Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

6 1985. JÚNIUS 22. Nemzetközi körkép SALT—2 döntés — kiskapukkal Ronald Reagen elnök, akinek jelentést tesznek, és akinek a kezében van a döntés kulcsa... Olaszország ZUét: a Quirinale tát. Róma ismét választási láz­ban ég. Május ó'ta az elnök­választás ia .harmadik pcii- tifcai erőpróba Itáliában. Ak­kor csaknem 45 millió vá­lasztót hívtak az urnáikhoz, hogy megújítsák 15 tarto­mány, igen sok megye vá­ros és település helyi ön- kormányzatát. A részleges községtanácsi választások után június 9-én és 10-én az nagyválasztók. A nagypapa visszalépett Az olasz alkotmány értel­mében ugyan,is az államfőt a 630 képviselőn, a 323 szená­toron kívül a valamennyi olasz párt számarányának megfelelően kijelölt 58 tar­tományi tanácstag választja. Mint az alkotmány 87. pa­ragrafusa kimondja, a köz­társaság elnöke a nemzeti egységet képviseli. Állam­polgárságán. 'kívüli a legfőbb feltétel az 50. életév betöl­tése. Persze, az olasz hagyomá­nyoknak megfelelően a Qui- rinadé palota, az államfői re­zidencia meghódítását min­dig széleskörű pártközi kon­zultációk előzték meg. E so­rok írójának, emlékezetében élénken él még a hatodik köztársasági elnök, Giovanni Leone megválasztásának él­ménye 1971. decemberében a kereszténydemokrata párt Amintore Fanfanit szerette volna államfőnek jelölni. Csakhogy az Olasz Kommu­nista Párt — más baloldali erőkkel összefogva — napo­kon át megakadályozta Fian- fani győzelmét. Nem sikerült köröket. Kereszténydemokrata ambíciók A Demioikirazia Cristiana, az Olasz Kereszténydemok­rata Párt már jóideje han­goztatja: számára hátrányos, hogy az államfői és a mi­niszterelnökit tisztséget is a szocialisták birtokolják. Rá­adásul a DG. kétségkívül Olasz Kommunista Párt kez­deményezésére népszava­zásra került sor a mozgó- bérskála ügyében. Most pe­dig — miután július 8-án le­jár Sandro Pertini államfő hétéves mandátuma — a leg­magasabb olasz közjogi mél­tóság személyére adják majd volksukat az úgynevezett megszereznie a kétharmados többséget az első három for- (du,lóban — napopta .csak egy szavazást bonyolítanak le—, majd később az abszolút többséget sem. Végül decem­ber 24-én a karácsonyi ün­nepek előestéjén a keresz­ténydemokraták és a kom­munisták kompromisszumá­nak eredményeként Leone már sikerrel vette az aka­dály,t Most ismét bonyolult hely­zetben állítják föl az urnát a képviselőházban. A hét éve megválasztott Sandro Pertini, akiinek tevékenysé­gét lényegében minden olasz párt pozitívan, értékeli, kö- , zölíe nem indul a mostani elnökválasztáson. „Itália nagypapája” — így becézik országszerte az antifasiszta ellenállók egykori legendás hírű hősét — az idén tölti be 89. életévét. Ugyanúgy a szo­cialista párt tagja ahogy Bettino Craxi miniszterel­nök, s ez már eddig is bosz- szamtott bizonyos politikai A szovjet—amerikai SALAT— 2 körüli washingtoni huza­vonáiban, a mesterségesen is dramatizált törvényhozási vita uitán tulajdoniképpen az történt, ami többé-kevé&bé előre látható volt: Reagan elnök úgy döntött, hogy kor­mányzata egyelőre tartja magát a hadászati fegyverek és fegyverrendszerek 'korló- tozáséról 1979-ben kötött két­oldalú (de sohasem ratifi­kált) szerződés előírásához, amennyiben a Szovjetunió is hasonlóképpen jár el. El­ső pillantásra úgy