Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚNIUS 22. I Arcképvázlat I Választások után Vállalati tanácsok . — A kiválasztás elveit persze nem volt nehéz meghatározni, ezeket maga a cél — egy a vállalati stratégia meghatározására képes testületet akartunk létrehozni — is sugallta, de a párt Politikai Bizottságának tavaly októberi határozata és a szakszervezeti szervek útmutatói is sokat segítettek — magyarázta a vállalati tanács megalakulása érdeké - ben kifejtett munka bonyolultságát Tari Mihály, a Szolnoki Megyei Sütőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. — Tehát olyan embereket kerestünk, akik alaposan ismerik saját munkaterületük feladatait, gondjait, ám ezeken a kérdéseken túl is látnak: tudják üzemük helyét, szerepét, az egész vállalat életében, és megértik, a tanácsnak csak kivételes esetben lehet a-z a dolga, hogy a helyi problémák megoldására gyógyírt találjon. Persze, • a 'tanács (tagjának egyáltalán nem szabad megfeledkeznie „honnan jött”, a vállalati „nagy kérdésekről” döntve azt kell mérlegelnie, hogy igent vagy nemet mondani mit jelent a saját üzemének. Támpontok kiválasztása Szeretném leírni a korát. Nehezen tudom megállni, hogy ne tegyem, mert hiszem, hogy indiszkrécióm az idők múlásától) rettegő középkorú nőket megnyugtatná. Dr. Mécs Jánosné bebizonyította, hogy a korral, nem feltétlen jár együtt az öregedés. Túl van. az ötödik X-en, dé a huszonévesek is megirigyelhetik filigrán termetét, kifinomult ízlésre valló öltözködését, a kereskedők pedig fáradhatatlanságát, örök mosolyát, türelmét, - közvetlenségét. Elismerem gyanúsan sok a dicsérő jeliző. Azt is elismerem, hogy elfogult vagyok. Futó ismerősként, a szolnoki Álba Nová'k terem alkalmi vevőjeként lettem elfogult. De miért nem tettek elfogulttá más kereskedők? Mert kávéfőzőit, téUkabátot, cipőt és nem festményt, egyedi kerámiát, égetett zománcot, bőnmappát, ezüstgyűrűt, réz- láimipát, vászonkor pitozású fótelelkeit kínálnak? Együgyű a kérdés, úgyis tudják, hogy a válasz csak az lehet: nem ezen múlik. Joli elvarázsolt az udvariasságával!, a1 tapintatos le- es rábeszélő készségével, a temperamentumával, ahogyan bependerül. kipenderül a pulit mögé, al pult elé, a raktárba, a kirakatba, hogy a vevő elé rakhassa mondjuk az üzlet szemiüvegtok-kínálar tanaik egédz skáláját Elvarázsolt azzal, ahogyan, együtt tud töprengeni a vevővel, ahogyan a bizonytalankodókban határozottá teszi az elképzeléseket Egyszóval jó üzletasszony. Mondják róla azok is. akik nálam jobban fukarkodnak az elismerő jelzőkkel. Hogyan lett azzá? Egyáltalán hogyan lett műkereskedő a kórházi adtni- ndsztrá torból ? — Véletlenül. Szerettem, szeretem a képzőművészetet. Magam sohasem csináltam, tehetségiem, ambícióm nem volt hozzá. De amióta az eszem tudom, vonzott a szép. Izgatott a képiben. fáiban, bronzban, agyagiban kifejezett megformált gondolat. 1957-ben Pestről kerültünk Szolnokra a férjemmel, aki mellkasselbész, és. éppúgy szereti a művészetet, mint én. Szerencsés találkozás. Az első szolnoki élményünk egy jubileumi tárlat volt és úgy hozta a sors, hogy a művésztelep szomszédságába költöztünk. Érdeklődő idegenként ismerkedtünk meg festőkkel), szobrászokkal, és kerültünk jó- néháinyukkol meghitt barátságiba. A férjem egyik orvos- kollégájának a felesége a Képcsarnok Vállalat szervezőjeként dolgozott. Magyarán képeket árult. Ök elköltöztek. és tőlem megkérdezték, helyéibe lépnék-e? 1964- et irtunk. Akkor már komolyan szó volt arról, hogy boltot nyit Szolnokon is a Képcsarnok Vállalat, és 1967 április 1-én a művésztelep alkotóinak bemutatkozásával megnyílt az Aba Novak terem. A Mártírok úti sufni után, amely pusztán képraktár volt, lavórral és szeneskályhával, megváltást jelentett a Szép, új, akkor igazán tágasnak hitt üzletbe költözni. És miért a kezdő szervező lett az üzlet vezetője? Joli úgy emlékszik, hogy a nadrágján és a pulóverén múlott. A vállalat áruforgalmi osztályvezetője később árulta el, hogy azért esett rá a választás. mert jövetelük hírére nem rittyentette ki magát. — örültem, és féltem is. Tudom-e majd csinálni ? Nem ikonyítottam az iparművészetihez, és hát a műke- reskedést, meg a bonyolult adminisztrációt is meg kellett tanulni. Ha sikerült, azt „éimaminak”, a megboldogult Szatmári néninek is köszönhetem, akiivel a sufniban miár együtt dolgoztam. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy mennyire fontos ott az adminisztráció, ahol az értékes festményeiktől a batikolt asztalkendőig mindent 20 százalékért hitelre adhatunk. és vevőink 95 százaléka igénybe is veszi a hitelt. Így bonyolítunk le évente 6 és félmillió forintos forgalmat. A nyitás utáni években 800 ezer forinttal kezdtünk. Az indítás együtt járt a műkereskedés elméletének megismerésével is. Három évig iskolába jártam, természetesen közben dolgoztam. A kolléganőim, mind a hárman ugyanezt tették. Berta József né lófarkos kislányként került ide. Együtt nyitottuk az üzletet. Kétségbeesve néztünk egymásra, amikor ömlesztve megérkezett a rengeteg kerámia és ötvösmunka. Aztán nagy levegőt vettünk, hozzáláttunk a pakoláshoz, elrendezéshez. A ládák és a bútorok cígölése ma is hozzátartozik, de még mennyire, hogy hozzátartozik, a munkánkhoz De ez szigorúan a kulisszák mögött zajlik. Láttam mér kirakatüveget pucolni és utcát söpörni is az üzlet csinos eladónőit. Talán nem titok, elárulhatom, hogy minden kolléganőjelöltet alaposan és kritikusan szemüigyre vettek. Ha nem niézltélk ki belőle, hogy hajlandó a ládát megragadni, és nem rest a seprűt kézbe venni, számításba sem jöhetett. A kellemes, ápolt külsővel egyenrangú feltétel volt ez. Meggyőződésük, hogy jól választottak. A négy asszony több mint kollegája egymásnak. Mécs Jánosné nem is titkolja, büszke a „lányaira”. — Szerencsés összetételű kollektíva. Mindannyian más típusit képviselünk, mások vagyunk. A boltról, a munkáról azonban egyformán gondolkodunk, ebiben biztos vagyok. Mindannyiunknak egyformán fontos az üzlet jó híre. Akkor és attól jó a közérzetünk, ha örül a vevő a sikeres választásnak, ha rátalál arra, amit keres. Nem biztos, hogy 'rögtön az első epikaiammal, de ha vissza- visszajiár, végül biztosan sikerül. Szívesein fogadjuk az érdeklődőket, a csak nézelő- dőket. Sokaikban így és itt tisztulnak le az elképzeléseik. Tudom, hogy sokan vannak, akik csak úgy. be-be- néznelk az üzletbe, nem is tudják pontosan, hogy mit keresnek. Egy világos váza, hamutól kellene, egy kiegészítő kényelmes fotel, egy zsúrkocsi, újséigtartó, előszo- bafogas, tükör, vagy ajándék a házastársnak. gyereknek, barátnak. S ha négy asszony ismeri azt, akinek az ajándékot szánják, a kedves vevő sokszor rájuk is bízza a választást. Ök tudják, mit szeretne, minek örülne, mit nézeget már egy ideje, vagy mit tetetett esetleg félre. — Nem lehetett nem észrevenni, hogy a több mint két évtized alatt hogyan csiszolódott, formálódott az emlberek ízlése. Reméljük a miénk is. Az üzlet berendezésével a bútorok a díszítő- tárgyak, a szőnyegek, a lámpák elhelyezésével igyekszünk elképzeléseket sugallni. tippeket adni az új lakások, a változó lakások berendezéséhez De amit mindennél fontosabbnak érzek, az a művészet közvetítése. A mai magyar képzőművészet és iparművészet népszerűsítése. Ha egy kiállításnak sikere van, hia kelendőek az alkotások, nekünk legalább akkora öröm, mint a művésznek. Évente négy kiállítást rendezünk. Az alkotókkal való találkozás, a személyes kontaktus a ' kiállítás rendezésének közös munkája izgalmas, érdekes szín az életünkben. Nem mondjuk, Ide mindannyiunknak jólesik, ha a kiállító művészek erre jártukban, évekkel később sem kerülnek el bennünket. Beugranak egy klánéra, egy baráti kézfogásra. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a véletlen összehozott a Képcsarnok Vállalattal, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy élvezem a munkám* amiért még fizetnek is. Kovács Katalin „Szóval a kiválasztás elvei szépen kikerekedtek, egész tömören meg tudtuk fogalmazni őket” — tette hozzá az szb-titkár. A jól hangzó általános szabályt azonban nem volt könnyű alkalmazni. Vállalati tanács először alakult, hogy az elvárásoknak kik felelnek meg a leginkább, milyen tulajdonságokkal rendelkezőkből lesznek hasznosan dolgozó tanácstagok? — erre senkinek sem volt elegendő tapasztalata : — Pontosabban az alkalmasságot csak az üzemi demokrácia hagyományos fórumain kifejtett közéleti tevékenység alapján tudta „valószínűsíteni” a jelölő bizottság — kapcsolódott be a beszélgetésbe Dósa János, a vállalati központ koordinációs szerepet végző pártalap- szervezetének titkára. — A jelöltek kiválasztásánál azért volt igen fontos az adott munkaterületen dolgozó párt-, szakszervezeti és KISZ-jszervezetek véleményének összegyűjtése. Természetesen jelöltként csak azok jöhettek szóba, akik az üzemi „népszerűségi listán’’ is előkelő helyen álltak. Feltétlenül figyelembe kellett vennünk, kit mennyire fogad el az üzemi- közvélemény, a munkatársak kit tartanak alkalmasnak érdekeik, véleményük képviseletére. Hogy a szakmái és közéleti jártasságot nem is volt olyan könnyű előzetesen felmérni, azt jól példázzák a Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalatánál megtartott választások: — Nálunk a termelőegységek többségénél igen élénkek voltak a választási gyűlések, de már a jelölések időszakában is látszott, a Bár a Sütőipari Vállalatnál mindenhol csak egy név került a szavazólistára (a dolgozók tizenhét, tagot delegáltak a tanácsija, egy kivételével fizikai dolgozókat, mert az előkészítő és a jelölő bizottság álláspontja az volt, hogy a vállalati stratégia éppen ezeknek a közvetlen termelési tapasztalatoknak a figyelembe vételével tehető megalapozottabbá) és a jelölteket mindenhol meg is választották, a szavazás során tapasztalt 90 százalék körüli részvételi arányból a kérdés iránti átlagosnál nagyobb érdeklődésre következtetnek a vállalati párt- és szakszervezeti szervek. A szolnoki Rákóczi úti üzemben dolgozó autószerelők például így fogalmazták meg várakozásaikat: — Aki a központban dolgozik, hiába kap bármilyen részletes jelentéseket, csak nem érzi úgy a helyi lehetőségeket, mint mi. Vegyük például a fejlesztést, mert mostanában mi 's, más is a lehetőségek szűkössége miatt panaszkodik leginkább. Eddig azt hallottuk, mert másra is kellett pénz, a kért gépekre és műszerekre nekünk ennyi jutott. Viszont, ha ott ül a tanácsban a feladatainkat jól Ismerő, el tudja mondani, ha ennyi pénzt adnak,, akkor mi ezt így és dolgozók valóban az ő emberüket akarják a tanácstagi székben látni — mondta el Hernádi Béla a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. — Ezt bizonyítja, hogy nem egy helyen (a dolgozók összesen 9 küldöttel képviseltetik magukat a 18 tagú tanácsban) a bizottság eleve két jelöltet „állított”. A dolgozók az egyik helyen ragaszkodtak például ahhoz, hogy egy alig több mint két év múlva nyugdíjba menő társukat jelöljék — meg is választották tanácstagnak. Pedig tudták, megbízatása 5 évre szólna és ezt nem töltheti ki végig. Mégis fontosnak tartották, a7- új irányításra történő áttérés időszakában az képviselje őket, akiben a leginkább bíznak. Van olyan tanácstagunk, aki a jelölő bizottság eredeti listáján nem is szerepelt, a választás előtt javasolták jelöltnek, majd a titkos szavazáson a többség mellette voksolt. Azt hiszem, ezek a példák azt bizonyítják, az emberek nem tartják mindegynek, van-e lehetőségük részt venni a vállalat irányításában ... Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy volt olyan termelő egységünk, ahol a jelölés és a választás során is teljes érdektelenséget tapasiztaltunk. Azt hiszem, jellemző, hogy éppen ebben a vidéki üzemben van a legtöbb bajunk a termeléssel, a gazdálkodással. Hogy a dolgok hogyan függnek össze? Az érdektelenség miatt vannak gondok a munkával, vagy a termelési nehézségek fásították el az embereket? ,.. Ezt mindenképpen ki kell derítenünk, ha erre az üzemre továbbra is számítani akarunk. így tudjuk kamatoztatni... Például a járművek jobb állapota ennyivel olcsóbbít- ja a szállítást. Nem is a pénz „kicsikarása” a lényeg, csak fdudjuk; mjnden lehetségest már mérlegelve jutott csak ennyi, a máshová jutó ősz- szeg jobban megtérül, és ez a mi hasznunkat is szolgálja ... Amit az autószerelők, Fekete József és Varga László például a tervek konkretizálásáról (ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy pontosabban szeretnék tudni, egy-egy eddig főleg csak a termelési tanácskozáson hallott szám milyen nekik szánt feladatot rejt) mondtak azt sejteti, hogy közvetlen képviseletet kapó dolgozók az új irányítási formát (ebben az esetben a vállalati tanács megalakulását) ugyanazért tartják hasznosnak, mint a szervezeti korszerűsítésről a legfelsőbb szinteken döntők: részvételükkel a vállalati gazdálkodás javításához kívántak hozzájárulni. Hogy ezt mennyire tehetik meg a valóságban, egyáltalán mennyire fordíthatják saját hasznukra az általában valószínűsített lehetőséget? „Jövőre majd többet, és konkrét példákat is túdunk mondani” — tették hozzá várakozásaik latolgatásához. Az általános megfogalmazásoktól leginkább viszolygó gyakorlati gazdasági szakemberekkel beszélgetve is — érveljenek a vállalatirányítási formák mellett vagy ellene — gyakran halljuk a nemrégiben népszerűvé vált megfogalmazásokat: „a termelő közösségnek adva a működtetésről szóló döntés jogát, a társadalmi tulajdonban hatékonyabban hasznosítható, az új irányítási formák erősítik a gazdatudatot, az érdekeltséget, a felelősséget”. Az igazán meggyőző konkrét példák még legtöbbször hiányoznak, hiszen végül is minden tanácsok működésének jóságán dől el. Minden azon múlik, hogy az elméletileg létező lehetőségekből mennyit sikerül valósággá tenni: — Én a sizállítás, a karbantartás feladatait, problémáit jól ismerem, de akkor is szavaznom kell majd, ha arról dönt a tanács, hogy a vállalat mennyi kenyeret és mennyi péksüteményt gyártson — gondolt utána a várható nehézségeinek Arnóth József vállalati tanácstag, a Sütőipari Vállalat autószerelő csoportvezetője. — Egyéni képességeimtől függetlenül is csak akkor tudok felelősséggel egy-egy javaslatra igent vagy nemet mondani, ha a szakemberek segítséget nyújtanak a döntésben. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a javaslatokat megalapozó elem,zésekét j dobéin megkapom, azt is, hogy folyamatosan tájékozódom a vállalat életéről. Ez nemcsak azért kell, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem, amikor adom vagy nem adom a nevemet. Meg kell tudni „védeni” is magam, ha megbízóim egy- egy kérését a tanácsban nem sikerül teljesíttetnem. Az igazgatók székéből Az új vállalati irányítási formák csak akkor váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, ha például a tanácsok megfelelően működnek. De az átszervezés korántsem fejeződhet be a tanácsok megalakulásával. Erről beszél Zsarnai Béla, a Sütőipari Vállalat igazgatója: — A kínálkozó lehetőségeket én csak akkor látom kí- aknázhatónak, ha az új irányítási forma követelményeihez alakítjuk az egész szervezetet. Egy-egy üzem képviselőjének igazán csak akkor érdeke az ülések/n részt venni, ha a stratégiai teendők meghatározása után a termelőegység maga választhatja meg a célok elérésére való legalkalmasabb eszközöket. Ha mindenkinél mindent előírunk, semmi értelme még tanácskozni se. Ezért én nemcsak a létszám- gazdálkodásban vagy a takarékossági tervek kidolgozásában tartom kívánatosinak az üzemi önállóság fokozását. Nagyon is kívánatos, hogy — az alapellátás körén túl — a termékszerkezetről ;s az egységekben döntenek. Az igazgató operatív munkáját irányító szervezetet tehát át kell alakítani. .. Ez a véleménye Magyar Gyulának, a Vasipari Vállalat igazgatójának is( mindkét igazgató megbízatásának megerősítéséről júniusban dönt a két vállalati tanács) és nem véletlenül; — Igen komplikált lesz június 26-a után a helyzetem. Megbízatásamat a vállalati tanács adja, tehát a főnököm, de ha a tanács valamelyik döntése balul üt kii, a felelősséget egyedül viselem. Kényelmetlen dolog, de belátom —, így kell lennie. Mert a velem dolgozó apparátusnak olyan döntési változatokat kell a tanács elé vinni, amelyik biztosítja a vállalat megélhetését. Az operatív szervezetnek erre kell erejét fordítania, nem is marad normális keretek között ereje az egységek életébe lépten-nyomon beleszólni. V. Szász József •JU. *■ Múlt és jelen. Felvételünk Kunszentmártoniján készült Általános várakozások II művészetek üzletasszonya
