Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚNIUS 20. |A tudomány világa I Benjamin Franklin utódai Hová csap a A nagy erdőségekkel ren­delkező országokban — ha­Energlát szolgáltat a mesterséges vlzeaós Óriások születése zánk sajnos nem tartozik ezek közié — a villám gyak­ran okoz kiterjedt erdőtüze­ket. Régi tapasztalat hogy a villám nem minden fafajtá- ba üt ibe egyformán gyakran. Hogy melyik fát ért a villám- csapás, abban jelentékeny szerepe van a talaj minősé­gének. a fatörzs és a gyökér- rendszer villamos vezetőké­pességének, valamint a fa alakjának, magasságának is — állapították meg, kanadai, szovjet és amerikai kutatók. Talán nem lesz érdektelen megismerkedni vizsgálódása­ik egyéb megállapításaival sem. „Kerüld a tölgyet, keresd a bükköt” — így szól egy né­met földön ismert jótanács. Jóllehet a sokéves megfigye­lésekből az derül ki, hogy a tölgyfákon valóban több vil­lámcsapás nyoma található, mint a bükkfákon, a vélemé­nyek mégis eltérőek a népi megfigyelés igazával kap­csolatban. Sokan úgy vélik, egyszerűen annak tulajdonít­ható a statisztika ilyetén allokullása, hogy a töüjgyfak igen magas kort érnék meg, és így többször csaphatnak beléjük a villámok. De lehet az is. mondják mások, hogy a tölgyek mélyre lenyúló, szerteágazó gyökerei okozzák a gyakoribb villám csapásó­kat. Szovjet erdészeti kutatók összegyűjtött adataiból az derül ki, hogy az erdő?légek­ben a vililárnsújtobta fiáiknak több minit 50 százaléka erdei fényé, valamivel kevesebb a Lucfenyő és a tölgy, csekély hányada pedig nyírfa, nyár­fa, égerfa és kőrisfa. Kanadai szakemberek úgy vélik, az erdei fenyők azért károsodnak gyakrabban a villámcsapástól, mint a luc­fenyők mivel a fakorona ná­luk jelentősen magasabban helyezked ik el. A fiák gyökénrend6zere vil­lamos vezetőképességének kiszámítása céljából ameri­kai szakértők megmérték az A szabadtéri — egyéni vagy közösségi — fürdőme­dencék létesítésénél a legna­gyobb gondot az okozza, hogy hűvösödő időben tete­mes energiát igényel a víz melegen tartása. De számol­ni kell a víz egy részének elpárolgásával is. A vízben a molekulák rezgő, úgyne­vezett hőmozgást végeznek, s ez annál intenzívebb, minél magasabb a hőmérséklet. A nagy energiájú molekulák eközben kiszöknek a leve­gőbe, vagyis gőzzé válnak. Minél magasabb a víz hő­mérséklete — a környező le­vegő hőfokához képest —, annál több molekula kerül a •levtegőbei, tehát annál erő­erdei fenyők és a lucfenyők földelési ellenállását. Kide­rüli, hogy a lucfenyőnél a földelési ellenállás valami­vel kisebb, mint az erdei fenyőnél. Ez alighanem hat a vili Iámra is. A Szovjetunióban az tr­iász-mellék fenyveseiben ér­dekes kísérleteket végeztek annak tanulmányozására, hogy a fiáikra szerelt villáim- hárítóklkal vajon, megvédhe- tiik-e az erdőket a villámcsa­pástól. A fémből készült vil­lámhárítók egy méterre nyúltak a falkoronák fölé Nos, a viüláimók nem mindig a fáikra szerelt vdllórnhári- tákiba sújtottak többször is a villámhárítók közvetlen szomszédságában lévő fiák­ba ütöttek be. A villámcsapás által oko­zott károsodás többnyire a fa saétjro ncsolódása. Ezenkí­vül elég gyakran megfigyel­hető az is, hogy a villám le- hasítja a fa csúcsát, olykor teljesen eHseenieisítá a törzset. A legritkábban szerencsére az fordul elő, hogy meggyul­lad a vlllámsiüjtóttá fa. De amilyen ritkán fordul elő, olyan súlyos következmé­nyeikkel