tűnik, hogy az elnök a „héják” és a ,galambok” 'közti párharc­ban a bölcs igazságtevő sze­repét játszotta. Ám a hátte­ret mélyebben vizsgálva, okkal és joggal kételyeink támadhatnak, hiszen az em­lített állásfoglalás több „kis­kaput” hagy a hadászati tá­rnádé erők további korszerű­sítésére. A nyugati hírmagyarázók — mint ilyen esetekben már amnyisizicr — azt emelik ki, hogy ezúttal is a State De­partment azaz a külügymi- nisatiériium s&mpontjai kap­ták prioritást — és nersze a szenátus többségiének ákiara- ta — a SALT—2 azonnali felmondását követelő Penta­gonnal szemben. Bár ebben van némi igazság, aligha be­szélhetünk az egyik tábor „vereségéről”, és a másik „győzelméről;”, mert hiszen egyik sem adta fel az Egye­sült Államok katonai fö- lénysaerzésd törekvéseit, a pillanatnyi hadászati egyen­súly megbontását célzó szán­dékait. Itt (legfeljebb csak arról lehet szó, hogy az ere­deti célok eléréséhez vezető utak-módok mikéntjének megítélésében, az eszközök kiválasztásában az amerikai hatalmi elit csúcsain elité- rőék a vélemények. Jólielhet a SALT—2 megállapodás kétoldalú, tehát a Szovjet­uniót és az Egyesült Álla­mokat érinti közvetlenül, nem mellékes, hogyan véle­kednek a NÁTO-szövetsiége- £rsk. George Shultz külügy­miniszter nyilván nem vé­dettemül „szondázta” az at­lanti partnereket. amikor 'legutóbb részt vett a portu­gáliai EstorUban rendezett kétnapos N A T O-tanácSkozá - son. Washingtoniban bizo­nyára mérlegelték, hogy a SALT—2 határidő előtti ér­vénytelenítésié (a szerződés az év végén jár le) kedvező,t- leniül alakítaná az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait, amelyéket már amúgyis megterhelt a Rea- gemféle „csillagihábanús” program. Végül, de nem utolsósorban, a taktikai meg­fontolásokban lehetetlen volt eltekinteni a határozott han­gú szovjet figyelmeztetések­től, a két vezető atomhata- lorri kivételes felelősségére való moszkvai apellálástól. Mindezeken. túlmenően prcipagandisatikus szempon-- itolk is vezérelték Reagen el­nököt és környezetét a dön­tés meghozatalában. Hivatal­ba lépése után Ronald Rea- gem nem terjesztette a szer. ződésit jóváhagyásra a tör­vényhozás elé, mondván ez egyoldalú előnyt jelentene a Szovjetunió számára. Ez az állítási, persze, minden, ala­pot nélkülözött, hiszen a ha­dászaid egyenlőséget, a hoz­závetőleges katonai egyen­súlyt mindkét féL’ elismerte. Az amerikai félnek erre a kibúvóra egyszerűen azért volt szüksége, hogy a szer­ződés korlátozó intézkedé­seit könnyebben megkerül­hessék, és szabad kezet ad­janak a stratégiai támadó fegyverek nagyarányú mo­dernizálás,ához, az 1970-es évek elején elvesztett erőfö­lény visszaszerzéséhez. Bár Reagen elnöksége alatt foly­ton erre törekszik - (amióta hatalmon van, egyetlen fegy- verzetkorilátozási megálla­podás sem született), arra azonban most mégsem szán­ta el magát, hogy csak úgy féüikéelből semmissé tegye a sok-sokévi munkával tető alá hozott SALT— 2-t Mint emlékezetes, ez az egyezség meghatározta a mindkét fél rendelkezésére álló hadászati fegyverek számszerű felső határát, sőt bizonyos csökkentést is elő­irányzott. A minőségi kor­látozásra azonban — ép­pen az amerikai fél hi­bájából — nem kerülhe­tett ser, mert a washingto­ni kormányzat. 