lankadatlanul susogó, óriási fái között magasan lobog az úttörőzászló: jelzi, benépesültek a faházak. Noha mindjárt este nyolc óra lesz, vidám terefere, txécse- lés szűrődik ki az ablakokon, félig nyitott ajtókon. Aztán feltűnik egy kisember: hóna alatt két mankóval küzdi magát előre, egy másik furcsán bicegve iparkodik valamiért a nevelői szobába. Egy harmadikat tolókocsiban gördít tova a társa. Mozgássérült fiatalok, gyerekek táborában vagyunk.

— Ötödik alkalommal rendezzük meg a tábort. Jelenleg ötvennyolc megyénkbeli fiatal tölt itt két hetet — mondja Balogh József táborvezető. — A cél az, hogy a hasonló sorsú emberek jól érezzék itt magukat. Akad aki halmozottan fogyatékos, szellemileg is károsodott. Süketnémák, némák is jöttek, de baj nincs velük, örülnek, hogy ők is táborozhatnak. Másokkal remekül elbeszélgethet, hiszen nem egy kiváló tanuló is van közöttük. A tábor szervezésében a megyei és a karcagi városi Vöröskereszt is nagy segítséget nyújtott, akár a karcagi üzemek, iskolák. De tessék, jöjjön ismerkedjék meg a tá- borozókkal!

Burai Mihály már 21 éves, és tolókocsiban telnek napjai. A karcagi gyermekotthon

biztosít neki otthont. Értelmes, érdeklődő fiatal.

— A szüleim nem élnek, így nincsen hová, kihez utaznom, de ha lenne sem bírnék — mondja. — Elvégeztem a nyolc osztályt, és már ötödször jöttem a táborba, ami igazi kikapcsolódást jelent. Nekem különösen a honvédelmi bemutató tetszett.

Másoktól tudom: Kanalas Jóskával testi lelki jóbarátok. Jóska ahová bírja viszi, cipeli magával, tolja a kocsit, ami nem egyszerű, hiszen Mihály jóval súlyosabb ceruza vékony cimborájánál.

Súlyé Ildikó Cibakházáról érkezett. A nyúlánk, szép arcú kislány a kunszentmártoni gimnázium elsőse. Nem is akármilyen tanuló, 4,6 volt a félévi eredménye.

— Én sem először vagyok itt, és mivei a csípőficamom ellenére jól. bírom magam, sokat segítek a többieknek, meg a konyhán is. Nekem a pingpongozás és az úszás tetszik a legjobban.

Igen, az úszás: gyógytornász segítségével, délelőttönként a bereki fürdő medencéjében lubickolnak, lazítják a merev ízületeiket, izmaikat.

Kolompár Péter a pecázást említi, a jóvágású homoki Kovács Lajos és a martfűi Gál Jóska a focira esküsznek. Mondják, nem vérre megy a játék, de ha gól születik, az öröm leírhatatlan. Bubi, azaz az alacsony növésű kisújszállási Tyukodi Ibolya még azt a dalt is el- énekli, amellyel .a tábori Ki mit tudón első helyezést ért el. Elmesélik az egri kirándulás élményeit, azt, hogy a hátralévő napok egyikén Szarvasra is ellátogatnak autóbusszal, sőt, tiszai hajó- kirándulás is várja őket. Ha meg a táborban maradnak, akkor sem telik élmény nélkül a nap. A délelőtti strandolásokat ebéd után színes programok követik: a karcagi Agyagipari Szövetkezet szakemberei korongozni, a Háziipari Szövetkezet ügyes kezű lányai, asszonyai varrni tanítják őket, de a rendőrök is ellátogatnak hozzájuk élménybeszámolóra.

Fél tíz múlt, végre csend költözött a táborba. A faházak alsó ágyain fekszenek azok, akik nehezen tudnak mozogni. Padlóra kerültek a mankók, a botok, mozdulatlanul szunnyadnak a tolókocsik. Kis és nagy gazdáik az igazak álmát alusszák, miközben odakinn vállas férfiak susognak. Félni nem kell tőlük, az üveggyár Lenin szocialista brigádjának a dolgozói, akik felváltva őrködnek a reggeli ébresztőig. A kéthetes éjszakai strázsálást társadalmi munkában vállalták. Mihelyt a nap keletről kibukkan a széles fatörzsek közül. búcsúznak tőlük, indulnak a műszakba...

D. Szabó Miklós