jár. Olyan esettel is találkozhatunk, hogy csúcsá­tól a tövéiig lehasad aí fa kér­ge Persze nem mindig sike­rül pontos határt megállapí­taná a fa szétroncsolódása és a kéreg sávos lehasadása között. A gyümölcsfák esetében a cseresznye-, gesztenye-, al­ma- és diófa alá különösen nem ajánlatos állni fokozott vilflámveszélyességük miatt. Benjamin Franklint, a vil­lámhárító feltalálóját akko­riban sok elmarasztalás érte az egyház részéről, úgymond: „az isteni ítéletibe való meg­engedhetetlen beavatkozá­sért”. De ez már régen volt. Épüteteimiket és benne az emberéleteket napjainkban, biztonsággal védik a villám­hárítók, ha az erdőket még nem is tudjuk megvédeni a temmésizati csapástól. sebb a párolgás, de ezzel együltt a hőveszteség is. A vízfelület párolgásának egyik legfontosabb feltétele, hogy a gőznyomás az at­moszféra irányában egyre csökkenő értéket mutasson. Egyébként a folyadék min­den hőfokon párolog egészen addig, amíg a vele érintkező gőztér telítetté válik. A gya­korlatban a legnagyobb a párolgás, ha a gőznyomás közvetlenül a vízfelület fölött csökken gyors ütemben. Ez elérhető lenne a medence befedésével. De akkor mi­ként lehetne fürödni benne? Ebből kiindulva azt a szel­lemes ötletet valósították meg a francia szakemberek, Élettani változások a hibernálás alatt Amerikai kutatók móku­sok fogazatának az összeté­telét vizsgálták mestersége­sen előidézett lehűtés — hi­bernálás — alatt Kísérlete­ikből az derült ki, hogy a fog bizonyos szövetei — a zo­máncot kivéve — szintén részt vesznek a szervezet anyagforgalmában, s a töb­bi szervvel és szövettel együtt (válaszul a külső ha­tásokra, itt a hiiibeirnálásna) anyagforgalmuk megválto­zik; bizonyos anyagoknak a mennyisége megnő; míg má­soké csökken, a felhasználás mértékétől és a szervezet egé­szének szükségleteitől függő­en. Szodoma, Gomorra, Jerikó Földrengés a bibliai időkben Szodoma és Somorra, ez a két kánaáni város, amelyet a Biblia szerint Isten, lakói­nak bűnös élete miatt tűz-és kénesővel semmisített meg. egykor földrengésnek estek áldozatul. Erre a következ­tetésre jutottak a Stenford Egyetem (USA) és a Weiz- mann Intézet (Izrael) kuta­tói. Szerintük egyébként Je­rikó városfalát is földlökés döntötte romba mintegy 4000 évvel ezelőtt. A kutatók ki­mutatták, hogy a Vörös-ten­ger térségében akkoriban a Richter-skála szerint 6—7 fokozatú földrengés volt. A rengiések a Holt-tenger— Jordán-árok mentén lezajló lassú elmozdulások kísérője­lenségei. Ezek a vízszintes irányú mozgások már 25—30 millió éve, a Vörös-tenger kialakulásának kezdete óta tartanak és időnként heve­sebb földlökések kipattaná­sában is megmutatkoznak. A lassú elcsúszások mértéke — földrengésmentes időszakok­ban — csupán néhány cen­timéter évente. hogy belül üres, tehát köny- nyű műanyaggolyók ezreit szórták a fürdőmedence víz­felületére, ahol azok egy­máshoz simulva (a rendel­kezésükre álló teret optimá • lisan kitöltve) beborítják a meleg vizet, szigetelő réteget képezvén, a 35—40 Celsius- fjokos víz és a jóval hide­gebb levegő között. E köny- nyű, sima felületű golyók a' fürdőzők mozgását nem aka­dályozzák, mivel leperdül­nek a testükről, s szorosan bezárulnak körülöttük, meg­akadályozván a hőveszteséget és a vízelpárolgást. Képünkön: egy plasztikgo- lyókkal energiatakarékossá tett fürdőmedencét láthatunk. Óriások, létesítmények épülnek földből és betonból világszerte. Hatalmas gátak, amelyek mögött felgyűlik a folyók vize, hogy azután, amikor megnyílnak a kapuk, a föld leghatalmasabb víz­eséseit is megszégyenítő iramban zuhanjanak alá, megforgatva az áramtermelő turbinák lapátjait. Olyan hatalmas gátak épí­tésére. mint amilyenekhez az utóbbi évtizedekben fogtak hozzá, az építéstechnológia, az építőanyagok és a gépesí­tés fejlődése nélkül aligha gondolhattak volna. A ma­gas gátaknak el kell viselni­ük a víz szüntelen nyomását. Ha elegendő föld áll rendel­kezésre, a mérnökök valósá­gos hegyet raknak a víz út­jába, melyet aztán betonnal vagy kővel burkolnak. A földtöltés többre képes, mint az ember hinné, ezt egy 235 méter magas kaliforniai gát is bizonyítja. De a Szovjet­unióban már folyik egy en­nél jóval nagyobb, 325 méter magas gát építése is, amely­hez várhatóan százmillió köb­méter földet használnak fel! A beton ugyan nem jól vi­seli a feszítést, de a nyomás szilárdabbá teszi. Két mo­dern gátfajta hasznosítja ezt a tulajdonságát: a gravi­tációs és a patkógát. Az. hogy milyen típusú gát mellet döntenek, mindig elsősorban a helyi adottságoktól függ. A földgátak építésekor egyik réteget a másik fölé terítik; a betongátak előre gyártott tömbökből, úgynevezett mo­nolitokból készülnek. Hogy megspórolják a bonyolult áll­Az amerikai kutatók kísér­leti célból kivonatot készítet­tek hangyalárvákból, az ol­datban kukoricaszemeket áz­tattak, majd szétszórták a kukoricát más, kezeletlen szemekkel együtt egy han­gyaboly közelében. Az tör­tént, amit vártak: a hangyák a preparált kukorica&zeme- ket mind egy szálig becipel­ték a bolyba, mintha lárvák lettek volna. Egy idő múlva, amikor az oldat szaganyaga már elpárolgott, rájöttek té­vedésükre, és kihordták a rovarok a hamis lárvákat. A kísérlet bizonysága szerint a szorgos kis állatkák egyedül érzékszervi észlelésük paran­csa alapján cselekedtek. A „parancsoló” szaganyag egy bonyolult szerkezetű kémiai vegyület, úgynevezett férő­mön volt. A feromonókat mintegy két évtizeddel ezelőtt fedez­ték fel a biokémikusok. Már korábban is sejtették, hogy az állatvilágban, főleg a ro­varoknál a tájékoztatás, az elriasztás vagy a csalogatás, a veszélyjelzés eszközének valami kémiai vegyületnek kell lennie. Ennek össze­gyűjtésére, kivonására, elem­zésére azonban akkor még nem volt lehetőségük. A feromonok tehát sok kü­lönféle információt-közvetít­hetnek. A feromon hatásá­nak kitett egyed talán nem is tudja, hogy valami külö­nös történik vele, mégis úgy reagál, ahogy a „feromon- kibocsátó” kívánja. Á fero­monok a nemi vonzás köz­vetítői például — többek kö­zött — a csótányoknál és a legyeknél. A magasabbrendű állatoknál, így az emlősök­nél is hasonlóan fontos sze­repet játszanak a feromonok, főleg a termékenység szaka­szában lévő nőstényeknél. Ezt bizonyították az egerek­kel. őzekkel és majmokkal végzett kísérletek is. Néme­lyik rovarfajnál csak a hí­csőszerűen öntik. Miközben a beton megköt, az anyagban lezajló kémiai folyamatok során óriási mennyiségű hő keletkezik. A hatalmas gá­takba beépített kolosszális) mennyiségű betonnak száz évre lenne szüksége ahhoz, hogy lehűljön, ha mestersé­gesen €i nem vezetnék a hőt az építés folyamán. A gát­építők egyébként különleges, mek bocsátanak ki feromo- nokat, másoknál mindkét ne­mű egyedek, például egyes hangyáknál. Némelyik han­gyafaj hímje nemcsak vonzó feromont választ ki, hanem egy másikat is, amely meg­bénítja a hasonló nemű ve- télytársak közeledési vágyát. A feromon-kutatás még csak a kezdeteinél tart. így például meg kell oldani min­den egyes feromon elkülö­nítését, és vegyi szerkezeté­nek megállapítását. Tisztáz­ni kell, hogy miként hatnak a feromonok, és hogyan ér­zékeli őket az „érdekelt” egyed. De felderítésre vár még az az izgalmas kérdés is. hogy milyen emberek ál­tal kiválasztott feromonok léteznek. Mert hogy vannak, azt tudjuk, csak még nem sikerült elkülöníteni és azo­nosítani őket. Pontosabban szólva egy francia biológus már felfedezett egy emberi feromont — egzotoidnak ne­vezte el —, amit érett nők választanak ki, főleg pete­érés idején. Ezzel kapcsola­tos egy érdekes jelenség, amely mögött ugyancsak fe- romonhatást feltételeznek a kutatók. Arról a megfigye­lésről van szó, hogy ha na­gyobb nőcsoportok hosz- szabb ideig együtt vannak, menstruációs ciklusuk úgy szabályozódik, hogy végül mindegyiknél azonos lesz. Bizonyára mindenkivel elő­fordult már, hogy olyan sze­méllyel hozta össze a sors, aki iránt első látásra meg­magyarázhatatlan ellenszen­vet érzett, anélkül, hogy akár egy szót is.szólt volna hozzá. Nos. a kutatók úgy vélik, hogy a jelenség mögött is a feromonhatás valamiféle fi­nom rendszerének ma még pontosan fel nem derített be­folyása áll, nem pedig a pszichoanalitikusók által ko­rábban már meghirdetett „tudatalatti hatás”. B. I. lassan kötő cementet hasz­nálnak, hogy a beton a meg­szilárdulás fázisában ne re­pedezzék. A tömbök közötti réseket csak később töltik föl és zárják el. Képünk jól érzékelteti a leírtakat, habár még csak a kezdeténél tartanak az egyik óriás tadzsikisztáni gát épí­tésének. Nem hulladék, másodnyersanyag Háztartási szemétből energia A háztartási szemét elrot- haszitása sókkal hatékonyabb, dicsőbb és a környezetet ke­vésbé szennyező, mint a sze­mét elégetése. Különben is a háztartási szemét nem hul­ladék, hanem értékes másod­nyersanyag — állapították meg a zürichi műszaki egye­tem kutatói, tervet dolgozva kii a svájci Zug kanton ház­tartási szemetének hasznosí­tására. Elgondolásuk sze­rint gépi úton kiválogatnák és fölapritáinák a háztartási 6zemét szerves alkotórésze­it (ez a svájci szemét kéthar­madait teszi ki). Légmentesen lezárt silókban erjesztve a felaprított szerves anyagot, a zürichi berendezéssel há­rom és félmillió köbméter gázt állítanak elő évente. Tarkója megrongálódott Egy szfinx megmentése A 4500 évvel ezelőtt mész­kőből faragott gizehi szfinx 57 méter hosszú. A szobor tarkóját a szél, a homok és a hőmérsékleti ingadozások annyira megrongálták, hogy attól kellett tartani, a hatal­mas fej lehullik. De veszély­ben forog maga az egész szobor is, mert lábait alá­mosta a talajvíz A szobor minden évben bárium-hid - roxidos befecskendezést ka­pott, azután abbamaradtak a javítómunikáilatak, mert el­fogyott a pénz. Most végre ismét folytat­ják a szfinx karbantartását: fallal veszik körül, hogy megvédjék a széltől és a fu­tóhomoktól, s ugyancsak in­jekciókkal akarnak gátat vet­ni további pusztulásának. A szfinx orrát azonban ezúttal sem javítják ki. A szobor ar­cát 1436-ban egy vallási fa­natikus sejknek a parancsára megcsonkították. B. I. Golyók a vízben Energiatakarékos fürdőmedence ványzatot, a tömböket lep­Parancsot a feromon II vonzalom és ellenszenv kémiája

Next

/
Oldalképek
Tartalom