1981 őszén minden, eddiginél nagyobb volumenű katonai progra­mot hirdetett meg.' Ettől re­mélte, hegy az Egyesült Ál-' lámák viszonylag rövid idő alatt kivívja majd az egy­oldalú fölényt. Ez a várako­zása — az időben tett haté­kony szovjet válaszintézke­dések következtében — nem teljesülhetett. Nem tudta megszerezni a büntetlen, első csapásmérés képességét, kénytelen volt Genfben is­mét tárgyalóasztalhoz ülni a Szovjetunióval, miiköben az Úgynevezett hadás,zaiti vé­delmi kezdeményezéssel, vagyis az űrhadviselésre való felkészüléssel, ismét előnyre igyekszik szert tenni. Az összefüggés teljesen vi­lágos: a Weinberger had­ügyminiszter mögött felso­rakozó szélsőséges körök a „világűr-pajzs” egyidejű megteremtésével lázas ütem­ben akarják rendszerbe állí­tani a potenciális ellenfél megsemmisítésére szánt ha­dászati támadó eszközöket, így például az MX interkon­tinentális ballisztikus raké­tákat, a Trident mintájú, egyenként 24 rakétával fel­szerelt új atomtengeralattjá- róikat. Ez, persze a minded­dig hallgatólagosan betartott SALT—2 durva megsértése nélkül nem votoá lehetséges. Nos, Reagen ezért tartotta nyitva azokat a bizonyos .kiskapukat” a további, fegy­verkezés előtt Arra hivat­kozva, hogy amennyiben a Szovjetunió — úgymond — megsértené a szerződési kor­látozásokat, akkor az USA „megfelelő ellenlépéseket” tesz. Ugyan kire is bízta vol­na az efféle mondvacsinált „megsértések” dokumentálá­sát, mint éppen a Pentagon vezetőire?! így tehát a továbbiakban a hadügyminisztérium „hé­jái” dönthetik majd el, mit tegyen az elnök, amennyi­ben a Pentagonban úgy -íté­lik meg. hogy a SALT—2 mégsem tartható életben. Nem túlbágosan. biztató az sem, hogy Reagen előrejel­zése szerint az év második feliében újra visszatér a szer­ződés ügyére, és attól füg­gően foglal állást, milyen magatartást tanúsít a Szov­jetunió a most folyó genfi tárgyalásokon. Az ilyen előzetes feltéte­lék támasztása eleve azt a gyanút ébresztheti fel. hogy az amerikai fél, — makacsul kitartva „csilla©háborús” tervei mellett — voltakép­pen minden ésszerű és köl­csönösen elfogadható komp- rtoirnisiszum megloirptjd ózásá­ra törekszik, a kudarcért azonban megkísérli a szovjet felire hárítani a felelősséget. Ha tényleg ilyen politikai- katonai számítások rejlenek a SALT—2 amerikai kulisz- szái mögött, akkor a túlzott derűlátásra aligha lehet okunk... Serfőző László alezredes Nagyvárosok: emberi hangyabolyok . A pokol olyasféle hely lehet, mint London — írta a múlt szá­zadban Percy Shelley angol költő. Bertold Brecht viszont amerikai emigrációjában így vélte, hogy a pokol szakasztott olyan lehet, mint Los Angeles. Ha a két költő ismerné a fej­lődő világ nagyvárosainak prob­lémáit, bízvást egyetértene ab­ban, hogy az 1800-as évek Lon­donja, vagy az 1940-es évek Los Arigelese ahhoz képest legfel­jebb a tisztítótűzhöz hasonlít­ható. ENSZ-szakértők szerint szeméthegyekkel borított nyo­mornegyedek, szegénység és a természeti katasztrófák állandó veszélye határozza majd meg a jövő szupermetropolisainak ké­pét. Az ENSZ-statisztikák szerint a 21. század a városok évszázada lesz. 1900. körül az emberiség 40 százaléka volt városlakó, 2000-re az emberiség fele lakik majd nagyvárosban, s nagyob­bik része a harmadik világ agyonzsúfolt, piszkos metropo­lisaiban. Három évtizeden be­lül a nagyvárosok lakossága összesen 1,7 milliárddal fog gya­rapodni. A fejlődő világ városai közül az 1950-es években csak Sanghajnak volt öt milliót meg­haladó lakossága, 2000-ig 45 har­madik világbeli város éri el ezt a nagyságot. A jelenleg 17 mil­lió lakosú Mexikóváros az év­ezredfordulóra túl fog tenni a világ mostani legnagyobb sű- rűsségű településén, Tokión, s lakosainak száma 26 millióra duzzad. Utána következik majd Sao Paulo 24 millióval. Egyes nagyvárosokban a hely­zet már ma katasztrofális. Kai­ró és‘ Dzsakarta néhány kerüle­tében a népsűrűség négyszer akkora, mint Manhattan-ben. Kalkutta szegénynegyedeiben huszonötén osztoznak egy utcai vízcsapon, a dzsakartai lakások háromnegyedében nincs vízve­zeték. Mindenütt hiányoznak az elemi egészségügyi berendezé­sek, kevés a kórház, az iskola, a munkahely, az élelmiszer, a levegő szennyezett ... A Mexi­kóvárosra rátelepedő smog éven­te többezer ember halálát okoz­za. Lagosnak egyáltalán nincs szennyvízcsatornája. Manilában az ENSZ adatai szerint a gyere­kek 80 százaléka alultáplált. A városok növekedését meg lehet állítani adminisztratív in­tézkedésekkel is, ám — s a ta­nácstalan szakértők ezt jól tud­ják — ez . nem megoldás azokra a súlyos gazdasági és szociális problémákra, amelyek folytán az ember kényelmét szolgálni hivatott települési forma em­berellenes, rákos daganattá vá­lik. megerősödött a legutóbbi vá­lasztásokon. Graxi és szocia­listái pedig —, ha nem is hangozta'tjálk — fontosabb­nak tartják az ötpár,ti koalí­ció éléin megóvni vezető po­zíciójúikat, mint továbbra is megőrizni a Quirinale paio­Luandában a fiatalembe­rek többsége katonai egyen­ruhát víseL A laktanyák gyakorlóterein gyorsított ütemben próbálják hozzá­szoktatni az újoncokat a fe­gyelemhez. Nincs sok idő az alapkiképzésre: az angolai hadseregnek egyre több ka­tonám van szüksége ahhoz a harchoz, amelyet hossizú évek óta az UNITA kor­mányellenes szervezettel szemben kénytelen folytatni. Hogy miért nem képes a csialknem százezres létszámú néphadsereg, a FAPLA le­számolni az UNITA hozzá­vetőleg 40 ezer fegyveresé­vel? A -válasz: a gyalogság harcképessége még nincs olyan magas szinten, mint a légierőé, vagy a tüzérségé. Márpedig az UNITA elleni harcban az őserdőkben, a hegyes-dombos területeken a lövészekre nehezedik a há­ború fő terhe. Furcsa ez a háború, mert nincsenek nagy csaták és jobbára megálla­píthatatlan, hogy egyes vi­dékek tulajdonképpen a kor- mániycsapatök vagy az UNI­TA ellenőrzése alatt van­nak-e. Az UNITA azt állítja, hogy az ország területének több mint kétharmadát ellenőrzi. Luandában ezt cáfolják és hangsúlyozzák, hogy az el­lenforradalmának kiterjedt, de rendkívül gyéren lakott területeken mernek csak mozogni ési egyetlen fontos várost sem birtokolnak. An­golai katonai források sze­rint az UNITA fegyveresei közül mintegy 15 ezren kis kommandókban tevékeny- írednek, hajítanak végire me­rényleteket. Mint például a közelmúltban Luandától hatvan, kilométerre az UNI­TA egyik ilyen, kommandója egy ikis faluban kegyetlenül lemészárolt több tucat helyi •lakost. Egyes források sze­rint bosszúból, azért, mert nem találtak elég mennyi­ségben elrabolható élelmi­szert. Általános vélemény, hogy az UNITA csakis a Hasonlóiképpen szíve­sebben látnának keres,ztény- demoikrata politikust az ál­lamfői tisztségben a koalí­cióban résztvevő sízociálde- mokraták és liberális pártiak is. Ami az OKP-t illeti, hely­zete május óta meglehetősein megrendült. A községtanácsi választásokon érzékeny vesz­teséget szenvedett, a júniusi népszavazáson pedig a vá­lasztók több mint 54 száza­léka elutasította az OKp ál­láspontját. Ilyen körülmé­nyek között a kommunisták tárgyalási pozíciója a DC- vel és a megerősödött kor­mánytöbbség má s pártjaival nélkülözi azt a tekintélyt és súlyt, ami korábban — főleg a hetvenes években — meg­határozó lehetett A titkos favorit Mindezzel együtt meglehe­tős bizonytalanság uralkodik a DC berkeiben. A keresz­ténydemokratáik titkos favo­rit ja Annaldo Foblani, a koa­líció nemrég hazánkban járt miniszterelnök -helyettese. Az Espresso című befolyásos hetilap júniusi közvéle­ménykutatása szerint — a választói testület 201 tagjá­tól. vagyis mintegy egyötö­détől kértek hat hónapon át választ — Forlani esélye 43,2 százalékos. Ö az ötpórt,i koalíció fenntartásának fel­tétlen híve, ami egyszer­smind azt is jelenti, hogy megválasztása esetén Craxi pozíciója nem forog kockán. Előfordulhat azonban,, hogy az OKP és más baloldali erőik Forlani ellen szavaz­nák. Ebben az esetben a köz- véleménykutatás alapján Penigno, Zaccagniini, a DC baíllszármyának egyik tekinté­lyes 'képviselője, vagy Fran­cesco Cossiga, a szenátus kereszténydemokrata elnöke pályázhatna a siker remé­nyében aiz államfői posztra. Gyapay Dénes megfélemlítés eszközével él azokon a területeken, ahol egyáltalán, nem számít tö- megtámogiatásra. Tény, hogy az ország déli. délkeleti ré­szén, egyes vidékeken a Jo­nas Savimlbi vezette szerve­zet ravaszul ki tudja hasz­nálni a maga javára a lako­saknak a rossz ellátási viszo­nyok miatti elégedetlenségét és a törzsi kötődéseket. A dél-afrikai veszély . ál­landó. Az országban állomá­sozó legalább 30 ezer kubai katonából hozzávetőleg húsz­ezer Délen van lekötve, hogy puszta jelenlétével elriassza a déttr-afirilkai csapatokat az angolai rendszer erőszakos megbuktatásától. A fennma­radó tízezerre a főváros köz­vetlen. védelménél és a nem­zetgazdaság egyetlen pillérét jelentő oliajkiterimelés oltal­mazásánál van szükség. így az angolai hadseregnek ma­gának kell megoldania az UNITA elleni harc nehéz fel­adatát. Az amerikai és a dél-afri­kai kormányzat azt szeretné kikényszeríteni, hogy az Eduardo Jósé dós Santos el­nök vezette angolai kor­mányzat bocsátkozzék tár­gyalásokba az UNITA-val. A iuandai benyomások és a hi­vatalos nyilatkozatok alap­ján úgy tűnik, az angolai ve­zetés erre nem hajlandó. Ad­dig legalábbis biztosain nem, amíg Jósé Savimbi áll e saertvezet élén. Próbálják viszont leválasztani az UNI- TA-ból; azokat, akikről felté­telezik, hogy valamennyire érzékelni képesek a nemzeti egység ügyének fontosságát. A másik, az. utóbbi évek folyamán élSatnyult kor­mányellenes szervezetből1, az FNLAJból korábban 1500 fegyveres átállít a FAPLA- hoz, s katonai vezetőik tiszt­iként szolgálhatnak a koráb­bi ellenségnél! Luandáiban Úgy vélik, hogy az UNITA egysége sem lesz tartós. összeállította; Majnár József Az amerikai tárgyaló ikűldöttség Genfben (középen Ram­pelmann a fő koordinátor) Weinberger hadügyminiszter, a „héják” vezére i— stílusosan — éppen egy harcjárműből ad utasítást a következő „mű­veletre” Furcsa háború

Next

/
Oldalképek
Tartalom