Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám

1985. JÚNIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Üzemmérnököket avattak a mezőtúri főiskolán Magyar-vietnami barátsági gyűlés Kőtelken Demokrácia a pártban és a közéletben Száztizenöten kaptak diplomát A DATE mezőtúri mező- gazdasági gépészeti főiskolai karán befejeződtek az állam­vizsgák és tegnap üzem mér - nök-avató, tanévzáró ünnep­séget tartottak. népi beszédében — mintegy útravalóul az új üzemmér­nököknek — elmondotta, hogy a mezőgazdaságii ága­zat eredlményei meghatározó mértékben a hazai felsőok­Tegnap délelőtt Szolnokra érkezett Nguyen Viet Phuc, a Vietnami Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vetségének titkára, akit a népfront Ságvári körúti szék­házában Sándor László, a HNF Szolnok Megyei Bi­zottságának titkára fogá- dott. Ezt követően a vietna­mi vendég Kötelekre 5uta- zott, ahol a település veze­tői tájékoztatták a község lakóinak életéről, majd ellá­togatott a termelőszövetke­zetbe. A találkozó este a köz­ségi kultúrotthonban barát­sági gyűléssel fejeződött be, amelyen Nguyen Viet Phuc hazája szocialista építőmun­kájáról, a vietnami nép éle­téről, mindennapjairól be­szélt. Míg a korlátolt polgári gondolkodás szerint demok­ráciáról szó sem lehet ott, ahol egypártrendszer van, addig a mi gyakorlatunk azt mutatja, hogy a szocializ­musban a demokrácia ser­kentője, mozgatója, motorja éppen az az „egy” párt, a társadalmi vezetőszerepét betöltő marxista—leninista párt. A-történelemi tasiilsága szerint a magyar kommunis­ták számára sohasem lehe­tett kétséges, hogy a szoci­alizmus lényegéhez szorosan hozzátartozik a demokrácia, mégpedig olyan értékterem­tő. emberközpontú, alkotó­munkára késztető demokrá­cia, amelyben az ember ön- megvalósító szabadságának nem szab korlátokat a ki­zsákmányolás „szabadsága”. S ahol a jogegyenlőség nem abban a paradoxonban áll, hogy a dúsgazdagnak is, és a koldusnak is joga van a híd alatt aludnia (Anatol France), hanem ahol a sza­badságnak anyagi alapjait is biztosítják a társadalmi vi­szonyok. Persze legyintve mondhat­ja valaki, hogy mindez csak szép ideológia. Ám, hogy mennyire nemcsak az, hogy a szocialista demokrácia va­lóságos kibontakozásának fo­lyamatáról van szó. azt elég beszédesen mutatják jelen­kori történelmünk legutóbbi két és fél, három évtizedé­nek tényei, amelyeket nem szükséges unos-untig felem­legetni : köztudomásúak. De érdemes ismétlőleg frissen odafigyelnünk mindarra, ami e tárgyban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. kongresszusán megfogalma­zódott, akár elemző értéke­lésképpen, akár a tenniva­lók meghatározásaiképpen. Talán csak a rend — a Lo­Az ünnepségen dr. Pethő Menyhért rektorihelyettes köszöntötte a megjelenteket, az elnökségiben helyet fog­laló Villányi Miklós állam­titkárt, Fábián Pétert, a me­gyei pártbizottság titkárát, Bereezki Lajost, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­sét, a társintézmények képvi­selőit, a főiskolai kar taná­csának tagjait, az avatásra váró üzemmérnök-jelölteket. Dr. Sinóros Szabó Botond oktatási igazgatóhelyettes tett jelentést az államvizs­gák eredményéről. Sikeres­nek minősítette az idei ál­lamvizsgákat, a szigorló hallgatók gazdagodó tudás­anyagról. mélyebb műszaki tartalmat hordozó ismeretek­ről tettek tanúbizonyságot, megfelelő közgazdasági szemlélettel, a korábbiaknál jobb előadókészséggel bír­nak — mondotta. Az oktatási igazgatóhelyet­tes jelentését követően az államvizsgát tett hallgatók letették az esküt, majd dr. Patkós István igazgató kéz­fogással avatta őket üzem­mérnökké. A főiskola igazgatója ün­tatási intézmények álltai ki­képzett szakemberek irányí­tásával születtek és szület­nek. A mezőgazdasági terme­lés tényezői 'között a gépe­sítés döntő jelentőségű, el­sősorban a korszerű termelé­si eljárások alkalmazhatósá­ga, másodsorban a termelési ráfordítások növekvő arányai miatt. A termelésbe egyre nagyobb értékű, kezelésre igényes műszaki megoldások kerülnek, amelyek csak meg- felélő szakismerettel páro­sulva jelenthetik üzemeink­ben a termelőerők tényleges fejlődését és a termelés ha­tékonyságának fokozódását. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének és operatív végzésének ebből következő­en nélkülözhetetlen szereplői azok a szakemberek, akik a termelés technikai bázisát fejlesztik üzemeltetik. A száz tizenöt frissdiplomás üzemmérnök nevében Nagy Zoltán köszönte meg a taná­ri kar, az oktatók fáradsá­gos és eredményes munkáját, s búcsúzott a főiskolától. Az üzemmémök-avató, tanév­záró ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Magyar—lengyel együttműködés Tegnap a MOGÜRT .szék­házéban aláírták a magyar és a Lengyel autóipar kép­viselői azokat a magánjogi keretszerződéseket, amelyek szabad utat nyitnak a két or­szág együttműködésének _,z autóbuszok gyártásában. A most aláírt szerződések alapja az a kormányközi egyezmény, amely 1983 ok­tóberében született a két or­szág autóbuszgyártási együtt­működéséről. Duna—85 hadgyakorla t A fegyver­barátság jegyében Június utolsó és július el­ső napjaiban közös harcá­szati, hadműveleti gyakorla­tot tartanak hazánk területén a magyar néphadsereg, a szovjet hadsereg és a cseh­szlovák néphadsereg kije­lölt alakulatai. Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi ál­lamtitkár, a gyakorlat veze­tője a néphadsereg egyik dunántúli gyakorlóterén .tar­tott sajtótájékoztatóján be­jelentette: a részt vevő csa­patok elfoglalták táborhe­lyeiket, s hétfőtől megkez­dődött a közvetlen felkészü­lés a Duna—85 elnevezésű gyakorlatra. A mostani erő­próba szervesen illeszkedik a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzseivel összehangolt kiképzési terv­be, s évek óta hazánk terü­letén, szovjet és csehszlo­vák részvétellel rendezik meg. Idén 23 ezer katona vesz részt a közös munká­ban. Ezek a gyakorlatok — így a mostani is — jól szolgál­ják az internacionalista fegyverbarátság elmélyíté­sét, képet adnak a testvéri hadseregek erejéről, de­monstrálják képességüket a béke, a szocializmus vív­mányainak megvédésére. A harcosok és a technika felkészítését bemutató felvé­teleink az egyik magyar egy­ség táborhelyén készültek. gikal'reriö — kedvéé í't'hang- zott el a kongresszuson újó­lag összefoglalva az. ami ki­induló álláspontunk ebben az írásban az egy-, vagy többpártrendszer kérdésé­ről. Magyarországon a máso­dik viliágháború, a fasiszta rendszer bukása, a felszaba­dulás utáni évek politikai küzdelmeiben úgy alakultak á történelmi körülmények, hogy a szocialista társada­lomépítés útjára az egypárt­rendszer keretei között tér­tünk rá. Nincs értelme fel­melegíteni a vitát, feltenni újra a rég túlhaladott kér­dést, hogy ez helyes volt-e, vagy sem (noha az azóta szü­letett, és felnőtt, ma már a népesség nagyobb részét al­kotó fiatalabb generációk kérdéseire természetesen fe­lelnünk kell). Számunkra az egypártrendszer nem elvi, hanem gyakorlati kérdés. Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a szocializmus út­jára lépő országokban — más feltételek, más történel­mi körülmények között — másként lesz. Kritikusan, önkritikusan Elvi és gyakorlati kérdés viszont a szocialista demok­rácia kibontakozása és fejlő­dése: hogyan lehet és kell tovább lépnünk érvényesülé­sének kiteljesedéséért? Mert hogy tovább lehet és kell lépnünk, azt épp a társadal­mi vezetőszerepét betöltő, a magyar nép sorsának alaku­lásáért nagy felelősséggel dolgozó párt ösztönzi, kriti­kusan és önkritikusan, ko­rántsem elégedetten az elért eredményekkel. „Pártunk politikájának fontos eleme a szocialista demokrácia to­vábbi kibontakoztatása. - Ez elvileg, politikailag egyaránt szükséges.., — mondotta a többi között kongresszusi vi­taindítójában Kádár János. Szükséges és lehetséges, hogy a dolgozók százezrei­nek, millióinak beleszólása legyen a kérdések eldöntésé­be, a végrehajtás ellenőrzé­sébe, saját sorsuk intézésébe. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politikai erő­sítésének fő útja”. Nos, félre­érthetetlen válasz ez nem­csak azoknak, akik polgári előítéletek foglyaiként ellen­tétes dolognak tartják a szo­cializmust és a demokráciát, hanem azoknak is. akik eset­leg saját soraikban „féltik” a szocializmust az úgymond ..túlzott” demokráciától. Köztudomású, hogy a most következő időszakban, már ebben az évben, néhány hét múlva és aztán, a következő esztendőkben a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésében két területen kívánunk és fogunk tovább­lépni. Az egyik az országgyű­lési képviselők és tanácsta­gok június 8-i megválasztá­sa első ízben a módosított választójogi törvény alapján; a másik terület pedig a mun­kahelyi demokrácia, ahol gazdaságirányítási refor­munk továbbfejlesztésével összefüggésben a dolgozó kollektívák az eddiginél lé­nyegesen nagyobb beleszólá­si jogot kapnak vállalatuk sorsának meghatározásába, a helyi távlati és közelebbi tervek kidolgozásába, a dön­tésekbe, a gazdasági vezetők kiválasztásába, és munká­juk ellenőrzésébe. Afféle vizsgaidőszaka ez az idei tavasz és nyárelő az állami és társadalmi élet de­mokratizmusa érvényesülésé­nek, felmérése intézménye­ink és közösségeink politikai érettségének, már ami a vá/liasztásokat és az azokat megelőző jelölő gyűléseket illeti. Nehezen jóváteheíő hiba volna holmi régi be­idegződésekkel, rosszul ér­telmezett „szocializmusfél- tésbőü” e folyamatban fékez­ni az éppen csak kibontako­zóban lévő demokrácia ér­vényesülését, mi több a kom­munisták egyik fő kötelessé­ge megakadályozni az eset­leges törvénysértéseket. Elválaszthatatlan fogalmak Demokrácia és törvényes­ség, szabadság és fegyelem elválaszthatatlan fogalmak. A munkahelyi demokrácia intézményeinek továbbfej­lesztése sem jelenti azt, hogy anarchiát tűrnénk el az üze­mekben. Épp ellenkezőleg, a Százhúsz tonnás vasúti mérleg készül Székesfehérvár pályaudva­rán a vasúti rekonstrukciós munkák keretében hozzáfog­tak egy 120 tonnás új va­gonmérleg építéséhez. Alkat­részei, melyeket a szolnoki MÁV Járműjavítóban ké­szítettek, már a helyszínen vannak. Ezzel a viszonylag kis összegű, valamivel több mint kétmillió forintos beru­házással a teherforgalom és a vagonkihasználás szem­pontjából igen fontos problé­mát oldanak meg a nagy for­galmú székesfehérvári pá­lyaudvaron. Jelenleg ugyan­is négytengelyes vagonok mérlegelésére itt egyáltalán nincs lehetőség. Ezeket vagy Budapesten vagy az irány szerinti legközelebbi na­gyobb állomáson mérik meg. termelésben, és általában minden munkaterületen a jelenleginél is nagyobb rend­re. fegyelemre van szükség — szervezettségre, munka-, technológiai, szállítási, koo­perációs, pénzügyi fegyelem­re, — hogy a gazdaság jöve­delemteremtő képessége fo­kozódjék, s erre alapozva érzékelhetően, s a teljesít­ményekkel, a munka társa­dalmi hasznosságával ará­nyosan javuljon a dolgozók életszínvonala. Nagyon is üdvös lehet, ha a gazdasági vezetők az