Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
1985. JÚNIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A téve képernyője elett Feltehetően Esztergályos Károlynak rossz volt a közérzete, amikor a Fehér rum című tévéfilmjét megcsinálta — a televíziós dráma megszületésének egyéb okát ugyanis nehéz felfedezni a képernyőre bocsátott műben. Filmje egy művészemőer rossz közérzetéről beszél. A szerzőnek érezhetően, már a műből érezhetően baja van a világgal, s ezt a boldogtalanságot egy meglehetősen szélsőséges, egyedi történetbe foglalva adja közre. Fehér rum Egy különlegés „elidegene- dési” drámát eszelt ki, mely egy anyáról szól, aki apa nélkül nőtt fel (apját, a minisztert ama bizonyos ötvenes években vetik börtönbe, hogy aztán végleg eltűnjék), arról a már orvossá vált asszonyról, akinek hajdan egy nemi erőszakból fia származik, s aki — másik főszereplője a történetnek — állami gondozottként intézetben cseperedik fel. őik ketten azután mondhatni véletlenül' össizetalláilkozniak újra, két keserű, megkeseredett ember, anya és fia, de valójában két idegen. Az anya kispolgári kényelemben él, a fiú kültelki viszonyok között nyomorog. Két merőben más világ, taszítják egymást. Lényegében ennyit s aligha többet ismerünk, tudunk meg róluk a felvillanó képekből, emlékképekből, jelenetekből, s korántsem annyit, amennyi elegendő lehetne, hogy valamelyikükhöz emberileg is közelebb kerülhessünk. Amit látunk, mindaz túlságosam etvontmaik, homályosnak, távolinak, ködösnek tűnik. Mintha nem is az élet lenne, hanem valami lombikban ki - kevert, művileg előállított világ, amelyben az élet törvényei helyett a művészi önkény, modhatni a mesterséges erőszak uralkodik. Esztergályos mondhatni megerőszakolja a valóságot. Mert ha még hihető lenne is, hogy valakit úgy elkeserít a családján esett jogtalan sérelem, hogy megbocsáthatatlanul szembe fordul a világgal, és az is, hogy az anyjára rátaláló fiú, mert csalódik benne és nem hisz neki végső elkeseredettségében olyasmit tesiz, amit férfi csak ílegkjivetkezettebb mi - voltában követ el, megerőszakolja idegenné vált anyját (vagy csak megkísérli? ezt a tévéfilm kissé elkeni, de nem döntő), ezt művészileg is hitelessé kellene tennie; lélektanilag is ábrázolni illenék a drámát pontosan, nemcsak felmutatni a figurák állapotát. A szociálisan is csak vázlatosan felrajzolt körülmények is nemhogy konkréttá, ellenkezőleg: túlságosan misztikussá teszik a tónténéseket t Esiztergályos Károlynak rossz a közérzete, csinált tehát egy filmet a .rossz közérzetről, mely ugyebár szorongat, nyomaszt, sőt olykor elviselhetetlen, s amely végül nekünk, nézőknek is elrontotta a közérzetünket. A szerző-rendező úgy látszik, megfeledkezett arról a közkeletű igazságról, hogy a jó művészet azért mondja ki még a rettenetét is, hogy ez által feloldja azt bennük. A lélek „betegsége”, a rossz közérzet is gyógyítható, megszüntethető, ha okait ismerjük, tudjuk. De mit kezdjünk egy olyan műalkotással, amely csak az eredményt mutatja, de az okokat nem határozza meg pontosan. Ha gyógyíthatatlan „betegségnek” tünteti fel az elidegenedést, a rossz közérzetet. A besorozott fiú, amikor félmeztelenül a mérlegre áll (a film befejező képe) s tőle anyja neve után érdeklődnek, ugyanolyan egykedvűen válaszol, tagadó nemmel, mint amilyen közömbösen ténféreg az autóparkolóban a film kezdetén, mintha az eltelt másfél órában illetve életének csaknem két évtizedében mi stem történt volna. A Fehér rum egy tehetséges művész félresikerült munkája. Ilyen is van. Szudáni panoráma A Panorámában viszont az eddigi sikereiről is jól ismert Chrudinák Alajos újra remekművet tett a nézők asztalára. Megrázó és teljes képet fesitett riportfilmjében a mai szudáni állapotokról, a (szárazság okozita éhínség, ikö- vetkezményeiről és a politikai változás hozta helyzetről. Lukin Sándor kamerája olyan drámát rögzített, amelynek témája milliók és miiddiiók életihadlálihairca. A csonttá soványodott gyermekekről, felnőttekről, akiknek már annyi erejük sincs, hogy kérelemre emeljék kezüket és tekintetüket, készült felvételek látványuk képen is szorongató, lelkiismerétig hatoló látvány. Aztán a dráma mellé a szudáni politikai élet képviselőivel történt okos 'beszélgetések, mindez egy felejthetetlenül érdekes riport kivételes értékeit képezi. Szeretném aláhúzni, ehhez az a szerkesztői érzékenység kelletik, amivel a Chrudinák—Lukin kettős rendelkezik. Televáró Volt humor is az elmúlt héten, méghozzá kabaré, a Televáró. Két estére adagolva, szombatra és vasárnapra. Ezúttal a Telepódium mellékvágányára állították a humoristákat, de én inkább azt mondanám, látva a kevés eredetiséget, sovány szellemet felmutató pályaudvari kabarét — a Nyugati várójában játszották el, — hogy ezúttal vakvágányra siklott a humor szerelvénye, rajta jeles szerzőkkel. Olyan irányba, ahonnan út tovább nem vezet, sőt ahonnan illik gyorsan visszafordulni. Tisztelet a kivételnek silány tréfák, erősaalkoltan humoros jelenetek sorjáztak egy vasúti környezetbe belekény- szerítve. Ugyanis nem egy tréfa, jelenet például a Sándor Györggyé, (Keresek egy embert, s ez még a jobbak közül való) egyáltalán nem „igényelte” a sajátos pályaudvari miliőt. Furcsa, tehetséges szerzők fogtak egybe, s az eredmény csaknem botrányos. Vajon mi lehet az oka? Ezen alighanem érdemes eltöprengeni. Portrék Másképpen ad munkát az értelemnek az elmúlt hét két televíziós portréja, mindkettő tudósról készült, az egyik a szegedi orvosprofesszorról, dr. Petri Gáborról, a szegedi stúdió munkája, a másik pedig a neves társadalomtudósról, Berend T. Ivánról. Tanulságos arcképeket kaptunk; a gyógyító orvos vonásaiban az ragadott meg bennünket, hogy lám a tudós ember is lehet szükségképpen közéleti, s hogy a legtudományosabb disciplinának is. .l'ehqrtnak társadalmilag is érezhető gyakorlatias vonásai. Külön élvezet volt hallgatni Petri professzor nyelvileg tiszta magyar beszédét, világos gondolatainak pompás nyelvi formáját. Hasonló erényekkel büszkélkedhet a Berend T. Ivánról készített arcképvázlat is. A sokoldalú társadalomtudós színesen beszélt pályájának alakulásáról, amelyből jól érzékelhettük azt is, hogy a társadalomban jelentkező feladatok felismerése hogyan járulhat hozzá egy tudóskarrier kialakulásához, a gazdaságpolitika kiváló profesz- szorának pályája ugyanis azokban az években! teljesedett ki, amelyek egyben népgazdaságunk erőteljes fejlődésének időszakát is képezik. Berend T. Iván és a gazdasági reformok, azt hiszem, elvál asztha'tatlan fogalmak. Sokféle műsora van a televízióinak. ezek a tudósportrék szerintem legérdekesebb, és legtartalmasabb programjai közé tartoznak. V. M, A színházi találkozó után Fogadótaps— díjkiosztáskor Tegnapi lapunkban közzétettük: a IV. országos színházi találkozó budapesti bemutatósorozata a Szigligeti Színház szép sikerét hozta. S hogy nem hétköznapi sikerről van szó, azt akár statisztikailag is lehet igazolni az „egzakt” hitelesség kedvéért. Az esztétákból, kritikusokból. színházi szakemberekből álló huszonkilenc tagú zsűri, huszonnégy társulat előadását látta, s a látottak alapján az összes díj egyharmadát szerezte meg a Szigligeti Színház, Örkény István: Sötét galamb című darabjának előadásával. A Fészek klubban rendezett díjátadási ünnepség után beszélgettünk Vámos Lászlóval, a Színházművészeti Szövetség főtitkárával, a fesztiválzsűri elnökével. Egyebek között a következőket mondta: — A zsűrizés két lépcsőben történt. Az első „körben” természetesen nagy volt a szóródás. Utána vita következett. A vita után újabb szavazás döntött. Talán nem egészen „sportszerű”, de elmondom: a Sötét galamb díjazottjai esetében egyértelmű volt a szavazás, a legjobb női alakítás — Egri Kati teljesítményéről van szó — huszonhat szavazatot kapott — huszonkilenc szavazótól. Hasonlóképp elsöprő szavazattöbbség alapján kapta meg Szendrey Ilona is a legjobb női epizódalakításért járó díjat. A díjátadási ünnepség kétSzendrey Ilona átveszi Vámos Lászlótól a díjat ségkívül legnagyobb „fogadótapsát” Szendrey Ilona kapta. Vámos László a következőket mondta: — Gazdag megfigyeléseken alapuló alakítást láttunk tőle a Sötét galamb-ban. Kidolgozott volt, ugyanakkor nem hiányzott belőle az a fajta derű, humor, irónia, ami őt a színpadon kívül is jellemzi. És az ember, az élet szeretete... — ön rendezőként is dolgozott vele egy legendás társulatban. — Igen. Az 1952—53-as évadban szerződtem Debrecenbe, azzal az elhatározással, hogy egy hatalmas operettsikerrel kezdek. A Luxemburg grófját választottam, s Téri Árpád ajánlotta primadonnának Szendrey „Mimit”. Kérdezze meg tőle, a Zserbóban vettük rá Térivel a debreceni szerződés aláírására. Ideális primadonna volt: szépen énekelt, s ugyanakkor különbözött minden korábbi típustól, úgy is mondhatnám: modem nő volt. Még ebben az évadban rendeztem a Bajazzókat — otthon ma is őrzök egy képet Szendrey Mimi Nedda — Colombiná j áról. Szendrey Ilona is szivesen emlékezett a debreceni évekre — a Márkus László, Men- sáros László, Soós Imre nevével jegyzett társulatra. Pécsen és Szegeden töltött évadok után Szolnokra — immár nyugdíjas színészként Székely Gábor szerződtette 1977-ben, s az első évadban játszott a Csiszár Imre rendezte . Puntila úrban, njajd Füst Milán Székely által színre Vitt Boldogtalanok című drámájában. Szolnokra szerződése óta évadról évadra kisebb-nagyobb szerepekben bizonyítja az ősi színházi tételt, ami szerint „kis szerep nincs.. IMár készül a következő évadra: Schwa j da—Szikora Táncdalfesztiváljában játszik. Vágner János Mezőtúr tanácstagjai és a póttanácstagok Mezőtúr 41 választókerületében 41 tanácstagot és 38 póttanácstagot választottak június 8-án. Az alábbiakban első helyen a megválasztott tanácstagok nevét és foglalkozását, második helyen a póttanácstagok nevét és foglalkozását közöljük a választókerület sorszáma szerint: Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kovács András Kossuth-díjas kiváló művésznek, a MAFILM filmrendezőjének kiemelkedő művészi és közéleti tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából; Ágoston Kálmánnak, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjének, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Köpeczi Béla művelődési miniszter tegnap adta át. néprajzosok Székesfehérvárott Önkéntes gyűjtők Június 22-től 25-ág Székesfehérvárott, a Technika Házában rendezik az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők XII. országos találkozóját. Szombaton délelőtt fél 10 órai kezdettel lesz az ünnepélyes megnyitó ülés, amelyen Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mond rmegmiyitó 'beszédet. Ekkor adják át a Sebestyén Gyula Emlékérmeket és a Csüry Bálint Emlékérmeket. A délutáni munkaülésen mono grafikus helyi gyűjtéseket mutatnak be, illetve ilyen jellegű kutatásokat ismertetnek. Vasárnap délelőtt szavak, szólások, kisepika a téma, délután pedig történeti szemlélet, történeti néprajz, családtörténet. Hétfőn, az időszerű gyűjtési feladatokról esik szó, kedden pedig szabad fórum lesz. A találkozó programját városnéző séta, műsoros est, közös népdaléneklés, tanulmányi kirándulás színesíti. 1. sz. vlk.: Balogh Jenő áfész ig. eilnö'k — Varga Gábor Sütőipari váll. vezető. 2. sz. vfc.: dr. Simon Gyula VT. Egészségügyi Int. ig. főorvos — dr. Pap Sándor oszt. vez. főorvos. 3. sz. vk.: Molnár Sándor PB-titkár — Csepcsényi Lajos földhivatal kirend. vez. 4. sz. vk.: Gombás Jenőné oszt. vez. főnővér — Szokolai Katalin cipőfelsőrész-készítő. 5. sz. vk.: Bíró Sándor műszaki ügyintéző — Kudlacsek István növ. term, brigádvezető. 6. sz. vtk_: Cseh Istvánná tanító — Benczúr Páli né vezető óvónő-helyettes. 7. sz. vk.: Takács Józsefné középiskolai igazgató, —. 8. sz. vk.: Kecze István .műhelyvezető —- Szöllősi Ferenc lakatos. 9. sz. vk.: Szabolcs Mihályné számla-ellenőr — Zsom- bok Kálmán elektroműszerész. 10. sz. vk.: Fehérvári Zsigmond szerszámkészítő — Borzi József szerszámkészítő. 11. sz. Vk.: K. Nagy Lajos osztályvezető, —. 12. sz. vk.: dr. Debreczeny András főorvos — Bíró Sándor postahivatalvezető. 13. sz. vk.: Harangozó Sándor ag'ronómus — Sípos Lajos tsz-elnök. 14. sz. vk.: Bilibócz Zoltán forgácsoló részlegvezető — Burai Károly anyag- mozgató. 15. sz. vk.: Busi Mihály nyuigdíj'as — Berki Imre iskolaigazgató. 16. sz. vk.: Varga Károly nyugdíjas — Gajdán Mihály kisd,páros. 17. sz. vk.: dr. Füstös Jenó osztályvezető — Kacskó Lászlóné főkönyvelő-helyettes. 18. sz. vk.: Szűcs Péterné osztályvezető — dr. Fodor Sándomé tanító. 19. sz. Vk.: Erdős János BM-dolgozó — Kara István BM-dolgozó. 20. sz. vk.: Bogár Ferencné asszisztens — Varga Zoltán Imréné gépkönyvelő. 21. sz. vk.: Csintóné Bíró Ilona energetikus — Csurgó Antal esztergályos. 22. sz. vk.: Szabó Istvánné bérelszámoló — Takács Lászlóné könyvtáros. 23. sz. vk.: Szabó Zsigmond gyáritásirányítási csop. vez. — Soós Imre gépszerelő csoportvezető. 24. sz. vk.: Bíró Lászlóné cipőfelsőrész-készítő — Török Mihályné cipőipari szakmunkás^ 25. sz. vk.: Jobbágy Rozália szövőnő — Máté Imréné szövőnő. 26. sz. vk.: Veres Gyuláné ált. iskolai tanár — . Sike Mihályné tanár. 27. sz. vk.: Tóth Lajos autószerelő-technikus — Fábián Eéla István esztergályos. 28. sz. vk.: Farkas Lajosné tneós — Kocsis Lajos festo- dle-vezető. 29. sz. Vk.: Busi István NEB-elnök — Szécsi Mihály technikus. 30. sz. vk.: Hegyi Ágnes siegédművezető — Pázmány Józsefné nyugdíjas. 31. sz. vk.: Papp János tanácselnök — Hock Ernő tűzoltóparancsnok. 32. sz. vk. Kiss Kálmán gyáregysógvezető — Hajcsák István gyáregység-igazgató. 33. sz. vk.: Simon Lajosné galvanizáló — Panyik Éva szakmunkás. 34. sz. vk.: Hcrbály Gergelyné védőnő — Csekő Sán- dorrnié intézetvezető főnővér. 35. sz. vk.: dr. Galambos Béla igazgatóhelyettes — dr. Sinóros Szalbó Botond igazgató-helyettes. 36. sz. vk.: Fehér Ferenc viillanyszetnalő — Nagy János nyugdíjas. 37. sz. vk.: F. Kiss Gábor szövetkezeti elnök, —. 38. sz. vk.: Jakucs Imre hivatásos katonatiszt — Szi- rony György hivatásos katonatiszt. 39. sz. vk.: Tömösváriné Józsa Erika bérszámfejtő — Molnár Edit könyvelő. 40. sz. vk.: Dorogi Ferenc műhelyvezető — Vas Ferenc műszaki főmérnök. 41. sz. vk.: Borsos Lajos (tsz-kerület vezető — Takács István áfész elnökhelyettes. Galériakoncert Régi muzsika Késmárki György, az 1967-ben alakult Musica Antiqua Mungarica művészeti vezetője régóta kutatja az európai zene gyökereit, s ezzel a céllal hívta életre együttesét, hogy a középkor és a reneszánsz zenéjét megismertesse. terjessze korabeli hangszereken. Hétfő esti szolnokit koncertjükön hét évszázad szinte felmérhetetlen zenéi anyagából nyújtottak válogatást. Műsoruk első felében majdnem ezer év mélységéből csendültek fel a zarándokónekek, ugrótáncok, diákdalok francia, olasz, angol ési más anonym szerzők-, tői. A mai fül számára kissé idegennek hangzanak a korabeli kéziratokban fellelhető művek, ugyanis nem annyira a dallamosságára, és a szép hangzatokra való törekvés jellemzi őket, hanem inkább ritmusosságukat, egyszerűségüket domborították ki. A hangverseny második felében eltűntek a „fehér foltok”, ahogyan közeledtünk időben a reneszánszkor vége felé, úgy vált szívet melengetővé a blockflőték lágy hangja, a művek sokszólamú- sága. Az „újjászületés” korának népszerű és kevésbé ismert slágerei — az egészen kiváló akusztikájú Galériában — csodálatosan szóltak. Az európai zenetörténetben tett kőrútjának végén vas- tapsot kapott a Musica Antiqua Hungarica együttes, s ez a taps nemcsak a mostani produkciónak szólt, hanem az úttörő vállalkozás sikerének is... —j —