eddiginél jobban függnek a munkahelyi kol­lektíváktól, az ott dolgozó közösségedtől; ha a nyilvá­nosság megfékezi a karrieris­tákat, gátat szab minden ön­kényeskedésnek. visszaélés­nek. Ez a kollektív ellenőr­zés azonban nem korlátoz­hatja az erőskezű rendet és fegyelmet követelő, határo­zott, vállalkozó szellemű, di­namikus gazdasági vezetői íjyakorlatot. A kommunis­táknak kötelessége, hogy az ilyen vezetőket szívvel-lélek- kel támogassák, kiálljanak mellettük. Pártunk bízik a dolgozók érettségében, ab­ban, hogy a demokrácia ki- szélesítése nem gyengíti, ha­nem erősíti, bátorítja az ilyen típusú gazdasági veze­tést. A legjobb intézményes, szervezeti keret ig csak any- nyit ér azonban, amennyire kitölti azt az eleven, valóság­formáló gyakorlat. És a pártszervezetek éppen en­nek serkentésében saját mű­ködésük politikái és erkölcsi ösztönzéssel játszhatnak óri­ási szerepet. Természetes, hogy csak azok a kommunis­ták tudnak kellő meggyőző erővel, erkölcsi hitellel bá­torítani az állampolgári, a munkavállalói, vagy — szö­vetkezetekben — a tulajdono­si jogok demokratikus gya­korlására, akik ezt már ma­guk is jól begyakorolták a pártéletben. Más szóval: ahhoz, hogy a pártszervezetek eredménye­sen tölthessék be hivatásu­kat, hogy hatásuk legyen ab­ban a közegben — a munka­helyen, a lakóterületen —, ahol működnek, elengedhe­tetlen, hogy saját soraikban, saját szervezeti kereteiken belül eleven, magas színvo­nalú politikai munka foly­jék. Hogy megsérthetétlenül érvényesüljenek a pártélet lenini normái, a demokrati­kus centralizmus alapelvei, hogy a pártmunka természe­tes létformájaként hassanak, alkossanak a pártdemokrá- cia friss erői. A pártélet fó­rumain nem lehetnek ,,ta- bü’-témák, helye van a nyüt és őszinte vitának, a felelős „visszabeszélésnek” bármely párttagot foglalkoztató kér­désről, mert csak az ilyen légkörben várható, hogy fel­színre kerüljenek a tévedés veszélyét jelző kételyek, az új konstruktív, alkotó gon­dolatok, a mai valóság bo­nyolult problémái. Ám a szabadon kifejtett elgondolá­sok marxista-leninista szel­lemű tisztázása, a demokra­tikus jogaival élő párttag kérdésének megválaszolása után, a viták lezárását és a döntéshozatalt követően a demokratikusan hozott hatá­rozat egységes képviselete, egységes és fegyelmezett vég­rehajtása a kommunisták kö­telező feladata. Demokrácia és fegyelem, alkotó gondol­kodás és cselekvő teremtés, új iránti fogékonyság és marxista—leninista elkötele­zettség; így ötvöződik ^ kell, hogy ötvöződjék — pár­tunk szervezetének minden pórusában a demokratikus munkastílus. Egyik fö hajtóerő S mivel e munkastílus ál­talánossá válása, megszilár­dulása mind sürgetőbb egész állami és társadalmi éle­tünkben, ezért a partdemok­rácia. és a közéleti demok­rácia együttes fejlesztése, a párt erre irányuló nagyon komoly eltökéltségének gya­korlati bizonyítása, elválaszt­hatatlan egymástól. Nem túl­zás azt állítanunk, hogy a párton belüli demokrácia elevenségétől és színvonalá­tól függ, mennyire sikerül előbbre lépnünk a szocializ­mus egyik fő hajtóerejét je­lentő közéleti demokrácia működtetésében, az erre szolgáló intézményes keretek fejlesztésével és a kommu­nisták példamutatásával. Kongresszusi v.itaösszefogla- lójában Kádár János így világította meg ezt az össze­függést: „A lenini normák állandó és még teljesebb ér­vényesítése a párt munkaké­pességének és harckészségé­nek alapfeltétele. Ezek nél­kül forradalmi párt nem dol­gozhat. Megvalósításuk fon­tos feltétele annak is, hogy társadalmunkban továbbfej­lődjék a szocialista demok­rácia”. K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom